Szélinger Balázs: Klúg Péter (1876 – 1970) közéleti szerepvállalásai

Klúg Péter (1876, Lovrin – 1970, Budapest), a neves szegedi gyógypedagógiai intézmény[1] névadója sajnálatos módon egyáltalán nincs a köztudatban. Gyógypedagógiai szakmai körökben természetesen ismert és a róla elnevezett iskola becsülettel ápolja emlékét.[2] Ugyanakkor Klúg Péter igen jelentős szerepet játszott a második világháború előtti magyar, elsősorban szegedi–délvidéki közéletben is. Az alábbiakban ezeket foglaljuk össze, nem feledve, hogy Klúg Péter elsősorban egy elkötelezett gyógypedagógus volt.[3]

I. 1898 – 1920

Klúg Péter a váci tanítóképző elvégzését követően a gyakorló éveit Gyertyámoson (ma: Cărpiniș, Románia) és Hertelendyfalván (ma: Vojlovica, Szerbia) töltötte, majd tanítói kinevezést kapott Temesvárott. 1898-ban elvégezte „siketnéma szaktanító” képesítést (ugyancsak Vácott), amelyet követően azonnal a budapesti hallássérültek iskolához nevezték ki.[4] Mindössze két évvel később, 1900 áprilisában kapunk először hírt arról, hogy a korabeli kormányzat egy szegedi „siketnéma intézet” felállítását tervezi, és ennek előkészítésére Klúg Péter Szegedre utazott.[5] Ugyanez év őszén lép ki először a nem szakmai nyilvánosság elé, amikor a Magyar Lloyd c. gazdasági lapban kifogásolták, hogy a vallás- és közoktatási miniszter rendelete alapján az ország összes intézetében kizárólag szegedi Pálfi-féle gyufát szabad használni.[6]  A lap közölte Klúg Péter érvelését, sőt el is fogadta azt:

(…) hazánkban van 19,024 siketnéma; ezek közül 5170 tanköteles korú s csak 426 részesül oktatásban, míg a többiek képzés nélkül maradva, örökös lelki sötétségre kárhoztatvák. A társadalom pedig alig törődik a szerencsétlenekkel. A társadalom figyelmét e szerencsétlenekre felhívni s a könyörületes szíveket adakozásra bírni, ez az, amit Pálfi Lipót és veje szegedi gyújtógyára gyártmányainak forgalomba hozatalával elérni óhajt s igy érthető, hogy ezt a törekvést a közoktatási miniszter kritika tárgyává tett rendeletével támogatni igyekezett. A többi hazai gyújtógyár pedig alig szenved kárt emiatt, mert összesen csak 8 ilyen intézet van Magyarországon s még ha több is volna, akkor is maradna még nekik elég terük, amelyet a külföldi gyártmányoktól kellene elhódítaniuk.

1901-ben végül is kinevezték a szegedi „siketnéma intézet” élére azzal, hogy azt neki kell létrehoznia. Ez jelentős szervezőmunkával és kapcsolatépítéssel járt mind a szegedi önkormányzat, mind a közélet felé. Egyébként Szeged nem volt ismeretlen terep a számára, hiszen középiskolás éveit is itt töltötte. Az intézet hivatalos megnyitója végül 1903-ban zajlott, Klúg Pétert is ekkor véglegesítették igazgatói állásában.[7]

Tudjuk, hogy Klúg Péter mélyen hívő katolikus volt, egy beszámoló szerint minden napot azzal kezdett, hogy hajnalban misére ment.[8] Így nem meglepő, hogy először a szegedi katolikus közéletbe kapcsolódott be. A helyi Katolikus Kör tagsága mellett megtaláljuk a nevét az újszegedi katolikus templomért lobbizó Újszegedi Templomegyesület névsorában is.[9]

Az első években ádáz csatákat kellett vívnia az intézet fennmaradásáért, mert az állam csak a tanerők fizetését vállalta magára, minden egyéb személyi és dologi kiadást adományokból vagy a szegedi önkormányzat nem túl bőkezű segélyezéséből kellett fedeznie. Tudjuk például, hogy egy alkalommal a vallás- és közoktatási miniszter megrótta, amiért iskolai csengőre és jelzőtáblákra költötte a pénzt, és visszautasította azt is, hogy eljöjjön az intézet felavatására.[10]

Eddig nem említettük, hogy Klúg Péter sváb származású volt. Szülőfalujában, Lovrinban, közel 90 százalékban németajkúak laktak (1910-ben 3881 lakosból 3450). A délvidéki sváboknak ahhoz a tipikus generációjához tartozott, amely a Kiegyezés (1867) után meglehetős anyagi jólétben élt és gyermekeiket igyekeztek magyar többségű alföldi városok iskoláiba küldeni, hogy ne csak ismereteket szerezzenek, hanem jól megtanuljanak magyarul is.[11] A Dualizmus időszakában így kialakult a svábságon belül egy igen jelentős réteg, amely magát nem németként, hanem németmagyarként (Deutschungar) definiálta. A svábságban már 1848 óta jelentős vonzalom élt a magyar nemzet és a magyar államiság iránt, és az immár magyarul tökéletesen beszélő generációk teljes mértékben elutasították, hogy a nemzetiségek közé sorolják őket.[12] Így, amikor 1906-ban létrejött az egyértelműen etnikai alapon szervezett Német Néppárt, amelyet ráadásul a Német Birodalomból pénzeltek pángermán egyesületek[13], a magát magyarnak valló és érző sváb értelmiség egy emberként tiltakozott.

Mint a Budapesti Hírlap tudósításából megtudjuk, szegedi sváb származású tanárok egy csoportja 1907. december 4-én gyűlést tartott és állásfoglalást adott ki, amelyben elítélték a pángermán (az ő szóhasználatukban: alldeutsch, azaz össznémet) politikai mozgalmat. A gyűlésen felszólalt Klúg Péter is, aki egyetértett az állásfoglalással, de azzal kezdte beszédét, hogy ez akciót a Demkének[14] kellene megindítani. De a Demke ily irányban nem dolgozik. Azért helyesli, hogy társadalmi úton, mégpedig vérbeli [azaz sváb] férfiak kezdték meg ez üdvös ellenmozgalmat. A pángermanizmust elítéli. De a nép elégedetlensége bizonyos mértékig jogosult. Nagy baj, hogy a svábok nincsenek megelégedve az iskolákkal. A legtöbb községben a sváb gyermek se magyarul, se németül nem tud.[15] Ezért sem az életben, sem a katonaságnál nem boldogul úgy, ahogy szeretne. Régen a legtöbb sváb legény altisztté lett, ma ez ritkaság; sok az analfabéta is, amit a svábok nagyon röstellenek. Föl kell tehát kérni az illetékeseket, hogy a németajkú gyermeket legalább egy nyelvre tanítsák meg alaposan. Szól a népkönyvtárakról is. Az erre vonatkozó hivatalos jelentések a délvidékre vonatkozóan nagyon rózsásak. Magyar könyvet keveset olvas a sváb, mert magyarul vajmi keveset ért; helyén való volna előbb német nyelven adni ki a magyar tárgyú könyveket s csak lassan, fokozatosan kellene áttérni a tisztára magyar nyelvű könyvek olvastatására.[16]

A szegedi felszólalók közül az országgyűlésben Goldis László, azaz Vasile Goldiș (1862–1934), aradi román országgyűlési képviselő (az első világháborút követően pedig több román kormány minisztere) éppen Klúg Pétert („aki pedig német ember”) emelte ki a román nemzetiségi követelések alátámasztására.[17] A nemzeti érzéseiben megsértett szegedi igazgató a Budapesti Hírlap hasábjain válaszolt:

Klúg Péter igazgató egy hozzánk intézett nyilatkozatában kijelenti, hogy Goldis beszédét hiányosan és részben tévesen idézte, abból helytelen következtetéseket vont le és tőkét kovácsolt belőle a nemzetiségek hazaellenes fölfogása számára. Klúg Péter tiltakozik az ellen az állítás ellen, hogy ő és a szegedi mozgalom megindítói németek. »Mindnyájan magyarok vagyunk, úgymond aztán, és magyaroknak vallják magukat szüleink is, noha németül beszélnek. Bízunk munkánk sikerében, mert a svábság érzelmében – a pángermánnak minden erőlködése mellett is – még ma is magyar és mert velünk az igazság, hogy Magyarországon csak annak van joga boldogulásra, ki e haza nyelvét érti, magáévá fogadja és e hazán kívül más hazát nem ismer.«[18]

A fentiekből nemcsak az következik, hogy a sváb értelmiség, így Klúg Péter is magyarnak vallotta magát, hanem az is, hogy a svábság a németországi un. „birodalmi németeket” ekkor még nem tartotta anyanemzetének (és később is csak egy kisebbség).

A korábbi idézetben arról olvashattunk, hogy Klúg Péter a „Demkét” javasolja a pángermán mozgalmak elleni küzdelmekben. A Délmagyarországi Közművelődési Egyesület (rövidítve DMKE vagy Demke) 1903-ban jött létre elsősorban azért, hogy a Délvidék nemzetiségi területein a magyar nyelvű oktatást és közművelődést elősegítse. A DMKE 1905-től Szegeden, majd másutt is nevelőintézeteket (kollégiumokat) tartott fenn. A hatalmas szegedi épületet 1907-ben avatták fel (jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Irinyi épületszárnya, Boldogasszony sgt. 2.). Feltételezzük, hogy Klúg Péter kezdettől fogva tagja volt a DMKE-nek, noha abban sokáig nem vállalt tisztséget, talán éppen azért, mert az egyesület működését szinte kezdettől fogva hangos botrányok kísérték.[19]

1907-ben olvasunk először arról, hogy Klúg Péter alkalmanként jelbeszéd tolmácsolási feladatokat látott el bírósági pereknél vagy házasságkötéskor.[20] Ez utóbbiról így számolt be a helyi sajtó:

A férfi római katolikus, a nő görögkeleti vallású. A ritka házasságkötésnek érdekes részletei és főleg előzményei vannak. Maga a házassági aktus is igen érdekesen folyt le, siketnéma nyelven. Persze tolmács segítségével, mert az anyakönyvvezető, aki az új párt összeadta, nem tud siketnémául. A tolmács szerepét Klúg Péter, a siketnémák intézetének igazgatója töltötte be. Egyébként a házasságkötés ugyanazon formaságok között történt, mint rendes esetekben. – Kijelenti ön – kérdezte az anyakönyvvezető a vőlegényt, hogy az itt jelenlevő Drágity Olgával házasságot köt? Most Klúg Péteren volt a sor, akik különféle jelekkel adta tudtára a vőlegénynek a kérdést. A vőlegény természetesen igent intett és mosolygott hozzá. Ugyanazt a kérdést intézte az anyakönyvvezető a menyasszonyhoz is. A menyasszony szintén megértette a tolmács jeleit és pirulva bólintott. – Akkor tehát önöket – mondott az anyakönyvvezető – a törvény értelmében házastársaknak jelentem ki. Az új pár boldogan, egymásba karolva hagyta el az anyakönyvvezető szobáját.[21]

Itt jegyezzük meg, hogy Klúg Péter 1911-től több évtizeden keresztül a Révai Nagylexikon gyógypedagógiai témájú szócikkeinek állandó szerzője volt.

A szegedi sajtó rendszeresen tudósított az általa igazgatott intézet főbb eseményeiről, amelyre Klúg Péter igyekezett közönséget is meghívni.[22] Így például 1912-ben a karácsonyi ünnepség kapcsán ezt írta a Délmagyarország:

Klúg Péter igazgató bemutatott egy csinos leányt, aki néhány évvel ezelőtt távozott az intézetből és most menyasszony. Igen érthetően beszél. – A vőlegényének mi a foglalkozása? – kérdeztük. –Asztalos – felelte. – Szereti? – Szeretem ám! – mondta mosolyogva. Az igazgató mutatott egy asszonyt, aki az intézet tanulója volt és most már két gyermeke van. Hiba már csak kevésbé érezhető a beszédében. Az idősebb tanulók az intézetben levő műhelyekben különféle ipari munkát tanulnak. Az intézet egyik volt tanulója Budapesten rézmetsző és havonta négyszázhúsz korona a fizetése. – Sokkal több, mint nekem – mondta rezignáltan az egyik tanár.

Ugyanakkor járatos volt a szegedi rendőrkapitányságon is: 1909-ben azért tett feljelentést, mert intézete nevében más iskolák tanulói folytattak illegális adománygyűjtést.[23] 1915-ben pedig ő maga fogalmazott meg kérést a lakosság felé a helyi sajtóban:

Arról értesültem, hogy egyes siketnéma gyermekek szabad idejükben eljárnak kéregetni. Mivel az intézet minden siketnémáról gondoskodik és főleg mivel becsületes munkásokat óhajt belőlük nevelni, nem pedig koldusokat, kérem mindazokat, akiktől e megtévedt gyermekek alamizsnát kérnek, hogy sem pénzt, sem ennivalót ne adjanak nekik. A szerencsétlen gyermekekkel tesznek jót (jövőjük szempontjából), hogyha nevüket vagy személyleírásukat velem egy levelezőlapon, illetőleg telefonon (433. szám) szívesek lesznek közölni. Klúg Péter, igazgató.[24]

Keveset tudunk Klúg Péter első világháború alatti tevékenységéről, azon kívül, hogy a Szegedi Szabadoktatási Egyesületben előadást tartott A háborúban megsiketült és megvakult katonák jövőjének biztosítása címmel, amely később nyomtatásban is megjelent.[25] Nem tudunk arról, hogy intézetében a háború alatt – ellentétben más iskolákkal és kollégiumokkal – hadikórházat rendeztek volna be, azonban 1918 őszén élére állt annak a szülői közösségnek, amely a felső leányiskola és leánygimnázium épületét visszakövetelte oktatási célokra.[26]

Az első világháborút követő események következtében Szeged 1918. december 30-ától 1920 március 1-éig francia megszállás alatt volt, Újszegedet ugyanekkor a szerbek foglalták el. Két francia tiszt a Klúg Péter intézetét is meglátogatta, amint arról a vendégkönyvben aláírásuk tanúskodik 1919. május 20-i dátummal. A látogatás talán összefüggésben volt azzal, hogy a francia városparancsnokság az intézetet folyamatosan segélyezte.[27]

Mint ismert, a francia megszállás alatt Szeged az ellenforradalmi csoportok gyűjtőhelyévé is vált: itt alakultak az un. szegedi kormányok és itt alakult meg Horthy Miklós vezetésével a Nemzeti Hadsereg. Klúg Péter minden bizonnyal szimpatizált az ellenforradalmi erőkkel, amiről az tanúskodik, hogy lánya, az ekkor tizenhét éves Klúg Margit „koszorúslányként” részt vett az egyik zászlószentelésen, amelyet elővigyázatosságból lakodalomnak álcáztak.[28] Nincs okunk kételkedni abban, hogy az eseményen szülei is jelen voltak. Itt jegyezzük meg, hogy szinte semmit sem tudunk Klúg Péter feleségéről azon kívül, hogy szintén aktív társadalmi életet élt, többek között a szegedi Vöröskereszt Egyesületben.

 II. 1920 – 1945

Az első világháborús összeomlás és az impériumváltások következtében 1918 őszétől egyre bizonyosabbá vált, hogy a Délvidék, benne Klúg Péter szülőföldjével, szüleivel, rokonságával, idegen megszállás alá kerül. Ezért nem meglepő, hogy közéleti szereplése innentől kezdve egy egészen más fokozatba lépett.

1919 decemberében Herczeg Ferenc író elnökletével Budapesten megalakult a Délvidéki Liga, mint a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája (közismertebb nevén TEVÉL) tagszervezete. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a Délvidéki Liga tevékenységét elsősorban Szegedre, mint a Délvidék kapujába kell koncentrálni, ezért megszervezték a szegedi tagszervezet ünnepélyes megalakítását, amelyre 1920. február 29-én került sor. Az eseményt megelőző újságcikkek és események egyértelművé teszik, hogy a Délvidéki Liga megalapításában tudatosan hangsúlyozták a sváb szerepvállalást.[29] A szegedi városházán tartott alakuló gyűlésen, a beszédeket követően Klúg Pétert választották meg szegedi elnöknek, aki székfoglaló beszédében a következőket mondta:

Az első szó, mely e helyen ajkamat elhagyja, a hála és a köszönet azok iránt, akik a Délvidéki Liga eszméjét felvetették, felkarolták és körültekintő gondos munkával a mai megalakulást lehetővé tették. Mindnyájunk őszinte elismerése illeti meg érte ezért az értékes hazafias munkájáért az előkészítő bizottságnak minden tagját s annak érdemes elnökét. Egyben őszintén köszönöm a megtisztelő bizalmat. Nem kerestem és nagy lelki harc árán fogadom el a nálamnál különb képességet kívánó elnöki tisztet. Ha mégis engedek a bizalmukban megnyilatkozó parancsnak, ennek egyetlen oka, hogy valójában olyan munkának végzésére hívnak fel, amely elől becsületesen gondolkozó és hazafiasan érző magyar ki nem tér. Tehát vállalom a munka végzését mindaddig, míg arra alkalmasabb, a nagy feladathoz méltó egyént találunk.
Gondolatom elszáll az aranykalászos, dúsan termő rónaságra és a fehér házú tiszta falvakba, hol bölcsőnk ringott, hol a gyermek a boldog gyermekkort töltötte és ahol a tanító szavára német szóval bár, de büszkén mondottuk és magyar érzéssel: Ich bin ein Ungar. És honnan ma fájó reménykedéssel tekintenek felénk testvéreink. Elszorul a szívünk és tehetetlen keserűség hatja át egész valónkat, ha elgondoljuk, hogy ott most szerb és oláh bocskor tapossa véreink legszentebb érzelmeit. Tehetetlen keserűséggel… De nem, nem a tehetetlenség elcsüggesztő érzésével, hanem bízó hittel, égő hazaszeretettel, lankadatlan kitartással, ha kell az éjjeleket is nappallá téve fogunk dolgozni mindaddig, mígnem elérjük célunkat, mígnem azzal a boldog tudattal zarándokolhatunk kedveseink sírhantjához, hogy a föld, melyen pihennek, ismét magyarnak termi kalászát és az áldott föld fölött a magyar kultúra géniusza lebeg. Ehhez  a munkához kérem tagtársaim, testvéreim támogatását, a Mindenható segítő kegyelmét.[30]

Az esemény jelentősége, azon kívül, hogy Klúg Pétert elnökké választották, leginkább abban volt, hogy életre szóló ismeretséget és barátságot kötött elsősorban Herczeg Ferenccel és Steuer Györggyel[31], akiknek egészen a második világháború végéig legközelebbi munkatársai közé tartozott.

Nagy lelkesedéssel vetette bele magát a Délvidéki Liga szegedi szervezőmunkájába. Erre annál is inkább szükség volt, mert a városba ezrével özönlöttek a délvidéki menekültek, így a Délvidéki Liga elsődleges feladata ezek elhelyezése, alapvető szükségleteinek ellátása, a vagonlakók segélyezése volt. Klúg Péter, mint a Délvidéki Liga elnöke, ezért többször tárgyalt gróf Bethlen Istvánnal, aki ekkor az Országos Menekültügyi Hivatal elnöke volt.[32]

Jóllehet a Délvidéki Ligát 1921-ben a trianoni békeszerződés előírásaira hivatkozva feloszlatták, a liga tevékenységét több szervezetben folytatta, Klúg Péter pedig szinte mindegyikben tevékeny szerepet vállalt.[33] Az alábbiakban ezért ezeket az utódszervezeteket egységesen tárgyaljuk, kronologikus sorrendben.

Közismert, hogy a Romániához került Kolozsvári Egyetemet Szegedre költöztették. Kevéssé köztudott, hogy sokáig nem volt egyértelmű, hogy éppen Szegedre költöztetik az egyetemet, s ezért a városnak komoly lobby tevékenységet kellett végeznie. Klúg Péter ebből is tevékenyen kivette a részét: előbb tagja volt Szeged város küldöttségének Vass József kultuszminiszternél, majd a TEVÉL szegedi körének választmányi ülésén javasolta, hogy a TEVÉL álljon az egyetem Szegedre költöztetésének ügye mögé.[34] Az egyetem végül 1922-ben költözött Szegedre. Amellett, hogy ez Klúg Péter sikere is volt, ekkor került közeli ismeretségbe Horger Antal nyelvészprofesszorral, akivel számos szervezetben dolgozott együtt.

A feloszlatott Délvidéki Liga leginkább a Délvidéki Otthon nevű szervezetben élt tovább, amely 1921. szeptember végén alakult meg Szegeden.[35] Ennek Klúg Péter alelnöke lett, másokkal (így pl. Horger Antallal) együtt.[36] A menekülthullám lecsengése után a Délvidéki Otthon elsősorban a Délvidékről Szegedre áttelepültek összefogásával és segélyezésével foglalkozott, életben tartva a kapcsolati hálót, amely majd az 1941-es határrendezés idején mutatkozott igen hasznosnak. Szeged mellett Budapesten is működött Délvidéki Otthon.

Ami a DMKE-t illeti, 1920-ban jött el az ideje annak, hogy állami vizsgálatot indítsanak az egyesület ügyeinek felülvizsgálatára. Mint korábban jeleztük, sajnos nincs elégséges történeti kutatás a DMKE első világháború tevékenységére nézve, de az biztosnak látszik, hogy az eredetileg közművelődési célú szervezetet alapításától kezdve átszőtte az anyagi haszonszerzés céljából elkövetett korrupció. A DMKE hatalmas palotájában például nemcsak internátus, hanem tizennégy bérlakás is volt, és ezek, valamint az egyéb helyiségek bérbe adása körül állandóak voltak a botrányok, amelyek a menekültekkel tömött városban különösen neuralgikusak voltak. A felülvizsgálat végül 1922-ben ért véget. Ezután tisztújítást tartottak, amelyen Herczeg Ferencet választották elnökké, Klúg Péter pedig ügyvezető alelnök lett – vagyis a DMKE tényleges gyakorlati vezetője.[37] A tisztújításon a DMKE régi vezetőit teljesen félreállították, ami néhány ellenséget is szerzett az új elnökségnek.[38] A DMKE palotáját fokozatosan átengedték az egyetemnek, amely kollégiumot alakított ki benne, de az épületbe időközben befészkelt számos egyesületet nem volt könnyű kitessékelni, és az egyetem is vonakodott kifizetni a bért.[39] A megoldás végül az lett, hogy 1928-ban a DMKE eladta az épületet a városnak 23 ezer koronáért, amit 30 éven keresztül kellett volna törleszteni. A DMKE postacíme ezentúl a Bécsi körút 36–40. lett – vagyis a „siketnéma intézet”.[40] Az éves közgyűléseket azonban a városházán tartották.

Szegeden az első világháborút megelőzően hét olyan középiskolai kollégium – korabeli szóhasználattal: konviktus vagy internátus – működött, amely elsősorban sváb diákokat látott el.[41] A trianoni határváltozások következtében azonban a sváb diákok mobilitása megakadt. A szegedi svábság Herczeg Ferenc áldozatos segítségével mindent megtett azért, hogy legalább az egyiket megmentse. A mai Kálvária sugárút (akkor még utca) 14. szám alatt álló épület hivatalosan Gyertyámos község (emlékezzünk: Klúg Péter tanított itt fiatal éveiben) tulajdonában volt, valójában azonban a gazdag terménykereskedő család, a Röserek birtokolták.[42] Amikor megindult Szegedre a menekülthullám, a katasztrofális lakáshelyzetben Szegedre származott sváb férfiak egy csoporta (sajnos Klúg Péterén kívül a többiek nevét nem ismerjük) előbb kibérelte az épületet és kifizette annak adósságait, hogy a diákoknak legyen hol lakniuk.[43] Hosszas huzavonát követően végül az ugyancsak Herczeg Ferenc által elnökölt Szent Gellért Társaságnak sikerült megvásárolnia az épületet, amelyet 1925-ben hivatalosan is megnyitottak Szent Gellért Konviktus néven.[44] A megnyitó beszédet Klúg Péter mondta, amelyről a sajtó így számolt be:

Klúg Péter ismertette az intézet történetét. Rámutatott arra, hogy az intézetet egy nyelvében teljesen sváb, de lelkében ízig-vérig magyar ember, Rőser Ádám hívta negyven év előtt életre. Gyertyámos népe önként otthont kívánt emelni fiainak a színtiszta magyar Szegeden, hogy a gyermekeik itt sajátítsák jó nevelés mellett el a magyar nyelvet. A kis mag terebélyes fává nőtt, a konviktus generációknak szolgáit nevelő otthonául, mígnem az intézmény a forradalmak után megszűnt. Egy ideig a Délvidéki Liga tartotta fenn, míg most a Herczeg Ferenc elnöklete alatt álló Szent Gellért Társaság a konviktust megvette és újra a nevelés otthonává tette. Melegen mond hálát Herczeg Ferencnek és a Szent Gellért Társaság tagjainak és kéri Herczeg Ferencet, hogy az intézetet adja át rendeltetésének.[45]

Közben, 1925 januárjában Klúg Pétert az a megtiszteltetés érte, hogy a vallás- és közoktatási miniszter (tehát gróf Klebelsberg Kunó) az összes magyarországi gyógypedagógiai intézetek szakfelügyelőjévé nevezte ki. Ez normális esetben Budapestre költözéssel járt volna, azonban az új szakfelügyelő miniszteri engedéllyel még néhány évig Szegedről láthatta el feladatait s addig ő maradt a szegedi „siketnéma intézet” igazgatója is.[46] A kinevezés alkalmából hosszabb, Klúg Pétert méltató cikk jelent meg a Szegedi Új Nemzedék c. lapban, amelynek egyébként Klúg Péter alapító részvényese volt.[47] Ugyancsak a kinevezés adott alkalmat arra, hogy arcképe először jelenjen meg a sajtóban. [4. kép] [48]

1928-ban az a megtiszteltetés érte, hogy leányát, Klúg Máriát sub auspiciis gubernatoris, azaz kormányzói védnökség alatt avatták orvosdoktorrá, első női hallgatóként. Az avatáson a kormányzó, Horthy Miklós vasgyűrűjét gróf Klebelsberg Kunó adta át.[49]

Klúg Pétert a vallás és közoktatási miniszter végül 1929 nyarán mentette fel szegedi állásából, és rendelte Budapestre. Ez természetesen azt is jelentette, hogy számos közéleti tisztségétől meg kellett válnia. A Délvidéki Otthon díszelnökké választotta és díszvacsorát rendezett a tiszteletére.[50] A DMKE elnöki székében Horger Antal követte, Klúg Pétert pedig tiszteletbeli elnöki címmel jutalmazták.[51] Budapesten a VIII. ker. Vas utca 7. sz. alatt lakott, ez volt egyébként a család és a leszármazottak címe egészen a közelmúltig.[52]

A budapesti élet egyúttal azt is jelentette, hogy ettől kezdve, egészen 1943-ig Klúg Péter minden évben legalább egyszer (de inkább többször), Herczeg Ferenc és mások társaságában Szegedre vonatozott a DMKE közgyűlésére. Herczeg Ferenc szervezésében általában egy-egy fiatal írót vagy költőt is magukkal hoztak, így az évek során együtt utaztak Reményik Sándorral, Kosztolányi Dezsővel, Szabó Lőrinccel, Fekete Istvánnal és másokkal.

A DMKE éves közgyűlésein kívül is számos más alkalommal is járt Szegeden, például 1937-ben a szegedi Hősök Kapuja felavatásán. Az erről készült képen, balról-jobbra: Aba-Novák Vilmos festőművész, Klúg Péter, Herczeg Ferenc és Pogány Móric (a Hősök kapuja építésze).[53]

Klúg Péter Budapesten is bekapcsolódott a helyi közéletbe, de érezhetően kisebb intenzitással. A gyógypedagógiai intézetek országos felügyelete, a gyakori utazások lekötötték idejét és energiáit. Ennek ellenére tudjuk, hogy tagja volt az Országos Közművelődési Szövetségnek, a Magyar Nemzeti Szövetségnek, természetesen a Délvidéki Otthon és a DMKE dísz- ill. tiszteletbeli elnöksége mellett. 1936-ban nyugdíjba ment, a rákövetkező évben pedig miniszterelnöki előterjesztésre kormányfőtanácsosi címet kapott.[54] A munkát azonban nyugdíjas korában sem hagyta abba. Még 1942-ből is van olyan sajtóhírünk, amely szerint szájról olvasási tanfolyamot tartott a Magyar Nagyothallók Országos Egyesületében, amelynek ő volt az igazgatója.[55] Nem feledkezett meg a délvidéki menekültekről sem, s ahol csak tudott, segített. 1937-ben például Tóth István (1912–2002) zentai szobrász pályafutását egyengette, miután Magyarországra jött.[56] Az 1941-es délvidéki bevonulást követően, 1943-ban a Szenteleky Irodalmi Társaság tiszteletbeli tagjává választották.[57]

III. 1945 – 1970

Sajnos nem tudjuk, Klúg Péter hol és hogyan vészelte át a második világháborút, de ő és lánya is életben maradt. Nem tudunk arról, hogy 1945 után különösebb retorziók érték volna korábbi közéleti tevékenysége miatt, bizonyos azonban, hogy politikailag megbízhatatlanná nyilvánították, amikor a DMKE-t 1946-ban belügyminiszteri rendelettel feloszlatták.[58] Miután Herczeg Ferenc elérte Rajk László belügyminiszternél, hogy a Szent Gellért Társaságot ne oszlassa fel, a Kálvária sugárúti konviktus is hasznos célt szolgálhatott volna. Herczeg Klúg Pétert küldte Szegedre, aki évi 1 forint szimbolikus bérleti díjért átengedte az épületet a Magyar Segély nevű szervezetnek, amely bölcsődét, óvodát, középiskolás és egyetemi kollégiumot, orvosi rendelőt és menzát üzemeltetett itt. Azonban a helyi szakszervezet, a kommunista párt hathatós közreműködésével még 1946-ban kisajátította az épületet.[59] Vejét, Csala Albertet az 50-es években elbocsátották a Vasúti Tudományos Kutatóintézet igazgatói állásából és Recskre internálták.[60]

Klúg Péter a második világháború után visszavonultan élt és közéleti szereplése kizárólag olyan szakmai rendezvényekre korlátozódott, amelyekre meghívták. A szegedi siketnéma intézetben még kétszer járt, egyszer 1961-ben egy úttörőavatáson, majd 1963-ban a ballagáson.[61] 1963-ban meghalt veje, Csala Albert mérnök, aki időközben doktori fokozatot szerzett és a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusa volt. 1964-ben meghalt leánya, Klúg Margit, végül 1970-ben, 94 éves korában elhunyt Klúg Péter is.

Megjelent a folyóirat 2026. májusi számában

Jegyzetek

[1] Az intézmény jelenlegi teljes neve: Klúg Péter Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Kollégium és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, a Kozmutza Flóra Óvoda, Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Szakiskola, Diákotthon, Gyermekotthon és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Tagintézménye. Itt jegyezzük meg, hogy bár a korabeli sajtó mindenütt németesen rövid u-val írta a nevét, ő maga az aláírásaiban egyértelműen hosszú ú-val használta.

[2] Az intézményben van egy kis iskolatörténeti múzeum, amelyben egyebek mellett látható Klúg Péter szobra, az általa használt írógép, az igazgatói szobában pedig a róla készült portré festmény. Továbbá az intézmény centenáriumára megjelent Csikós lászló – Horváth Norbert (szerk,): A hallássérültek oktatásának 100 éve Szegeden, 1901–2001. Szeged, 2001.

[3] Gyógypedagógiai tevékenységével és számtalan gyógypedagógiai tanulmányával ebben a cikkben nem foglalkozunk.

[4] Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a siketnéma kifejezés elavult. Mivel azonban abban a korszakban, amelyben Klúg Péter élt, általánosan használták (mind a szakmai, mind a közéletben), mi is ezt a kifejezést használtuk.

[5] Siketnéma-intézet Szegeden. In: Hazánk, 1900. ápr. 12.

[6] Pálfi Lipót szegedi gyufagyáráról van szó. A gyár adakozásra felszólító címkével ellátott gyufát hozott forgalomba, amely bevételének 3 százalékát utalta az intézet számára.

[7] Kinevezés és véglegesítés. In: Szeged és Vidéke, 1903. jan. 9., ill. A vakok intézetének megnyitása. Uo. 1903. márc. 10. A cím nem teljesen elírás, az intézmény egy ideig vakok intézete is volt.

[8] Klúg Péter. In: Szegedi Új Nemzedék, 1925. febr. 3.

[9] Az újszegedi templom. In: Szeged és Vidéke, 1903. máj 23.

[10] A siketnéma iskola ügyei. In: Szeged és Vidéke, 1903. dec. 18.

[11] Ebbe a generációba tartozott többek között Herczeg Ferenc és Molter Károly írók, Bleyer Jakab, a „magyarországi németek” későbbi vezetője, hogy csak a legismertebbekre utaljunk.

[12] Ld. erről többek között: König Antal: „Deutschungar”. In: Magyar Szemle, 38. kötet (1940) pp 239–240.

[13] Erről bővebben: Gerhard Seewann: A magyarországi németek története. 2. kötet: 1860–2006. Pécs: Argumentum, 2015. pp 132–142.

[14] Az 1904-ben alakult Délmagyarország Közművelődési Egyesület. A későbbiekben még bőven lesz róla szó.

[15] A svábok anyanyelve nem az irodalmi német volt, hanem faluról falura változó archaikus dialektusok, ill. gyakran ezek keveréke. 1879-től folyamatosan zajlott a nemzetiségi iskolák elmagyarosítása, a törvények közül az 1907-ben Lex Apponyi néven kiadottak a legismertebbek.

[16] A délvidéki pángermanizmus. In: Budapesti Hírlap, 1907. ápr. 6.

[17] 139. országos ülés 1907. április 15-én. In: Az 1906. évi május hó 19-ére hirdetett országgyűlés főrendiházának irományai. VIII. kötet, pp 234 – 236.

[18] Mozgalom a pángermanizmus ellen. In: Budapesti Hírlap, 1907. ápr. 18.

[19] A DMKE történetének monografikus megírása még várat magára, ezért a számtalan korabeli sajtócikkből csak egyre hivatkozunk: A DMKE ügyei. In: Szeged és Vidéke, 1907. szept. 23.

[20] A kisteleki siketnémák pöre. In: Szeged és Vidéke, 1907. júl. 28., A kis betörő – A bűnös siketnéma. Uo. 1910. nov. 2.

[21] Siketnémák házassága. In: Délmagyarország, 1913. Jún. 22.

[22] Erről egyébként az intézet 1901 (!) óta vezetett vendégkönyve is tanúskodik.

[23] Szélhámos tanulók. In: Alföldi Híradó (Kecskemét), 1909. jan. 22.

[24] Kérelem. In: Szeged és Vidéke, 1915. okt. 18.

[25] Szeged és Vidéke, 1917. márc. 17., valamint: A megvakult, megsiketült, megnémult és beszédhibás katonák. In: Néptanítók Lapja, 50. évf. (1917), 20. sz. pp 2–6.

[26] Szülők gyűlése az állami felső leányiskola és leánygimnázium épületének visszaadása érdekében. In: Szeged és Vidéke, 1918. nov. 29. Az érintett szülőknek a siketnéma intézetben kellett jelentkezniük.

[27] Tonelli Sándor: A franciák Szegeden. In: Acta Universitatis Szegediensis, Tom. VII. Fasc. 1., Szeged, 1939, p 30.

[28] k. i.: Két zászló története. In: Délmagyarország, 1939. dec. 7.

[29] Azon túl, hogy maga az alapító elnök, a verseci születésű Herczeg Ferenc is sváb származású volt, az állítást igazolják a következő újságcikkek: A magyar Dél. In: Délmagyarország, 1920. febr. 29., A Délvidéki Liga szegedi ünnepe. Uo. 1920. febr. 29., valamint A Délvidéki Liga szegedi zászlóbontása. In: Szeged és Vidéke, 1920. márc. 1. és Megalakult a Délvidéki Liga. In: Délmagyarország, 1920. márc. 2.

[30] A Délvidéki Liga alakuló közgyűlése Szegeden 1920. február 29-én. Budapest: Délvidéki Liga, 1920. pp 29–30. A beszéd egy részletét a Magyar Siketnéma Oktatás c. szaklap is közölte: Magyar Siketnéma-Oktatás. 22. évf. 1–12. sz. pp 71–72.

[31] Steuer György 1875-ben született Palonán (ma: Plavna, Szerbia), szegény sváb parasztcsaládban. 1896-ban honvédelmi minisztériumi tisztviselő, majd 1917–1918-ban Torontál megye utolsó főispánja lett. A két világháború között nyugdíjazásáig nemzetiségi államtitkár. 1943-ban halt meg.

[32] Gróf Bethlen István Szegeden. In: Szeged, 1921. febr. 5.

[33] Elsősorban a Délvidéki Otthon nevű egyesületről van szó, de szóba kerül egy Magyar Dél Szövetség nevű szervezet, a Szent Gellért Egyesület (olykor Társaság), a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület (DMKE) és a Délmagyarországi Egyetemisták és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (DEFHE). Sajnos egyik sincs kellő alapossággal történetileg feldolgozva, az azonban biztos, hogy valamennyi Herczeg Ferenc körül összpontosult, és a legtöbbnek ő is volt az elnöke.

[34] A Tevél választmányi ülése. In: Szegedi Új Nemzedék, 1921. jan. 19.

[35] Délvidéki Otthon. In: Szeged, 1921. szept. 27.

[36] A Délvidéki Otthon évi közgyűlése. In: Szegedi Új Nemzedék, 1925. nov. 10.

[37] Herczeg elnöksége mellett díszelnökök voltak gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál, társelnökök Eöttevényi Olivér, Somogyi Szilveszter, Dobay Gyula és Steuer György.

[38] Herczeg Ferenc a DMKE elnöke, megszűnt Eöttevényi kormánybiztossága. In: Szeged, 1922. jún. 25.

[39] Az internátus és a bajtársi egyesületek nem fizetnek bért a DMKE-nek. In: Délmagyarország, 1925. szept. 25.

[40] A városnak 30 éven keresztül évi 23 ezer koronát kell fizetnie a DMKE-palotáért. In: Délmagyarország, 1928. febr. 28.

[41] Ezek: Gyertyámos község koviktusa, a Gyertyámosi Magyar Nyelvterjesztő Egyesület két konviktusa, a Délvidéki Földművesek Gazdasági Egyesületének konviktusa, a DMKE internátusa és két magánintézmény: a Bohn Károly által alapított Diák Otthon, valamint Mayer (később Máriaföldi) Márton Szent Gellért konviktusa.

[42] Röser Miklós (1823–1903) Budapesten megalapította az ország első kereskedelmi szakiskoláját (Röser Intézet), és igen sokat tett a magyar nyelvű kereskedelmi szakoktatás megteremtéséért, tankönyvet is írt. Ő finanszírozta az első szegedi sváb konviktus megalapítását 1890-ben, amelynek vezetését öccsére, Röser Ádámra (1838–1916) bízta.

[43] Hogyan akarták elsikkasztani az egyetlen szegedi középiskolai internátust? In: Szegedi Új Nemzedék, 1924. máj. 28. Klúg Péter maga számolt be a lapnak az épület-panamáról.

[44] A Szent Gellért Konviktus felavatása. In: Szegedi Új Nemzedék, 1925. dec. 10.

[45] Uo.

[46] A gyógypedagógiai intézetek új szakfelügyelője. In: Szegedi Új Nemzedék, 1925. febr. 2.

[47] Klúg Péter. In: Szegedi Új Nemzedék, 1925. febr. 3.

[48] Klúg Péter orsz. szakfelügyelő. In: Tolnai Világlapja, 26. évf. (1926), 24. sz. p 5.

[49] Sub auspiciis gubernatoris. In: Budapesti Hírlap, 1928. nov. 13. A különleges doktori avatást az egyetem ajánlhatta évente legfeljebb három hallgatónak, szigorú feltételek mellett, mint pl. fedhetetlen erkölcsök, kiváló tanulmányi eredmény és a köz érdekében végzett kiemelkedő munka. Érdekességképp megjegyezzük, hogy Klúg Péter pályatársának és barátjának, a vakok intézete igazgatójának, Schnitzl Gusztávnak a lányát is kormányzói gyűrűvel avatták doktorrá.

[50] A Délvidéki Otthon búcsúvacsorája Klúg Péter tiszteletére. In: Délmagyarország, 1929. okt. 5.

[51] Dr. Horger Antal lett a DMKE ügyvezető elnöke. In: Délmagyarország, 1929. szept. 6.

[52] Férje Csala Albert államvasúti mérnök volt.

[53] A kormányzó jelenlétében felavatott szegedi Hősök Kapuja. In: Képes Pesti Hírlap, 1937. jún. 1.

[54] Budapesti Közlöny, 1937. 63. sz. p 1.

[55] Baross Endre – Takács József (szerk.): Magyarország közhivatalainak cím- és adattára. 4. évf. (1942), 1. rész, p 223.

[56] Felszabadulási szobrot tervez szülővárosának Tóth István, zentai származású magyar szobrászművész. In: Reggeli Újság (Újvidék), 1941. máj. 14. Tóth István egyébként később Amerikába emigrált, ahol Hollywood-ban dolgozott, és többek között Spielberg cápáját is ő tervezte.

[57] Megalakult a Szenteleky Irodalmi Társaság. In: Kalangya, 12. évf. (1943), 4. sz. pp 179–180.

[58] Zár alá vették a DMKE házait és minden vagyonát. In: Szegedi Népszava, 1946. nov. 1. Hasonló sorsra jutott a Délvidéki Otthon is.

[59] Chikán Ágnes: Lehet-e a nagyothallóké a Szent Gellért Konviktus? In: Délmagyarország, 1990. ápr. 12.

[60] Dr. Czére Béla: A Vasúti Tudományos Kutató Intézet alapítása és munkássága 1951-1967. között. In: Közlekedéstudományi Szemle, 51. évf. (2001) 8. sz., p 282.

[61] Ünnepség a Siketnéma Intézetben. In: Délmagyarország, 1961. okt. 3. és Ballagás Szegeden. In: Siketek és Nagyothallók, 15. évf. (1963), 7. sz. p 7.