Kiss Ernő: Tóth Béla (1924–2013) száz éve

A nagy szegedi prózaíró – talán legnagyobb Szegeden a múlt század ’60-as, ’70-es éveiben – száz éve született egy apró békés megyei községben, Dombiratoson, melynek ma csak 451 lakosa van, s amely éppúgy szegedi kirajzás, mint sok-sok dél-alföldi, vajdasági és bánáti helység; a szülőfalu később díszpolgárává fogadta. Így Tóth Béla is szinte az anyatejjel szívta magába az őzést, mely nemcsak ízes beszédében, hanem írásai egy részében is kimutatkozott.

Bár a Mi, janicsárok című nagyszerű regényében is megírtan tanított falusi iskolában is, egyetemista korától kezdve Szeged volt az otthona, itt alapított családot, teljes életművét, ezen életmű jelentős részét a Városról írta, főként regényeket, novellákat, de jelentős szociográfiákat is. Itt kapcsolódott be az irodalmi életbe, lett a helyi írócsoport egyik motorja, s nagy könyvtárunk, a Somogyi tudományos munkatársa, majd 16 évig igazgatója. A 140 éves könyvtár kiemelkedő jelentőségű vezetője volt, ehhez elég egy pillantást vetni a Dóm téri könyvtári palotára: hogy felépült, hogy ilyen monumentális és szép lett, jórészt az ő szívós munkájának köszönhető. Gondoljunk bele: a Roosevelt téri közművelődési palotában, melyen osztoznia kellett a Móra Ferenc Múzeummal, egyetlen emeletre kellett összezsúfolni a hatalmas, nagyértékű könyvgyűjteményt, a munkatársakat és az olvasókat.

Volt még nagymúltú folyóiratunk, a Tiszatáj rovatvezetője, sőt szerkesztőbizottságának elnöke is. Ez utóbbi sok keserűséget hozott neki: a szerkesztőség, központi, diktatórikus akaratból, politikai okokból történt leváltása után azért vállalta e tisztséget, mert menteni akarta, irodalmi orgánumként megtartani a folyóiratot, ám megbélyegezték, blokád alá helyezték; három év után betegen hagyta ott az elnöki tisztet, s vonult nyugalomba a Somogyi-könyvtárból is.

Még ezután is képes volt megújulni, négy évig ő volt az 1998-ban alakult Szegedi Írók Társaságának elnöke, számos könyvet publikált az egykori Bába Kiadó révén, utolsó nagy műve is fogadott városához kötődött: Szeged vidámítása címmel a Város története és saját élete szegmentumait ötvözte izgalmas művé.

Emlékezetére és életéről december 2-án rendeztünk konferenciát az MTA Szegedi Területi Bizottsága székházában, ahol Diószegi Szabó Pál, Kaposi Márton, Sikaláné Sánta Ildikó és a jelen sorok írója tartott előadást. Ezen előadások várhatóan 2025 januárjától lesznek olvashatók a Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat hasábjain.

A konferencia napján emléktáblát is avattunk Tóth Béla valamikori lakóházán; ahol 54 évig lakott és alkotott, a Bokor utca így már teljesen irodalomtörténeti utcává vált – hiszen egykoron, éppen szemközt írónk lakhelyével, itt lakott az angyali lelkületű csodálatos költő, Radnóti Miklós, kit szegedi évei után alig egy évtizeddel, 80 éve ért a halálos lövés.

Megjelent a folyóirat 2024. decemberi számában