Hegedűs Réka:  „A képek mindent tudnak…”

Szabó Magda születésnapját ünnepelték az Odesszai fiókkönyvtárban

A Somogyi-könyvtár Odesszai fiókkönyvtárában az idei év több szempontból is ünnepélyes. Azon túl, hogy a fiókkönyvtár 2017-ben ünnepli negyvenéves fennállását, rendezvényeit és pályázatait az olvasók körében méltatott Szabó Magda köré építi, akinek jelentősége a helyett, hogy halványulna, az évek múlásával csak egyre erősebbé válik. Idén születésének századik, halálának tízedik évfordulója kapcsán emlékezünk rá.

A fiókkönyvtárban is – mint ahogy bárhol a világban − rengetegen keresik Szabó Magda könyveit, sokan még gyermekként olvasták az Abigélt vagy éppen Az álarcosbált, majd felnőttként újra elővéve, valami egészen más értelmet nyer, vagy éppen sokadszorra újra- és újra megismerve Emerenc történetét olyan részletek válnak hangsúlyossá, amelyek felett eddig elsiklott a figyelmük. Ebben rejlik igazán Szabó Magda ereje, akinek művészete örökérvényű. Az írónő műveiben úgy mutatja meg önmagát, hogy közben ezer titkot hagy maga után. Az olvasó pedig próbálja megfejteni a rejtélyeket, de közben nem szeretne és nem is tud „pimaszul” belesni a kulisszák mögé. Szabó Magda művészetére megérni talán annyit jelent, hogy tiszteletben tartjuk a titkait, hiszen ezek miatt olyan varázslatos az ő világa.

Egy fiókkönyvtárban a könyvtáros és az olvasó között olyan különleges kapcsolat alakul ki, amely nem mindig igaz egy nagy intézményre. A visszahozott könyvekkel együtt személyes olvasmányélményeket, érzéseket és hangulatokat is kap a könyvtáros. Ez különösen igaz Szabó Magda műveinek esetében, akinek történetei olyan gondolatokat ébresztenek, amelyek kapcsán nemcsak az adott regényről, hanem saját életéről is elgondolkozhat az olvasó. Az újszegedi könyvtár munkatársai ezeket az érzéseket szerették volna egy, az írónőnek megfogalmazott levél formájában viszontlátni. Így indult útjára májusban az Írjon egy levelet Szabó Magdának! című pályázat, amelynek legfőbb célja a személyes élmények megismerése mellett az volt, hogy kirajzolódjon az a kép, amely az emberek fejében erről a nem mindennapi írónőről él. Úgy tűnik, a felhívás sikeresnek bizonyult, mert a beérkezett pályaművek minden sora arról tanúskodik, hogy az írónő halálával nem szakadt meg a kapcsolat Szabó Magda és olvasóközönsége között.

Minden könyved olvastam, ami egyedül a Te érdemed, hiszen olyan izgalmasan, torokszorítóan írsz, hogy ha belefogok, egyszerűen nem tudom letenni, akár sokadszorra sem. Még sosem éreztem valódi, libabőrös katarzist olvasás közben korábban. Az első ilyen élmény tinédzserként ért a Születésnap olvasása közben. Tudod melyik jelenetnél? Amikor Bori rájön, hogy nincs egyedül, és az iskolatársai éjjel kitakarítják helyette a házat. Bár ma már a könyv elavultnak tűnhet, hiszen hol van már a szocializmus, az úttörő korszak, a házmester vagy a házbizalmi, de a mai fiatalok egy része Borihoz hasonlóan a külsőségek, a csillogás alapján ítél meg embereket vagy, helyezi el magát a képzeletbeli fontossági rangsorban, mintha egy magassarkú cipő vagy erős smink nemcsak széppé, hanem okossá és mindenekelőtt értékessé tenné őket. Én a lányom kezébe adtam a regényt, és képzeld, ő is ugyanúgy átélte a csodát. Tízévesen nem tudta még pontosan megfogalmazni az érzéseit, de nekem elég volt, hogy felindultan átölelt, mikor Borinak leesett a húszfillér. (Látod, ez is megszűnt már, ahogyan a tantusz is, ha azt szőttem volna bele a mondatomba). − Nyíryi Tünde

…a Régimódi történet. Itt tartozom egy vallomással. Ezt a könyvet csak átfutottam, belelapoztam, s azt is csak azért, mert Füzesgyarmat, Köröstarcsa, s Debrecen is szerepel benne. A felületességemet, utólag is szégyellem. Most 80 felé járva elővettem, és nem tudtam letenni. Hogyan lehettem meg nélküle? Tudnod kell drága Magda, hogy a családom, a gyökereim onnan erednek. Édesapám, aki 1898-ban született, például a debreceni Piac utca 23 szám alatt lévő Vasudvarban, a híres Sesztina vaskereskedésben tanult. Sokszor mesélt a családról, sőt huncut mosollyal emlegette a rokon Czombos család Jolán nevű lányát is. Szintén szó esett Pallagpusztáról is, ahol a családunk által adományozott nagyobb összeg eredményeként (Andaházi Szilágyi Mihály neve rémlik Pallag egyik tulajdonosának) egy gyermek a családból, minden évben ingyen tanulhatott ott, a Gazdasági iskolában. Sőt! A családi fáma szerint, Édesapám, amikor valami híres elöljáróság tiszteletére bált rendeztek a Bikában, táncolt Jeblonczay Lenkével, a te táncoslábú Édesanyáddal. De ez még mind semmi, drága Magda! Én Debrecenben a Svetits-ben jártam iskolába. Ott a Szent Anna utcai kis házról köztudott volt, hogy „ott lakott Szabó Magda”. Mikor a zárda kicsiny kertjében sétálgattunk Alfonza nővérrel (a mi Stilmungus-unkkal ) szent áhítattal néztük a kopott kis kőkerítést, és talán meg sem lepődünk, ha egyszer csak ott könyökölsz, és nézed az előre-hátra sétáló apácákat. − Tömöry Mária

Életem egyik legszebb emlékét őrzöm Önnel kapcsolatban. 2005-ben a televízió meghirdette A Nagy Könyv vetélkedőt, ahol a harmadik  helyezett az Abigél lett. Nagyon sokféle rendezvény és esemény kapcsolódott a könyvek vetélkedéséhez.  A Somogyi- könyvtárban számbavettük azokat az írókat, akiket szerettünk volna meghívni és az olvasókkal megismertetni.  Közöttük volt Ön is, az egyik legnépszerűbb kortárs magyar író, aki akkor már nem volt fiatal. Amikor Önt telefonon megkerestem Tasi Gézának adta át a szervezési, lebonyolítási feladatokat.  Közeledett a rendezvény időpontja, de bizonytalan volt, hogy el tud-e látogatni hozzánk, Géza féltette a megterheléstől, az utazástól, a hosszadalmas beszélgetéstől, dedikálástól, már úgy tűnt, hogy le kell mondanunk a személyes találkozásról, de kegyes volt hozzánk a sors, mert kaptunk egy telefont, hogy Ön mégis szeretne a szegedi olvasókkal találkozni, és jönnek.  A rendezvény napján hatalmas volt a készülődés és az izgalom, ezt még tetézte az is, hogy amikor már Szegedhez közeledtek karambol volt az 5-ös úton és terelték a forgalmat, nem tudtunk telefonon beszélni, csak vártunk az egyre szaporodó olvasókkal, érdeklődőkkel együtt. Hatalmas tömeg volt, ennyi ember együtt még sosem láttam a könyvtár falai között leszámítva az épület megnyitó ünnepségét. Hosszú várakozás után megérkeztek, nagy örömmel köszöntötték Önt az olvasói, tisztelői, a beszélgetések sok mindenről szó esett, családról, művekről, alkotásról, emlékekről, majd következett a dedikálás, rettenetesen hosszú volt a sor, az emberek türelmesen várakoztak, mindenkihez volt egy-egy jó szava, nagyon örült a minél régebbi köteteknek, én egy 1977-ben megjelent kötetben őrzöm nagyon kedves szavait. − Fejérné Pintér Vera

2017. október 5-én, éppen az írónő századik születésnapján a fiókkönyvtár munkatársai egy különleges délutánnal készültek, amelyen A képek mindent tudnak… címmel az aprócska kiállítótérben megnyílt a Szabó Magda életét bemutató kiállítás, s Sári Zsuzsanna televíziós szerkesztő tolmácsolásában bemutatkoztak az írónőnek fogalmazott, szívhez szóló levelek is. Ahogy a könyvtár vendégei forró teával a kezükben megosztották egymással személyes élményeiket, egy-egy különleges író-olvasó találkozó emlékét, előkerültek az írónő által saját kezűleg dedikált kötetek és a kedvenc regényekről is szó esett, úgy érezhették, Szabó Magda is ott ül közöttük. A falakról mindenesetre ő mosolygott le rájuk, s egy pillanatra megpihent náluk, majd szépen, titokzatosan ment tovább, hiszen aznap még sok helyen várták…

Fotók: Somogyi-könyvtár