Apró Ferenc: Kálmány Lajos a szegedi piarista gimnáziumban

Kálmán Ferenc (1819–1882) fölsővárosi tímármesternek és nejének, Omachel Rozáliának (1825–1907) négy gyermeke volt: Lajos, Ferenc, István és Anna, a későbbi Gácser Antalné. A családban többen folytatták e mesterséget, maga a későbbi folklorista is értett hozzá: ezért tudta közreadni a munkafolyamat fontosabb műszavait.[1] A magyar népköltés (mese, ballada stb.) egyik legnagyobb gyűjtője vezetéknevét – írásai jegyzéseként is – Kálmány alakban használta, ha már a nép így vette a szájára. Oltványi utcai (1947), majd szőregi emléktáblájára (Tápai Antal, 1983), a fölsővárosi utvanévföliratára, a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban levő büsztjére (Kligl Sándor, 2002) is a régesrég állandósult Kálmány alak került. Viszont a Dugonics temetőbeli, fölöttébb egyszerű sírjára a család a „Kálmán” vezetéknevet vésette föl.

1862/63

A kis Kálmán Lajos (1852–1919) az elemi utolsó évét a Szent György templomból 1859-ben átalakított ún. tornyos iskolában járta. Szülei 1862 koraőszén iratták be a piaristák „vezérlése alatt álló” nyolc osztályos szegedi nagy-gymnasiumba. Az „értesítvény” szerint az első osztályban 148(!) gyerek tanult, a tanári létszám nem tette lehetővé párhuzamos osztályok indítását. Az igazgató Somhegyi Ferenc (1813–1879) „bölcseleti tudor” volt, az osztályfőnöke pedig a pályakezdő Váry Gellért (1842–1929). Ő tanította a tárgyak többségét, ötöt. Kálmán év végi érdemjegyei: erkölcsi viselete: törvényszerű, figyelme: szórakozott, szorgalma: csekély, míg a hatfokozatú osztályzatok közül egy jelese (hittan), három elégségese (magyar, német, földrajz) és három elégtelenje (latin, számtan, szépírás) volt. Az osztályzatok elnevezései: kitűnő, jeles, jó, elégséges, rossz, elégtelen. A helyzetszámnak nevezett osztályrangsorban a 110. helyet foglalta el. Az év végi értesítvények Bába Imre (1819–1871) „gyorssajtóján” készültek, terjedelmük általában 18–20 lap volt. Kevéske adatot tartalmaznak: a tanárok nevét, az oktatott tárgyakat, az összes diák évvégi érdemjegyeit – mindez természetesen írásunkra is kihat. 

1863/64

Kálmán a három elégtelen osztályzata miatt évismétlésre kényszerült. Új osztályfőnököt kapott, Boldis Samut (1843–1891). Megemberelte magát, jegyei javultak. Erkölcsi viselete: dicséretes, figyelme: kellő, szorgalma: kellő. Hat tárgyból kapott jót (hittan, latin, magyar, német, földrajz, számtan), míg szépírásból elégségest. A 140 fős osztály rangsorában a 40. helyre ugrott. Rendkívüli tárgyként a szabadkézi rajzot választotta, melyet Vitkovszky Lőrinc tanított.

Új diáktársai közül később ismertté vált Engel Adolf nyomdatulajdonos, Főkövi Lajos zenetörténész, Löw Immánuel főrabbi, Nováky Bertalan, a piaristák világi rajztanára, Szivessy László ügyvéd és Tölgyessy Artúr festőművész. Ekkor kezdődött Löw és Kálmán barátsággá növő ismeretsége, mely a „nótás pap” haláláig tartott. Kettejük kapcsolatát Péter László dolgozta föl.[2] A főrabbi 1921-ben így emlékezett vissza: „Mikor már senkivel sem érintkezett, engem még felkeresett, ha valami új népmese-variánst, ballada-töredéket fedezett fel (…) két felekezet papja egy nép szolgájának érezte magát.”[3]

Megjegyzendő, hogy a századfordulón a Somogyi-könyvtár legszorgosabb olvasóinak élén a három volt piarista osztálytárs állott: Főkövi, Kálmán és Löw.

1864/65

Végre második osztályos lett. A főgimnázium új igazgatót kapott Baranyai Zsiga (1814–1871) személyében, míg az osztályfőnöke az öt tárgyat tanító Kustár Ignác (1813–1910) lett. A nagyidejű piarista mozgalmas életéről Móricz Pál írt hangulatos tárcát.[4] Kálmán érdemjegyei: erkölcsi viselete törvényszerű, figyelme kellő, szorgalma kellő. Három tárgyból kapott jót (hittan, magyar, számtan), négyből elégségest (latin, német, földrajz, szépírás). Rendkívüli tárgyat nem vett föl. Az osztály 94 tanulója között a 72. helyet foglalta el.

1865/66

A harmadik osztályba lépett, új osztályfőnöke Arányi Béla (1844–1921) lett, aki öt tárgyat tanított (latin, magyar, német, földrajz, számtan). Kustár Ignác a másodikosok irányítását vette át. Az év végén: erkölcsi viselete törvényszerű, figyelme változó, szorgalma hanyatló volt. Egy tárgyból kapott jót (történelem a földrajzban), hatból elégségest (hittan, latin, magyar, német, számtan, természetrajz). A 97 fős osztályban – tanulmányi eredménye alapján – a 66. helyet foglalta el.

Az értesítő végén levő litográfia az Iskola (ma: Oskola) utcai gimnázium épületét ábrázolja, előtte – két tanár vezetésével – tanulók haladnak.

1866/67

Kálmán negyedikes, az alsó tagozat utolsó évét járja. Az igazgató Ernyősy László (1821–1873) lett, osztályfőnöke pedig a latin–magyar–német szakos Teremi László (1818–1879). Az osztályzatok új rendje: kitűnő, jeles, jó, elégséges, elégtelen, rossz. Az év végén az erkölcsi viselete törvényszerű, figyelme változó, szorgalma hanyatló. Egy tárgyból kapott jót (történelem a földrajzban), hétből elégségest (hittan, latin, magyar, német, számtan, természettan, növénytan). A tanév végén – 14 év után – távozott a gimnáziumból Csaplár Benedek (1821–1906) tanár, a honi folklorisztika egyik úttörő alakja.[5] Érdeklődő diákjaiból gyűjtőkört szervezett, melynek tagja volt a későbbi gyáralapító, a máig ismert nevű Bakay Nándor (1833–1902) is. Mindebben Kálmán – az életkora miatt – nem vehetett részt.

1867/68

Most tudjuk meg először, hogy a „tanodában” a Veni Sancte október 1-jén volt, tehát a tanítás 2-án, pénteken kezdődött. Kálmán ötödikes, osztályfőnöke megint új, a magyar–latin–történelem–számtan szakos Való Mihály (1825–1915). A kisdiák erkölcsi viselete törvényszerű, figyelme változó, szorgalma hanyató. Mind a kilenc tárgyból elégségest kapott. Az „értesítvény” Burger Zsigmond (1818–1874) nyomdájában készült.

1868/69

A Veni Sancte október 1-jén, csütörtökön volt, másnap kezdődött a tanítás. Kálmán hatodikos, megint új osztályfőnöke van, a latin–görög–matematika–történelem szakos Budaváry József (1813–1897). Az érdemjegyek változatlanul hat fokozatúak. Év végén a magaviselete jó, szorgalma hanyatló, – a figyelem értékelése megszűnt. Két tárgyból kapott jót (történelem, természetrajz), hétből elégségest (hittan, magyar, latin, német, számtan, természeti földrajz, torna.) Az értesítőt ez évben is Burger Zsigmond nyomdája készítette.

1869/70

A Veni Sancte szokás szerint október 1-jén volt, a tanítás 2-án, szombaton kezdődött. Az értesítő elején – a „szülék tájékoztatására” – a gimnáziumi rendtartásból olvashatunk részleteket. (Ezek ma már csak a pedagógia-történettel foglalkozókat érdekelhetik.) Diákunk hetedikes, osztályfőnöke Való József (1817–1878) bölcsészettudor lett, aki a számtant és a fizikát tanította. Az év végén Kálmán magaviselete törvényszerű, szorgalma hanyatló. Két tantárgyból jót (hittan, magyar), a többi nyolcból elégségest kapott. Új tárgy volt a bölcsészeti előtan (röviden: bölcsészettan), melynek óráin a pszichológia és a logika alapjaival ismerkedtek a tanulók. Az értesítő köszönetet mondott a gimnáziumot támogatóknak: ebből tudjuk, hogy az osztálytárs Löw Immánuel 13 darab „régi pénzzel” gazdagította az iskola éremtárát. Az értesítő Bába Imre gyorssajtóján „nyomatott”.

1870/71

A tanoda igazgatója Bolgár Mihály (1835–1879) lett, akinek rokonszenves alakját Löw Immánuel örökítette meg.[6] Ernyősy főtisztelendő úr Szegeden maradt tanári minőségben. Kálmán a nagygimnázium utolsó osztályát járta, új osztályfőnöke a magyart és történelmet tanító fiatal Magyar Gábor (1842–1912) lett, aki az önképzőkör tanárelnöki tisztét is betöltötte. (Óraadó volt a helyi tanítóképezdében is.) A történelmet is oktató Bolgár főtisztelendő úr csak egy évig volt igazgató, 1871 őszétől Andrássy Gyula (1823–1890) külügyminiszter gyermekeinek lett a nevelője. (Az igazgatói székben a kitűnő képességű Magyar Gábor követte, aki innen volt a harmincon!)

Az értesítő csak az első hét osztály tanulóinak a tantárgyankénti osztályzatát közölte, a nyolcadikosokét nem. Jegyeik lezárása oly későn történt meg, hogy a – nyomdába adandó – kéziratba már nem lehetett betenni. A július 29-én kezdődő érettségire 40 maturandusz jelentkezett: kitűnőleg végzett négy, egyszerűen huszonnyolc, megbukott hat, és visszalépett két személy. (Neveket nem ad meg az „értesítvény”.) Legtöbben a jogi (12 fő) és a papi pályát (8 személy) választották.

Kálmán – engedve anyja kérésének – a Csanád egyházmegyei római katolikus papnöveldébe (Temesvár) kérte fölvételét, ott végzett 1875-ben, majd fölszentelése után az Arad közeli Pécskán lett káplán…

Megjelent a folyóirat 2024. novemberi számában

Jegyzetek:

[1] [Kálmány Lajos] Szegedi Kálmán: Mesterműszók. Tímármesterség. In: Magyar Nyelvőr, 1875. november 15. 526–527. o.

[2] Péter László: Löw Immánuel és Kálmány Lajos barátsága. In: Scheiber Sándor. (szerk.): Semitic Studies in Memory of Immánuel Löw. Budapest, 1947. 349–356. o.

[3] Löw Immánuel: Önéletrajz. In: Egyenlőség, 1921. április 9.

[4] Móricz Pál: Kustár Ignác piarista. In: Régi magyar élet. Budapest, [1913.] 177–182. o.

[5] Apró Ferenc: Kit keltsek életre a sok közül? In: Uő: Szögedi arcok. Szeged, 2020. 86–89.vo.

[6] Löw Immánuel: Bolgár Mihály. In: Uő: Hét beszéd. Szeged, 1883. 97–113. o.