Apró Ferenc: Pótlások a szegedi szótárhoz
7. közlemény
A nép szava a nyelv kincseit
dúsan mutató bánya.[1]
Nem tudok róla, hogy idézték volna Tömörkény István – mottóként használt – aforizma erejű gondolatát. Álljon hát újabb gyűjtésem élén, igazolva munkálkodásomat, biztatást adva a jövőre.
Bálint Sándor monumentális vállalkozásához, az 500 példányban megjelent kétkötetes Szegedi szótárhoz[2] hatszor adtam közre pótlásokat: a professzor köszönő levelével a Tiszatáj 1987. évi augusztusi, majd a Szeged folyóirat 1994. évi decemberi, 1996. évi decemberi és 1997. évi decemberi számában. Ezek után látott napvilágot a Pótlások a Szegedi szótárhoz című kötetem[3]. A könyvbemutató (2019. november 22.) másnapján máris egy elkönyveletlen szegedi szót sikerült följegyeznem: jószágozik. A pótlások 6. részét a Néprajz és vidéke című, 2022-ben megjelent könyvemben olvashatták az anyanyelvünket velem szeretők.
Most az elmúlt szűk két év eddig fölgyűjtött szavaiból, hasonlataiból stb. adok válogatást. Igazi nyelvi kincsesbánya volt Terescsényi Gyula (1847–1932), írói nevén Csényi Gyula szegedi születésű novellista városunkban megjelent két ritka kötete: Koszorú a puszták virágaiból (1890), Tisza mellől (1899).
A rövidítések változatlanok:
- = főnév,
- = ige,
isz. = indulatszó,
- = melléknév,
Sz. = szólás,
Nr. = néprajz.
Tá. = Tápé.
A kihalt szavak jelzése: †.
*
aggaték fn. ’a vadász övéről csüngő szíj,
zsinór, melyre a kisebb elejtett álla-
tokat, madarakat fűzi’. Csényi Gyula:
Tisza mellől. Szeged, 1899. 23. (A to-
vábbiakban: CsényiTisza.)
†állomás fn. 2. ’állás, munkahely’. Pályá-
zat. SZH 1872. jún. 30.
†aprókofa fn. ’piaci árusasszony, aki apró-
jószágot, főleg baromfit kínál eladásra’. Far-
kas Antal az 1880-as évek elején 522 szegedi
kofáról tudott. Szegedi kalauz 1883. Szeged,
- 103.
asztal fn. Sz. Mögsöpri az asztalt (= a
nagyobb tárgyakat levéve, a kezét és az
alkarját söprésszerű mozdulattal végighúzza
az abroszon tisztítás céljából). Csényi Gyula:
Koszorú a puszták virágaiból. Szeged, 1890.
- (A továbbiakban: CsényiKosz.)
átosság fn. ’alázatosság’. Instálom
átossággal. Szórövidülés. CsényiKosz.
†bábos fn. ’mézeskalácsot készítő és
eladásra kínáló iparos’. A szegedi temet-
kezési egylet betűrend szerinti névsora.
Szeged, 1856. 3.
bakamiatyánk fn. ’káromkodás, szit-
kozódás’. Tréf. Vö. miatyánk.
†betyárhajtó út bëtyárhajtó út fn.
’félreeső, rossz út, melyet a betyárok
szívesen használtak’.
bitang mn. ’gazdátlan vagy elcsavar-
gott állat jelzője’. Sz. Beveri a bitang
jószágot (= jogtalanul saját gulyájában
/nyájában stb./ helyezi el). CsényiKosz.
51.
†bitangistálló fn. ’az elkóborolt, gazdát-
lanul talált, befogott állatok őrzésére
szóló kisebb épület’. A Szilágyi utcában a
mai mentőállomás helyén állt. (Szegedi
Műhely. 1998. 1–4. sz. 123.)
bőr bűr fn. Sz. Bűrbe adja el a gabonát
(= megeteti az állataival). Lötyög rajta a
bűr (= igen sovány).
bunkózott káposzta fn. ’savanyú-
káposzta’. CsényiTisza. 69. Nr. Hordóba
(kádba) egy sor leszeletelt (legyalult)
káposztát raknak, megfűszerezik. Utána
tömörítik: facipőben megtapossák vagy
bunkósbottal döngölik. Ezt addig
ismétlik, amíg a hordó meg nem telik. Le-
födik, súlyos terméskövel lepréselik, és
erjedni hagyják. Bálint Sándornál káposz-
tagázolás. Vö. hordóskáposzta.
Cira-kocsma tn. ’Vecsernyés Vince
(1891–1978) vendéglője az 1930-as
években a Hattyas sor 41. számú há-
zában’. A cira (= kismacska) a tulajdo-
nos ragadványneve volt.
csahintás fn. ’a puli adta hang,
vakkantás’. CsényiKosz. 83.
csendes csöndes fn. ’a ferbli nevű kártya-
játék’. Ömlik a bor, megy a csendes. Koncz
Sándor: Rajzok és elbeszélések. Szeged,
- 58.
csendlegény csöndlegény fn. ’csendbiztos’.
CsényiTisza 27.
cserebogaras leves fn. ’a galuskatésztába
pirított kenyérkockákat kevernek, majd kiszag-
gatva főzik bele a rántott levesbe’. Más neve:
ázott macskafej leves.
csirebabos mn. ’szürkepettyes színű’.
Általában tyúkszín (csire = csirke). Ritkán
róka színe. CsényiTisza. 29.
dolog fn. Sz. Dologba áll (= megkezdi a
munkát, dolgozni kezd). CsényiKosz. 79.
egeres mn. 2. ’a megnyitott és hosszabb
ideig állva hagyott bor ízének és szagának
a jelzője’.
†ellenző fn. ’a magyar szabású nadrágra
elöl, a hasi részre fölcsatolható, ék alakú
leffentyű (= lelógó darab)’. Zsebkendőt
tartottak benne, Mikszáth szerint olykor
kendőt húztak bele, melynek végei
kilátszottak.
elmadzagosodik ēmadzagosodik vh. i.
’a vékony géz a sok használatban elveszíti
a rugalmasságát’. Az egészségügyben hasz-
nálatos. Újabb. Félnépi.
éneklész fn. ’kántor’. Pályázat. SZH
- jún. 30.
ész fn. Sz. Möggyütt a jobbik esze
(= régi dolgában végre helyesen cseleke-
dett). Úgy csinálja, ahogy az esze kiadja
(= kisebb képességűtől csekélyebb
színvonalú munka várható el). Ē van az
eszitű (= zavarodott, nem ismeri ki magát,
rendes gondolkodásra képtelen). Marokra
fogja az eszit (= erősen gondolkodik). Főleg
fölszólító módban használatos. Embör,
fogja marokra az eszit, ha pézrű van szó!
esztendő fn. Sz. Most fordult eszten-
deje (= egy évvel ezelőtt /történt/).
étel fn. Sz. Étel–ital ëccörre (= a forrás-
ban levő sűrű, habzó must igen laktató).
ezüstpénzes ezüstpézös mn. ’színlő pik-
kelyű hal (ponty) jelzője’.
faragó fn. ’különféle hajókat, száraz-
és vízimalmokat készítő iparos’. Palugyay
Imre „több ezerre” teszi a számukat.
Szabad királyi városok leírása. 1. rész.
Szeged. Pest, Heckenast Gusztáv, 1853.
- (A továbbiakban: Palugyay.) Más
szóval super.
†fekvőség fn. ’ingatlan’. Másik alakja:
fekvő vagyon.
feleséges leves feleségös leves fn. ’olyan
rántott leves, melybe hajában főtt, összetört
krumpliból, liszttel, tojással, zsírral, sóval
készített „tésztából” formázott gombó-
cokat főznek bele’. A „tészta” megmaradt
részét tapicskának sütik meg. Feleséges,
mert a „tésztából” kétféle étel készül.
Vö. tapicska.
fenék fn. ’a nádas növényzet nélkü-
li része, mintegy tisztása’. A Marostőben
a legnagyobb a Miklós-fenék volt. Csényi-
Tisza 50.
föld főd fn. Sz. Kirántja alulla a fődet
(= megfosztja földbirtokától, vagyonától,
általában törvénybe ütköző módon). Csé-
nyiKosz. 50.
görhöny fn. ’kukoricalisztből sütött
máléféle, lepény’. Volt, ahol mézzel
ették. CsényiKosz. 85. Bálint Sándornál
görhe.
habos–babos mn. ’vállban púposra varrt,
pöttyös mintás női ruha jelzője’. Tréf.
hallomás fn. hallom Sz. Hallombú tud-
ja (= hallomásból értesült róla, nem látta).
Tá.
húsvét fn. Sz. Fehér húsvét, rossz
esztendő (= a népi megfigyelés sze-
rint ha húsvétkor havazik, egész évben
kedvezőtlen lesz az időjárás). Csényi-
Kosz. 132.
Isten szn. Sz. Isten veretlen në hagyja!
(= büntesse meg az Isten). CsényiTisza. 96.
Nincs az az Isten (= erős tagadás, tiltakozás
bevezetője). Nincs az az Isten, hogy én
ēmönjek hozzájuk.
jézusmáriázik tn. i. ’Jézus és Mária
nevét kiáltozva jajveszékel’. Cserzy
Mihály, Pesti Napló 1905. dec. 1.
kacsa kácsa fn. Sz. A kácsák gyöplűz-
zenek a belivel (= halált kívánó goromba
szitkozódás). Tá.
kerék fn. Sz. Mögkeni a kerekit (= pénz-
zel, ajándékkal éri el ügye kedvező elinté-
zését). Csak akkó ítéltek a javamra, mikó
mögkentem a kerekit.
keresztbúza körösztbúza fn. ’a 18 vagy
22 kévéből összeállított, kereszt alakú ga-
bonacsomó’. CsényiKosz. 74.
keresztlóca körösztlóca fn. ’az asztal
hosszabb oldalán levő lócára merőlegesen
elhelyezett kisebb lóca’. CsényiKosz. 56.
kiöntéses víz kiöntésös víz fn. ’az árterüle-
tet elöntő Tisza-víz’. CsényiKosz. 45.
kocsma fn. Sz. A kocsmát tőti (= hosszasan,
gyakran ül benne).
†koldusbarát kúdúsbarát fn.’alamizsnából
élő ferences szerzetes’. Tréf.
†kopkáz(ik) tn. i. ’magyar kártyával ját-
szott, máriás nevű kártyajátékban vesz
részt’. (Kopka = máriás.) CsényiKosz. 85.
Kopp szanatórium tn. ’Kopp János
(1865–1929) vendéglője a Pálfy utca 25.
számú házában’. Tréf. Az 1910-es évek
elején ide jártak a „cs. és kir. köztársa-
ság” bohémtagjai, élükön Tömörkénnyel.
látó fn.’hajdu’. Jelentése lapalji jegyzet-
ben van. CsényiKosz. 3.
lebokáz lëbokáz ts. i. ’egyik lábbelijével
a másikat ütögetve, eltávolítja róla a havat’.
A tűzhely mellett bokázta lë a havat. Csé-
nyiKosz. 88.
mag fn. Sz. A magot csak olyan mélyre
szabad ültetni, hogy möghallja a harang-
szót (= tanács mag elvetésekor). Tréf.
magáé (magamé, magadé stb.) fn.
’java, vagyona, tulajdona’. CsényiKosz.
- Tavaly a magájébú élt, most mög
mán más abrosszáhon szorul.
magaszőrű (magamszőrű, magadszőrű
stb.) mn. ’hozzá hasonló’. CsényiKosz.
57.
Magyar Király cn. ’vendégfogadó a
mai Kossuth sugárút és a mai Tisza
Lajos körút dél–nyugati sarkán állott
épületben’. Kávéháza is volt, 1834 és
1892 közt működött.
†meghalálozik möghalálozik vh. i.
’meghal, elhuny, elhal’. A szegedi te-
metkezési egylet betűrend szerinti
névsora. Szeged, 1856. 14.
†megpolgárosítás mögpolgárosítás fn.
’polgárjog kérése, megadása’.
morcsos mn. ’piszkos, mocskos, mosdat-
lan’. CsényiKosz. 81.
nyelv fn. Sz. 2. Beleőti a nyelvit (= nem
iszik a borból /pálinkából stb./, csak meg-
ízesíti a nyelvét).
nyög–bög tn. i. ’fájdalmában, kínjában lökés-
szerű kilégzéssel végződő, meg-megszakadó,
szenvedő hangokat ad’.
ördög fn. Sz. Ördög szele hordjon el! (= szit-
kozódás). CsényiTisza. 44. Bújtatja belé az
ördögöt (= az ördög bújjon beléd!) Tréf.
padmaly padmaj fn. 1. ’mennyezet’
(TömÚjbor. 1958. 484.) 2. ’padlás’. Van
padmat alakja is. 3. ’a legalacsonyabb
tetőrész alatti padlástér’.
padozatlan mn. ’a döngölt földű helyi-
ség jelzője’. CsényiKosz. 84.
patakmalom fn. ’patakra telepített
vízimalom’. CsényiKosz. 20.
pénz péz fn. Sz. Ráötté a pézödre,
möhetsz (= nevelőtanári ösztökélés,
ha a kollégista már megebédelt).
persegős pörsögős mn. ’jól égő,
sercegő hangot adó dohány jelzője’.
CsényiTisza. 23.
pisztolyozik pisztojozik tn. i. ’pisztollyal
lő, harcban használja’. CsényiKosz. 116.
pitlis legény fn. ’pitle nevű szitálószerke-
zettel fölszerelt, finomliszt őrlésére alkal-
mas (vízi)malomban dolgozó személy’. A
molnár alkalmazottja. CsényiTisza. 36.
†póka fn. ’pulyka’. Palugyay. 252.
segg fn. Sz. Ëgymás seggibe látnak (= két
családi ház, tanya túl közel van egymáshoz.)
Tréf. Ég, mint tyúk seggibe a savó (= erősen
éget, csíp). Seggibe száll a szíve (= megijed,
megretten, félni kezd). Tá. Mindig a segge
végibe van (= állandón vele van).
senki legény sënki legény fn. ’szegény-
sége miatt lenézett fiatal, aki gazdag csa-
ládba nem nősülhet be’. CsényiKosz. 94.
só fn. Sz. Nem hagy sót töretni a vállán
(= önérzetes, öntudatos).
sok mn. Km. Nincs az a sok, ami ē në
fogyjon. CsényiTisza. 71.
svalizsér fn. ’könnyű fegyverzetű osztrák
lovaskatona’. A francia nyelvből. Csényi-
Kosz. 115.
tanács fn. Sz. Maga tanácsán járó
(= céltudatos, ügyeiben maga döntő,
mástól tanácsot nem kérő személyre
használatos).
tapicska fn. ’vízben főtt tört krumpliból
liszttel, tojással, zsírral, sóval készített
„tészta”, melyet kézzel féltenyérnyi
darabokra tapicskálva (nyomkodva,
formázva) serpenyőben olajon meg-
sütnek’. Vö. feleséges leves.
tészta fn. Sz. Të is csak olyan tésztábú
vagy gyúrva, mint a többi (= nagyot
mondó, alaptalanul igérgető nőszemélyt
– legyintve – ezzel hűtik le). Csényi-
Kosz. 57.
†tollvivő fn. ’valamely szerv fontosabb
írásos munkáit (pl. jegyzőkönyv vezetését)
végző személy’. Nem azonos az általában
másolást végző írnokkal. Palugyay. 257.
tor fn. Sz. Nem az a fontos, hogy ki hótt
mög, hanem hogy mit öszünk a torba.
Tréf.
tökmagpáholy fn. ’a mozi nézőte-
rének első sora’. Tréf. Újabb. Félnépi.
túrós–vajas szaggatott túrús–vajas szag-
gatott fn. Sz. Drága mint a túrús–vajas szag-
gatott (= sokba kerül). Tréf.
ümmög tn. i. ’kelletlenül csak azt mond-
ja, hogy ühüm (ümm)’. CsényiKosz. 129.
Vö. ümget.
vadászcsizma fn. ’hosszú szárú, comb-
középig érő csizma’. CsényiTisza. 22.
vakapád! isz.’elutasítás, a kérés meg-
tagadása, közepes fokú szitkozódás’.
CsényiTisza. 91.
valósul tn. i. ’igaznak bizonyul, igaz’.
Ha a hír valósul, nehéz napokat fog mög-
élni. CsényiKosz. 117.
villafogható nép vellafogható nép fn.
’majornak, gazdaságnak olyan szemé-
lyei, kik vasvillával végzendő munkára
képesek’. CsényiKosz. 75.
vinnyog tn. i. 1. ’csukott szájjal, orron át
meg-megszakadó magas hangot ad (kutya)’.
- ’nyűgösen nyafog, nyöszörög, síránkozik’.
- ’elfojtva vihog, nevetgél’.
visszaél ts. i. ’visszasegít, meghálál’. So-
kat segítött rajtam, de majd visszaélöm
neki. Tá. Szegedi Műhely, 1990. 1–4. sz.
25.
visszapofa fn. ’visszapofázás, visszaszólás,
vitázás, ellenkezés’. Az apja szigorúan fog-
ta, ott visszapofa nem vót.
visszaüt tn. i. 2. ’hasonlít’. A jány az
édösanyjára ütött vissza. CsényiKosz.
- Vö. esik, kiköpött, szakasztott.
zenepénz zenepéz fn. ’az étterembe, ká-
véházba betérők fizették, ha odabent ze
nekar játszott’. Nem vált általánossá. A
Fiume kávéházban 20 krajcár volt. (SZH
- márc. 24.)
Megjelent a folyóirat 2024. májusi számában
Jegyzetek
[1] Tömörkény István: Új bor idején. Budapest, Szépirodalmi, 1958. 432.o.
[2] Bálint Sándor: Szegedi szótár I-II. Budapest, Akadémiai, 1957.
[3] Szeged, 2019. 132 oldal