Hegedűs Réka: Projektzáró beszélgetés Nagy Imrével

Mi épül éppen Szegeden? – Kortárs várostörténet a jövőnek.

A 30 éve megalakult Csongrád Megyei Urbanisztikai Egyesület munkásságának, eredményeinek a Szeged folyóirat hasábjain egy egész lapszámot szenteltünk 2021 novemberében. 2022 szeptemberében pedig egy 10 hónapon keresztül zajló sorozat indult útjára, Mi épül éppen Szegeden? – Kortárs várostörténet a jövőnek címmel. A sorozatban arra vállalkoztak, hogy egy válogatást mutassanak az éppen megvalósítás előtt álló, engedélyezésre váró, vagy már engedélyezett szegedi épületterveket illetően, így adva bepillantást a kortárs helyi építészet folyamatába. Most ez a jelen, a jövő olvasói számára azonban várostörténeti érdekességgé válhat. A sorozat júniusban a végéhez érkezik, Nagy Imre építészmérnökkel, a két éve már új néven jegyzett Dél-Alföldi Urbanisztikai Egyesület elnökével beszélgettünk többek között arról, milyen céljai voltak a projektnek és hogyan zajlott hónapról hónapra a tervek kiválasztásának folyamata.

 

– A Mi épül éppen Szegeden?-sorozat az utolsó állomásához érkezett. Így 10 hónap távlatából milyen visszajelzések érkeztek a projekttel kapcsolatban?

– Szakmai visszajelzések érkeztek felénk, a tervező kollégák már eleve a kezdeményezést is jó ötletnek tartották, hogy ilyen formában is bemutatkozik a kortárs építészet, ráadásul egy olyan sajtóorgánum lapjain, amelyet a helyi értelmiségi réteg is örömmel forgat. A folyóiratot olvasók ez irányú visszajelzéseit nem ismerjük. Viszont az egyesületünkről, és a korábbi tevékenységünkről sokat tudhatnak. A megyei szakmai kamarákkal közösen szervezett évfordulós ünnepség egybeesett a Vedres-díjak átadásával 2021 decemberében –, így bőven volt mit ünnepelni –, ahol is Bene Zoltán főszerkesztő egy részletes tartalomismertető bemutatót tartott a novemberi tematikus lapszámról sajtónyilvánosság előtt. Így tudatosulhatott sokakban, hogy mi fán terem az urbanisztika, és hogy létezik egy olyan lapszám, ami az egyesület munkájának, történetének addigi 30 évét foglalja össze.

– Mi volt a céljuk ezzel a sorozattal?

– Többféle célunk volt. Egyrészt, ahogyan a sorozatot kísérő rövid szövegben is leírtuk, hogy a szegedi kortárs építészetről adjunk egy látleletet, amelyet az utókor is értékelni tud majd. Az a tapasztalat, hogy eléggé szigorú a megítélése a kortárs építészetnek, pedig semmi sem változott olyan szempontból, hogy – mint minden korban – most is vannak minőségi és kevésbé minőségi építészeti alkotások, vagy olyanok, amelyek inkább az építtető ízléséhez vagy érdekéhez igazodnak. Másik fontos célunk a projekttel, hogy népszerűsítsük azt, hogy bármely helyi lakosnak, sőt, igazából bárkinek az ország valamely pontján, lehetősége nyílik az aktuálisan készült tervekkel ismerkedni a Lechner Tudásközpont által működtetett ún. ÉTDR, teljes (szörnyű) nevén Építésügyi hatósági engedélyezési eljárást Támogató elektronikus Dokumentációs Rendszer nyilvános tájékoztató felületén keresztül. 10 évvel ezelőtt még úttörő dolognak számított az a kormányzati elképzelés, hogy az építésügy az építési engedélyezési folyamatoknak a kezeléséhez – beleértve a hatósági jóváhagyást is – a hagyományos papíralapú benyújtás helyett, elektronikus formátumra tér át. Ma már jogszabályok által ez a megszokott hivatalos forma az építési engedélyek, bejelentések menetének kezelését illetően.

– Hogyan működik ez a rendszer és mennyire átjárható? Jól értem, hogy bármely szegedi utánajárhat, hogy éppen milyen építkezési terveket nyújtottak be a városában? Tágítani lehet a keresést más városokra is?

– A tervező ma már digitálisan tölti fel ebbe a rendszerbe a terveket. A hatósági jóváhagyást megelőzően persze megtörténik az előzetes szakmai véleményeztetés is a településképet illetően. És valóban, az ÉTDR-be benyújtott tervekről – a személyes adatokat nem tartalmazó helyszínrajz, illetve a homlokzat-, vagy látványtervek alapján – nemcsak a hivatalosan értesített szomszéd, hanem a lakosság is tájékozódhat, hogy milyen építkezések várhatóak a közeljövőben a közvetlen környezetében, vagy akár más városokban. A létrejöttekor ezt a rendszert azzal promotálták, hogy a tervek felkerülnek a rendszerbe és onnantól kezdve bárki hozzáférhet. Ez valóban így is történt – még regisztrálni sem kell –, csak az a kérdés, hogy vajon tudnak-e az emberek erről a lehetőségről! Az NKA által támogatott sorozatunk erre próbált ráerősíteni.

– Hogyan zajlott a tervek kiválasztásának folyamata?

– Lehetett volna egy rendező elvünk, hogy minél szélesebb spektrumon mutassunk be épülettípusokat, de mégsem ez alapján válogattunk. Ténylegesen azokat választottuk be, amelyek abban az adott hónapban arra legérdemesebb, függetlenül attól, hogy milyen épületkategóriáról van szó. Az első elképzelés az volt, hogy mindig egy szakmai zsűrit kérünk fel, hogy az aktuálisan elérhető tervek közül válasszák ki azokat, amelyeket legígéretesebbeknek tartanak. Aztán letettünk erről, mert nem akartuk túlbonyolítani a delegálási és kiválasztási eljárást. Végül az egyesület elnöksége vállalta fel ezt a feladatot, ezzel a legitimitás nem vitatható. Más oldalról nézve, Bartók Erika, Pap Ádám és jómagam településtervező építészek vagyunk, Susányi Tamás ugyan nem építész, de ő kommunikációs szempontok miatt bizonyult egy-két esetben hasznosnak. A csapatból ketten városi tervtanácsi tagok vagyunk, így a településkép szempontjából is rutinosan értékelni tudtuk a benyújtott terveket.

– Már csak azért is, mert ez egy fontos szempont az urbanisztikában is…

– Így van, ugyanakkor sokszor a komplex építészeti minőség volt a döntő, máskor a szakmai kidolgozottság vagy az utcaképbe való illeszkedés. De leginkább ezek egyvelege. Persze nem mindig értettünk egyet, de ez így van jól. Jó, ha többféle szempontot tudunk ütköztetni és azok közül priorizálni.

– A tervező személye befolyásolta a választást?

– Nem befolyásolhatta, hiszen a nyilvánosságnak szánt tervek anonim kerülnek fel a rendszerbe. A döntés meghozatala után kezdődött meg a belső kutatás a tervező személyének beazonosításáért. Ez más típusú kiválasztási folyamat, mint amikor egy tervpályázaton keressük a legjobbat –

ezért sem volt meghívott tervzsűri –, itt éppen a rendszer által aktuálisan kínált merítésből válogathattunk, így a publikálásra érdemesnek talált tervek nem tekinthetők mintaértékűnek.

– Lehet-e valamilyen statisztikát vonni, hogy átlagban egy-egy hónapban hány terv kerül fel Szegedre vonatkozóan a rendszerbe és ezeknek a terveknek átlagban hány százaléka valósul meg?

– Átlagban egy hónapban (a kiskerti gazdasági épületeket, garázsokat, kisebb építéseket nem számítva) 20–30 tervet töltöttek fel Szegedre vonatkozóan, ezekbe beleértendők a nagyobb társasházak engedélyes tervei mellett az ún. bejelentéses tervek is, amelyek családi házakra vonatkoznak, vagyis egy-két lakásos épületekre, maximum 300 négyzetméteren. Országos átlagban durván a projektek kb. 80 százaléka valósul meg.

– Beszélgetésünk végén kérem, meséljen a Dél-Alföldi Urbanisztikai Egyesület közeli terveiről, jövőképéről!

– Friss tervekről tudok beszámolni, ugyanis éppen tegnap volt az éves közgyűlésünk. Az eddig elhatározott, most előirányzott szakmai programok folytatódni fognak, így az egyesület és más társszervezetek által kezdeményezett előadás-sorozatunk is, amely többségében szakmai beszélgetéseket takar. Nagy örömünkre három új taggal gazdagodtunk a Szegedi Tudományegyetemről. Az egyetemmel való együttműködés fontos, hiszen fiatal, jó szemléletmóddal megáldott szakemberek kerülnek így a csapatba. Szeged Város Önkormányzatával való együttműködésre volt példa korábban is, többek közt a településrendezési tervek egyeztetése keretében, ezt a partnerkapcsolatot is szeretnénk új alapokra helyezve folytatni, és más városokra is kiterjeszteni. Létezik egy mobilapplikáció fejlesztésünk; a DÉL-URB-E néven elérhető alkalmazás az okostelefonokon mutatja be a feltöltött fejlesztési projekteket, a mobilon elérhető nyilvános tervek és más dokumentumok segítségével. Az elképzelés az, hogy ez az adatbázis kibővülhessen a helyi védett épületekkel is, ennek kidolgozására már egyeztetést kezdeményeztünk. A honlapunk különféle urbanisztikai témájú írásoknak ad terepet (vendégszerzőknek is); most egyfajta szakmai fórum kialakítását céloztuk meg. Itt érhető el: https://csmue.wordpress.com/.

– Így a 10 hónapos projekt végére érve, köszönjük, hogy a Szeged folyóirat hasábjait választották ezeknek a különleges terveknek a bemutatására, az egyesületnek pedig további sikereket kívánunk. Köszönöm a beszélgetést!

 

Megjelent a folyóirat 2023. júniusi lapszámában.

 

Borítókép forrása: csmue.wordpress.com