Máté Zsolt: A szegedi Árvíz utáni feltöltésről

Egy anekdotával kezdem. Egy, Szeged topográfiájáról szóló szakmai megbeszélésen elhangzott, hogy az Árvíz után a Belvárost 6-8 méterrel töltötték fel. Régész kollégánk[1] azonnal tiltakozott, mondván: „Az nem lehet, hiszen a Színház előtt, másfél méter mélységben én magam tártam fel egy szkíta sírt.” Hamar tisztázódott a hibás, vagy félreértett fogalmazás: a Belvárost 6-8 méterre és nem 6-8 méterrel töltötték fel. Óriási különbség! Az előbbi az jelenti, hogy addig töltötték a Belvárost, amíg a szintje el nem érte a Tisza semleges pontja, más néven nulla pontja (Lásd alább!) fölötti 6-8 méter magasságot. Ez nem sok, mert a Belváros eleve magasan volt. Az utóbbi pedig azt jelentené, hogy 6-8 méter vastag földterítést kapott volna a Belváros. Ami persze képtelenség, mert nem maradhattak volna meg a Belváros köztudottan a 20. század közepéig megmaradt házai. Egymás közt ezt gyorsan tisztáztuk, de mint kiderült a félreértés, félreérthetőség általánosan elterjedt.

Vajon mi lehet ennek a magyarázata?

A város feltöltésére gondolva szinte szemünk előtt van egy több írásban[2] is szereplő térkép, amely a várost a Belváros felé haladva egyre sötétebb színben ábrázolja. A Belváros szinte fekete. A térkép aláírása: „Szeged város feltöltési térképe”, a fekete szín mellé pedig a jelmagyarázatban „8 méter feletti vastag töltés” van írva. (Az alig olvasható apró betű arra utal, hogy az ábra nyilván átvétel, nem ide készült. Eredetét nem ismerem.) Az eredetiben lehet, hogy volt, itt a szövegben nincs arra utalás, hogy ezt hogyan kellene értenünk. Van ugyan egy megjegyzés, hogy a várost az egyik javaslat szerint az akkori legmagasabb vízálláson felül (806[3] cm) 16 centiméterrel kell feltölteni. Jó ez a térkép, a megjegyzés is helytálló, volt ilyen javaslat, de a jelmagyarázat és a közlés nem kellően körültekintő, – félrevezető. Közölni kellett volna, hogy a 8 méter éppen nem a feltöltés vastagsága, hanem a Tisza semleges pontja feletti magasság. Persze ez egy vízügyes szakembernek természetes lehetett. – Gyakran vagyunk úgy, ha nekünk valami kézen fekvő, azt hisszük, mindenkinek az. Ez káros bennfentesség! Így terjed a téveszme. Sajnos a nagy összefoglaló Szeged történet is egy ilyen rajzot közöl[4] 

Az 1879. évi feltöltés mértéke – Andó Mihály terve alapján a Szeged története I. kötetből, 31. o.

A térkép jelmagyarázata kifejezetten félreérthető: „0 … 5-6 m vastag feltöltés”, jóllehet nem a feltöltés vastagságát, hanem a Tisza semleges pontja feletti magasságát ábrázolja. A feltöltési térkép legsötétebb része („6m feletti feltöltés”) éppen a legvékonyabb feltöltést jelöli, a Kiskörúton belőli részt, ahol az eredeti szint már a Tisza semleges pontja felett cca 4,5 m volt. A 6 méteres szint eléréséhez alig másfél méter feltöltés kellett.

Az Árvíz utáni feltöltésről főleg a közbeszédben, de a publikációk nem kellően körültekintő fogalmazásai nyomán is a téves nézetek terjedtek el. Ezeknek a cáfolata, a források és mértékadó tudományos közlések kézbe vételével viszonylag egyszerű. Hogy mégis egy írást szánok rá, annak az a célja, hogy egyértelműsítsem mindazt, ami tényszerűen ma megállapítható, továbbá, hogy eloszlassam azt a zavaró dolgot is, ami a nem szakértők szemében a témát „forró gesztenyévé”, olyan kérdéssé teszi, amivel kellő ismeret híján nem is kezdenek foglalkozni. Nevezetesen a korábbi Adria feletti szintek, és a mai Balti feletti szintek használata miatti eltérést. Ezen túlmenően a rendelkezésemre álló adatok alapján térképen is kívánom illusztrálni, hogy milyen feltöltések és feltöltődések történtek a városban az elmúlt 140 év alatt.

A fenti feltevéseket sorra véve először tekintsük át, hogy milyen tényadatok maradtak fenn magától az újjáépítést tervező Lechner Lajostól. Az természetes, hogy a korabeli írások olvasása nem mindenkinek kézenfekvő. Lechner Szeged Újjá Építése című kötete nem elérhető, a kis példányszámú reprint kiadásra viszont 109 évig kellett várni.[5] Az öt kötetes Szeded története pedig nem könnyű olvasmány. Az egyetlen térképi forrás „Szeged szab. királyi város belterületének rétegterve az utczahálózat feltöltése előtt.”[6] (továbbiakban: Rétegterv) legfeljebb levéltárban hozzáférhető.

A feltöltés pontos méretéről Lechner a könyvében csupán két megjegyzést közöl. A 24. oldalon írja, hogy „A legmagasabb feltöltés 4.97 m volt a nagy körút egy pontján.” A helyet a Rétegterv alapján sikerült azonosítanunk. A Nagykörúton a Szilléri sugárút és a Rom utca közötti pont volt ez. Egy természetes, vízjárta mélyedés, amit a régi térképek Vízállásos Nagyfenék beírással jelöltek. A Rétegterv szerint itt a magasság a Tisza 0 pontja fölött csupán 3,00 m volt. Lechner másik megjegyzése a Tisza Lajos körút két pontjára vonatkozik: „a kis körút épp a legnagyobb forgalmú keresztező utcáknál, mint a Szent-Háromság-utca, Takaréktár-utca, 3 m magasságra töltetett és e magasságnak megfelelően a mellékutcák feljárói is feltöltendők voltak.”[7] (u. o.) sajnos ezeknek a pontoknak a mai magassága a rendelkezésünkre álló topográfiai térképen[8] (továbbiakban: Topográfiai térkép) nincs feltüntetve, így nem kontrollálhatjuk, hogy azóta mennyi változás történt. A Rétegterv szerint 1879-ben mindkét pont magassága valamivel +6,00 méter alatt volt, de akár ennél is mélyebb lokális gödör lehetett a földutak kijárt kereszteződésében.

A feltöltési munka részleteivel és szervezésével a könyvében Lechner kimerítően foglalkozik. A műszaki feladat hatalmas volt. A tervek szerint egy újabb árvíz esetére az új városszerkezet legfőbb elemeinek védelmi szerepet szántak. A legfőbb védműnek, a várost körülvevő, a tiszai gáthoz csatlakozó körtöltésnek a szintjét a Tisza semleges pontja, nulla pontja fölötti +10,00 méterben határozták meg.

A tiszai vízmérce nulla pontját a Szeged története könyvből ismerhetjük meg[9]. Ez 74,37 m Af, az m Af rövidítés az Adriai tengernek Magyarország szintezései számára alapul választott középtengerszintje feletti magasságot fejezi ki méterben. Ez egyébként önkényesen megválasztott viszonyítási pont, amely az Ativizig honlapja szerint az 1832-ben létesített, azóta többször átépített, de változatlan szintű szegedi vízmérce alappontja. 1960 óta a magyarországi szintezés viszonyítási pontja már nem az adriai szint, hanem a Balti tenger kronstadti alappontja. Ez a tengerszint abszolút értelemben kereken 0,67 méterrel (67 centiméterrel) fekszik magasabban, mint a korábbi adriai középtengerszint. Vagyis az átszámításnál az adriai magasságból ezt a 67 centimétert le kell vonni, hogy balti szintet kapjunk, illetve a balti magassághoz 67 centimétert hozzá kell adnunk, hogy az adriai szintet megkapjuk. A szegedi vízmérce 0 pontjának magassága Lechner korában 74,37 m Af volt, ma ez 73,70 m Bf szintnek felel meg. A körtöltés elméleti szintje tehát 73,70 + 10,00 = 83,70 m Bf. A jelen tanulmányhoz rendelkezésre álló Topográfiai térképünkön körtöltés koronájának adatai sajnos nincsenek feltüntetve. A következő védő gyűrű a Nagykörút, amelynek tervezett szintje +7,00 m (73,70 + 7,00 = 80,70 m Bf). A Topográfiai térképen ma 80,40 m Bf és 81,30 m Bf közötti adatok szerepelnek. A belső védőgyűrű szerepét +8,22 m (73,70 + 8,22 = 81,92 m Bf) magassággal a kiskörútnak szánták. A Topográfiai térképen Tisza Lajos körúton egyetlen, 81,01 m Bf magassági adat szerepel. A másik két pont (a Takaréktár utcai és a Szentháromság utcai keresztezés) feltöltési magasságát Lechner megjegyzéséből számíthatjuk ki (cca. 81,50). A körtöltés és a két körút mellett a hét sugár irányú főútnak, a sugárutaknak is szántak vízgát szerepet. Ezeknek a magassága a körutak szintjéhez igazodva kifelé fokozatosan csökkent.

Az utak szintje mindig változik. Kétségtelen, hogy a történelmi domborzat legnagyobb változtatását a Lechner-féle „eszményi szintre” való feltöltés eredményezte, de ehhez képest azóta változtatást hozott az utak burkolása – előbb kővel majd betonnal, aszfalttal. A csatornázás és a vízlevezetés miatti korrekciók is változásokat eredményeztek. Mindannyiszor figyelembe kellett venni a becsatlakozó utcák szintjét is. A Lechner-féle szabályozás új főútjai keresztülvágták az előzőleg meglévő mellékutcákat, amelyek korábban sokszor a rendszeres árvizek miatt kimélyült természetes vízlevezető árkokká váltak. Ezeken időnként csak pallókon lehetett átmenni. Ilyen keresztezési pontokon természetesen az átlagosnál nagyobbak voltak a szükséges feltöltések. Ahol az új főút a régi nyomvonalon haladt, kisebbek. Összesen 12 821 magassági pontot tűztek ki (Lechner 23. oldal).

A házak udvarának feltöltése a tulajdonosokra maradt. Mondhatni, hogy mára sem készült el teljesen. Némely esetben, hogy a megmaradt, jó állagú házak használata ne sérüljön, a feltöltött szinthez lépcsővel illesztve süllyesztett gyalogjárót építettek ki. Ilyen épületekre az idősebb olvasók még emlékezhetnek. Egyes intézmények feltöltését külön keretből oldották meg. Ezek a feltöltések növelték a Lechner által eredetileg előirányzott mennyiséget, ami 700 ezer köbméter volt (i. m. 18. oldal), ez a mennyiség az egyéb forrásból finanszírozott feltöltésekkel együtt végül 1,3 millió köbméter lett (u. o. 26. oldal).

Több helyen említik, hogy a feltöltés anyaga Öthalomból került ki. Ez téves vélekedés. Öthalom, mint jó anyagnyerő hely, valóban szóba került. Viszont az eredeti, és a megvalósított elképzelés szerint is csak vasúti szállítás jöhetett számításba a hatalmas földmennyiség helyszínre juttatásában, amit csak az osztrák- magyar államvasút pályájának keresztezésével lehetett volna megoldani. Ezt viszont nem sikerült keresztülvinni. Így Öthalom kiesett. A végső megoldás három Szeged közeli hely és a Tiszán túli Szőreg lett. Ehhez 29,3 km rendes nyomtávú vasutat kellett kiépíteni Szentmihálytelekről, illetve Szőregről, 3,5 km keskeny nyomtávú vasutat a szilléri bányáktól és 2,5 km lóvasutat az algyői út melletti kubikgödörtől. A vágányok sok helyen ideiglenesen kisajátított házhelyeken haladtak keresztül. A Tiszán a vasúti híd második vágányán jutott át a föld Szegedre (u. o. 21. oldal).

A korabeli forrás a Rétegterv, Lechner domborzati felvétele, Szeged szab. királyi város belterületének rétegterve az utczahálózat feltöltése előtt. Ez a térkép a témában a legértékesebb forrás. 1:5000 méretarányban, 0,5 m-es szintvonalakkal ábrázolja a várost. Alaptérképe a tervezett város tömbönkénti rajza. A szintvonalak magassága – ráírással – a Tisza 0 pontja (Lásd a fenti magyarázatot!) feletti magassággal van azonosítva. A térkép georeferált[10] változata nem készült el, és ez a térkép utcaneveket sem tartalmaz. Így a mai Topográfiai térképpel való azonosítása az akkori tervezett és a mai meglévő utcatömböknek pusztán a hasonlóság alapján való egybevetésével lehetséges, amit bizonytalanít az is, hogy a terv és megvalósulás között a hasonlóság ellenére lehetnek eltérések, és például a Fölsőváros lakótelepi átépítése során egyes tömbök el is tűntek. A Rétegterv-i magasságok leolvasása pedig – ha az adott pontok nem esnek éppen szintvonalra – a két közrefogó szintvonal közötti interpolálással lehetséges. A jelzett bizonytalanság azonban így is csak cca. 0,5 méternyi magassági eltérés lehet.

A feltöltés számításának módja lépésről lépésre a következő: Egy-egy pontnak a helyét, amelynek magasságát a Topográfiai térkép feltünteti, a Rétegterv térképén azonosítjuk.  A pontnak a Rétegterven leolvasható Tisza 0 pontja feletti magasságát hozzáadjuk a Tisza 0 pontjának balti értékéhez (+73,70 m), az így kapott balti feletti magasságot, levonjuk a Topográfiai térképen jelölt szintből. Így megkapjuk az 1879 óta bekövetkezett feltöltés (összes szintváltozás) mértékét. Ami tartalmazza az 1881. évi feltöltésnek, illetve az azóta bekövetkezett összes feltöltődésnek vagy visszabontásnak – a Lechner-i feltöltést azóta módosító burkolásoknak, magassági korrekcióknak a mértékét is. – A megkapott adatokat a város 2010 évi digitális térképére bejelöltem. A feltöltés mértékét nagyobb számmal, méterben, alatta kisebb számmal, zárójelben a pontnak a számítási jegyzőkönyvben lévő azonosító sorszámát adtam meg. Az alábbi jegyzőkönyv tartalmazza a mai szintet (Bf), a Rétegtervről leolvasott eredeti szintet a Tisza 0 pontja felett, a Tisza 0 pontjának magasságát (Bf), a Rétegterv-i pont magasságát (Bf) és végül ez utóbbi szintnek és a mai szintnek a különbségét méterben. Ez a feltöltés (feltöltődés) mértéke.

Az eredményt megtekintve levonhatjuk a következtetést, hogy bár a feltöltött földmennyiség óriási volt, a Lechner által megjegyzett három feltöltési adat valóban extrém. A feltöltés általában 0,2 m és 2,2 m vastagság között mozog. A Tiszától távolodva növekszik, hiszen minden más hiedelemtől eltérően az Árvízkor a Tisza-part volt a város legmagasabban fekvő része. Tudvalevő, hogy a lakosság éppen a Tisza-partra menekült. Ennek az árterületből kiemelkedő természetes hátságnak köszönhető a város léte. Ez tette a város helyét évezredek óta kedvező átkelőhellyé, s így itt volt azután a legkisebb árvédelmi rátöltésre szükség.

Az ábrán jól látható, mennyivel magasabb a város szintje az Árvíz óta (2010-es állapot)

	A	B	C	D	E
	A	B	73,70	B+C	A-D
sor- szám	mai szint a Topográfiai térképen   m (Bf)	Rétegterv-i szint aTisza 0 pontja felett	Tisza 0 pont szintje     m Bf	Rétegterv-i szint     m Bf	Feltöltés vastagsága     m
1.	81,17	5,00	73,70	78,70	2,47
2.	81,30	5,50	73,70	79,20	2,10
3.	81,56	7,00	73,70	80,70	0,86
4.	83,09	8,50	73,70	82,20	0,89
5.	82,00	7,75	73,70	81,45	0,55
6.	81,40	5,75	73,70	79,45	1,95
7.	80,80	5,50	73,70	79,20	1,60
8.	80,34	6,50	73,70	80,20	0,14
9.	80,37	6,00	73,70	79,70	0,67
10.	Lechner adata	3,00	73,70	76,70	4,97
11.	81,13	5,00	73,70	78,70	2,43
12.	80,60	5,50	73,70	79,20	1,40
13.	80,99	5,50	73,70	79,20	1,79
14.	81,19	6,00	73,70	79,70	1,49
15.	80,04	5,00	73,70	78,70	1,34
16.	80,87	5,00	73,70	78,70	2,17
17.	80,90	7,50	73,70	81,20	-0,30
18.	80,70	7,50	73,70	81,20	-0,50
19.	79,80	5,00	73,70	78,70	1,10
20.	80,10	5,00	73,70	78,70	1,40
21.	80,60	5,50	73,70	79,20	1,40
22.	81,23	5,50	73,70	79,20	2,03
23.	81,81	6,00	73,70	79,70	2,11
24.	79,40	5,75	73,70	79,45	-0,05
25.	79,60	5,50	73,70	79,20	0,40
26.	78,30	4,50	73,70	78,20	0,10
27.	78,70	5,50	73,70	79,20	-0,50
28.	79,70	5,50	73,70	79,20	0,50
29.	80,70	5,00	73,70	78,70	2,00
30.	81,71	6,00	73,70	79,70	2,01
31.	82,01	7,50	73,70	81,20	0,81
32.	81,77	7,50	73,70	81,20	0,57
33.	80,10	5,00	73,70	78,70	1,40
34.	Lechner adata	5,50	73,70	79,20	3,00
35.	Lechner adata	5,50	73,70	79,20	3,00

A feltöltés vastagságának számítási jegyzőkönyve a Rétegterv és a Topográfiai térkép alapján

A folyóirat 2019. decemberi számában megjelent írásnak a Szerző által átdolgozott és javított változata

Jegyzetek

[1] A szóban forgó régész Horváth Ferenc volt.

[2] Például: Kardos Imre (szerk.): Szeged árvízvédelmi rendszere. Szeged, Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, 1975., 111. o.

[3] Bizonyára 806 + 16 cm Adria felett (!?) – Lásd alább! – de ez nincs odaírva.

[4] Kristó Gyula (szerk.): Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szeged, 1983., 31. o. 3. grafikai melléklet. Az 1879. évi feltöltés mértéke – Andó Mihály terve alapján

[5] Lechner Lajos: Szeged Újjá Építése. A szerző saját kiadásában Budapesten 1891-ben, hasonmás kiadása: Szeged, 2000.

[6] Szeged szab. királyi város belterületének rétegterve az utczahálózat feltöltése előtt. Feltehetőleg a királyi biztosság vagy Lechner saját kiadása, év nélkül. 1:5000 méretarányú térkép, a méretarány feltüntetése nélkül

[7] Betűhív idézetek.

[8] Szeged topográfiai térképe 2010. In: Magyar Várostörténeti Atlasz 3. Szeged, Szeged 2014. – 03 tábla, Szeged 2014.

[9] Kristó Gyula (szerk.): Szeged története 3/1. 1849−1919. Szeged, 1991., 167. o.

[10] A georeferencia jelentése: a régebben vagy eltérő vetületi rendszerben készült térképeknek egy adott, modern koordináta-rendszerben való megfeleltetése – általában számítógépes program segítségével. A folyamat során először meg kell határozni a vizsgált térképen azokat az ellenőrzési, referencia-pontokat, amelyeknek a földrajzi koordinátái ismertek. Pl. ma is meglévő épületek, változatlan tereppontok stb. Ezeknek az ún. referencia-pontoknak a helyét (GPS) kell a térképészeti programba betáplálni. A program kijelöli a referencia-pontok helyét a választott koordináta-rendszerben, és a közbülső térképpontok helyzetét úgy torzítja, hogy az eredeti viszonylatoktól való eltérést minimalizálja. A referencia-pontok sűrűsége és biztos koordinátája határozza meg a georeferált térkép pontosságát.