Hegedűs Réka: Egy főiskola históriája

90 évvel ezelőtt került Szegedre a tanárképző főiskola. Az ünnepi rendezvényen Fizel Natasának az intézmény korai történetét feldolgozó kötetét is bemutatták a jubileumi kartörténeti tudományos konferencia keretében.

Idén különösen fontos évfordulókat ünnepel a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara, ugyanis 1873-ban, 145 évvel ezelőtt – az akkoriban még Budapesten működő intézményben – megkezdték a tanárok képzését a polgári leány-, és fiúiskolák számára. A komoly sikereket elérő tanárképző intézmények pontosan 100 évvel ezelőtt kapták meg főiskolai rangjukat. S amire Szegeden a leginkább büszkék lehetünk: Magyarország egyik legrégebbi tanárképző intézménye immár 90 éve működik városunkban, 1973 óta Juhász Gyula nevét viselve. A különleges évfordulókról a kar november 15-én, egy ünnepélyes keretek között megrendezett tudományos konferenciával emlékezett meg, amelyen Fizel Natasa A magyar polgári iskolai tanárképzés története (1868-1947) című kötetét is bemutatták a nagyközönségnek. A szerzővel Nóbik Attila, a Neveléstudományi Intézet adjunktusa beszélgetett.

Fizel Natasa neveléstörténésznek, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar oktatójának doktori disszertációjából született meg a polgári iskolai tanítóképzés átalakulását és professzionalizálódását bemutató kötete. A témáról, s elsősorban a polgári iskolai tanárképzés Szegedre kerülésének körülményeiről, folyóiratunk 2018 szeptemberében megjelenő lapszámában már olvashattak egy összefoglalót a kötet szerzőjének tollából. Fizel részletes levéltári források feldolgozása által folytatott kutatást a témában, amely hosszú idő után először került újra a figyelem középpontjába. A szerző elmondta, legutóbb a ’70-es években folyt kutatás a polgári iskolai tanárképzés történetéről, amely egy erősen átpolitizált időszakban jelent meg, így ideje volt leporolni a dobozokat. „Ha már húsz éve, lezárva porosodnak a dobozok a levéltárban, amelyek ráadásul a te kutatási témádhoz kapcsolódó dokumentumokat rejtenek, akkor nem kérdés, hogy érdemes azokat felnyitni, hiszen minden bizonnyal új nézőpontokra lelhetsz” – mondta Fizel Natasa.

Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter 1928-ban monopolhelyzetet teremtett azzal a döntésével, hogy az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolát összekapcsolta a szegedi Ferenc József Tudományegyetemmel. E mellett pedig a főiskola és az egyetem között megkezdődött a kooperáció, amely elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a főiskolai képzési idő háromról négy évre emelkedett, a főiskolásoknak pedig kötelezővé vált az egyetemre való áthallgatás. A döntést a későbbiekben az egyetemi hallgatói létszám visszaesésével magyarázták, a statisztikákat ugyanis erősítette a főiskolára jelentkezők magas létszáma. Sok egyéb mellett erre a különleges viszonyra is reagál Fizel Natasa kötete, amely a családfakutatóknak is izgalmas olvasmány, hiszen a főiskola hallgatóinak névjegyzékét is közli, születési helyükkel, áthallgatási adataikkal együtt, továbbá számba veszi a legnépszerűbb kurzusokat és oktatókat is az 1928 és 1943 közötti időszakban.

A főiskola történelme során mindvégig a gyakorlatorientált oktatásról volt híres, amely az oktató és a hallgató kölcsönös tiszteletbeli viszonyán alapul. Fizel Natasa a frissen megjelent könyvében is hangsúlyozza, hogy a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara napjainkban is hűen őrzi az egykori Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola hagyományait és szemléletét.