Bogoly József Ágoston: Az emberarcú mítosz írói kompozíciója
Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című regényében
Ördögh Szilveszter több Jézus-tematikájú regényt írt, ezek körül az első az először 1976-ban megjelent Koponyák hegye, amelyben – Görömbei András szavaival – „az emberarcúvá formált mítosz eszmélkedésre ösztönöz, a magatartásformák gazdag sora mérlegelésre, ítéletalkotásra és progresszív cselekvési lehetőségek felkutatására szólít.”[1]
Jézus és Júdás drámai párbeszéde
Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című regényében Jézus személyét és a hozzá fűződő bibliai történetet regényesítette. Az Olajfák hegyén című fejezetben olvasható Jézus és Júdás drámai párbeszéde. Az írói kompozícióban a párbeszédnek kulcsszerepe van. Ebből idézünk részleteket:
„− Nincs igazad, Júdás. Ha meghalok, magukra maradnak. Rákényszerülnek, hogy önmagukban találjanak meg engem. Önmagukban az igazságot! Eddig csak én cselekedtem, én beszéltem, én gyógyítottam, én éltem az egyetlen igazságot, de ha meghalok: cselekedni kényszerülnek a hiányom miatt. Mert nem leszek, hogy helyettük cselekedjem!
− Akkor is! …Ha igazad van is… Számot vetettél te azzal, hány ember hihetne még a szavaidnak, hányan bízhatnának benned, hányan szerethetnék meg az igazságot általad?
− Nekem már nincs életem, Júdás! … Én már mindent nektek adtam, mindent, amim volt.
− Hová lett a bizalmad, a hited, a szereteted, a türelmed? Hogy képzelheted épp te, hogy csak a halál a megoldás?
− Értsd meg, elérkeztem a lehetőségeim határaihoz.
− Ilyet te nem mondhatsz! Az ember soha nem adhatja föl, nincs hozzá joga, a jogához igazsága… Te hirdetted, hogy az ember nem mondhat le az életéről!
− Én nem mondok le az életemről, éppen, hogy nem!
− De meg akarsz halni!
− Én azt akarom, hogy az igazságom tovább éljen! Hogy mindenki igazi életet éljen…
− Ehhez semmi köze a halálodnak!
− De igen! … Mert nem akarom, hogy meghaljon bennem az igazság.
− Hiszen épp így hal meg!
− Nem igaz! Ha most meghalok, az igazságom halhatatlanná válik. Ha tovább élek, az igazság belém hal.
− Ez csak üres szójáték. Vagy kóros rögeszme. De mindenképp önzés, kegyetlenség, embertelenség. És silány hazugság… Mester.
− Tévedsz, iskárióti Júdás. Az én ártatlan halálom lesz az a mag, amelyből hatalmas lombkoronát fog hajtani a hitünk… Végiggondoltam mindent.
− Ezrek és ezrek haltak meg ártatlanul, az emberek mégsem okultak. Hiszen nagyon jól tudod. Mért okulnának épp a te halálodból?
Mintha hirtelen kiszáradt volna a szája, nyelni próbált, nyelvével megnedvesíti az ajkait. Nem nézett Júdásra, úgy mondta lassan, rekedt hangon, akadozva:
− Azért, mert te fogsz elárulni engem.
Júdás a döbbenettől szólni sem tudott, hitetlenkedve, homlokát ráncolva, a fejét rázva meredt rá, kétségbeesetten, faggatóan kereste földre sütött szemét, s csak a tekintetével mondta: Tudod-e, názáreti Jézus, mire szánsz ezzel engem?” Pillanatokig hallgattak csupán, mégis óráknak tűnt a némaság.
Aztán váratlanul mindkét kezével átölelte Júdást, s görcsösen magához szorította.
− Meg kell tenned testvér…
A szavak torzultan, elnehezülten szakadtak ki belőle, akár hasadt sziklából a kőtörmelék.
– Ez az az alkalom, amikor még minden sikerülhet. Amikor még értelme van az egésznek…
Már elég sokan csatlakoztak hozzánk ahhoz, hogy a főtanácsnak is cselekednie kelljen. (…) Mi úgy győzünk, ha Kaifásék győztesnek hihetik magukat. Mi nem vallás vagyunk, Júdás, hanem igazság; nem templom vagyunk, hanem az élet. Holnap már templommá kellene lennünk, s a templomban meghal az élet. Mi csak úgy nyerhetjük meg a népet, ha embertársaknak nyerjük őket, s nem híveknek. (…)
− Mondtam már, hogy rendben van! Hogy megértettelek! – csattant ingerülten Júdás válasza. Aztán hosszan hallgatott, s végül csöndesen hozzátette:
− Ha engem hívnának Jézusnak, s téged Júdásnak, valószínű, ugyanezt kérném tőled.
A mondatot gyorsan fölitta a sötétség csöndje. (…).”[2]
A gnosztikus Júdás-értelmezés
Jézus és Júdás szerepét sajátosan megvilágító regényében Ördögh Szilveszter a gnosztikus értelmezést alkalmazza. A szinkretista gnosztikus vallási mozgalom eszméinek segítségével a bibliai történetet a mindenkori gyakorlati élet cselekvő esetlegességekkel terhelt társadalmi keretei közé helyezi. Jézus és Júdás dialógusát élőbeszédszerűen, indulati és érzelmi telítettségű, ellentmondásokat is tartalmazó mondatokban jeleníti meg. Bálint Sándor Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című regényének írói koncepcióját nehezményezte. Bálint Sándornak rosszul esett az, hogy Ördögh Szilveszter a Bibliától eltérő Jézus- és Júdás-értelmezést alkalmazott. A „csodás evangéliumok”-kal és a Jézus Krisztus-jelenségnek a gnosztikus irodalomban való szerepével a biblikus teológia és a biblikus irodalomtudomány foglalkozik.
Ördögh Szilveszter 1976-ban megjelent Koponyák hegye című regényének újraértelmezésekor az olvasásmódban és az összehasonlító kontextusban 2006-tól már számolnunk kell a kopt nyelvű Júdás evangéliumot feltáró könyvvel[3] és a Júdás evangéliumát szenzációszerűen beharangozó, világraszóló médiaeseménnyel.[4]
A teológiai kritika a föntebb említett, 2006-ban megjelent könyvet értelmezte. A kiadvány fülszövegében olvasható, hogy: „Ezerhatszáz esztendőn keresztül rejtőzött a világ elől, míg töredékes papiruszlapjai végre utat találtak a tudósokhoz, akik megérthették a benne foglalt üzenetet. Az evangélium, amelyet a kereszténység korai időszaka óta senki nem olvashatott, amelyről még a szakértők közül is kevesen hitték, hogy létezett valaha, Júdást nem árulóként, hanem Jézus igaz barátjaként ábrázolja. Egészen másként bontakozik ki benne mester és tanítvány viszonya, mint az Újszövetség többi evangéliumában: Júdás nem gonosztevő, hanem példakép Jézus követői előtt, az egyetlen, aki valóban megérti mestere szavait, Jézus neki − és általa az evangélium olvasóinak is – átadja mindazt a tudást, amely elvezethet önmagunk és Isten megismeréséhez. Júdás evangéliuma szerint Jézus számára a halál nem félelmetes és ijesztő kilátás, hanem eszköz volt, amelynek révén visszatérhet égi otthonába. Ő maga kérte meg Júdást az árulásra, barátja és tanítványa pedig ezzel a cselekedetével lehetővé tette számára, hogy megváljon anyagi testétől.” A biblikus tudományok és a keresztény teológia részéről a gnosztikus Jézus- és Júdás-értelmezéssel kapcsolatosan széleskörű kritika bontakozott ki.
Az írói kompozíció és a regényalkotás
Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című regényéről szóló irodalomkritikai diskurzusban eddig már felvetődött kérdésfeltevések alapján a következőket foglalhatjuk össze. Az Ördögh Szilveszter-féle bibliai témájú adaptációban Jézus Júdást árulásra veszi rá. Az író ebben a Jézus és Júdás közötti párbeszédben a meggyőzés kommunikáció írói eszköztárát következetesen érvényesíti. Ördögh Szilveszter írói kompozíciója Jézus és Júdás szembeállítottságát igyekszik feloldani. A Jézus és Júdás közötti megegyezés, az író érzékeltetése szerint, szintézis eredménye. A két nézőpont egybefonódik és cselekvésre vált. A rábeszélés hatására Júdás elvállalja Jézus elárulását. Viszont ez után Júdás számára már nincs kiút. Júdás öngyilkosságot hajt végre. Ördögh Szilveszter regényében Jézusnak azért kellett meghalnia, mert a földi szintű cselekvési lehetőségei kimerültek. Nem akarta, hogy benne haljon meg az igazság. Inkább feláldozta magát. A történés helye a Golgota, azaz a Koponyák hegye.
Ördögh Szilveszter regényalkotásában Jézus alakja az önmegvalósító, önátadó értékelvűséget, az önépítést, az őskeresztény közösségfejlesztést végsőkig képviselő magatartást állítja elénk. A Jézus sorsát és kereszthalálra jutását előmozdító döntési mechanizmusok lehetséges konfliktusait felépítő fikcióban a társadalmi praxis szerinti gondolkodásmód érvényesítése játszik szerepet. Jézust a regényíró olyan szituációban jeleníti meg, amikor a beszűkült cselekvési lehetőséget Jézus egy Júdással történő beszélgetésben tágítja ki. A jelent, ezzel a további cselekvéseket dinamizáló árulással, a jövő felé orientálja. Ördögh Szilveszter regényében ezeket a szavakat adja a Júdáshoz beszélő Jézus szájába: „Az emberek csak bennem ismerték meg az igazságot, nem önmagukban!”[5] Majd Jézus később így szól:„Te éppúgy tudod, ahogyan én, hogy nekünk nem a látszat kell, hanem a valóság; nekünk nem a vakon támolygó hit kell, hanem az élő és cselekvő igazság.”[6] Ördögh Szilveszter bibliai adaptációs történetmondása az utolsó vacsorától a kereszthalálig ível. Az író megformálásában a regényt mítoszteremtő narratív ideológia szövi át.
A Bibliából kiinduló, emberarcú mítoszalkotásra törekvő Ördögh Szilveszter írói kompozíciós eszköztárával, a beláthatatlan jelenben, idő− és térugrást hajt végre. Az égi kapcsolat háttérbe szorul, az író nem az üdvözítő üzenetet emeli ki, azaz nem a kerügmatikus értékszerkezetben próbálja Jézust értelmezni, hanem az evilági keretekbe helyezi át, merészen és kockázatosan. Ezzel Júdás sorstragédiáját mutatja fel. Ez a sorstragédia széleskörű érintettséget hordoz, nagy hatást vált ki.
A szeretet egzaktsága elszáll és a szereteterő esendőségbe váltan lesz cselekvővé. A regény történetmondása szenvedélyes valóságalakításba merül. Ördögh Szilveszter kompozíciós képessége az általa megalkotott regényen belül a Jézus és Júdás közti konvencionális antagonizmust az árulás átértelmezésével látszólag áttöri.
Az evangéliumi történetekre épülő történetmondásban a regény a továbbiakban nem mélyül el és a cselekmény kohéziója nem adekvát a témában kibontakoztatható további nagy lehetőséggel. A Koponyák hegye című kisregény fejezetei reflexiósan novellaszerű elemeket és a tanítványok Jézushoz való viszonyát példázó részleteket sorakoztatnak fel. A regény fejezetcímei: Csütörtök, péntek; Utolsó vacsora; Az Olajfák hegyén; Annás és Kaifás; Simon-Péter; Ecce homo; Júdás; Szemtanú; Arcoddal a porban; Mária; Félúton; Cirenei Simon; Harmadszor; Veronika; A köntös; Pilátus; Epilógus feszülettel.
Az epizódokból és reflexiókból tovább épülő regényre igazából az elején, Az Olajfák hegyén című fejezetben kibontakoztatott alapötlet vetül rá. Ördögh Szilveszter a politikai gyakorlat szociálpszichológiai szintjén érzékelteti Jézus szerepét. Azt a spekulatív mozzanatot emeli ki, amikor a fikció szerint Jézus Júdást árulásra veszi rá, hogy ezzel a beteljesedő sorsnak, szinte tudatos lökést adjon. Jézus „megrendezte” a saját halálát? Ördögh Szilveszter erre a kérdésre válaszolva a fikció írásművészeti lehetőségeit kiaknázó módon formálta meg regényét. Az írói szólásszabadság és véleményalkotás útján járók alkotásmódját választva írta meg Koponyák hegye című kisregényét.[7]
Jézus egyszerre örök élő példa, ugyanakkor némelyeknek már-már szoborszerűen álló emlék. Milyen Jézus Biblia szerinti alakja? Erre a kérdésre a Biblia szöveghelyei adnak választ. Mindenki olvashatja.[8]
Miről van szó, az istenemberi vonások megtépázásáról?
Az Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című regényét értelmező irodalomkritika mind ez ideig az alábbi szempontok szerint vizsgálódott. Ördögh Szilveszter hogyan változtatott a kanonizált bibliai történeten? Jelen érdekű szempontot érvényesített? Mi ez? Az istenemberi vonások megtépázása? Emberi dráma? Ördögh Szilveszter regényében a gyakorlati életre hatást gyakorló, szinte már forradalmi törekvésű ember igényével találkozunk. Ebben a felfogásban a közösségivé váló értékek mentén egy új és emberibb világot teremthet az önfeláldozás. Jézus Ördögh Szilveszter értelmezése szerint felszereli magát a bűnösség látszatával, aminek alapján egyik tanítványa az árulója lesz. Júdás a tiltakozástól jut el a belátásig és elvállalja az áruló szerepét. Paradox módon érvényesül a hitre való utalás. Jézus meggyőzi Júdást, hogy ő az egyetlen, aki az igazságot megmentő hittel árulja el. Ezek után már cselekvésre kényszerül mindenki, aki Jézusban és eszméiben hisz. A hit praxissá válik. Elindul a folyamat. Jézus regénybeli mondata: „Nem, nem veszítek el senkit, ha meghalok, nem veszíthetek el senkit, mert megtalálnak önmagukban, megtalálják a hiányomat! És ha engem nem veszítenek el, akkor már önmagukat sem veszíthetik el!…”[9]
Regényében Ördögh Szilveszter a Jézus megistenítésére vonatkozó kerügmatikus teológiai szemléletet nem követi.[10] Milyen az eredeti bibliai történet és az író regényének viszonya egymáshoz? Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye című regényében Júdás tragikus hőssé emelkedik. A regényben szerepel Annás és Kaifás vitája. Mindez az értékeszmények különbségére világít rá, főleg akkor, ha ezt a regényben olvasható Jézus és Júdás párbeszédével hasonlítjuk össze. A további elemzéseknek irodalmi−kommunikáció elméleti célkitűzése is lehet, mert erre az említett dialógus kiválóan alkalmas.
A Biblia emlékezete. Az írói kompozíciós műveletekről
A jelenérzékelés szituációja a bibliai történetben exponált drámai problémahelyzettel találkozik. A társadalmi praxis oldaláról közelítő Júdásban a Jézus üzenete iránti elégedetlenség felgyülemlik. Ördögh Szilveszter a Biblia emlékezetéből az „akkor és ott” idő- és térbeli meghatározottságát feloldja és a mára átmutató üzenetet keresi meg. A társadalmi praxis kérdezésmódja szerint, a célorientált pragmatizmus jegyében alakítja át a bibliai történetet. A bibliai sík és a hétköznapivá, profánná változtatott sík keverése, majd a profán síkon lévő szempontok felülkerekedése figyelemmel kísérhető. A fikció szerepének a megnövelése és a profánértékek szerkezetébe történő áthelyezése valósul meg. A regényben beszélő szereplők és az olvasó nézőpontjának összeolvadásakor aktivizálódik és létrejön a hatásbefogadás.
Ördögh Szilveszter az átírás kompozíciós lehetőségét alkalmazza. Egy már korábban is meglévő felfogástípust erősít meg, a gnosztikus Júdás-értelmezésből indul ki. Ezt helyezi regényének szemléleti és kompozíciós kulcshelyzetébe. Ez a korábbi és ismert gnosztikus felfogástípus teológiai, gondolkodástörténeti és hermeneutikai szempontból azonosítható.
Ördögh Szilveszter ezt regényében nem teszi nyilvánvalóvá. Diszpozíciós nézőpontból a szerzői ismeret és tudás elburkolásának, forráselhallgatásának jelenségével találkozunk.
Ördögh Szilveszter magyar−francia szakon végzett az ELTE-n, jól ismerte a francia irodalmat. A könyv is olvas engem. Kísérletek befogadásra[11] című könyvében olvasható A tűz, amelyről megfeledkeztünk című, Henri Barbusse-ról szóló írása. Meglepő, de ebben az írásában Ördögh Szilveszter meg sem említi Henri Barbusse Jézussal és Júdással foglalkozó, Les Judas de Jesus című könyvét[12], holott Barbusse vallásosságát külön kiemeli.
A két világháború közötti időszakban a baloldali szemléletű magyar irodalomkritika foglalkozott Henri Barbusse Jézus című regényével. A 100% című folyóirat 1927. decemberi számában, az a.b. monogrammal aláírt cikkben olvashatjuk: „A jövőért harcoló társadalom számára megrajzolt új Jézus-evangélium Barbusse munkásságának pihenő, lírai elmélyülésekkel telt stációját jelzi.”[13] A könyv végéhez illesztett jegyzeteiben ezt írja üzenetül, többek közt olvasóihoz: „Azért tettem, hogy a mi időnk nyugtalanjaihoz és gyötrődőihöz fordulhassak ma, amikor politikai, gazdasági, társadalmi intellektuális és erkölcsi végzetszerűségek sürgetik az embert, hogy a szent példa szerint − amelyet mindig csak sejteni adatott – bálványok ledöntője legyen.”[14]
Jézus-regényt sokan írtak már. A két világháború közötti konzervatív magyar irodalomkritikában a témáról Erdős Károly: Jézus a modern szépirodalomban[15] című értekezése adott áttekintést. Henri Barbusse Jézus című könyvéről írja Erdős Károly: „Szerző abban a téves véleményben van, hogy vannak megváltó igazságok, vannak idvezítő tanok, amelyek megváltoztatják a világ ábrázatát, ha azokat a földön megvalósítják. Azt gondolja, hogy az igazság útja a földről vezet az égbe, s nem az égből a földre.”[16] A magyar regénytörténeten belül, a huszadik század második felében a Jézus- és Júdás-témában Kodolányi János: Én vagyok című regényét, Rónay György: Júdás című ötfelvonásos színjátékát, Sőtér István: Júdás című drámáját és Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című regényét érdemes kiemelnünk.[17]
Az emberarcú mítosz. Az identitás−téma. A Bibliában mi olvasható Júdásról?
Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című regényében az árulás és az áruló−típus alakjának bemutatását egy nem konvencionális síkon bonyolítja. A Jézus és Júdás közt zajló drámai párbeszédben Az Olajfák hegyén című fejezetben megtörténik a fordulat. Megvilágítást kap Jézus belső nézőpontja. Feltárul Júdás viselkedése. Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című regényében a performativitás előkészítése, az elfogatás, a keresztre feszítés és a feltámadás eseményének hátterében ez a Jézus és Júdás közti megállapodás áll. A a drámai elemekből komponált irodalmi kommunikációban az elutasító, majd a Jézus kérését megértő Júdás arca villan fel. Parabolisztikusan felépített írói kompozíciójában Koponyák hegye című regényét, Ördögh Szilveszter a történeti idő és a jelen kereszteződésében, mozgalmi, már-már forradalmi üzenettel látta el. Az eseményt létrehozó, Jézus és Júdás közti dialógus, az ezt követő novellafüzérszerű narratíva és a regény végkimenetele a történeti időben lezajlott Jézus-történetnek nem kérügmatikus, hanem szépirodalmi feldolgozását nyújtja. Júdás alakja, valójában Ördögh Szilveszter identitás-témája.[18]
Iskarióti Júdásról és cselekedeteiről a Bibliában ezt olvashatjuk: Jézus az apostolok közé választja (Mt 10,4; Mk 3,19; Lk 6,16), a tizenkét apostol közös pénzét kezelte (Jn 12,6; 13, 29), pénzsóvár (Mt 26, 14−16), Jézust elárulta, kiszolgáltatta az ellenségeinek (Mt 26,47−49). A Getszemáni−kertben Júdás csókkal köszöntötte Jézust. Az árulás cselekedeteként, ezzel jelezte a katonák számára, hogy kit fogjanak el. Amikor tettének következménye érvényesült, az árulásért kapott pénzt visszavitte a főtanácsnak, de azok azt nem fogadták el. Júdás látta, hogy Jézust halálra ítélik, ezért felakasztotta magát (Mt 27,3−5, ApCsel 1,17−18). Az ikonográfiai Júdás−ábrázolások között olyan is van, ahol a halálát jelenítik meg. Az egyik kép azt láttatja, hogy Júdás lelke a testét, a száján keresztül, fekete ördög vagy denevér képében hagyja el, (vö.: Stuttgarti Pszaltérium, 820/30, Magyar Anjou Legendárium).[19]
Következtetés
Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című regényében a bibliai szenvedéstörténet az emberarcú mítoszalkotás jegyében aktualizálódik. Júdás alakja valójában egy gyűjtőmetafora? A bibliai történet interpretációja valójában az identitás kibontakoztatása? Tükör a tükörben. Ördögh Szilveszter önvédelmi és önfelmentési mechanizmusra alkalmas praxisorientált ideologikus értelmezést hozott létre. Regényének kompozíciójában Ördögh Szilveszter a performativitást, az akciót, a cselekvést és eseményt előmozdító tettre, Júdás árulására építette fel. Az árulás archetípusát képviselő Júdás az emberarcú mítoszképzés Ördögh Szilveszter-féle írói kompozíciójában kulcsszerepet kap.
Ördögh Szilveszter Koponyák hegye című regényében a szakrális bibliai szöveget a mindennapi élettel kapcsolatba hozható profán cselekvésekkel teli életbe emeli át. Megváltoztatja az eredetit. Mítosz és narráció című tanulmányában írta Szegedy-Maszák Mihály: „A szépirodalmi szöveg lényegéhez hozzá tartozik az átértelmezhetőség: a mítosznak viszont csak egyféle jelentése képzelhető el: az eredeti jelentés.”[20] Mit mond a Biblia az ihletettség kérdéséről? „Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak. Te azonban maradj mindig meggondolt, viseld el a bajokat, lásd el az igehirdető munkáját, tejesítsd szolgálatodat.”[21]
Ördögh Szilveszter írói látásmódjában a mindenkori jelen nagy problémája bontakozik ki. Ördögh Szilveszter Éjszaka című novellájának főhőse a jelenre vonatkozóan világosan kimondja: „Nyakunkra hurkolódik a beláthatatlan jelen! A világot megváltani kellene! Arra pedig gyöngék vagyunk.”[22]
Megjelent a folyóirat 2018. decemberi számában
Jegyzetek
[1] Görömbei András: Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye. Tiszatáj, 1977/3. 106-108. o. 108. o.
[2] Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye. III. jav. kiad. Budapest, Magvető, 1976. 35−38. o., 44. o.
[3] Kasser, Rodolphe – Meyer, Marvin – Wurst, Gregor: Júdás evangéliuma a Tchacos kódex alapján. Ford.: Hasznos Andrea, Endreffy Kata. Budapest, National Geography, 2006.
[4] Vö: Jakab Attila: Júdás evangéliuma. Vigília, 2006/7. 550-553. o.; Uő: Tudatlanság és szenzációéhség. A Da Vinci-kód és a Júdás evangéliuma mint média- és társadalmi jelenség. Mérleg, 2007. 2. 222-230. o.; Vö: Sipos Ete Zoltán: Júdás vagy Júdás evangéliuma? Biblia és Gyülekezet. Júdásról című melléklet. 2006. 2. 1-5. o.; Uő: Mi az a gnoszticizmus? Uo. 6. o.; Uő: Mit tanítottak a gnosztikusok? Uo. 6 o.; Uő: A Biblia és a gnoszticizmus tanai. Uo. 7. o.; Cseri Kálmán: Júdás árulása. Uo. 8. o.; a katolikus Júdás-értelmezés: Haag, Herbert: Bibliai Lexikon. Budapest, Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1989. 898-901. o.; Vö: Adamik Tamás (szerk.): Csodás evangéliumok. Budapest, Telosz, 1998.; Ladocsi Gáspár: A Jézus Krisztus − jelenség a gnosztikus irodalomban. Budapest, Jel, 2004.; vö. még: Ördögh Szilveszter: Eretnek írások. Budapest, Kossuth, 2000. Szegeden Kiss Ernő és Veszelka Attila korábban is értékelte az író munkásságát és ébren tartotta emlékezetét. Veszelka Attila írta: „Ördögh Szilveszter nem csak írásaiban alkotott maradandót. A Magvető Kiadó szakértőjeként számos szegedi író, így Bálint Sándor és Tóth Béla kéziratát is gondozta.” In: Veszelka Attila: Ördögh Szilveszter is elment. Olvasói levél, Délmagyarország, 2007. nov. 29.
[5] Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye. III. jav. kiad. Budapest, Magvető, 1976. 35. o.
[6] Uő, uo. 38. o.
[7] Vö: Tallár Ferenc: Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye. Kritika, 1976/10. 27-28. o.; Görömbei András i. m.; vö: Rónay László: Sőtér István: Júdás. A veszprémi Petőfi Színház vendégjátéka. Vigília 1985/8. 682-683. o.
[8] Szöveghelyek Jézusról, a Bibliában: Mt, 7,29, Mt,16, 15-16, Ján, 5,18, Ján, 10,33, Mk, 14, 61-64., Ján, 8,19; 14,7, 12,45; 14,9,12,44, 14,1, Mk, 9,37, Ján, 15,23, Ján, 5,23, Ján, 10, 38, Ján, 8,46, Pét, 2,22; Mt, 27,54; Ján, 9,25,32; Mk, 4,41; Ján, 11,48; Ján, 14,6, Ján, 8,12; Ján, 10,28; Mk, 9,31, 1Kor, 15,14; Ján, 10,18; Mt, 26, 52, 53, ApCs. 1,3; Ján, 20.24-29; Ján, 10,10, Ján, 3,16; Jel.k.3.20.
[9] Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye. id. kiad. 42. o.
[10] Vö: Theissen, Gerd: Az első keresztyének vallása. Az őskeresztyén vallás elemzése és vallástörténeti leírása. Ford.: Szabó Csaba. Budapest, 2001. Itt, fejezetcímek a kérdéskörről: „Miként kerül sor Jézus megistenítésére? A zsidó vallás transzformációja a Húsvét utáni Krisztus-hitben.”
[11] Ördögh Szilveszter: A könyv is olvas engem. Kísérletek befogadásra. Budapest, Pátria Könyvek, 1993.
[12] Barbusse, Henri: Les Judas de Jesus. Párizs, Ernest Flammarion, 1927.
[13] 100% 1927/december, 127. o.
[14] Barbusse, Henri: Les Judas de Jesus. Flammarion, Paris, 1927.; Vö. Henri Barbusse: Jézus. Ford. Hajós Károly. Saly E. Könyvellátó Vállalat, Budapest, 1927.; Henri Barbusse: Jézus. Ford. Hajós Károly. Köpeczi Béla: Utószó. Budapest, Nótárius, 2000.
[15] Erdős Károly: Jézus a modern szépirodalomban. Debrecen, 1938.
[16] Erdős Károly i. m. 16. o.
[17] Vö: Kodolányi János: Én vagyok. I-II. köt. Budapest, Szent István Társulat, 2002.; Rónay György: Júdás könyve. Színjáték öt felvonásban. Budapest, Magvető, 1976. A könyv végén olvasható az Utószó a Júdáshoz, vagy A hitelesség kérdései című szöveg. Vö. Sőtér István: Júdás. Dráma. Budapest, Magvető, 1985.
[18] Vö. B. Juhász Erzsébet: Ördögh Szilveszter: Koponyaüreg. Élet és Irodalom, 1994. dec. 16. 15. o. Az identitás irodalomelméleti kérdésköréről vö. Holland, Normann N.: Egység identitás szöveg én. Ford. Török Attila. In: Kiss Attila Atila − Kovács Sándor S.K. − Odorics Ferenc (szerk.): Testes könyv. I. Ictus és JATE Irodalomelmélet Csoport, Szeged, 1996. 283-304. o.
[19] Haag, Herbert i. m. 898-901. o.
[20] Szegedy-Maszák Mihály: Mítosz és narráció. In: Hoppál Mihály – Istvánovits Márton (szerk.): Mítosz és történelem. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1978. 296-301. o.
[21] II. Tim, 4, 3−5
[22] Ördögh Szilveszter: A csikó. Budapest, Magvető, 1973. 213. o.