Képiró Ágnes: 35 éves a Kass Galéria – az alapítás és a korai évek kiállításai

 Kass János (Szeged, 1927 − Budapest, 2010) grafikusművész tiszteletére 35 évvel ezelőtt, 1985. július 26-án szülővárosában, Szegeden galéria létesült. A Móra Ferenc Múzeum kiállítóhelye a Vár utca 7. szám alatt máig működik, részben a tíz éve elhunyt Kass művészetét reprezentálva, részben időszaki, kortárs és gyűjteményes tárlatoknak helyet adva. A Kass Galéria létrejöttének 30. évfordulójára egy visszaemlékezésekkel teli kötetet adott ki a Móra Ferenc Múzeum.[1] Tanulmányom a kiállítóhely születésének újabb évfordulóján az intézmény létrejöttének körülményeit vizsgálva, szervesen kapcsolódik a Bánki Vera és Fári Irén szerkesztésében megjelent, mintegy 70 művész, pályatárs és barát visszaemlékezéskötetéhez.

Kass és Szeged

Kass János 1927-ben született Szegeden, azonban szülővárosából a nagy gazdasági világválság következtében elveszített családi vagyon, a – ma Hungi néven, szórakozóhelyként újra működő – Kass Szálló elvesztése után Budapestre költözött: iskolás és felnőtt, kiteljesedett alkotóéveit a fővárosban töltötte. Azonban a polgári értékrendet követő és a szegedi kulturális élet meghatározó személyeihez kötődő Kass-családnak nem szakadt meg a kapcsolata Szegeddel. A város akkor is fontos és gyakori vizitációs helye volt Kassnak, amikor a hazai könyvkiadók egyik leggyakrabban foglalkoztatott könyvillusztrátoraként és egyéb alkalmazott művészeti tevékenységének köszönhetően országos és nemzetközi elismertség övezte. Esszéisztikus igénnyel írt, közel kétszáz fennmaradt írásának egyik kiemelkedő, a szegedi gyermekkort is felidéző emléke az Új Írás 1979. augusztusi számában megjelent Pályám emlékezete – Íme, az idő, rám került a sor című esszé, mely az 1929-33-as nagy gazdasági világválság előtti prosperáló évek meghitt nyugalmába kalauzolja el az olvasót, érzékeltetve a szülővárosához fűződő mély érzelmi kötődést: „Megfúrom magam is múltam lerakódott tektonikus rétegeit, létem meghatározó első élményeit, gyermekkorom visszfényeit. Nem szeretek visszanézni. Mégis, akár a falusi búcsú céllövöldéjének lassan föl- s lefele mozgó figurái, feltűnnek és ismét elsüllyednek az emlékek, képek. Megcélzom… s mire észbe kapok, már tovatűnnek, elmerülnek az árnyak, alakok. […] Móricz Zsigmond tréfált: bújtam, kerültem, ha tudtam. Tartottam csutak bajuszától. Hatalmas óralánca vonzott, mint kis egeret a sajt. Így hát újra és újra a csapdájába estem. Nagyokat kacagott. Akkor már mindent telerajzoltam vasalószénnel; falat, papirost, röpködtek a pofonok. A parton agyagot lelve gyúrtam nyakig maszatosan bábut, lovat, szekeret. Este a gáton hazafelé Juhász Gyula kísérte anyámat gyakran, csendes szót váltva vele, s a sötétben fekete figurája távolodva ismét elenyészett, lassan tűnt el a homályban. Ez volt az aranykor.”[2]

Kass a konzervatív közeg számára túl modern, míg az avantgárd, vagy neoavantgárd közeg számára nem kimondottan modern alkotónak számított. A hagyományosan könyvillusztrátornak tartott Kass János pályája számos egyéb alkotó tevékenységet ölelt fel, akár parallel is, legyen szó tipográfiai, filatéliai, animációs filmes, szépirodalmi stb. munkásságáról.  Az életpálya ugyanakkor leírható egy laza lüktetésű paradox folyamatként is, ugyanis az államosított könyvkiadás korában könyvillusztrátorként (1950-től 1989-ig 300-nál is több kötet – összesen mintegy 400 könyv illusztrálása fűződik nevéhez) gyakran foglalkoztatott és rangos állami kitüntetésekkel elismert grafikus életművének nem megrendelésre készült produktumai felvillantanak olyan konceptuális műveket, melyek az aczéli kultúrpolitika határait feszegetve, olykor túllépve, elutasítást vagy korlátozott publicitást kaptak.

A Kass Galéria létrejötte

A szülővárosában rendszeresen kiállító, termékeny grafikusművészt a Kass Galéria 1985-ös megnyitása előtt, különösen a 70-es évek végétől foglalkoztatta a gondolat, hogy életműve jelentős hányadát szülővárosának ajándékozza, és aggasztotta a nagyapja által épített Kass Szálló sorsa is. Kass szándékát több írásában, nyilatkozatában kifejezésre juttatta: „Fél évszázad mezsgyéjét átlépve, egyre jobban foglalkoztat, mi lesz munkáim utóélete. Arra törekszem, hogy az életmű együtt maradjon. Keresem a helyet, az öblöt, a kikötőt, ahol horgonyt vethetek. […] Ilyen gondolatokat szövögetve, egyre gyakrabban szülővárosom, Szeged jut eszembe. Ha a feltételek megteremtődnek, szívesen Szegednek adományozom életművemet, erre a városra hagyom, amit teremtettem. Ez az enyag megteremthetné egy modern galéria alapjait…”[3] Ebben az időszakban tervezte meg azt a kulturális centrumot, amelyben a Móra Ferenc Múzeum és a Szegedi Nemzeti Színház mellett a Kass Szálló is fontos funkciót kapott. Utóbbinak újranyitását azonban nem csupán szállodaként, hanem olyan komplex feladatokat ellátó kulturális központként képzelte el, amely mobil, könnyen alakítható belső tereiben naphosszat szolgálhatná a különböző korosztályú és érdeklődési körű látogatók igényeit: étteremként, könyvtárként, koncerthelyszínként és modern művészeti múzeumként is funkcionálva.[4]

Trogmayer Ottó (1934-2015) múzeumigazgató – a helyi társadalom egyik européerje − visszaemlékezése szerint 1978 nyarán, Juhász Ferenc ötvenedik születésnapjának megünneplése környékén született meg benne a gondolat, hogy érdemes lenne állandó galériát szervezni Kassnak, aki ezidőtájt gyakran állított ki Szegeden és aktív kapcsolatokat ápolt a helyi kulturális élet meghatározó alakjaival.[5] A Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatánál őrzött, Kass Galéria iratanyagában fellelhető 13 dokumentum közül a legkorábbi a galéria nyitása előtt öt és fél évvel keletkezett.[6] Az 1980. január 25-i keltezésű feljegyzés a Kass-adomány elhelyezésére felmerülő, lehetséges helyszínekként a Móra Ferenc Múzeumot, a Fekete házat és a régi Kass Szállót említi – Kass az utóbbit preferálta. 1984. február 7-i dátummal készült el az ajándékozási szerződés tervezete, Kass János és Trogmayer Ottó aláírásával, 240 tételből álló listával. A grafikusművész az ajándékozást feltételhez kötötte: állandó kiállításban kell szerepeltetni az anyag egy részét. A tervezetben már szó esett arról, hogy a Kass-adományokat ideiglenesen a Vár utcából elköltöző gyermekkönyvtár épületében helyezzék el addig, amíg az egykori Kass Szállóban létre nem jön egy modern művészeti múzeum, melynek magvát a Kass-gyűjtemény adja. Még ugyanebben az évben a jól frekventált Vár utcai gyermekkönyvtár a Somogyi-könyvtár akkoriban épült, új épületébe költözött. A döntés meghozásában nagy súlya volt Dr. Müllerné Baló Ilonának – Szeged Város Tanácsa kulturális elnökhelyettesének –, aki magánemberként is közel állt Kasshoz: édesanyja gyermekkori barátnője Kass Kató, a művész testvére volt.[7] Papp Gyula, 1985-1989 között Szeged város tanácselnöke, is támogatta a galéria létrejöttét. A Kass Szálló modern művészeti múzeummá alakítására azóta sem került sor. Az iratanyagban nyomon követhető, hogy évente újabb megállapodások kerültek aláírásra, részben a költségek változása miatt, részben azért, mert Kass mindig tartott attól, hogy felszámolják a galériát – sajtóanyagok tanúbizonysága szerint ennek valós veszélye 1997-ben állt fenn, mikor a városvezetés a magasabb működtetési költségek igényét vitatta.[8]

Kass János a galériát nemcsak saját kiállítóhelyének szánta. Helyi és országos elismertségű művészekkel közös kiállítótérben gondolkodott, igazi művészeti vezetőként pezsgő szellemi élet megteremtését tűzte ki célul. A tárlatok koncepcióit, az éves kiállítási terveket a galéria névadója és a múzeum közösen dolgozta ki. Így részben Kass szellemi közéhez tartozó, akár külföldről vagy más országrészekből érkező alkotók is bemutatkoztak, részben a kiállításra bejelentkező művészek anyagából válogatta az időszaki tárlatok anyagát a művész és a múzeum vezetése. Nemzetközi hírű és emigrációból visszatért alkotók is megfordultak a galériában − „Európát hozta el nekünk”[9], idézte fel a galéria működésének korai éveit Lipták Mária, aki a Móra Ferenc Múzeum közművelődési szakembereként szervezte a galéria kiállításait és kísérőrendezvényeit. Szakmai kapcsolatuk az évtizedek során barátsággá mélyült, s Lipták Máriát Kass „személye körüli miniszternek” nevezte ki, Móra Ferenc igazgató hűséges társa, Kotormány János mintájára.[10]

A korai évek kiállításai

1985 és 1989 között hat kiállítás került megrendezésre a Kass Galériában. Az elsőre 1985. július 26-án, a galéria megnyitásakor került sor Kass János grafikái címmel, melyet Juhász Ferenc költő nyitott meg. A vernisszázsról az országos és a helyi sajtó is beszámolt, a Délmagyarország egész oldalas képes híradásában közölt hosszú részleteket a Halálraítéltek című megnyitóbeszédből. Az esemény nemcsak kiállításmegnyitó volt, hanem sor került a szülővárosnak ajándékozott anyag protokolláris átadására – ezzel megszületett Szeged első önálló gyűjteménye és Szeged első állandó galériája. A gyűjtemény Szeged Város tulajdona (anyagi fedezet), míg a kiállítóhely a Móra Ferenc Múzeumé lett (szakszerű kezelés, üzemeltetés), és azóta is ez a helyzet áll fenn a ma is működő galériában.

A Kass Galériát a kezdeti évek óta a műfaji pluralitás jellemzi, valamint a hagyományos képzőművészeti műfajok mellett az alkalmazott grafika jelentős kortárs alkotóinak is rendszeres kiállítóhelye. Az 1987-ben nyílt második, Az orvostudomány nagy úttörői című, március 31. és augusztus 20. között fennálló tárlat Kass János filatéliai munkásságának legújabb sorozatát tárta a széles nyilvánosság elé. A bélyegsorozat megjelenése alkalmából rendezett kiállítás megnyitójára kivonult a Magyar Posta, árusította és első napi bélyegzéssel látta el az emléklapra ragasztott bélyegeket. „Információra kiéhezett világunkban – s ezt fantasztikus ötleteivel érzékelteti kiállításán Kass János régi telefonokkal, műanyagfejeinek és a készülékek elemeinek egybekomponálásával – újmódi „pavlovi reflexek” alakulnak ki bennünk. […] A levél mégiscsak emberibb üzenetközvetítő.” – írta Tandi Lajos a Délmagyarország hasábjain.[11]

Míg a galéria a kezdeti években csak egy, Kass János grafikáit időnként cserélő, viszonylagosan állandónak mondható kiállítási egységgel működött, 1988-ban az időszaki kiállítások termével bővült, ugyanis az addig az épületben székelő Kincskereső folyóirat szerkesztősége elköltözött. Erről az első sajtóhír 1988. május 18-án jelent meg a Délmagyarországban, mely hírt adott Buday György 1988 októbere és 1988 áprilisa között megrendezésre került könyvillusztrációs kiállításáról is. Ekkor – a két világháború közötti szegedi kulturális és művészélet meghatározó alakja – Buday György (1907-1990) grafikusművész a Londonhoz közeli Coulsdonban élt, visszavonultan. Kass járt nála, Buday halála után nagy szerepe volt Kassnak abban, hogy a hagyaték egy része hazakerült.[12]

Kass János a Kádár-korszakban igen jó kapcsolatot ápolt a nyugati emigráció alkotó értelmiségi tagjaival, akik közül több író, költő művét illusztrálta, s a rendszerváltás idején hazatértek írásaihoz készített illusztrációiból két kiállítást is rendezett 1989-ben. Faludy György, 1988 szeptemberében, 32 év távollét után tért vissza Magyarországra. A Délmagyarország 1989. április 22-i számában Domonkos László tollából nagyinterjút közölt vele, melyben 1956-ról, aktuális politikai, közéleti kérdésekről is faggatta Faludyt.[13] Faludy első vidéki útja 1989-ben Szegedre vezetett, ahol az 1989-ben megjelent Test és lélek című kötetéhez készült Kass-illusztrációkból nyílt kiállítás 1989 őszén. A kiadványhoz készült 20, ugyanazon Faludy-portrén alapuló xerox kollázs illusztrációk szövegreferens, de egyenértékű, önálló alkotások – hatásukra Faludy újabb szonetteket írt. Látogatása országos szenzáció volt, a kiállítás nyitásáról őriz egy történetet a helyi, intellektuális kollektív emlékezet: olyan sokan voltak jelen az eseményen, hogy az épületbe be nem jutott mintegy száz ember láttán elterjedt a hír, hogy tüntetés volt Szegeden.

Faludy után újabb neves emigráns előtt tisztelgett a Kass Galéria. Az 1957-ben Londonba emigrált költő és műfordító, Határ Győző (1914-2006) 75. születésnapját Magyarországon ünnepelhette. A Kass Galériában 1989. december 8. és 1990. január 30. között kerültek bemutatásra Határ egyik legnagyobb vállalkozásához, a háromkötetes Golgheloghi – Játékciklus a Végítéletről című regényfolyamhoz készült Kass-illusztrációk.  „Kass Dürer Apokalipszis lapjait „aktualizálta” – érvényesítve és hitelesítve az örökkévalóságot”, melyet a 20. századi alkotó felelősségével és méltóságával validált.[14] A Határ Győző-kiállítással azonos időben lehetett megtekinteni A Kass Szálló múltja, jelene, jövője című kiállítást. Kass János életében fontos szerepet játszott az 1929-33-as gazdasági világválság idején elveszített nagyapai örökség, a Kass Szálló, amelynek kulturális központtá alakítására többször is kísérletet tett. A szálló grafikai munkáiban, írásaiban, nyilatkozataiban többször visszaköszöntött.

A rendszerváltás után a galéria a szegedi művészek rendszeres kiállítóhelye lett, mely a fiatal, középgenerációs alkotóknak és befutott mestereknek bemutatkozási lehetőséget biztosított, de gyermekrajzok és -pályázatok kiállítási helyszíneként is működött. A megnyitókon Kass rendszeresen jelen volt, melyek sokszor kerekasztal beszélgetések, könyvbemutatók, közönségtalálkozók is voltak, hiszen a galéria, mint élő tér, társadalmi találkozóhely jóval a múzeumok társadalmiasításának hazai hangsúlyozása előtt foglalkoztatta Kass Jánost.

Az 1988-as Buday György kiállítástól a 2010-es évek az L alakú galéria nagyobb termében Kass János kiállítási anyaga cserélődött pár évente, míg a kisebb terem meghívott művészek számára nyújtott időszaki kiállítási lehetőséget, évente több, rendszerint 4-5 alkalommal. Az utóbbi években 2014-es a kisebb, korábban időszaki kiállítások termének használt egység ad helyet Kass műveinek, a nagyban pedig a Móra Ferenc Múzeum tevékenységi, illetve gyűjtőköréhez kapcsolódó művészeti kiállítások váltják egymást. Kass 2010-ben bekövetkezett halála óta különböző tematikák köré szerveződve tekinthető meg Kass János gazdag életművének egy-egy szegmense.[15]

Megjelent a folyóirat 2020. július-augusztusi számában

Jegyzetek

[1] Bánki Vera – Fári Irén (szerk.): Kass Galéria. Az első 30 év. Visszaemlékezések Kass János grafikusművészre. Szeged, 2016.

[2] Kass János: Pályám emlékezete. Íme, itt az idő, rám került a sor. In: Új Írás. 1979/8. 119-128. o. Kass János irodalmi munkásságáról bővebben lásd: Képiró Ágnes: Az írott vonal mestere. In: Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat. 2018. január, 3-9. o.

[3] Tandi Lajos: „Egymás keze után nyúlunk.” Kass János vallomástöredékei. In: Délmagyarország, 1979. április 30. 8. o.

[4] Kass János: Tisza-parti szabadidőközpont. In: Csongrád Megyei Hírlap. 1989. december 18.

[5] Bánki Vera – Fári Irén i. m. 58. o.

[6] 9905-4/1980. iktatószámú irat (Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának Irattára)

[7] Lipták Mária visszaemlékezése. In: Bánki Vera – Fári Irén i. m. 22. o.

[8] Arató László: Kass Galéria: veszélyben. In: Délmagyarország. 1997. június 13.

[9] Lipták Mária visszaemlékezése. In: Bánki Vera – Fári Irén i. m. 22. o.

[10] Uo.

[11] Tandi Lajos: Bélyegbirodalom. In: Délmagyarország, 1987. május 6.

[12] Lipták Mária visszaemlékezése. In: Bánki Vera – Fári Irén i. m. 22-23. o.

[13] Domonkos László: Igazoltan. Beszélgetés Faludy Györggyel. In: Délmagyarország, 1989. április 22. 6. o.

[14] Tandi Lajos: A tékozló óriások hazatérése. Kiállítás és találkozó Határ Győző köszöntésére. In: Délmagyarország, 1989. november 16. 5.

[15] 2013-ban a Madách Imre / Kass János, 2014-ben a Kass és az ókor, 2015-ben a Kass és a zene, 2015-ben, a galéria 30 éves jubileuma előtt tisztelegve a Kass János, a galériateremtő, 2017-ben a Kass János és a színház, 2018-ban a Kass. Biblia. Szentek. című kiállítások.