Pándi Tímea: Amikor felnőttek töltik meg a bábszínházat
A Patkányfogó Projekt a szegedi Kövér Béla Bábszínház színpadán
Szegeden, a Kövér Béla Bábszínházban különleges hangulatú bábelőadás fogadta a felnőtt nézőket: a Patkányfogó Projekt a Hány éves a kapitány? programsorozat részeként nemcsak történetet mesélt, hanem egy fokozatosan kibomló, elgondolkodtató élményt is kínált. Az este során a megszokott színházi keretek lassan elmozdultak, a különlegességekkel tarkított előadás során.
A Hány éves a kapitány? egy különleges, elsősorban felnőtteknek szóló színházi programsorozat, amelyet a szegedi, Kövér Béla Bábszínház hívott életre. A kezdeményezés célja, hogy megmutassa: a bábszínház műfaja jóval túlmutat a gyerekelőadások világán, és képes összetettebb elgondolkodtató témák feldolgozására is.
Ebben a programsorozatban láthatták a nézők, április 13-án, hétfőn este, a Patkányfogó Projekt című alkotást is, amely szintén jól példázza, milyen sokféleképpen lehet a bábszínház eszközeivel aktuális vagy mélyebb tartalmakat közvetíteni. A sorozat éppen ettől válik izgalmassá: minden alkalom más hangulatot és új megközelítést hoz, miközben folyamatosan tágítja a nézők bábszínházról alkotott képét.
Az előadás pedig valóban célt ért, ugyanis a felnőtteknek szóló produkció a fiatal felnőttektől kezdve, az idősekig minden korosztályt megszólított. „Korábban játszottunk a felnőtteknek, utána egy darabig nem. Most azonban újra visszakapta azt az eredeti formáját a báb műfaj, ahova valóban való, hiszen egy nagyon érvényes, izgalmas színházi műfajról van szó”‒ hangsúlyozta a bábszínház igazgatója az előadás előtt a várakozó nézőknek. Az előadás pedig bebizonyította, hogy valóban így van, hiszen egyszerre volt szórakoztató, különleges, ugyanakkor elgondolkoztató és nyomasztó.
A bábszínház saját produkciója ez az előadást, ami A Patkányfogó Projekt címet viseli. A Patkányfogó egy különleges, kissé formabontó koncepciót mutat be. A bábokat élőben mozgató és megszólaltató színészeket láthatja a néző a színpadon, valamint a bábokat is adott esetben, a fő történesék azonban mégis Hameln városán belül történnek. A város egy alacsony, mozgatható díszlet, a színpadon elhelyezve, amikben lépdelnek a színészek, ide-oda mozgatva a bábokat.
Ugyan a darabban csupán négyen szerepelnek, ennél jóval több szerepet formálnak meg. A főszereplőn kívüli összes férfi szerepet Schneider Jankó formálja meg, aki a színház művészeti vezetője. Balasi Jolán alakítja az összes női karaktert, aki karakteres hangjával formálja meg a szereplőket, a fiatal gyerektől az idős asszonyig. A darabban bábszínészként működik közre Nikodémusz Hajnalka, aki az előadás rendező asszisztense, a főrendező Varsányi Péter mellett, aki írta is a darabot. Az események bemutatása a kívülről zárt városi díszlet miatt egy színpad feletti kivetítőn jelenik meg, élőben közvetítve. A főszereplő Patkányfogó szemszöge a gopro kamera szemszöge is egyben, így az ő nézőpontjából látjuk az eseményeket, ami egy igazán különleges hangulatot kölcsönöz az előadásnak. A darab így tulajdonképpen a nézőt is bevonja az eseményekbe, mintha saját szemszögünkből sétálhatnánk körbe a várost.
A történet főszereplője a Patkányfogó, akit Presits Tamás alakít, titokzatos levelet kap Hameln városának polgármesterétől, hogy igénybe vennék szolgáltatásait a várost ellepő patkányok miatt. A férfit, megérkezve a városba, a lakók „lódoktornak” nevezik, melyből kiderül a férfi számára, hogy lakók nem tudják, hogy patkányfogót fogadott fel a polgármester. Az utcán pedig világossá válik számára, hogy egyenesen letagadják a patkányok létezését, hiszen hiába látja saját szemével őket, azt mondják, hogy rosszul látta. A levélben viszont az állították, hogy ellépték a várost. A férfi emiatt tanácstalan, nem érti a helyzetet.
Egészen addig tart ez, amíg meg nem jelenik nála a város polgármestere, aki beismeri, hogy valóban szükségük van a segítségére, de mindezt este kell végeznie, amikor mindenki alszik.
A férfi az egyik ilyen alkalommal találkozik egy prostituálttal, aki más, mint amit sokan gondolnak róla először. A polgármesteren kívül, ő ismeri el egyedül a patkányokat és azt, hogy szokott beszélgetni velük, bár nem érti, mit mondanak. Ebben egymásra találnak a Patkányfogóval, hiszen bár különböző módon, mindketten kapcsolatban állnak és kommunikálnak a patkányokkal. Egyikük sem él tagadásban, ami összehozza őket és egymásba szeretnek. A nő pedig meggyőzi a férfit, hogy maradjon hosszabb időre Hamelnben. Érzékeltetve a Patkányfogó városban eltöltött idejét, a készítők egy videófelvételt játszottak le, melyben egymás után láthatunk különböző helyzetekben képeket a bábokról ‒ vagyis a történet szereplőiről, mindennapjaikról. Ezekből kirajzolódik a Patkányfogó berendezkedése a városba, alkalmazkodása a helyi szokásokhoz, A képek egytől egyig igazán esztétikusak és professzionálisak, a váltakozásukat kísérő zene pedig még hangulatosabbá varázsolta az összeképet.
Egy nap a férfi rajtakapja a nőt, hogy továbbra is a prostitúciónak, vagyis a megszokásnak él, mikor nem is lenne rá szüksége, hiszen nem szereti. A nő és a városlakók egyfajta párhuzamba kerülnek, hiszen a nő tudja, hogy rossz neki, mégis visszatér munkájához, még a városlakók illuzióban élnek.
A haragra gerjedő férfi el kívánja hagyni a várost, azonban hiába próbál, nem jut ki onnan. A nő elmondja, hogy elég ideig volt ott ahhoz, hogy ne tudja otthagyni a várost. Kiderül, hogy mindez képletes, hiszen mindenki tud a patkányokról, csak félnek, elhessegetik a gondolatukat. Az állandóan újuló házak éppen miattuk vannak, egyre magasabbra és magasabbra költöznek. Hiába tesznek nekik rosszat a patkányok, mégsem tudják otthagyni őket, hiszen már így szokták meg és félnek a változástól – akárcsak a nő.
A férfit feldühíti a valóság, így saját kezébe veszi az irányítást, hogy megszabadítsa a várost a gondoktól, azonban elszabadul a káosz. Az előadás ezen része, már a végéhez közeledve, hangulatában és tempójában is eltér az addigiaktól. A korábban néhol humoros betétekkel átszőtt cselekmény, fokozatosan feszültebbé válik. A nézőt eléri a rend megbomlásának érzése, a kontroll elvesztése és a szereplők ebből fakadó feszültsége.
A darab értelmezése több rétegben is megközelíthető. Alapja a jól ismert „patkányfogó” történet, melyet az előadás kortárs, gyakran nyugtalanító szemszögből gondol újra. A patkányok általában nem szó szerinti állatokként jelennek meg, hanem valamilyen társadalmi problémát, vagy tömegesen jelen lévő jelenséget szimbolizálnak ‒ például manipulációt, közönyt vagy éppen félelmet.
A patkányfogó figurája ebben az értelmezésben nem feltétlenül hős, sokkal inkább egy ambivalens alak: lehet megváltó, aki rendet tesz, de ugyanúgy lehet veszélyes manipulátor is, aki kihasználja az emberek kiszolgáltatottságát. Ez a kettősség gyakran arra kérdez rá, hogy mennyire vagyunk hajlamosak vakon követni valakit, aki megoldást ígér a problémáinkra.
Az előadás egyik fontos üzenete, hogy a közösség felelőssége nem hárítható át egyetlen szereplőre. Ha a „város” nem vállal felelősséget a saját problémáiért, akkor könnyen kiszolgáltatottá válik ‒ akár a patkányoknak, akár a patkányfogónak. Emiatt a darab sokszor a mai társadalmi működésre is reflektál, ami napi aktualitással bír.
Összességében tehát a Patkányfogó Projekt nem egy egyszerű történet, hanem egy gondolatébresztő, szimbolikus előadás, amely a bizalomról és közösségi felelősségről szól. A látottak, aktualitások miatt pedig arra késztetik a nézőt, hogy ne elvont történetként kezelje, hanem szimbolikusan ugyan, de a saját életére és valóságra vetítse.
Megjelent a folyóirat 2026. májusi számában