Hegedűs Réka: Egy csendes kalendárium történetei
Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című új novellagyűjteményét mutatta be egykori kollégiumának rendezvényén.
Harminc év napsütés című legújabb munkáját mutatta be Szegeden Grecsó Krisztián, április 6-án az SZTE Bolyai Intézetében, amely az ELTE Eötvös József Collegium, valamint az SZTE Eötvös Lóránd Kollégium összefogásában megvalósult hallgatói konferenciának adott otthont. Az íróval Szántai Márk beszélgetett, aki az Eötvös Lóránd Kollégiumban működő Quadrivium Műhely egyik szervezője, Grecsó Krisztián munkássága pedig fontos kutatási területe.
„Ha a korábbi köteteim a bolygókat szimbolizálja, akkor a Harminc év napsütés történetei a holdak, amelyek körülöttük keringenek” – vélekedik Grecsó Krisztián újonnan megjelenő tárca novellagyűjteményéről. A szegedi egyetemi éveit az Eötvös Lóránd Kollégium lakójaként töltő író Mellettem elférsz című regénye megjelenése óta, saját szavaival élve, az „én-kereső” próza műfajában alkotott, s e szakasz lezárásának úgy érzi, hogy most jött el az ideje. Szántai Márk szerint a Harminc év napsütés Grecsó eddigi legszemélyesebb és egyben legönirónikusabb műve is, amelyben többek között a zenész múltjáról, valamint a kortárs irodalommal való első találkozásáról is mesél olvasóinak. Az író korábbi regényein is érződött a személyes hangvétel, úgy véli, egy családi történet esetében nem annak igazságtartalma, hanem a hitelessége a fontos. A történetek leírása akkor segíti az emlékezést, ha a túlzások is bennük rejlenek, s olykor ezekkel együtt épülnek bele a családi mítoszba. „A Mellettem elférsz átírta a családunkban az emlékezést, az lett a hivatalos verzió egy-egy történet kapcsán, ahogyan azt a könyvben leírtam, s megszűntek az egyéb variációk. Nem vetem meg magam azért, ha meghatódok egy családi anekdotán, amely például a nagymamámról szól, de az önmagammal kapcsolatos élmények leírásakor igyekszem távol tartani a pátoszt, s ehhez szükséges az önirónia” – mondta az író, akinek új műve Gyere haza! munkacímmel készült, ám a kiadó hatására Harminc év napsütésre változott, „egy csendes kalendárium” alcímmel.
A novellagyűjteményben nemcsak személyes történeteket rejtett el, hanem olyan részleteket is, amelyek leendő munkáira utalnak. Grecsó Krisztiánnak ugyanis rengeteg terve van, s a Jelmezbál. Egy családregény mozaikjai című munkája lehetővé tette számára, hogy sokféle irányba elindulhasson. Ha minden a megfelelő ütemben halad, jövő tavasszal megjelenhet Vera könyve című regénye, amely egy szegedi lány felnőtté válásának története, aki 11 éves korában megtudja, hogy örökbe fogadták. „Nagyszerű szakmai kihívásnak tartom, hogy meg tudom-e írni egy hétköznapi ember életének drámáit. Hogyan kell ezeket egyszerűen megfogalmazni úgy, hogy közben mégse váljál banálissá?”. Grecsó régóta dédelgetett álmát is szeretné megvalósítani, egy irodalmi riportkötet megírását, amelyben Féja Géza nyomán a viharsarki településeken élő helyieket keresné fel. Ezeken kívül egy apa-, és egy Budapest regény megírása is szóba került, valamint a pályájának kezdetét meghatározó költészethez is szívesen térne vissza, hiszen legutóbbi verseskötete 1999-ben jelent meg. Bár évek óta a fővárosban él, Grecsó Krisztián mindig szívesen tér vissza almamáteréhez, ahol 2016-ban Szilágyi Zsófia, a magyar irodalom tanszék oktatója még egy kurzust is indított A magyar paraszt – Móricz Zsigmondtól Grecsó Krisztiánig címmel, amelyen az író több munkája is az elemzés tárgyává vált, elsősorban a faluábrázolás kapcsán. Szeged is időről-időre visszavárja a szegvári születésű Grecsót, hol egy-egy új kötetének megjelenése kapcsán, hol zenével kísért irodalmi estjei keretében, amelyeket nagy-nagy érdeklődéssel fogad a közönség.