Wéber Kati: Viharos évtizedünk, a harmincas évek

A Délmagyarország harmadik évtizede

Ez a tanulmány a Délmagyar 1930. január 1. és 1939. augusztus 31. között megjelent fontos cikkeit dolgozza föl. Az előző kettő pontosan egy-egy évtized írásait szemlézte, ez befejeződik az előtt a nap előtt, amikor a második világháború kitört. Nem akartam az események ívét megtörni. A háború egy új és tragikus szakasza a 20. századnak, amely kis híján hat évig tartott. Ezt az időszakot egy külön cikkben írom meg. Csak ott egészítettem ki az információkat, ahol úgy éreztem, hogy magyarázatra szorulnak. Ezek többnyire a lábjegyzetekben jelennek meg.

Az újság hangvétele fokozatosan megváltozott. A korábbi színes, a város hangulatát jól tükröző napilap egyre laposabb lett. Egyre kevesebb cikk írt a társadalmi eseményekről, rendezvényekről, bálakról. Sokszor kényszeredett hangú írások számoltak be a politikai, gazdasági helyzetről. Ezt magyarázza az is, hogy az ország, sőt a számunkra belátható világ napról napra borúsabb képet mutatott. A 2. világháború kitöréséig is sok háború gyötörte Európa egy-egy országát és messzebbi országokat is, hogyne hatott volna ki ez a város életére, hangulatára. Jellemző volt a korra, hogy a kormány tagjai, vezető tisztségviselői egészen Szálasi hatalomra jutásáig zömében nemesi előnévvel bírtak vagy arisztokraták voltak, ünnepi eseményeken díszmagyart, a fejükön kócsagtollas föveget viseltek.

Az Amerikából induló nagy gazdasági válság hatással volt Magyarország életére is, bár ezt először csak 1931. július 22. említette Horthy egy ünnepi beszédében. Az egyre fokozódó nacionalizmus és a trianoni békeszerződés miatti revansvágy hatotta át az egész évtizedet. Ezzel és a Horthy-kultusszal kísérelték meg az egymást követő kormányok elterelni a figyelmet a súlyos gazdasági, társadalmi és szociális bajokról.

Sztrájkok és munkástüntetések zajlottak, amelyek olykor rendőrattakba torkolltak. Bár a numerus clausust 1928-ban eltörölték, az egyetemeken továbbra is rendszeresen vegzálták a zsidó hallgatókat. A Turul Szövetség[1]az erőszaktól sem riadt vissza, súlyos, sokszor véres verekedéseket rendeztek az egyetemeken, amelyek nem egyszer az egyetem falain kívül is folytatódtak. Számos esetben egy-két hétre be kellett zárni az egyetemeket. Budapesten és Debrecenben ezek az esetek gyakoriak voltak, Szegeden sokkal ritkábban fordultak elő, de itt is megesett, hogy a rendőrségnek kellett beavatkozni. Egy alkalommal az egyetemről kitódulva a Délmagyar szerkesztőségére zúdítottak kőzáport. A rendőrök kardlapolással verték szét a randalírozókat. Szent-Györgyi Albert szerint a hazafiság a szorgalomban és tudásban nyilvánul meg. A gondolat befejezését a hallgatóságra bízta.

Megemelték a köztisztviselők adóját, ettől 10%-kal csökkent a jövedelmük. Az ellenzéki politikusok erősen kritizálták az adóemelést, inkább a kormány nagyzolását, a pénzpocsékolást akarták megszüntetni, az ország gazdálkodásának megreformálást sürgették. Horthy születés- és névnapján országszerte költséges ünnepségeket rendeztek, az Operaházban díszelőadást tartottak a tiszteletére. 1932 olimpiai év volt. Számot kellett vetni azzal, hogy csak akkor vehet részt az ország az olimpián, ha teljesíti adósságkötelezettségét. Importkorlátozásokat vezettek be, intézményeket zártak be. Takarékossági okokból megszüntették a népjóléti minisztériumot, Back Bernát[2] a parlamentben mondott beszédet, amelyben sürgette a gazdaság megreformálását, az export növelését, a vámok minimalizálását, az agrárium támogatását. „A rossz gazdaságpolitika a pengő leértékelődéséhez vezet.” − nyilatkozta. Az agrárreform sokszor került szóba az egész évtizedben, de hogy ezt hogy kívánták megoldani, nem fejtették ki.

1930 októberében fölszentelték a Fogadalmi templomot.

Korszerűsítették a kenderfonógyárat, egy új portalanító berendezést helyeztek üzembe, amely a munkások egészségét is jobban védte. A dorozsmai országutat egy új összetételű burkolattal látták el, bitumen, agyag és kátrány keverékét öntötték az alap és a makadám közé. Így a burkolat rugalmasabbá, ezáltal tartósabbá vált. Elkészült a SZUE, a Szegedi Úszó Egyesület uszodája. 1930-ban modern fölszereléssel, külön csecsemőosztállyal átadták a gyermekkórházat. A magyar áruk propagálására magyar hetet rendeztek Szegeden. Nagy sikerrel mutatták be az iparosok a termékeiket. Automata telefonközpontot helyeztek üzembe a városban, ezért megemelték a tarifát. Az így megemelkedett költségek miatt fölemelték a tarifát. Ennek következtében mintegy 60 %-kal csökkentek a beszélgetések. 400 előfizető le is szereltette a telefont. Somogyi telepen[3] egy-két téglajárda kivételével kövezetlenek voltak az utcák. Esős időben sárban gázoltak az emberek, a kocsik. A víz beszivárgott a házakba, a lakásokba. A penészessé váló lakásokban terjedt a tbc, a tífusz, a kolera. A pénztelenséget az is mutatta, hogy Szilveszter este tele voltak az éttermek, de a vendégek keveset fogyasztottak. 1930 áprilisában rendezték meg az első szegedi ipari vásárt, amelynek a Kereskedelmi és Ipar Kamara új székháza[4] adott helyt. A továbbiakban évente rendezték meg nagy sikerrel. Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, Szeged országgyűlési képviselője is meglátogatta.

1931-ben új önkormányzati törvénytervezet született, amely jelentős mértékben csökkentette volna az önkormányzatok függetlenségét. A tervezet szerint a belügyminiszter beleszólhatott volna a települések költségvetésébe, ráadásul a sajtó nem kritizálhatta volna a törvényjavaslatot. A városok tiltakoztak az önkormányzatok jogainak megnyirbálása ellen. A nagy ellenállás hatására a tervezetből nem született törvény.

Ez év júniusában vegyes választási rendszerben országgyűlési választásokat tartottak. A városokban titkos volt a szavazás, a kistelepüléseken pedig nyílt. Sorra derült ki, hogy komoly választási csalások voltak. Az Egységes Párt ajánlóívein hamis nevek szerepeltek Szegeden. Az Egységes Párt a választás napján kétféle röpcédulát osztogatott az utcán, az egyik árulónak minősítette azokat, akik nem szavaznak a kormányoldalra, a másik félrevezette a szavazókat. A tanyai vasútról letessékelték azt a gazdát, aki elárulta, hogy az ellenzékre fog szavazni Ezek után nem csoda, hogy az Egységes Párt, a korábbi kormánypárt nyerte meg a választást. Kéthly Anna tiltakozott a belügyminisztériumban a csalások miatt, de a bebizonyított csalások ellenére a választás eredménye nem változott. Szeged képviselője gróf Klebelsberg Kuno maradt. Beiktatási beszédében Szeged fejlesztéséről beszélt. Komoly tervekről számolt be a kultúra területén, de beszélt a gazdaság bővítéséről is, amelyhez a közlekedés fejlesztését szorosan hozzákapcsolta. Pakots József, demokrata párti képviselő a közigazgatás reformját sürgette. Mint mondta, túl sok a főtisztviselő, ráadásul több munkakört töltenek be, mindenhol magas fizetést vesznek föl, és kérdés, hogy van-e idejük a sok munkakört egyszemélyben megfelelően betölteni. Követelte a demokratikus berendezkedést, a jogbiztonságot, a választási rendszer demokratizálását.

A gazdasági, társadalmi nehézségek szerencsére nem állították le a kulturális életet. Magyarországon hangversenyezett Galli Curci[5]. Toscanini[6] a New York-i Filharmonikusok élén adott koncertet Budapesten. Bruno Walter[7] is vezényelt ugyanitt. A közönség kitörő lelkesedéssel ünnepelte a Németországból elüldözött, Bécsbe emigrált karmestert. Az Anschluss után Párizsban telepedett le, majd az USA-ba költözött.

Klebelsberg Kuno előadást tartott Budapesten arról, hogy a főváros mellett a vidéki városoknak is helyet kell kapniuk a kultúrában. A szegedi, pécsi és debreceni tudományegyetem emeli ezeknek a városoknak a szellemi színvonalát, de nem csak az oktatásban, hanem a tudományban is szerepet kell vállalniuk – mondta.

Az újság megírta a szegedi újságírás száz évét. A 19. század második felében sok orgánum indult és szűnt meg Szegeden. Tömörkény István első írása 1884-ben a Híradóban jelent meg Sugárúti séták címen. Akkor még Steingassner István néven. Mikszáth Kálmán is újságíróskodott a városban. Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Juhász Gyula is emelte írásaival az újságok fényét. A Szegedi Híradóból tudhatjuk meg, hogy 1876-ban már rendeztek ipari vásárt itt. A Szeged és Vidéke gyászkeretben közölte, hogy Dankó Pista meghalt. A Nagy Vízről a nyomdászok még kiszedték a hírt, de kinyomtatni már nem volt idő, mert addigra a Tisza elárasztotta a nyomdát. A Híradónak Szögedi Paprika címen vicclap-melléklete is megjelent. Ez Gárdonyi Géza ötlete volt, és Tömörkény szelleme hozta létre. Ebben az időben a napilapokon kívül közel 30 időszaki kiadvány jelent meg.

1931. augusztusban lemondott a Bethlen kormány, gróf Károlyi Gyula kapott megbízást az új kormány megalakítására Lényegében a Bethlen-kormány politikáját kívánta folytatni. Hangsúlyozta, hogy nem ismer el semmilyen felekezeti különbséget, a zsidókat tiszteli. 13 hónapos kormányzás után megbukott, Gömbös Gyula, az Egységes Párt[8] támogatottja lett az új miniszterelnök. Felekezeti békét, az emberek közötti egyenlőséget hirdetett. Tervei között szerepelt az infláció megakadályozása, a közigazgatás és a választójog megreformálása, az adómorál szigorítása. „Nem akarok diktátor lenni.” – mondta. Közben nyolc napra betiltották a Népszavát a rendszerkritikus írásai miatt. A kormány rendeletileg szabályozta a naplapok oldalszámát, amely kétharmados csökkentést jelentett.

Fölrobbantották a biatorbágyi völgyhidat. A vizsgálat először a kommunistákat próbálta felelőssé tenni, de kiderült, hogy Matuska Szilveszter volt a tettes, akit hat év börtönre ítéltek.

Gróf Apponyi Albert a Népszövetségben fölvetette a békerevízió ügyét, de hangsúlyozta, hogy erről a kérdésről csak úgy szabad tárgyalni, hogy a békét semmilyen körülmények között ne veszélyeztesse. A békerevízió kérdése folyamatosan jelen volt Európában. 1932-ben leszerelési világkonferenciát rendeztek Genfben, ahol az összes fegyver leszerelését javasolták. Mussolini egy nyilatkozatában arról beszélt, hogy meggyőződéssel háborúellenes, csak azért fegyverkezik Olaszország, hogy meg tudja magát védeni, ha megtámadnák. A pápa[9] élesen ellenezte Mussolini fasizmusát. Hitler rohamosztagokat szervezett, miután Hindenburg nyerte meg a kancellárválasztást. Véres harcok zajlottak le a kommunisták és a nemzeti szocialisták között.

1933. január 31. Hitlert kancellárrá választották. Azonnal megkezdte a diktatúra kiépítését. Fölgyújtották a Reichstag, a birodalmi gyűlés épületét. A bűncselekménnyel a holland kommunistát, Van Der Lübbe-t vádolták. Ez jó alkalmat jelentett Hitlernek a kommunistákkal való leszámolásra. Megkezdte a zsidók szervezett üldözését, numerus clausust vezetett be az ügyvédeknél, a zsidó tulajdonú cégek ellen bojkottra szólította föl az ország lakosságát, Berlinben elbocsátották az állami alkalmazásban álló zsidó orvosokat. Törvény jelent meg arról, hogy a testi és szellemi fogyatékosokat sterilizálni kell, valamint tilos volt a vegyes házasság. Több mint 50 ezer zsidó menekült el Németországból, köztük nagyon sok művész, Thomas Mann (bár ő nem volt zsidó), Bruno Walter, Otto Klemperer[10]. Nagyon rossz volt a nemzetközi visszhangja az antiszemitizmus ilyen mértékű föllángolásának. Hitler erős propagandát folytatott Ausztria Németországhoz való csatolásáért, amely miatt Dollfuss osztrák kancellár aggódott. Mussolinihoz fordult segítségért.

Mussolini bejelentette a parlamentáris rendszer fölszámolását, helyébe a korporatívizmus[11] lépett.

Hitler kancellárságának első évében Németország és Lengyelország szoros barátsági szerződést kötött. A következő évben lemondott az Anschlussról, Ausztriát függetlennek tekintette. Ez év nyarán zajlott a „hosszú kések éjszakája” (német nyelvterületen Röhm-Putsch). Hitler tartott az SA[12]-tól, félt, hogy Ernst Röhm, az SA vezetője veszélyezteti a hatalmát, ezért SS[13]-rohamosztagok provokáltak fegyveres összetűzést. Az akció legkevesebb 85 áldozatot követelt, közöttük volt Ernst Röhm is. Nem sokkal ezután Ausztriában is lezajlott egy véres horogkeresztes támadás. Megölték Dollfusst, az osztrák kancellárt. A németek tagadták, hogy közük lett volna a puccskísérlethez.

Hitler különös erőszakossággal támadta a keresztény egyházakat. 1937-ben Goebbels betiltotta a művészeti kritikát, helyette művészeti értékelést vezettek be.

Magyarországon a közalkalmazottak fizetését 3 %-kal csökkentették, 10 %-os kamatadót vezettek be.

1933-ban Gömbös már fontosnak tartotta a Németországgal való szoros kapcsolatot, bár „nem kapkodunk idegen minta után” – jelentette ki. Rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy fontos napirenden tartani a békerevíziót. Mussolinit mintaképének tekintette. A politikusok nyilvános beszédeiben és az újságcikkekben egyre kevesebb lett a konkrétum, tele voltak a szövegek semmit mondó szóvirágokkal, a keresztény nemzeti szellem fontosságának hangoztatásával. Ezt kellett tükröznie a kultúrának, az oktatásnak.

1931-ben rendeztek először a Templom téren[14] szabadtéri előadást. Hevesi Sándor rendezte a Magyar Passiót. A helyszín jó akusztikájával alkalmasnak bizonyult hasonló előadások megtartására. Ezzel a középkorban már népszerű műfajjal Magyarországon is megteremthető volt az, amelyet a 19. században Wagner Bayreuthban létrehozott. Tervek születtek arra, hogy Az ember tragédiáját is színpadra állítják. Max Reinhardt[15], akinek elévülhetetlen érdemei voltak ezen a téren, pártolta az elképzelést. 1933-ban valósult meg: Hont Ferenc rendezésében adták elő a Tragédiát. Óriási siker volt, az egész ország Szegedre figyelt. Filléres vonatok hozták a nézőket a városba, külön villamosokat állítottak forgalomba. A következő évben Bánffy Miklós rendezte az előadást. A díszletekbe bele ültette a tér építményeit. 1935-ben Pietro Mascagni vezényelte a Parasztbecsületet, Az ember tragédiáját Bánffy Miklós rendezte, Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán voltak az asszisztensek. Óriási volt a hazai és nemzetközi siker. Az osztrák állami színházak felügyelője levélben köszönte meg a polgármesternek a Tragédia adta élményt. Bécsben Oláh Gusztáv és Varga Mátyás díszleteiből nyitottak kiállítást.

Az 1936-os Szegedi Szabadtéri Játékokon Az ember tragédiájában Lucifert Kiss Ferenc[16] alakította. A játékok idején szólalt meg a Dóm téri harangjáték, 18 fából faragott szobor járt körbe-körbe. Siklós Albert állította össze a 8 perces műsort szegedi dalokból, a Ballag már a véndiákból, Tinódi Lantos Sebestyén Szegedi veszedelem című dalából.

A játékok idején Bálint Sándor az Alföld művészetéről tartott sikeres előadást. Beszélt a napsugaras házakról, amelyek Alsóvárososon kívül is elterjedtek. Szólt a tápai népviseletről, és arról is, hogy hanyatlik a népművészet, a városba költözők, a gyárban dolgozók már nem öltöznek népviseletbe, „kivetkőznek”.

Anyagi okok miatt a Szegedi Filharmonikusok beszüntették a működésüket. Reményiek szerint Szeged műpártoló lakossága a segítségükre siet, és akkor újjá alakulhatnak. Kisvártatva ez meg is valósult. Az új karmester Fricsay Ferenc lett. Shvoy Kálmán állt az ügy élére, akit az újjá alakuláskor a zenekar örökös tagjává választották. Az egész ország kultúrája szenvedett a pénztelenség miatt. Klebelsberg (már nem kultuszminiszterként) rádióbeszédben hívta föl a figyelmet arra, hogy az egész nemzet látja kárát, ha a kultúra elsorvad.

Kamarazenekar alakult Szegeden. Ez a tény nemzetközileg is javította a város kulturális megítélését. Az első hangversenyen Fricsay Ferenc Bach, Mozart és Weiner Leó műveit vezényelte. Gregor Piatigorszki[17] is hangversenyezett a városban. A képzőművészet is teret kapott, országos kiállítás nyílt az Iparcsarnokban, amely nagy látogatottságnak örvendett. Aba Novák Vilmos is megjelent.

Klebelsberg Kunot halála után Hóman Bálint követte a kultuszminiszteri székben[18]. Keresztény nemzeti szellemet hirdetett az oktatásban, kultúrában.

1934-ben merült föl először, hogy a közigazgatásban dolgozók magyar nevet viseljenek Igen erős nyomást gyakoroltak rájuk. Szegeden háromezren magyarosítottak.

A nyomor enyhítésére a szegénysorsúak részére ínségkonyhákat működtettek, téli, karácsonyi adománygyűjtéseket szerveztek. Horthy felesége is közreműködött ebben. A finanszírozáshoz ínségadót vezettek be. Egy idő után csak munka ellenében osztottak ínségebédet. A Délmagyar hozzájárult az ínségkonyha városi költségeihez, a tűzifaakcióhoz, és Mikulás-napi rendezvényeket is szervezett. A lakosság nagyon méltányolta az újság kezdeményezéseit. Horthy Miklósné a jobb módúakat arra bíztatta, hogy adományokkal segítsék a rászorulókat.

Szegeden a rossz lakásviszonyok, a nedves, penészes lakások, a csatornázás hiányosságai miatt sokféle járvány pusztított. Tífusz, kolera, tüdőbaj. A tanyavilágban a trachoma[19] is. Deszken tüdőbeteg gyerekek számára szanatóriumot hoztak létre, majd bevezették az iskolai egyészségügyi szűrést is. Fölütötte a fejét a gyermekparalízis[20] is. Egy lübecki professzor, Albert Camette kísérletezte ki a tüdőbaj elleni védőoltást[21], amelyet a dorozsmai gyerekeknek ingyen bocsátott a rendelkezésükre. Az oltás sikeresnek bizonyult. Diftéria ellen is oltották a gyerekeket.

A városi vízmű gőzgépes meghajtását elektromosra cserélték. A korszerű eljárás lehetővé tette, hogy az utcák takarításához ne a Tisza vizét, hanem artézi vizet használjanak. Ez közegészségileg is jó volt, mert a Tisza iszapos vize nem takarította, inkább szennyezte az utcákat. A gyufagyár igazgatója bejelentette, hogy a munkanélküliség csökkentése érdekében 30-50 munkást vesz föl annak ellenére, hogy ez veszteséget okoz, de a munkanélküliség csökkentése fontosabb. Szeretett volna jó példát mutatni a többi gyáros számára. 1934-ben a Kass szálloda tönkre ment. A Szeged-Csongrádi Takarék Pénztár vette meg, Hungária néven nyitotta újra.

1934-ben meghalt Somogyi Szilveszter, az új polgármester dr. Pálfy József lett. Cigányzenészek köszöntötték hivatalba lépésekor.

A Turul Szövetség erotikaellenes kampányt indított, mert a tiszai strandon túl szabadosnak találták a fürdőruhákat. Egy újságíró válaszul azt írta, hogy a fürdőruhák hossza helyett az éhezéssel és a munkanélküliséggel kéne a jó keresztényeknek foglalkozniuk. Milyen keresztény az, aki az ínséget elnézi, de a fürdőruhák rövidségét nem szenvedheti.

Vámbéry Rusztem előadást tartott. A téma a szexuális erkölcs és a szexualitás ábrázolása az irodalomban. Mint mondta a szexuális erkölcs nem kőbe vésett, időtől és kortól független kategória, hanem koronként változik. Ha ezt törvénnyel próbáljuk körül bástyázni, akkor a képmutatásnak engedünk utat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az obszcenitásnak nyitunk teret.

Horthy Miklós Budapestre való bevonulásának 15. évfordulóján vitéz jákfalvi Gömbös Gyula miniszterelnököt, honvédelmi minisztert, tábornokot altábornaggyá nevezte ki Gömbös Gyula. A kinevezési okmány aláírása: Gömbös Gyula miniszterelnök, Horthy Miklós kormányzó.

A parlamentben az új választási törvényt tárgyalták. Az ellenzéki és a párton kívüli képviselők azt követelték, hogy a törvény legyen átlátható, ne adjon lehetőséget a taktikázásra, ne a pártszempontok irányítsák. Pártok keletkeznek, pártok tűnnek el, de a nemzet marad. Gömbös dagályos, tartalmatlan beszédet mondott a rádióban, de nem szólt se a gazdasági reformról, se a választási törvényről. Horthy újévi beszéde ugyanezért okozott csalódást. A politikába visszatért gróf Bethlen István ezer éves demokráciáról beszélt. (Vajon milyen hagyománya volt a demokráciának ezer éven át a feudális Magyarországon?)

1935 elején föloszlatták a parlamentet, új választást írtak ki, de még mindig nem volt új választási törvény. Maradt a felemás választási rendszer, amelyben csak a törvényhatósági városokban[22]volt titkos a szavazás. Azokban ellenzéki győzelem született. Gömbös szerint azért volt szükség az idő előtti választásra, mert a kormány mesterségesen szított politikai feszültség áldozata lett. Abban a hangulatban pedig nem lehetett a reformokat végrehajtani. „Figyelmeztetjük Európát, hogy a revíziót békés eszközökkel akarjuk elérni.” − mondta egy szegedi beszédében. Az ellenzék egységbe tömörült.

Az újjáalakult parlamentben Gömbös − aki miniszterelnök maradt a Nemzeti Egység Pártja színeiben − beszédet mondott, amelyben az egypárt rendszer mellett állt ki. Csak egy vezért ismert el, mert ez volt az ország érdeke. „A gazdasági reformnak meg kell előznie a titkos választójogot.” – jelentette ki. A liberalizmust levitézlett gondolatnak tartotta. Az ország előtt álló történelmi időben három célt látott teljesítendőnek. 1. Sok magyart a magyar földre. 2. A sok magyar számára megérdemelt szociális helyzetet. 3. A sok magyar küzdelemtől áthatott szellemű legyen, mert küzdelem vár rájuk. Támadni kell az ellenzéket. Úgy vélekedett, hogy a középiskolában a magyar nyelvet és irodalmat kell a középpontba helyezni, mert ez erősíti a nemzeti szellemet, mert „ez neveli a fiatalságot a magyar öncélúságra… Minden emberben csak eszközt látok a nemzet magasabb céljai elérésére.” Biztosnak érezte, hogy a történelem el fogja ismerni. 1936. október 6. vesebajban meghalt. A kormány lemondott. A megalakult új kormány feje Darányi Kálmán lett. Programbeszédében kifejtette, hogy az igazi békét akarja szolgálni. A külpolitika irányán nem kívánt változtatni, de az angol és francia kapcsolatokat ápolni akarta. A vallásos erkölcsöt elvárta. Megszólaltak politikusok, jelentős személyiségek, akik a szélsőségeket kívánták csitítani. Gróf Teleki Pál szerint „Nem mehetünk idegen gondolatok után, legyenek azok akár a nemzeti szocializmus, akár a fasizmus törekvései.” Egy zöldinges (nyilas) csoport botrányt rendezett a Turul Szövetség szegedi egyetemi gyűlésén. Gelei József rektor a randalírozás lecsitítására mondott beszédet: „Jelszavakkal lehet tömeget izgatni, de problémákat megoldani nem lehet.” 1937 karácsonyán a pápa tiltakozott a német katolikusok üldözése miatt.

1936 nyarán a Kossuth Lajos sugárúton légoltalmi helyet építettek. 1938-ban már az összes lakóház pincéjét óvóhellyé alakították át. Budapesten teljes sötétséggel és forgalomleállással járó légoltalmi gyakorlatot tartottak. Jól sikerült a gyakorlat, sötétség borult az ország fővárosára. 1937-ben egyre több volt a légoltalmi gyakorlat, már gázálarcban is folytatták. Előfordultak azonban technikai hibák, amikor nem szólaltak meg a szirénák.

Szegeden gazdag avarkori temetőre leltek a Fehértónál. Juhász Gyulát harmadszor tüntették ki Baumgartner-díjjal. Babits Mihály, az alapítvány elnökeként szomorúan állapította meg, hogy a díj az írók, költők megélhetését is segíti, holott a cél az irodalmi tehetség elismerése. Új díjazott volt Illyés Gyula és Bartucz Lajos antropológus. 1936-ban új díjazott volt József Attila, Ortutay Gyula, Schöpflin Aladár, Weöres Sándor.

Móra Ferenc 30 éves írói munkásságát ünnepelték, az egyetem díszdoktorrá avatta. Azt nyilatkozta, hogy a tudományos munkáját többre értékeli, mint az íróit. Sorra tártak föl Szeged környékén többezer éves sírokat. Ezeket az ásatásokat a múzeum irányította. Az avató ünnepségre készült el az Aranykoporsó című regény. 1934-ben, Móra Ferenc halálakor gyászolta az egész város. A Vadembernek, Móra Ferenc unokájának osztálytársai dolgozatot írtak Móra bácsiról. 16 dolgozatot megjelentetett a Délmagyar. Szegeden temették el, de Kiskunfélegyháza magának követelte a halottat. Móra Ferenc korábban nagy értékű leleteket tárt föl Vásárhelyen, amelyeket a szegedi múzeumban helyeztek el azzal, hogy az Vásárhely tulajdona. Az író halála után két héttel Vásárhely polgármestere jelentkezett a leletekért, mert azok a korábbi megállapodásnak megfelelően csak Móra Ferenc haláláig lehettek Szegeden. A szegedi polgármester-helyettes válaszában azt kérte a vásárhelyi polgármestertől, hogy egyezzenek bele abba, hogy a leletek Szegeden maradjanak, de Vásárhely tulajdonaként. Amennyiben Vásárhely ebbe nem egyezik bele, minden költséget Vásárhelyre hárítanak. Móra Ferenc halála előtt néhány héttel maga rendelkezett úgy, hogy a leletek maradjanak Szegeden. Nem sokkal később Szeged mégis lemondott a vitatott leletek birtoklásáról.

1937-ben meghalt a város költője, Juhász Gyula. Szerzetes akart lenni, de elhagyta a piarista rendet, tanár lett, végig járta a kis magyar városok gimnáziumait, megismerkedett a kulturális élet szereplőivel. Újságíró volt és szomorú költő. Szeged mélyen meggyászolta, Sík Sándor előadást tartott róla az egyetemen.

József Attila halála megrázta az országot.

Szent-Györgyi Albert 1937-ben Nobel díjat kapott. A város díszpolgárává avatta.

A nyilasok egyre erősebb antiszemita propagandát folytattak. 1937 tavaszán Szálasit izgatásért letartóztatták, és 3 hónap fogházra ítélték. A bírósági tárgyalásán véres harcot hirdetett az alkotmányos rend ellen, egyszemélyi vezetést, parancsuralmat követelt. Az általa vezetett Magyar Nemzeti Szocialista Pártot föloszlatták. Számos, a Tanácsköztársaság alatt aktivizálódott kommunista is tagja volt a pártnak. De volt közöttük bűnöző is, a székesfehérvári szervező korábban Budapesten kasszafúró banda vezetője volt.

Az 1879-es nem egyértelmű állampolgársági törvény alapján kezdték 1938-ban firtatni, hogy ki a magyar állampolgár és ki nem. Ezek szerint aki 1880 előtt Magyarországon született, az magyar állampolgár. Aki 10 évig folyamatosan nem Magyarországon élt, elvesztette magyar állampolgárságát. A nem egyértelmű törvény miatt a későbbiekben sok embernek súlyos következményekkel kellett számolnia.

Hóman Bálint Szentesen tartott beszédében kifogásolta, hogy a gazdasági életben fölül reprezentáltak a zsidók. Részben azért, mert képzettebbek, másrészt pedig azért, mert a nem zsidó lakosság, tehát szerinte a magyar társadalom közömbös volt ebben a kérdésben. „Nem erőszakkal, hanem törvényekkel kell változtatni a helyzeten.” – mondta.

1937-ben zászlót bontott a Március Front[23]. Egy szegedi rendezvényen Kovács Imre és Erdei Ferenc beszélt a diákság előtt.

Toscanini Ausztria kiszámíthatatlan politikai magatartása miatt lemondta föllépését a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Magyarországon, így Szegeden is tiltakoztak a művészek a gondolkodás, alkotás szabadságának korlátozása miatt. Sík Sándor előadásában éppen erről beszélt. Mások az angol kultúra irányába teendő lépéseket szorgalmazták. Megalakult a Hungarian Quarterly[24] szegedi csoportja. A Somogyi könyvtár megvásárolta a Bibliotheca Dugonicsiana-t, a piarista paptanár gyűjteményét. Főleg matematikai könyveket. A könyvtár különgyűjteményt alakított belőle.

Az 1938-as Szegedi Szabadtéri Játékokon Az ember tragédiáját Kiss Ferenc rendezésében mutatták be. A korábbi előadások sikerét nem érte el. Voltak viszont hangversenyek a fesztivál alatt, Kodály maga vezényelte a Psalmus Hungaricus-t, a Jézus és a kufárokat és a Te Deumot. Szerepelt még a programon Verdi Requiemje, a Turandot és az Aida Nádasdy Kálmán rendezésében. A rendező Szeged fogadott fiának érezte magát. 1939-ben megemlékeztek arról, hogy tíz éves a Dóm orgonája. Akkor ez volt Európa második legnagyobb ilyen hangszere 7 200 síppal, öt manuállal[25].

1938-ban gróf Teleki Pál volt a vallás- és közoktatási miniszter. Politikamentes oktatást ígért. „Ostorozni kell a gyűlöletet, mert ez vezet a társadalom romlására.” – hirdette. Az új középiskolai tananyag az idegen nyelvekre, a helyes magyar beszédre, a népi hagyományokra helyezte a hangsúlyt. Az egyetemistákat be kívánta kapcsolni a szociálpolitikai munkába, a falukutatásba.

1938 áprilisában a szegedi egyetem díszdoktorrá avatta a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertet.

Hitler 1938 februárjában tárgyalt Schuschnigg osztrák kancellárral, akkor még Hitler nem kérdőjelezte meg Ausztria függetlenségét. Március 12-én pedig német csapatok szállták meg Ausztriát[26], ezzel Ausztria Németország része lett. Schuschnigg kancellár lemondott. Német közigazgatási rendet vezettek be, az osztrák főtisztviselők mellé német komisszárokat rendeltek, az osztrák postatakarék-pénztár vagyonát a németéhez rendelték. Megszűnt Ausztria népszövetségi tagsága. Az angolok és a franciák tiltakozásul éles hangú demarsot küldtek Németországnak, Mussolini kész ténynek tekintette Ausztria bekebelezését. Svájc erélyes hangon deklarálta függetlenségét, a pápa kiállt a faji megkülönböztetés ellen.

Szeptemberben a müncheni egyezmény értelmében Csehszlovákia német lakta területeit, tehát a Szudéta-vidéket és Sziléziát Németországhoz csatolták. Az egyezmény aláírói Hitler és Mussolini. Az angolok és a franciák tudomásul vették a döntést. Az egyezmény készítette elő az első bécsi döntést, amelynek értelmében Csehszlovákiát hat részre osztották. Tiso vezetésével létrejött a Szlovák Köztársaság, a Felvidék déli részét Pozsony kivételével Magyarországhoz csatolták, az ország középső részén alakult meg a Cseh-Morva protektorátus, ahol a közigazgatási nyelv a német lett. Keleten Kárpátalja, a lengyel lakta területen Teschen. Természetesen ezek a változások nem mentek harcok és torzsalkodások nélkül.

A Felvidékre és Kárpátalja egy részére bevonuló magyar katonákat kitörő lelkesedéssel fogadták az ott lakó magyarok. Az elfoglalt területeken magyar közigazgatást rendeltek el. A helyi tisztviselőket tanfolyamokon tanították meg az új szabályokra. Ezt már nem fogadták örömmel a helyiek, hiszen a cseh közigazgatás korszerűbb volt a magyarnál, tehát egy korszerűtlenebb rendszert erőszakoltak rájuk. A helyi magyarok azt is zokon vették, hogy Magyarországról helyeztek oda főtisztviselőket olyan munkakörökbe, amelyekre a felvidéki magyarok joggal számítottak.

Magyarországon túláradt a boldogság a területek visszacsatolása miatt. Mámoros örömtüntetések zajlottak, gyűjtéseket szerveztek a kárpátaljai szegények részére, miközben itt is éppen elég sok ember élt ínségben. Szeged is kivette a részét az ünneplésből, az adománygyűjtésből.

Míg Európa középső részén nagy átalakulások zajlottak, az olaszok véres háborút vívtak Abesszíniában[27]. Mussolini vissza akarta szerezni a 19. század végén Olaszország elveszített gyarmatát. Az 1935 és ’37 között zajló események során az olaszok visszaszerezték a gyarmatukat. 1936-tól 1939-ig Spanyolországban folyt a polgárháború a nacionalista Franco tábornok és a baloldali köztársaság-pártiak között. Francot Hitler, Mussolini és Portugália támogatta, a baloldaliakat a Szovjetunió. Franco került ki győztesen, aki 1975-ben bekövetkezett haláláig állt az ország élén. Japán és a Szovjetunió Mandzsúria birtoklásáért háborúzott. Ugyanezért Japán és Kína is harcolt.

Európa többi országában gőzerővel folytak a háborús előkészületek. Budapest és Belgrád meg nem támadási szerződést kötött. Hitler bejelentette, hogy gyarmatokra van szüksége, érvénytelennek nyilvánította az angol-német flottaegyezményt, fölmondta a német-lengyel szerződést. 1939 májusában Németország és Olaszország 10 évre szóló katonai, politikai és diplomáciai egyezményt kötött. Európa országainak vezetői két- és többoldalú tárgyalásokat folytattak egymással, amelyekről érdemi információkat nem közöltek, de beszámoltak az ezekhez kapcsolódó vacsorákról, vadászatokról, Gigli[28] föllépéséről.

Az Anschluss után 3 héttel Horthy rádióbeszédet tartott, amelyben azt mondta, hogy Magyarország számára ez nem jelent mást, mint hogy két baráti ország egyesült. Ötéves tervet jelentett be, amelynek a legfontosabb része a honvédelem fejlesztése, mert ez ad biztonságot az országnak és kenyeret sok embernek. Azt a világ természetes részének tekintette, hogy vannak szegények és gazdagok. A fontos dolgokat az emberek nem ismerik, ezért fontos, hogy a kormányban bízzanak. A kormány elrendezi az ország ügyeit. Semmilyen irányba nem engedhető meg a széthúzás és izgatás. Shvoy Kálmán szerint hódolattal kellett fogadni a beszédet. A Széchenyi téren hangszórókból hallgathatták az emberek. Meghatódtak a végén elhangzó Himnusztól.

Darányi Kálmán 1938. májusban lemondott a miniszterelnökségről. Utódja Imrédy Béla lett. Az ő miniszterelnökségének kezdetén fogadták el az 1. zsidótörvényt, amely szakított az állampolgári egyenlőség elvével, és az értelmiségi, szabadfoglalkozású pályákon korlátozta a vallási alapon megkülönböztetett zsidók jogait. Az egyes szakmákban maximum 20%-ot tehetett ki a zsidó származásúak száma. Az egyházak nem tiltakoztak ellene. Imrédy szélsőséges nacionalista, antiszemita politikát hirdetett, végül ez vetett véget a miniszterelnökségének. Kiderült ugyanis, hogy egyik dédszülője zsidó volt, így kénytelen volt lemondani. Gróf Teleki Pál lett az utóda.

1938. május 25-én fényes ünnepség közepette megnyitották Budapesten az Eucharisztikus Kongresszust. Pacelli[29] bíboros képviselte az egyházat.

Az ország és Szeged súlyos gazdasági helyzete nem kedvezett az oktatásnak se. A városban 900 iparostanoncot nem írattak be az iparostanonc-iskolába. A vizsgálat során kiderült, hogy a mesterek takarékossági okokból tartották vissza a tanoncokat, de a hatóság büntetés terhe mellett kötelezte erre őket. Ugyanakkor érettségizett vagy tanítói oklevéllel rendelkezők tanultak kétkezi szakmát, mert nem találtak a végzettségüknek megfelelő munkát. Megdöbbentően romlott a város gazdasági helyzete. 10-15 év alatt gyárak, cégek, kereskedések, pénzintézetek szűntek meg.

A szegedi egyetemen évről évre csökkent a fölvehető hallgatók száma. Szóba került, hogy a vidéki egyetemeken tanszékeket szüntetnek meg, végül tanszékek összevonásában egyeztek meg Szegeden.

Nagy volt a háborús készülődés, a városházán bomba- és gázrobbanás-biztos óvóhelyet alakítottak ki. 100 ezer pengőt kapott Szeged légvédelmi célokra. Légvédelmi gyakorlatokat tartottak. Megváltoztatták a szegedi utcaneveket.  Bizottság alakult, ahol áttekintették, hogy mely közterületek nevei nem kifejezetten szegedi kötődésűek. Amelyek nem, azokat át kellett nevezni. Így lett a Rudolf térből Hitler és Mussolini tér.

A nyomor enyhítésére Szeged először egy, majd még egy ínségkonyhát állított föl, ahol ezrek étkeztek. A sorban elváltak egymástól azok, akik már régen erre a megoldásra szorultak és az újonnan erre a nyomorúságra jutottak. Télen tűzifát és kenyeret is osztottak. A város kisiparosai a saját jövedelmükből ajánlottak föl téli ruhára, cipőre valót az ínségesek részére. A Délmagyar 3 ezer nyomorgó gyerek számára rendezett Mikulás-ünnepséget. Új jelenségként jelentek meg a szellemi ínségmunkások, akik vagy elvesztették az állásukat, vagy a végzettségük megszerzése után nem találtak annak megfelelő állást. Havi 30 pengő volt a fizetésük.

Egy fölmérés szerint a városi gyerekek 4%-a, a tanyai gyerekek 0,4%-a táplálkozott megfelelően. Nagy volt a szegénység a tanyavilágban. Klebelsberg iskolareformja nyomán ugyan a gyerekek jártak iskolába, de az utak rosszak, az elmaradottság nagyon súlyos volt. Növelte a bajt, hogy Szegeden a Nagykörúton kívül nem volt csatornarendszer, nem volt hova üríteni a szennyvizet. Megoldásként a háztartásokból az utcára öntötték, ami bűzt és fertőzést okozott. Ez volt a kolera és a tífusz melegágya. A rendőrség nem talált más megoldást, mint a bírságolást. A statisztika szerint 40 %-kal volt kisebb Szegeden a korábbinál a munkanélküliség, az életszínvonal mégis csökkent, mert a jövedelmet elvitte az infláció.

Javult viszont a város egészségügyi ellátása. A nyomorúságos körülmények között tengődő járványkórházat Újszegedről a Pulcz utcába költöztették, ha nem is ultramodern berendezéssel, de a különböző fertőző betegeket elkülönítették. A tüdőgondozót a Mérey utcában helyezték el. Itt viszont modern berendezéseket szereltek föl. Az OTI[30]röntgenkészüléket kapott, a tanyavilágban lakókat pedig autóra szerelt röntgenkészülékkel szűrték. Ünnepélyes külsőségek között fölavatták Újszegeden a védőnőképző intézetet.

Mindeközben nőtt a város idegenforgalma. A Neues Wiener Journal hosszú cikkben méltatta Szeged szépségét. Megnyitották Újszegeden a népjóléti gyermekstrandot a város, az árvaházak, a Gyermekvédő Liga, a Szegedi Zsidó Nőegylet és az újszegedi kendergyár közös hozzájárulásából.

Az egész országot terhelte az, hogy az emberek közömbösek voltak a sorsukkal szemben. Bármilyen törvényt hoztak, zokszó nélkül elfogadták, nem tanúsítottak semmilyen ellenállást. Nem törődtek azzal, hogy az adópengőiket mire költi az állam. Pedig a köztisztviselők bére alacsony volt, a közterhek nőttek. Enélkül pedig nem volt várható a javulás.

A politikai hangulat változását jól jellemezte, hogy a Délmagyar egyik napról a másikra változtatta meg az irányultságát: 1939. január 5. még úgy jelent meg, hogy a címlapon az szerepelt, „politikai napilap”, január 6. pedig, hogy „keresztény politikai napilap”. A politikusi beszédekben az öntelt magabiztosság nyilvánult meg, miszerint az ország a legjobb úton halad.

Imrédy Béla bukása után az új kormány miniszterelnöke gróf Teleki Pál lett. Első parlamenti beszédében azt mondta a zsidótörvényről, hogy nem német mintára készült, a magyar nép évszázadok óta a saját lábán áll. A zsidótörvény fájdalmat is fog okozni, amelyet a magyar népnek el kell viselni. A kettészakadt országot szándékozott összeforrasztani.

Folyamatos katonai akciók zajlottak Kárpátalján, azaz Ruténföldön. Ezek a harcok hol magyar győzelemmel, hogy magyar vereséggel végződtek.

1939. április 14. Magyarország kilépett a Népszövetségből. Gróf Csáky István külügyminiszter így indokolta: „A legelemibb előrelátás megkívánta, hogy ezekben a pillanatokban, amikor minden mozgásban van, igyekezzünk minden oldalon cselekvési szabadságunkat biztosítani. A magunk lábán akarunk állni, senkinek sem ígérhetjük meg előre, hogy valamit teszünk, vagy nem teszünk.”

1940. május 5. kihirdették a 2. zsidótörvényt, amely „fajnak” tekintette a zsidókat szemben az elsővel, amely felekezeti hovatartozás szerint határozta meg, hogy ki zsidó. 6 %-ban szabta meg a zsidók részvételét az értelmiségi kamarákban, és ugyanilyen arányban újra élesztette az egyetemen a numerus clausust. Tiltotta az állami tisztségek viselését és a magyar állampolgárság megszerzését. Ez különösen a visszacsatolt területek zsidó lakosságát érintette. Amíg nem jelent meg a végrehajtási rendelet, a cégek bizonytalanságban voltak, mert nem tudták, hogy kit kell elbocsátani. Szegeden, amíg lehetett, kivártak. A lakosságnak igazolnia kellett a származását, az egyházi anyakönyvek adatai, nagyapák, dédapák után kutattak. Újabb lendületet kapott az iparosok körében a névmagyarosítás. Ez is a tomboló nacionalizmus része volt.

1939 júniusában ismét Hóman Bálint lett a kultuszminiszter. Már a középiskolában is alkalmazták a numerus clausust, 6 %-ban állapították meg a zsidó diákok számát.

1939. augusztus elején Horthy Szegedre látogatott, ahol beszédében a szegedi gondolatról beszélt: Magyarország Szent István független, keresztény integer birodalma. A hallgatóság lelkesen harsogta: Horthy, Horthy.

1940. augusztus 23. írta alá Molotov szovjet vezető politikus és Ribbentrop német külügyminiszter a Szovjetunió és Németország közötti megnemtámadási szerződést, amelynek titkos záradékában érdekszférákra osztották föl Európa keleti felét. Érdekes, hogy a Délmagyar a paktum megkötését nem, csak az általa okozott nemzetközi fölfordulást közölte. Ribbentrop azt nyilatkozta, hogy „helyreállt Németország es Oroszország hagyományos barátsága.” Három nappal később az angolok és a lengyelek segítségnyújtási egyezményt írtak alá. 1939. szeptember 1. Németország megtámadta Lengyelországot. Ez jelentette a 2. világháború kezdetét.

Megjelent két részben, a folyóirat 2021. májusi és júniusi számaiban

Jegyzetek

[1] Magyar Egyetemek és Főiskolák Országos Nemzeti Turul Szövetsége. Egyetemi és főiskolai szervezetek szövetsége, amely a keresztény nemzeti gondolatot volt hivatott képviselni. Valójában a zsidó hallgatók eltávolítását szorgalmazták.

[2] Szegedi gabona-nagykereskedő, malomtulajdonos, a város mecénása.

[3] Ma Petőfitelep.

[4] A Horváth Mihály utcában. Ma a Kisszínház működik ebben az épületben.

[5] Olasz szoprán énekesnő.

[6] Olasz karmester.

[7] Német karmester.

[8] Több átalakulás és névváltoztatás mellett a nyilasuralomig kormánypárt volt.

[9] XI. Pius

[10] 1947-50 között a Magyar Állami Operaház fő-zeneigazgatója.

[11] A szakmák képviselőit egymással kiegyezésre törekvő szervezetekbe terelik. Valójában rendeleti kormányzás.

[12] Sturmabteilung, magyarul rohamosztag.

[13] Sturmstaffel a nácik rendfenntartó szervezete.

[14] Később nevezték át Dóm térnek.

[15] Osztrák színész, rendező.

[16] A Szálasi-rendszerben kifejtett politikai ténykedése miatt a háború után börtönre ítélték. 1953-as szabadulása után 1956-ban tért vissza a színpadra, Szegedre. 1963-ban Érdemes művész kitűntetésben részesült.

[17] Neves orosz csellista

[18] Kettőjük között rövid ideig Emszt Sándor és Karafiáth Jenő töltötte be ezt a tisztséget.

[19] A szem bakteriális fertőzése.

[20] Fertőző gyermekbénulás. Az 1950-es évek végén a Salk-oltás fékezte meg.

[21] Azóta BCG-oltásként ismerjük.

[22] Mai megfelelői a megyei jogú városok.

[23] A népi írók mozgalma, amely szólás- és sajtószabadságot, demokratikus átalakulást, földreformot követelt.

[24] A dunai és a közép-európai ügyek ismeretterjesztésének és a magyar és az angolszász világ politikai és kulturális kapcsolatainak előmozdítására tervezett folyóirat.

[25] játszóasztal

[26] Anschluss

[27] Etiópia

[28] A kor híres tenorja.

[29] A későbbi XII. Pius pápa.

[30] Országos Társadalombiztosítási Intézet