Tóth Marcell: Vészterhes időkből vészterhes időkbe – két könyv Vásárhely háború utáni éveiről

Felszabadulás, az új élet megindulása, felszabadulás és megszállás, „felszabadulás”, megszabadulás: mindegyik kifejezés ugyanarra az időszakra utal, a szovjet Vörös Hadsereg területfoglalása nyomán – Magyarországon is bekövetkezett – rendszerváltásra 1944 őszétől. A „szomszédvár”, Hódmezővásárhely lakói, Szegedhez hasonlóan, a nyilasok haláltáncát nem tapasztalhatták meg, viszont annál hamarabb megismerkedtek egy másik totális rendszer „demokrácia felfogásával” és a vallásszabadság kérdéséhez való hozzáállásával. Mindez néhány (részben) demokratikus esztendőt követően egy újabb rendszerváltozásba torkollott, amelyet eufemisztikusan inkább „népi demokráciának” neveztek működtetői.

Ezen 1944-től 1950-ig, avagy a szovjet megszállástól a rendszer, azon belül a tanácsrendszer kiépüléséig, tartó időszak vásárhelyi vonatkozásairól szól az Emlékpont két új kötete Bencsik Péter és Miklós Péter klaviatúráiból, amelyeket külön-külön mutatunk be eltérő témájuk, felépítésük okán.

A Hódmezővásárhely politikai élete című kismonográfia megírásakor a szerző elsősorban levéltári forrásokra, a korabeli, jellemzően helyi, politikai sajtóra támaszkodott, és részben felhasználta a témában megjelent szakirodalmat – igaz, ez utóbbiak egy részét megjelenési idejük (1989 előtt) miatt erőteljes forráskritikával. Habár egy-egy fejezet több esetben adott kérdéskört dolgoz fel, mégis a könyv megmarad az időrendiségnél, és közben igyekszik a maga teljességében bemutatni a politikai pártok helyi működését.

A kötetből megtudhatjuk, hogy már a kezdetektől fogva megfigyelhető a korábbi szociáldemokraták balszárnyából verbuválódó helyi kommunisták erőteljes törekvése a hatalom minél teljesebb megszerzésére, a város ellenőrzésére, a politikai ellenfeleik – akik hivatalosan gyakran szövetségeseik – lejáratására, megfélemlítésére, elüldözésére, vagy akár internálására, bebörtönzésére. Mindehhez a tömegeket, a szakszervezeteket és saját sajtójukat sok esetben bunkósbotként használták, ahogy a helyi politikai rendőrség is inkább őket segítette. Rajtuk kívül a szociáldemokraták, a kisgazdák és kismértékben a parasztpártiak rendelkeztek jelentős támogatottsággal. A politikusok közül többen, szegedi párttársaikhoz hasonlóan, már 1944 végétől, 1945 elejétől jelentős pályát futottak be, egy szociáldemokratából iparügyi miniszter, egy kommunistából vármegyei főispán lett.

Az 1945 novemberében rendezett országgyűlési választásokon az agrárszocialista hagyományokkal rendelkező településen mind az országos, mind a szegedi eredményekhez képest jobban szerepelt a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt, miközben a Független Kisgazdapárt kapta a legtöbb voksot itt is, de a szegedinél jóval szerényebb szavazataránnyal.[1] Érdekes tendencia, hogy a következő években egyre inkább háttérbe szorultak szinte az összes pártban a vásárhelyi jelöltek, a város szavazói hiába játszottak nagy szerepet egy-egy választási siker elérésében, a megyei listák, s így a parlamentbe bejutók, összetételében ez nem mutatkozott meg. Ennek ellenére kifejezetten komoly politikai élet zajlott, mai szemmel nézve elképesztően aktívak voltak a helyi lakosok – 1947-ben 60 ezer főből 25 ezren valamely párt tagjai.

Ezt a közéleti szempontból virágzó állapotot számolta fel néhány év alatt az MKP, amely ellen az időnként ellenzékbe vonuló(!) helyi FKGP sem tudott semmit tenni. A kisgazda szervezet gyakran egyszerre küzdött a helyi kommunisták ellen, illetve küszködött a saját országos vezetésével, amely egyre inkább Rákosi Mátyás igényeit szolgálta ki. Hosszabb távon azonban sem ők, sem mások nem bírtak eredményt elérni, és a kötet elolvasása után egyértelművé válik, hogy a kékcédulás választások, a két munkáspárt „egyesülése”, a kisgazdák felszalámizása, végül a demokrácia maradványainak látványos felszámolása ugyanúgy része Hódmezővásárhely történetének, mint az egész országénak. Az utolsó oldalak „népi demokratikus” vezetésű városának egyedüli irányítója a Magyar Dolgozók Pártja, nyomában az Államvédelmi Hatósággal, a kulákperekkel, magával az egypárti diktatúrával.

Miklós Péter a helyi katolikus egyházról írt munkájában elsősorban mozaikokból építkezett, arra törekedve, hogy a fejezetekből megismerje az olvasó a korabeli keresztény politikai gondolkodást, a vásárhelyi katolicizmus történetét, a kisebb közösségek és a személyek egyéni sorsait – egyes esetekben túlmutatva a tárgyalt időszakon. Mindehhez a levéltári dokumentumok mellett felhasználta a rendelkezésre álló visszaemlékezéseket, hagyatékokat, szakirodalmi feldolgozásokat. A műhöz kapcsolódó függelékben egyes iratok fényképmásolatain kívül a hódmezővásárhelyi, vagy ottani születésű jelentősebb egyházi személyek arcképei is megtalálhatóak, valamint a szerző közreadja az egyik egykori hódmezővásárhelyi jezsuita páter 1956-os feljegyzéseit.

Több esetben összefonódott az egyházi élet és a politika. A ’40-es években még református többségű Hódmezővásárhely kommunistái végig ellenségnek tekintették a katolicizmus képviselőit, bár az egyház képviselői sem csináltak titkot abból egy-egy misén, hogy „nem lehet itt a csajka rendszert és a szövetkezeteket bevezetni, mert az nem való magyar embernek”, és azt sem rejtették véka alá, hogy „hála imát adhatunk, hogy az oroszok egy része már elment Magyarországról, most pedig könyörgő imát mondunk, hogy akik még itt maradtak, minél hamarabb elmenjenek.[2]

A munkát végigolvasva arra juthatunk, hogy a katolikus egyházat érintő 1944 és 1950 közötti eseményeket akár ellentétpárokként is leírhatnánk. A front közeledtével a jezsuiták a városban maradtak, míg a belvárosi egyházközség tagjai távoztak a városból, és csak a harcok elülte után tértek vissza, amit a váci püspök így kommentált egyik levelében: „Magam is nagyon sajnálom, hogy a világi papság elmenekült és megértem, hogy a hívek a jezsuitákat többre becsülik.” Az egész időszakon végigfutott az, hogy miközben a kommunisták változatos eszközökkel léptek fel a római katolikus egyház ellen – sajtókampányok, papok elleni népbírósági perek, események akadályoztatása, betiltása –, a közösség mégsem csak védekezett, hanem próbált előrelépni. Hozzá kell tenni, hiába, az új újvárosi kápolna épületéből a felszentelés után néhány évvel tüzelő- és építőanyag lerakat lett…

A végeredmény azonos, sőt bizonyos esetekben rosszabb, mint a politikai pártoknál. Az egyházak működését végül visszaszorították, birtokaikat, intézményeiket elvették, a szerzetesrendeket feloszlatták, tagjaikat eltávolították a városból, miközben a híveket hitük gyakorlásában akár adminisztratív módszerekkel is akadályozták.

A két kötet együtt kiváló látleletet nyújt Hódmezővásárhely II. világháború utáni társadalmáról, valamint arról, hogy a kívánt demokratikus fejlődés helyett miként következett be a csak marginális kisebbség által megfelelőnek vélt totális diktatúra. A bemutatott művek nemcsak nyomtatásban jelentek meg, hanem ingyenesen letölthetőek a lábjegyzetben közölt linkekről.[3]

Bencsik Péter: Hódmezővásárhely politikai élete. Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ – Emlékpont, Hódmezővásárhely, 2018.

Miklós Péter: A katolikus egyház Hódmezővásárhelyen (1944-1950). Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ – Emlékpont, Hódmezővásárhely,2018.

Megjelent a folyóirat 2018. novemberi számában

Jegyzetek

[1] Vesd össze: Balogh Sándor: Szabad és demokratikus választás – 1945. In: Földes György – Hubai László (szerk.): Parlamenti választások Magyarországon 1920–2010. Budapest, 2010. 216. o.; Bencsik Péter: Hódmezővásárhely politikai élete. Hódmezővásárhely, 2018. 31. o. Blazovich László (szerk.): Szeged története V. kötet. Szeged, 2010. 99. o.

[2] Idézi: Miklós Péter: A katolikus egyház Hódmezővásárhelyen (1944-1950). Hódmezővásárhely, 2018. 61. o.

[3] Bencsik Péter: Hódmezővásárhely politikai élete. Hódmezővásárhely, 2018.

http://www.emlekpont.hu/konyvek/Emlekpont_konyvek_8_Bencsik_Peter_Hodmezovasarhely_politikai_elete_1944_1950_kozott.pdf. Utolsó letöltés: 2018. 08. 16. 17:00.; Miklós Péter: A katolikus egyház Hódmezővásárhelyen (1944-1950). Hódmezővásárhely, 2018.

http://www.emlekpont.hu/konyvek/Emlekpont_konyvek_9_Miklos_Peter_A_katolikus_egyhaz_Hodmezovasarhelyen_1944_1950.pdf. Utolsó letöltés: 2018. 08. 16. 17:01.