Vida Andrea – Nagy Gerda: „A jajgatás itt mitsem használ, – segíteni kell”

Liszt Ferenc jótékonysági koncertjei Szeged újjáépítéséért

Sokan sokat írtak már arról a hihetetlen mértékű nemzetközi együttérzésről, a segítségnyújtás ezerféle módjáról, amit az 1879-es szegedi nagyárvíz híre világszerte kiváltott. Ezúttal csak egyetlen személyt emelünk ki közülük: Liszt Ferenc nemcsak új zeneművet írt a város újjászületéséért, de Európa-szerte jótékonysági koncerteket is szervezett – ezeket járjuk körül kicsit alaposabban.

A szegedi árvízkárosultak megsegítésére egész Európa összefogott, mint arról előző cikkünkben részletesen írtunk.^[1] I. Ferenc József Tisza Kálmán miniszterelnök kíséretében érkezett Szegedre, hogy személyesen győződjön meg a katasztrófáról. Művészek, hazafiak egyénileg is támogatták a teljesen összeomlott várost és lakosságát.

Kossuth Lajos olaszországi száműzetéséből 350 frankot küldött, Verdi kétszázat. Csontvári Kosztka Tivadar festőművész személyesen vett részt a mentésben, Gróf Zichy Mihály Párizsban emlékérmet tervezett az árvízkárosultak megsegítésére, Mikszáth Kálmán pedig megírta Szeged pusztulása című könyvét. 

Zichy Géza koncertje Kolozsvárott Liszt „beugrásával”

Liszt 1879 márciusában Kolozsvárott tartózkodott gróf Zichy Géza zongoraművész vendégeként. Zichy saját szervezésű koncertjén is részt vett, gróf Teleki Sándorral érkezett az eseményre, amelyet március 12-én tartottak, éppen az árvíz napján. Mivel Zichy leírása szerint csak másnap értesültek a katasztrófáról, ezt a koncertet nem tarthatták az árvízkárosultak javára, de mivel szorosan kapcsolódik az első segélykoncerthez, így erről is említést teszünk.

Elsőként Nagy Gábor vonósnégyese játszott egy Volkmann-quartettet, majd gr. Bethlen Sarolta és gr. Lázár Vince Mendelssohn Őszi dalát adták elő Sigmond Elma zongorakíséretével. Ezután Zichy Géza saját Esz-dúr etűdjét zongorázta. Ezt Arany János Hídavatás című verse követte Ferenczy Zoltán előadásában. Lázár Vince Beethoven Vezeklés című dalát énekelte, majd ismét Zichy ült a zongorához, saját Mariskám variációit és Faust ábrándját adta elő. A következő műsorszám az Ősszel című német dal volt Bethlen Sarolta előadásában.

Zichy Géza váratlanul rosszul lett, ezért a közönség soraiban ülő Lisztet kérték meg, hogy fejezze be a koncertet. Két Schubert-művet, a Divertissement hongroise-t és egy indulót adott elő hatalmas sikerrel.

Az 1879-es Fővárosi Lapokban azt olvashatjuk, hogy ezen a koncerten kívül, „Liszt játszott pénteken is a szegediek javára.”^[2]

Liszt kolozsvári hangversenye

Zichy Géza emlékirataiból tudható, hogy mindkét művészt mélyen megrendítette a természeti katasztrófa híre, és azonnal tenni akartak valamit. Zichy így emlékezett vissza az eseményekre emlékiratainak második kötetében:

Másnap vettük a szegedi katasztrófa szörnyű hírét. Egy virágzó nagy várost öntött el az ár. Liszt szobámba jött és így szólt: »A jajgatás itt mitsem használ, – segíteni kell. Együttesen fogunk rendezni hangversenyt a súlyosan szenvedők javára, jöjjön a zongorához!« Odaültünk s eljátszottuk az ő Rákóczi-indulóját, melyet három kézre dolgoztam át. Azután megbeszéltük a műsort. Pár óra múlva a város minden utcájában olvasták már a falragaszokat s estig az összes jegy elkelt. Mikor Liszt 33 év után Kolozsvárt ismét zongorához ült, olyan üdvriadal támadt, amit leírni lehetetlen. Az egész emelvény virágos kerthez hasonlított. Liszt megjelenésekor a közönség felállott, mint valami fejedelem előtt. Mély meghatottsággal ült a zongorához az ősz mester, fölvetette fejét, fölnézett s játszotta a minden dolgok múlandóságát, a szegedi katasztrófát, ifjúságának elhervadását, megkapó, halálosan szomorú magyar érzéssel, ahogy emberfia még sosem játszott és minőt soha senki sem hallott. Végezetül a vén dalos belevágott a húrokba úgy, mint az óceán hulláma a sziklaszirtekbe. Játékában benne volt a férfikedv, a dac, a harc és győzelem, az öröm és megdicsőülés. Csak kevesen értették meg azt, amit játszott, mégis hatásos volt; a szív legmélyéig hatott. Utoljára játszottuk el a Rákóczi-indulót s nekem igyekezni kellett az ő tíz ujjának zenekari hatalmához a basszusokat hallhatóan játszani. A lelkesedés leírhatatlan volt. Tanulóifjúság tódult fel a dobogóra s vállaikra emelték a nagy mestert.^[3]

A hangverseny műsorát közölte a Fővárosi Lapok l879. március 16-i száma.^[4] Elhangzott Schubert C-dúr szimfóniájának utolsó tétele (zenekar), Liszt Szent Erzsébet legendájából egy részlet, amelyet a Dalegyletek Férfikara adott elő. Szólót énekeltek: Schilling Kálmánné és Vályi Gábor.

Ezután Wieniawski Legendáját és Rossini Boszorkánytáncát Blau Gyula adta elő hegedűn. A következő műsorszámként Gróf Zichy Géza zongorázott, majd Hunyadi Margit, a mester iránti tiszteletből Liszt Ferenchez című saját költeményét szavalta. A műsor befejezéseként elhangzott a Rákóczi-induló háromkezes változata. Gróf Zichy Géza félkarú zongoraművész volt, aki csak bal kézzel tudott játszani, a Rákóczi-indulót Liszttel együtt adta elő. A szűnni nem akaró tapsra Liszt ült a zongorához és egyik magyar rapszódiáját játszotta.
A bécsi Bösendorfer úr nemcsak pompás zongorát küldött, hanem maga is jelen volt az eseményen. A Fővárosi Lapok március 18-i száma Liszt Kolozsvártt címmel további információkat közölt.^[5] „A második hangverseny a szegediek javára volt a színházban, mely, ha négyszer nagyobb lett volna is megtelik. Küzdeni kellett a jegyekért.” A március 20-i számból pedig az is kiderült, hogy a kolozsvári hangverseny bevétele 700 forint volt.^[6]

Koncert a Pesti Vigadóban

Kolozsvár után március 26-án Liszt a Pesti Vigadóban adott hangversenyt. Ennek szándéka még Erdélyben fogalmazódott meg benne, amelyet március 13-i keltezésű, Carolyne Sayn-Wittgensteinhez írt levele is tükröz.

Egész Magyarországot izgalomban tartja Szegednek, az ország egyik legjelentékenyebb városának rettentő pusztulása, amelyet az árvíz csaknem romba döntött. Nem menthetem föl magamat alóla, hogy játsszam még egyszer nyilvánosan Budapesten a szegedi áldozatok javára, jóllehet ez a feladat rendkívül fárasztó számomra.^[7]

Liszt több művésszel együtt lépett a színpadra. Jókainé Laborfalvi Róza Jókai Mór külön erre az alkalomra írt Bölcső című költeményét szavalta. Ezt követően a zeneszerző saját átiratában eljátszotta Schubert Esz-moll gyászindulóját.

Majd Вusse Alvin énekelte Rubinstein, Liszt, Ábrányi egy-egy dalát.

Ezután ismét a mester ült a zongorához. Egy még kiadatlan művét, a Petőfi szellemének című darabot és a Cantique d’amourt játszotta. Majd Gounod- és Wagner-dal következett Ódry Lehel előadásában. A hangverseny végén Schubert Wanderer-fantáziájának Liszt-féle kétzongorás változata hangzott el Liszt és Mihalovich Ödön előadásában. 

A nagyszámú közönség soraiban Tisza Kálmán miniszterelnök is helyet foglalt.

A Fővárosi Lapok 1879. március 27-i száma röviden jelenti, hogy „Liszt játéka volt a tegnap fő eseménye. Játszott a szegediek javára oly sikerrel, aminőt csak ő képes előidézni.”^[8]  Másnap egy részletes beszámoló jelent meg a koncertről: „Háromnegyed nyolckor lépett föl Liszt az emelvényre, a két zongora egyike mellé, mely nemzetiszín szalagos babérkoszorúkkal volt feldíszítve, jeléül, hogy a hangszer most oltár, melyen áldoznak. Az ősz Dante-fej alig emelkedett ki a gázfényes levegőben: rögtön kitört a taps és zajlott hosszú ideig, üdvözölve az ő nemes szívét, mely mindig szószegővé teszi, valahányszor ínségen, nyomoron kell segíteni. Mert nem akar, nem szeret már nyilvánosan játszani; fogadja is, hogy nem fog többet, hanem mikor jajkiáltást hall: odaül a zongorához, hogy zenéjének varázsával ő is enyhítsen a bajon. Orpheus ő most is, ki megindítja a köveket, nem egy kőszívet, melyet mások zenéje hidegen hagy. Ő kezdte a hangversenyt az alkalomhoz illő zenével az ő kedves Schubertjének mélyen megható gyászindulójával. Volt-e és lesz-e valaki, ki e gyászindulót a zongorán így el tudta vagy tudja harangozni, orgonázni és énekelni?”^[9]     

Laborfalvi Róza szavalata és Busse Alvin kisasszony éneklése után Liszt két saját művét játszotta, a beszámoló szerint: „A taps most ostrommá lett, mely olyasvalamit fejezett ki, mit az ajk tiszteletből elhallgatott; szerették volna mindjárt »újra« hallani.”^[10]       

Ódry Lehel éneklése után Liszt és Mihalovich Ödön kétzongorás Schubert-darabja zárta a koncertet. „Ahogy itt a mester játszott, azt néma ámulattal hallgatta mindenki. Nagy összeg lesz az, ami e hangversenyből a szegény szegedieknek jut. Liszt önfeláldozással áldozott az ő segítségükre, mert akik őt közelről ismerik, tudják, mennyire nem szeret már nyilvánosan játszani.”^[11] A hangverseny bevétele 8.000 forint volt. 

A bécsi koncert

Liszt a harmadik hangversenyt április 7-én Bécsben adta a szegediek javára, Zichy önéletrajza szerint a külügyminisztérium ballplatzi palotájában. A koncerten megjelent Ferenc József császár is, sok királyi herceg, nagykövet, egyszóval Bécs színe-java. A hangverseny Schubert esz-moll gyászindulójával kezdődött, a Fővárosi Lapok április 9-i száma szerint az előadó „oly elragadó varázzsal, utolérhetetlen művészettel játszott, hogy az etiquette korlátait is áttörte a hallgatóság lelkesedése. Az udvar jelenlétében tudvalevőleg nem szokás tapsolni, de most őfelsége maga adott arra jelt.”^[12] Majd fellépett Carolin von Gomperz-Bettelheim szoprán énekesnő és zongorakísérője, Felix Mottl is. A hangverseny befejezéseként ismét elhangzott a Rákóczi-induló Liszt és Zichy Géza előadásában, a gróf így számolt be erről önéletrajzában:

Királyunk előtt újból felharsant ez a nemes dal, de senkinek sem volt visszatetsző. Nem volt rendőrminiszter, ki elsápadjon, mint az ötvenes évek elején… A szegedi katasztrófa a király és a nemzet között a kapcsot még szorosabbra fűzte és a király részvéte az egész ország szívét meghatotta… Nagy mesterem a legemelkedettebb hangulatban volt; csodásan játszott, mint mindig, csak a Rákóczi-indulóban okozott nekem valóságos halálfélelmet. A középtételnél ugyanis elkezdett rögtönözni. Hátravetette fejét s a vezérszólamot mindenféle hangnemben vitte tovább. Megrémültem, esdeklően pillantottam reá, de ő mosolyogva játszott tovább. »Mit tegyek? – gondolám – félbe nem hagyhatom, ha valaki Liszttel játszik s játékát félbehagyja, az a bűnbak!« Halálmegvetéssel kezdtem kromatikus nyolcadfutamokat verni; ott játsztam, ahol ő nekem a billentyűkön helyet engedett. Kitűnően hangzott s Liszt fülembe súgta: »Brávó Géza, brávó!« Végül visszatért a régi kerékvágásba s a darab a maga rendes menete szerint végződött. A fényes hangverseny 10 000 korona tiszta jövedelmet hozott a szegedieknek, a jó öreg Liszt végtelen örömére.^[13]

Liszt most felsorolt koncertjein számos előadó közreműködött. Két alkalommal vers is szerepelt a programban: az egyik Kolozsvárott, amely Liszt üdvözlésére íródott, a másik Pesten, amely az árvíz emlékére született. A zenei részeket romantikus szerzők műveiből válogatták. Liszt saját szerzeményei mellett Schubert-kompozíciókat és azok saját átiratát szólaltatta meg. A fellépő hegedűművész korabeli virtuóz darabokat (Wienawski, Paganini) tűzött műsorára, a közreműködő énekesek magyar, orosz, német romantikus dalokat énekeltek.

Valamennyi hangverseny iránt nagy volt az érdeklődés, a telt házas eseményeken magas rangú vendégek is képviseltették magukat, mint például Ferenc József, Tisza Kálmán, Andrássy Gyula. A három hangverseny bevétele összesen 8.700 Ft és 10.000 korona, amit a szegedi árvízkárosultaknak ajánlottak fel.

A pesti koncert közreműködői

Ódry Lehel

1837-ben született Nemesmiliticsen. Az 1848-as szabadságharcban apja elszegényedett, így nagyanyja vette át nevelését. 14 évesen befejezte a gimnáziumot és vaskereskedő-inasnak állt. 1857-ben saját üzletet akart nyitni, de apja nem támogatta ebben. Ezután szegődött el egy színtársulathoz. Hamarosan kitűnt szép bariton hangjával, egy év múlva a pécsi színházhoz szerződött. 1862-ben a Nemzeti Színház énekkarába került, ahol pár évvel később már önálló szerepeket kapott. Rövid ideig a kolozsvári színház énekese is volt.

Főbb szerepei: Thomas: Hamlet, Wagner: Bolygó hollandi, Erkel: Brankovics György (a címszerepet Erkel Ferenc neki írta), Gounod: Faust (Mephisto), Verdi: Otello (Jago), Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok (Hans Sachs). 

Busse Alvin

Busse Alvin kisasszonyra 1879-ben „széphangú, fiatal angol lányként” hivatkoznak, aki gyakran lép fel Ódry Lehellel együtt. Pauli tanítványa. A korabeli cikkekben ezt írják az énekesnőről: „Csinos hangja van, mely azonban a felső fokokon még nem fejlett; énekérzékkel és kifejezéssel bir; de hogy kezdő, annak nagyon ki kellett tünni a zongoraköltészet és magyar szavalás bevégzett veteránjai után. Buzditák azonban élénk tapssal, hogy haladjon csak bátran a kezdett uton.”^[14]

Mihalovich Ödön

Az 1842-ben született Mihalovich Ödön régi horvát nemesi család leszármazottja. 1862-től Mosonyi Mihály tanítványa lett, majd Lipcsében folytatta zenei képzését. Végül Budapesten telepedett le, közeli barátság fűzte Liszt Ferenchez és Richard Wagnerhez. Zeneszerzői stílusa is az ő művészetüket követte. Gyakran szerepelt együtt Liszttel koncerteken, négykezes és kétzongorás művekben is. 1881-től a Színitanoda, majd 1887-től a Zenekadémia igazgatója lett. Több szimfónia, szimfonikus költemény és opera szerzője. 

Jókainé Laborfalvi Róza

1817-ben született eredetileg Benke Judit néven. Később nevét Laborfalvi Rózára változtatta. A színésznő a magyar realista színjátszás úttörője volt, kiemelkedő drámai szerepformálásával tűnt ki. Szülei is színészek voltak. 1833-ban lépett először színpadra a budai Várszínházban. Kisebb szerepek után hamarosan lehetőséget kapott nagy tragikai szerepekre is, amelyekkel óriási sikert aratott. A kassai társulatnál töltött néhány év után a Nemzeti Színházba szerződött. 1848. március 15-én találkozott először Jókai Mórral, akivel augusztusban össze is házasodott.

1857-ben az ő vendégjátékával nyitotta meg kapuit a Miskolci Nemzeti Színház. Utolsó fellépése 1859-ben volt.

Főbb szerepei: Katona: Bánk bán (Gertrudis), Vörösmarty: Vérnász (Lenke), Shakespeare: Hamlet (Gertrud), Shakespeare: Macbeth (Lady Macbeth), Jókai: Dózsa György (Csáky Lóra) 

Revive Szégedin!

1879 júniusában francia írók és muzsikusok szerveztek megemlékezéseket és adtak jótékonysági esteket Párizsban az ártól szenvedők javára. Az egyik ilyen esemény műsorán szerepelt Szabadi Frank Ignác, budapesti vendéglős-zeneszerző Török–magyar indulója, Jules Massenet kilencperces, Liszt abbénak ajánlott, nagyzenekari átiratában, Marche Héroïque de Szabadi (Szabadi hősi indulója) címmel. A nevezett zeneszerző az eredeti darabot az 1878-as párizsi világkiállításon hallhatta, amikor cigányzenészek szólaltatták meg Franciaországban először. Másodszor pedig akkor nyílt erre módja, midőn 1879 elején Le roi de Lahore (Lahore királya) című operájának bemutatójára Budapestre jött, s ellátogatott Szabadi Frank vendéglőjébe. Bizonyára megfogta a képzeletét, s ezért hangszerelte meg. Ezt a verziót a koncert rendezője postán küldte el Lisztnek, és pár nap múlva már vissza is kapta annak zongoraátiratát, amelynek a Revive Szégedin! Marche hongroise d[e] Szabady (Szüless újjá, Szeged! Szabady magyar indulója) címet adta a nagy magyar mester.^[15]

A Revive Szégedin! című Liszt-zongoramű eredeti autográf példányát a Somogyi-könyvtár Emlékkönyvtára őrzi, egyéb muzeális értékű, árvízzel kapcsolatos dokumentumok mellett, amiről részletesebben előző cikkünkben írtunk.^[16]

 

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy nincs művész, aki jobban szívén viselte volna a szegedi katasztrófa áldozatainak nyomorúságát, mint Liszt Ferenc. Ahogy a leírásokból is kiderül, egy percig sem gondolkodott azon, hogy 33 év után újra pódiumra álljon a jó ügy érdekében. Szegeden egyszer sem járt a zeneszerző, pedig voltak kísérletek meghívására. De minden és mindenki, ami és aki Magyarországgal kapcsolatos, fontos szerepet töltött be Liszt életében. Magyarnak tartotta magát, és hazafiúi kötelességének érezte, hogy segítsen, ahogy tud. A jótékonykodás egyébként egész életében jellemezte a zeneszerzőt. A támogatottak sorában Szeged is örökké hálás lehet a mesternek, aki igazán sokat tett azért, hogy az árvíz pusztította város – amint a Liszt-mű címe is mondja – „megújhodjon”.

Megjelent a folyóirat 2024. júniusi számában

Jegyzetek

^[1] Vida Andrea – Nagy Gerda: Európa összefog: jótékonysági koncertek Szegedért 1879-ben. Szeged, 2024. május 47–54. o.

^[2] Vidéki rövid hírek. In: Fővárosi Lapok, 1879. 63. sz. 301. o.

^[3] Zichy Géza: Emlékeim II. kötet. Budapest, 1913. 62–63. o.

^[4] Vidéki rövid hírek. In: Fővárosi Lapok, 1879. 63. sz. 301. o.

^[5] Liszt Kolozsvártt. Melléklet a Fővárosi Lapok 1879. évi 64. számához, 305. o.

^[6] Vidéki rövid hírek. In: Fővárosi Lapok, 1879. 66. sz. 317. o.

^[7] Franz Liszt’s Briefe. Összeáll. La Mara, Lipcse, 1902. VII. k. 244. o. 235. l.

^[8] Fővárosi Hírek. In: Fővárosi Lapok, 1879. 71. sz. 343. o.

^[9] Liszt. In: Fővárosi Lapok, 1879. 72. sz. 348–349. o.

^[10] Liszt. In: Fővárosi Lapok, 1879. 72. sz. 348–349. o.

^[11] Liszt. In: Fővárosi Lapok, 1879. 72. sz. 348–349. o.

^[12] Bécsi hírek. Fővárosi Lapok, 1879. 82. sz. 400. o.

^[13] Zichy Géza: Emlékeim. II. kötet. Budapest, 1913. 64–66. o.

^[14] Liszt. In: Fővárosi Lapok, 1879. 72. sz. 348–349. o.

^[15] A művek részletes zenei elemzése megtalálható korábbi cikkünkben: Nagy Gerda–Vida Andrea: Változatok egy Szabadi-témára. In: Szeged. 2024. április 37–42. o.

^[16] Vida Andrea – Nagy Gerda: Európa összefog: jótékonysági koncertek Szegedért 1879-ben. In: Szeged, 2024. május 47–54. o.