Serfőző Levente: Tiszteletreméltó Bálint Sándor
A boldoggá avatás egyházmegyei és római szakaszának lépései
A szentté vagy boldoggá avatás, mint egyházi vizsgálat a millennium környékén alakult ki. Az egyházi eljárás értelmében az avatás annak az ünnepélyes kijelentése, hogy az elhunyt Isten színe látására jutott, vagyis kiérdemelte az örök boldogságot. Bálint Sándor boldoggá avatását hivatalosan 2005-ben kezdeményezte a szeged-csanádi egyházmegye. A vizsgálat megkezdéséhez mind a főpásztor, mind pedig a római Kongregáció hozzájárult, így a hitvalló tudósból jelölt lett, akinek az Isten szolgája címet adták. 2021. májusában a Szentatya mint egyedüli bíró jóváhagyó döntést hozott, így ezentúl a legszögedibb szögedi kapcsán a Tiszteletreméltó Bálint Sándor címet használhatjuk.
Szentek tisztelete az egyházban
Az Egyház kezdetektől fogva számon tartja a vértanúk és a hitvallók életét, akiket hitük hősies megvallásáért már az ősegyházban is nagy tisztelet övezett. Az I-V. században kialakult gyakorlat szerint, az ókeresztények először a mártírok, majd a hitvallók emlékhelyeit őrizték, nevüket összeírták, vértanúságuk történetét felolvasták és ezt liturgikus módon is megünnepelték: lakhelyük vagy sírjuk mellett imádkoztak, illetve szentmisét mutattak be. Haláluk napján, dies natalis – vagyis az adott szent mennyei születésnapján – ezek a helyszínek eucharisztikus gyülekezeti térré, templommá alakultak át. Tiszteletük lelki erőt adott az üldöztetésben, nevüket belefoglalták a helyi egyház eucharisztikus imájába.
Az ókeresztények között kiemelt tisztelet járt Szűz Máriának, és a hozzá szóló közbenjáró imádságok már az első századok liturgikus irodalmában megtalálhatóak.[1] A fiatal Egyház első vértanúja Szent István diakónus volt, akit Jeruzsálemben halálra köveztek, ám példája nemhogy megtorpantatta volna a kortársakat, épp ellenkezőleg, erősítette a hitüket, s így tisztelete már az első századokban széles körben elterjedt.
A szentté vagy boldoggá avatás, mint egyházi vizsgálat a millennium környékén alakult ki. Az egyházi eljárás értelmében az avatás annak az ünnepélyes kijelentése, hogy az elhunyt Isten színe látására jutott, vagyis kiérdemelte az örök boldogságot.[2] Teológiai szempontból mindkét avatás ugyanazt azt az értelmet hordozza: ünnepélyes kinyilvánítása annak, hogy az adott személy hősies módon gyakorolta az erényeket (hitvalló) vagy életét áldozta Krisztusért és vértanúságot szenvedett (vértanú). Az egyház kétezeréves történelme alatt ilyen tisztelet alakult ki a remeték, a szüzek, később a szerzetesek, az egyházi rend tagjai, a misszionáriusok, világi krisztushívők, államférfiak, szülők, tudósok iránt, sőt az utóbbi évtizedekben több tinédzsert is a szentek és boldogok sorába emeltek.[3]
A XX. század egyházüldözése számtalan ismert vagy névtelen mártírt, illetve hitvallót adott a történelemnek, akik a diktatúrák alatt is tanúságot tettek hitükről, az Egyház iránti hűségükről, vállalva ezzel akár a legkegyetlenebb következményeket is. Sokan vesztették el így egzisztenciális hátterüket, társadalmi megbecsülésüket, szenvedtek üldöztetést vagy lettek vértanúk. A magyar katolikus egyházban is számos egyházi és világi személy adta életét a hitéért vagy szenvedett, nyomorodott meg élete végéig azért, mert Isten és az Egyház iránti hűségét őszinte és következetes módon vállalta. Az 1989-ben bekövetkezett politikai rendszerváltoztatás után lehetőség nyílt arra, hogy az elmúlt évtizedek üldöztetései közepette vértanúhalált halt egyházi és világi hívek ügyeit nyíltan is tárgyalni lehessen. Tiszteletük és emlékük olyan erősen élt a keresztény közösségben, hogy a tanúvallomások és az irántuk kifejezett vallásos tisztelet, nem engedte feledni életszentségüket. Megkezdődtek az adatok összegyűjtése, a még élő tanúk felkeresése és a részletek jegyzőkönyvbe vétele. A történelmi fordulat lehetőséget adott arra, hogy az egyházi hatóságok hivatalos módon is elkezdhessék a boldoggá avatási eljárásokat.[4]
A boldoggá avatási eljárás hivatalos szakaszai
A szentté vagy boldoggá avatási eljárás lépéseit a Rómában található Szentek Ügyeinek Kongregációja szabályozza és a kivizsgálást két szakaszra osztja fel. Az elsőt egyházmegyei szakasznak nevezik, melyben a helyi ordinárius hivatalból – akár a hívek kérésére is – elindíthatja az boldoggá avatás folyamatát. Ebben az első szakaszban a boldoggá avatandó személyhez kapcsolható adatok, források, írások, általa megjelentetett publikációk összegyűjtése zajlik, de a tanúk meghallgatása is itt történik.
A Szeged-Csanádi Egyházmegyében jelenleg egyetlen boldoggá avatási eljárás van folyamatban. A latin beatificatio kifejezéssel jelölt ügymenetben Bálint Sándor hitvalló tudós hősies erényeit vizsgálták, aki egész életét a vallásos kultúra megismerésének szentelte, ám nem csak tudományos, folklorisztikus munkájában alkotott rendkívülit, de mély hite, Mária tisztelete és a sokak által nagyrabecsült életszentsége is példaként hatott az őt ismerők számára. Talán ez is az oka annak, hogy nem sokkal a halála után többen is felvetették a boldoggá avatás elindítását. Elsőként Hetény János győri egyházmegyés pap, aki vallomásában a következőket erősítette meg: „Halála után úgy tiszteleték, mint ahogy egy szentet szokás tisztelni.”[5] A korai kezdeményezések ellenére az egyházmegyei szakasz hivatalos formában csak 2005-ben vette kezdetét. Gyulay Endre megyés püspök megbízásából az eljárás hivatalos posztulátora Szőke János SDB (szalézi szerzetes) lett, akinek feladata volt összegyűjteni azokat a hivatalos dokumentumokat, melyek a boldoggá avatási eljárást indokolttá tették, továbbá szükséges volt olyan tanúk felkeresése és kihallgatása, akik személyesen is ismerték a „legszögedibb szögedit”. A vizsgálat megkezdéséhez mind a főpásztor, mind pedig a római Kongregáció hozzájárult, s így a hitvalló tudósból jelölt lett, akinek az Isten szolgája címet adták. A dokumentumokban és a megnyilatkozásokban már Isten Szolgája Bálint Sándor elnevezés szerepelt.
Az eljárás első szakaszában 2005-2006 között huszonnégy tanút hallgattak meg, akik között családtagok, barátok, egyetemi professzorok, teológusok és történészek mondták el személyes benyomásaikat Bálint Sándorról. A tanúk mindegyike részletesen kitért az erények hősies gyakorlására, mint a hit, a remény, a szeretet, a bölcsesség, az igazságosság, erősség, mértékletesség, tisztaság, engedelmesség, szegénység és az alázat jelenlétére életében. 2013-ban, a tanúk által elmondottak, a részletes életrajz, teológusok és történeszek szakmai véleménye, a szükséges dokumentumokkal együtt, egy olaszra lefordított, 700 oldalas, egységes formátumú kötet, az un. Positio benyújtásra került a Szentek Ügyeinek Kongregáció részére.[6] Ezzel kezdetét vette az eljárás második, un. Római szakasza.
Mielőtt ismertetjük a római szakaszban történteket meg kell említeni az eljárás pasztorális és lelkiségi vonatkozásait. A boldoggá avatást nem lehet csupán egy adminiszratív folyamatként kezelni, hiszen az Isten színelátására eljutott lelkek bizonyítéka az ő közbenjárásukra kapott kegyelmek megtapasztalása. Bálint Sándor közbenjárását kérve az egyházmegye egy imádságot adott ki és ugyanígy a boldoggá avatását is egy jóváhagyott fohász kísérte. „Istenünk! Te megengeded nekünk, hogy a kegyelmedet felhasználó embereket, mint példaképeket magunk elé állítsuk és a magunk hivatásában, életében követni próbáljuk. Sándor szolgád szeretett Téged és mindig figyelt lelkiismerete szavára, amelyben a Te szavadat akarta felismerni és utasításodat megvalósítani. Ezért képezte magát, ezért ment a nép közé, hogy a magyar vallásos kultúra gyöngyszemeit mindnyájunk számára hitet növelő kinccsé tegye. De megalázottságának és szenvedéseinek útján is benned bízott, Téged nézett és a Te erőddel győzött emberi szenvedélyein. Add meg neki a hozzád hűségeseknek megígért mennyei örök életet és add meg nekünk, hogy őt a boldogok között tisztelhessük, és így még inkább példaképünknek tarthassuk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”[7]
A boldoggá avatás római értékelése
A római értékelés előkészítésében és a szentszéki kongregációnál történt hivatalos ügyintézés során az ügyet Ruppert József Schp posztulátor képviselte. Az összeállított dokumentációt az egyházmegye 2013-ban benyújtotta az illetékes Kongregációnak – de a világegyház számos szentté és boldoggá avatási ügye miatt – csak hét év elteltével 2020. május 8-án kezdték el tárgyalni.
A római hivatalban először egy kilenc teológusból álló bizottság vizsgálta meg az erények hősies gyakorlását, valamint Isten Szolgája Bálint Sándor életszentségét. Véleményüket, – melyet a hivatalos egyházjogi nyelvezet Relatio et Vota-nak nevez – a kiegészítésekkel együtt a Positiohoz csatolva egy második bizottság elé terjesztették. Ez a második bizottság egy bíborosokból álló testület, amely a teológusok véleménye és a további vizsgálatok alapján igyekszik döntést hozni. Amennyiben igenlő döntés születik a Pápa elé terjesztik az ügyet. Isten Szolgája Bálint Sándor esetében erre a testületi ülésre 2021. májusában került sor, ahol a főpapi kollégium jóváhagyta és a Kongregáció prefektusa Marcello Semeraro bíboros, Ferenc pápa elé terjesztette a szegedi hitvalló ügyet. A Szentatyának, mint egyedüli bírónak a jóváhagyó döntését – egy latin nyelvű hivatalos dokumentumot (Decretum) – a Szentszék megküldte az egyházmegyének, minek következtében a megnevezés formája ismét megváltozott. Ezentúl a Tiszteletreméltó Bálint Sándor címet használhatjuk.
A boldoggá avatási folyamatnak csak egyik része az a formai dokumentáció, melyet a fentiekben részleteztünk. Spirituális és lelkipásztori szempontból talán még fontosabb szempont a vallásos tisztelet, a jelölt közbenjárását kérő imádságok egyéni vagy közösségben megélt gyakorlata. Ennek köszönhetően történhet olyan feltételezett csoda, melyet az adott hitvalló közbenjárásának tudhatunk be. A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek tapasztalataink, ismereteink, a tudomány fényében. Ennek objektív kivizsgálására, újabb dokumentációra, valamint egyházmegyei, illetve római szakaszokra bontott adminisztratív eljárásra van szükség.
Bálint Sándor vallásos tisztelete és emléke napjainkban
Jelen helyzetben Tiszteletreméltó Bálint Sándor boldoggá avatási ügyének első nagy része lezárult. A jövőben közbenjárásáért, a csodáért imádkoznak a hívek. Tisztelete és emléke Szegeden, az Alföldön, de bátran mondhatjuk, hogy a Kárpát-medencében sok helyen él. Már most is több ima meghallgatás fűződik hozzá, melyeket fontos rögzíteni, megörökíteni. A Szeged-Csanádi Egyházmegye továbbra is őrzi és ápolja tiszteletét, melynek egyik eszköze egy összeállítás alatt álló ima kilenced meghirdetése. Földi és égi születésnapjához ünnepi szentmisék, megemlékezések és számos pasztorális program kapcsolódik, melyek újabb és újabb programokkal gazdagodnak. Emlékét megtaláljuk a város több pontján, de kiemelendő a 2021. augusztus 1-én elhelyezett emléktábla, melyet az Alsóvárosi Ferences templom azon padján helyeztek el, amely a boldogemlékű hitvalló megszokott helye volt. Az emléktáblát Gyulay Endre emeritus püspök áldotta meg. Bálint Sándor életét, a fiatal nemzedék körében egy mobilis vándorkiállítás segíti megismerni, melyet a közelmúltban már 30 iskolákban és templomban fogadtak. Az iskolás diákok korosztályi bontásban, évente megrendezésre kerülő vetélkedő keretében is számot adhatnak tudásukról.
Mindent összevetve az az alsóvárosi kisfiú, aki magába szívta a népi vallásosság jegyeit, később piarista diák lett, majd egyetemi tanulmányai után a tudományos életben alkotott maradandót, úgy maradt tudósa az általa művelt tudományterületnek, hogy ezzel együtt – mindig és minden körülmények között – igent mondott az Isten iránti szeretetre, valamint az Egyház iránti hűségre. Akik személyesen ismerték őt, minden túlzás nélkül úgy fogalmaztak, hogy Bálint Sándor egész létével Szent Pál apostol szavait vallotta meg: „Benne élünk, mozgunk és vagyunk.”
A kiemelet képen Bálint Sándor beszélget a németi plébánián, 1973-ban
Megjelent a folyóirat 2021. decemberi számában
Jegyzetek
[1] A legősibb Mária imádság (Sub tuum praesidium) a keresztényüldözések időszakában, a III. század körül keletkezett Egyiptomban, melyet egy papirusz töredék írása őrzött. A szentek iránti tisztelet legfelső fokán Szűz Mária áll, majd őt követi a jegyese, a Názáreti Jézus nevelő atyja, Szent József, de a szentek sorában ott vannak a kétezerév alatt szentté vagy boldoggá avatottak sokasága, akiknek tisztelete lehet egyetemes, illetve egyházmegyei, országos vagy szerzetesrendi szintű. vö. DIÓS István, Magyar Katolikus Lexikon XII., Szent István Társulat, Budapest, 2005, p. 89.
[2] A szentté avatás (canonisatio) az egész egyház számára lehetővé teszi az adott szent tiszteletét, míg a boldoggá avatás (beatificatio) a kultusz körét egyházmegyei vagy regionális szintre szűkíti. vö. DIÓS, Magyar Katolikus Lexikon XIII., p. 130.
[3] Fontos megjegyezni, hogy ez a fajta szentek iránti vallásos tisztelet az adott személynek szól és nem jelent egyet azzal az imádattal, amely a teremtő Isten iránt megélt teljes odaadást, leborulást jelenti. Ezt a két magatartást a római és görög katolikusok, de az ortodox keresztények, mindig is két külön minőségű lelkiállapotnak értelmeztek. A szentek életében tehát a feltámadt Krisztus kegyelme és ereje mutatkozik meg, a hívő ember rajtuk keresztül Megváltójának nagy tetteivel találkozhat. vö. VÁRNAGY Antal, Liturgika. Szertartástan, az egyház nyilvános istentisztelete, Lámpás Kiadó, Abaliget, 1995, p. 444.
[4] Az elmúlt harminc évben – a Kárpát-medencei katolikusság köréből – 10 magyar egyházi személyt avattak boldoggá és további 13 egyházi és világi hívő ügye van felterjesztve Rómába. Forrás: www. mindszentyalapitvany.hu
[5] A szöveg az un. Positio super vita, virtutibus, et fama sanctitatis dokumentumból idézve.
[6] A hivatalos dokumentum teljes címe a következő: CONGREGATIO ET CAUSIS SANCTORUM, Szegeden-Csanadien. Beatificationis et canonizationis Servi Dei Alexandri Bálint christifidelis laici et patrisfamilias (1904-1980). Positio super vita, virtutibus, et fama sanctitatis, NOVA RES s.r.l., Roma, 2012.
[7] A boldoggá avatásért született imádság a Szeged-Csanádi Egyházmegye jóváhagyásával jelent meg, melyet templomokban, közösségekben, közös megemlékezéseken és ünnepségek alkalmával imádkoznak a hívek.