Hegedűs Réka: Egy művésznő szárnyai
Sass Sylvia, az angyali operaénekesnő volt a „Krinó” – Workshop of Thinking vendége.
A Szegedi Tudományegyetem Filozófia tanszékének oktatója, Federico Sollazzo és felesége, Kovács Mária indította útjára a „Krinó” – Workshop of Thinking, vagyis a gondolkodás műhelye elnevezésű rendezvénysorozatot, amely már több sikeres alkalmon van túl. November 29-én nemcsak a műhely résztvevői, hanem minden érdeklődő számára nyitott programmal örvendeztették meg a közönséget a szervezők, hiszen Sass Sylvia Kossuth- és Liszt Ferenc díjas operaénekesnő mesélt a kreativitásról, életpályájáról és nem utolsó sorban legújabb, sorban a negyedik megjelent kötetéről, amelynek A szárny címet adta. A Szegedi Polgármesteri Hivatal Házasságkötő terme pedig impozáns helyszínt biztosított ennek a különleges, ünnepélyes hangulatú rendezvénynek.
Sass Sylvia a kreativitásról alkotott gondolataival nyitotta meg a rendezvényt, amely szerinte a nyitottságban, a kellő mértékű kíváncsiságban, valamint a körülöttünk lévő világ apró részleteinek felfedezésében rejlik elsősorban. Operaénekesként saját személyiségével hozzájárulhat, lélekkel töltheti fel, élővé képes tenni egy-egy zeneművet, de a feladata mégis az, hogy a lehető leghűbben visszaadja a zeneszerző, vagyis az alkotó elvárásait. Az a varázslatos benne, hogy minden énekes más-más módon tudja magáévá tenni a darabot. A festészet, az írás nagyobb szabadságot adnak, Sass Sylvia pedig egy igazán sokoldalú művész, hiszen amellett, hogy közel 50 éve szerepel a világ operaszínpadain, már számos kiállításon csodálhatta meg a közönség a festményeit, s immár negyedik kötetét vehetik kezükbe az olvasók. „A színpadon egy másik ember álmát valósíthatom meg, amikor festek, akkor senki nem köti meg a fantáziámat, a cinkostársam pedig nem más, mint a fény” – mesélt a festészet öröméről az énekesnő.
Az írás 2005 tájékán lett Sass Sylvia életének része, kezdetben csak önmaga számára jegyzett le gondolatokat, majd Ablonczy László, a Nemzeti Színház egykori igazgatója javaslatára részletgazdagabban megfogalmazta élményeit. Első műve, A belső hang 2006-ban jelent meg, s az énekesnő saját grafikái illusztrálták. A Magyar Rádió Rádiószínházában pedig karácsony előtt részletekben, Básti Juli színésznő olvasta fel a művet a közönségnek. Álmok éneke címmel verseskötet is megjelentetett, amelynek francia fordítása is készült. Az Angyalok bűvölete című kötetében szerepeiről és az azokhoz fűződő városokról mesél. A könyv megírásakor Rómában dolgozott, így a mű saját fordításában, olasz nyelven is olvasható. Legújabb, sorban a negyedik műve A szárny, amely naplószerű, egy év eseményeit örökíti meg, s az énekesnő azt is elárulta, hogy kezdetben Az összegyűrt idő címet kapta volna.
Sass Sylvia legújabb műve részleteinek felolvasása közben fontos gondolatokat közvetített a művészetről, az alkotásról, s a benne rejlő kettős énről. „A színpadi élet, a nyüzsgés mellett él bennem egy visszahúzódó, szemlélődő én is. Egyik nélkül sem működne a másik” – zárta az estét a „Krinó” – Workshop of Thinking meghívott vendége. A művésznőnek tehát nemcsak egy szárnya van, hanem legalább három: az éneklés, a festészet és az írás.
A rendezvénysorozatról, az alapötletről, s annak kidolgozójáról, Federico Sollazzo-ról korábban már olvashattak a Szeged folyóirat online felületén. A cikk elérhető:
http://szegedfolyoirat.sk-szeged.hu/2018/04/28/hegedus-reka-gondolkodj-kreativan-a-filozofiarol/
A rendezvényfotókat készítette: Hajdu Árpád
