Hegedűs Réka: Hagyományok tükrében
Miklós Péter Tükörterem című kötetének bemutatójáról.
Miklós Péter irodalom- és művelődéstörténeti esszéit, valamint irodalmi tárgyú recenzióit és kritikáit válogatta össze Tükörterem című kötetében, amelyet november 29-én, a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában mutattak be a közönségnek. A kötet szerzőjével Bene Zoltán beszélgetett.
A mű címe már önmagában szimbolikus. Szótári jelentése szerint a tükörterem nem más, mint a bálterem a kastélyokban. Miklós Pétert azonban sokkal jobban érdekelte átvitt értelme: a két világ közötti átjárás, a tükörtér, a Délvidéki és a szegedi irodalmi hagyomány átszűrődése; a tükröződő szemlélet, amely új tartalommal tölti fel az irodalmi hagyományokat, s ezáltal az élővé válik. A kötetbe Miklós Péter irodalom- és művelődéstörténeti esszéi majd két évtizedre visszanyúló munkái lettek összeválogatva. A legrégebbi, a Szeged folyóiratban 2002-ben megjelent Szeged, mindörökké című munka, amely a nemrégiben elhunyt Péter László a 2002. évi könyvhétre megjelent életműsorozatának hetedik részéről, a Szegedi számadásról szóló recenzió. De a 2019-es évből is olvashatóak friss írások, így például Németh János Szegedi történetei is megelevenednek, valamint Tömörkény István műveinek újonanni felfedezéséről is értekezik a szerző. A Tükörterem című kötet akár felfogható egy szegedi irodalmi kistükörként is, amelyben az új generáció is helyet kap, például a néhai Jagos István Róbert Emberkáromlás című kötete kapcsán.
A Tükörterem azért is jelentős, mert feleleveníti egy elfeledett, de annál fontosabb műfaj, az esszé hagyományait, amely ezáltal elindult az úton, hogy visszanyerje rangját a magyar tudományos életben, ahol nagyon is helye van. A tanulmány, mint forma ugyanis a szakmaiságról szól, az esszé ezzel szemben a nagyobb olvasóközönség számára is kellemes olvasmányélményt nyújt. Miklós Péter a bemutató során többször kiemelte, a kötetben olvasható írások nem megrendelésre készültek, saját érdeklődés keltette életre őket, a műfaj, a terjedelem pedig lehetővé tette, hogy a gondolatmenet kifejtése teljes mértékben a szerző szája íze szerint történjen. Tudományos igénnyel megalkotott munkák ezek, de mellőzik azokat a formulákat, amelyek nehezítenék a befogadást a laikus olvasó számára.
Miklós Péter Tükörterem című kötetéről a Szeged folyóirat hamarosan megjelenő decemberi számában olvashatnak recenziót Bene Zoltán tollából.