Tóth Marcell: Ellenforradalmárok seregszemléje a világháború árnyékában

Látványos ünnepségnek adott otthont Szeged 1939 augusztusában – itt ünnepelték az ellenforradalmi rendszer születésének huszadik évfordulóját. A 85 évvel ezelőtt tartott rendezvényre az ország minden szegletéből érkeztek a résztvevők: köztük maga Horthy Miklós kormányzó és felesége. E cikkünkben elsősorban a fényképekre és a megmaradt tárgyi emlékekre helyezzük a hangsúlyt: később egy hosszabb, tudományos tanulmányban bővebben ismertetjük mind az ünnepség előkészületeinek, mind a lebonyolításának a részleteit.[1]

Keretek, egyeztetések, előkészületi lépések

Feszült időszakot hozott az 1939-es év a nemzetközi viszonyok terén: habár befejeződött a spanyol polgárháború az év tavaszán, de a németek ugyanekkor folytatták terjeszkedésüket: megszállták Cseh- és Morvaországot, s segítették a német bábállamnak tekinthető önálló Szlovákia létrejöttét. Magyarország ez utóbbinak köszönhetően 1939 márciusában elfoglalhatta az első bécsi döntés után vissza nem került részét Kárpátaljának. 1938 tavaszán elfogadták az első zsidótörvényt (1938. évi XV. törvény), s még az év végén benyújtotta az Imrédy-kabinet a másodikat (1939. évi IV. törvény), amelyet már Teleki Pál kormánya idején szavaztak meg véglegesen 1939 májusában.

Ilyen körülmények között merült fel a kérdés a Miniszterelnökség V. (társadalompolitikai) ügyosztályánál, hogy miként emlékezzenek az 1919-es időszakra. Eredetileg megemlékezéssorozatot szerettek volna budapesti, szegedi helyszínekkel,[2] de végül Teleki Pál kormányfő javaslatára Horthy Miklós kormányzó egyetlen központi ünnepség mellett tette le a voksát.[3] A véglegessé vált augusztus 6-i időpont több szempont miatt szerencsés volt: az előző napi fogadalmi ünnepség, alsóvárosi havi búcsú miatt egyébként is több ezren érkeztek Szeged – ekkor még kiterjedt – tanyavilágából a városba, másrészt pedig megfeleltethető volt a Nemzeti Hadsereg Dunántúlra indulásának[4] évfordulójának.[5] Az ünnepség hangsúlyozott célja volt azt bizonyítani, hogy „Szegedről indult az európai ellenforradalom és ennek első, úttörő vezére Magyarország kormányzója.”[6] Azaz a fő üzenetük az lett, hogy a magyarországi rendszer megelőzte mind a fasiszta, mind az új, szélsőjobboldali ideológiákra fogékonyak előtt egyre népszerűbb náci rezsimet antikommunizmus terén. Már zajlott az ünnepség előkészítése, mikor megtartották az ún. „pünkösdi választásokat”. A II. világháború előtti utolsó országgyűlési választások nyilas előretörést hoztak: a szavazók 30%-a rájuk voksolt.[7] Nem véletlen, hogy a szegedi ünnepség szervezőinek legfőbb céljává az ifjúság megszólítása vált,[8] hiszen fennállt a veszélye, hogy közülük kerülhetnek ki a nyilaskeresztesek újabb támogatói.

A Szegedi Szabadtéri Játékok 1939. június második felében megjelent programfüzetében már benne szerepelt az ünnepség,[9] de jellemzően a következő hónap első napjaiban közölte a helyi és az országos sajtó a megemlékezés hírét, illetve tette közzé az arra való jelentkezés módját. A veteránoknak a volt vezetőiknél, parancsnokaiknál kellett írásban jelentkezniük,[10] de a Miniszterelnökség a településeket is felszólította, hogy jelezzék, élnek-e náluk ellenforradalmárok vagy valamely vértanú hozzátartozói, s azok el szeretnének-e jönni Szegedre.[11] A több száz főnyi jelentkezőt, valamint egykori szolgálati helyüket és 1939-es helyzetüket, lakcímüket áttekintve érdekes kép tárul elénk: megtalálhatjuk az aktív és nyugállományú katonatiszteket, a különböző civil pályákon kenyerüket kereső ellenforradalmárokot, Prónay egykori különítményeseit, sőt még az 1919. május 7-én a szegedi laktanyát a vörösöktől elfoglaló szegedi keresztény és izraelita tartalékos tiszteket is.[12]

Az ünnepség

Gazdagon címerekkel, nemzeti szín koszorúkkal díszített állomás várta az augusztus 6-án vonattal érkezőket – bár sokan már hamarabb jöttek, már az ünnepség előtt napokkal is alig lehetett szállást találni a városban,[13] pedig a különböző helyszínekre csak meghívó ellenében lehetett bejutni.[14] Teleki Pál miniszterelnök a Lél motorkocsival fél kilenckor jött meg, egy órával később pedig a kormányzó vonata is befutott, amelyet ágyúlövések jeleztek a város lakói számára. Vitéz Keresztes-Fischer Lajos altábornagy, főhadsegéd után a nyári altengernagyi ruhába öltözött vitéz nagybányai Horthy Miklós, majd a felesége szállt ki az egyik vagonból. Az országos és helyi politikai, egyházi és katonai elit tagjai mellett volt szegedi ellenforradalmárok, a tengelyhatalmak magyarországi diplomatái, valamint magyaros ruhába öltöztetett kisiskolások várták az államfőt.[15] Horthy Miklósnét a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének szegedi tagjai fogadták virággal.[16]

„Szeged büszkesége és örök dicsősége marad a történelmi tény, hogy Szeged népe a forradalmak mámorában is megtartotta józanságát, hitét és hazafias, keresztény, magyar szellemét, amelyből az elismert szegedi gondolat és élő valóságként a nemzeti megújhodás fakadt” – mondta üdvözlő beszédében, kicsit megszépítve a múltat, Pálfy József szegedi polgármester.[17] Ezt követően a püspöki palotába ment a kormányzó és a felesége, majd visszatértek Alsóvárosra: a Havas Boldogasszony-templomban celebrált misét Uzdóczy-Zadravecz István tábori püspök – pont ugyanúgy, mint ahogy két évtizeddel korábban tette. Ezt követően a rendház ebédlőjében tartottak villásreggelit.

Tizenegy órakor több ezres tömeg fogadta a kormányzót a Széchenyi téren. Középen egy ünnepi díszsátrat állítottak fel Horthynak és feleségének. A hazai fontosabb katonai és politikai vezetőknek, valamint a diplomatáknak az emelvény mellett biztosítottak helyet. Az ünnepi szónok, Zadravecz széles gesztusokkal, püspöki ruha helyett egyszerű ferences csuhába öltözve mondta el rá jellemző stílusban beszédét. Kijelentette, hogy a „gondviselő Isten” választotta ki Szegedet két évtizeddel korábban. Felvázolta a fontosabb (forduló)pontjait e hónapoknak: 1919 januárjában Vajas József és alsóvárosi társai tesznek esküt, majd május 7-én „már kard villog a magyar kerubok” kezében, mikor elfoglalják az ellenforradalmár tisztek a Mars téri laktanyát. Lehetővé válik a szegedi kormányalakítás, azonban „halálos fenyegetésekkel, majd sztrájkkal felelt a vörös” – utalt arra a „szegedi Kapisztrán”, hogy mégsem állt az egész város az ellenforradalom mellett. Végül azonban „lett Horthynak katonája”, megalakult a Nemzeti Hadsereg, amely augusztus első felében a Dunántúlra tette át székhelyét.[18]

A tábori püspök is kifejtette saját értelmezését a szegedi gondolat fogalmáról. Szerinte „a most ünnepelt szegedi gondolat, amely nem hord méhében hanyatlást vagy változtatás szükségét. Ennek gyökere mélyen és egyenesen az évezredes magyar múltba és Szent István alkotmányába mered.” Azaz úgy vélte, hogy a szegedi gondolat egészen a kereszténység felvételéig és a középkori Európába beilleszkedésig vezethető vissza, e történelmi út eleme (vagy inkább az ahhoz való visszatérés) e fogalom.

A kommunizmus mellett alig burkoltan üzent azoknak is, akik a náci Németországra tekintettek mintaként, azaz a magyar náciknak, nyilasoknak: „Minden ország, nemzet, amely a jövőjét nem a szentelt múlt köveire rakja, kisiklik, homokra, talán pocsolyába fut… Nekünk nincs szükségünk a további munkához holmi új elgondolásokra, bizonytalan, új alapokra, új alkotmányokra idegen, új importokra, hanem szükségünk van törhetetlen ragaszkodásra a szegedi gondolathoz” – harsogta. A liberális polgárság régi lapja, a most „keresztény politikai napilap” jelzővel megjelenő Délmagyarország arról számolt be, hogy Zadravecz fenti, külföldi befolyásolásra utaló mondatait percekig tartó viharos taps szakította félbe.[19]

A Széchenyi térről a Mars térre ment a kormányzó és felesége. Az államfő megtekintette az ezredzászlót, amelybe nem sokkal érkezése előtt helyezték el az alapítólevelet, a lobogót a kormányzó neje selyemszalaggal díszítette. Horthy több kitüntetést[20] átadott a szegedi ezredben szolgálóknak. A legmagasabb rendfokozatú elismerést elnyerő alezredes volt, a legalacsonyabb beosztású pedig rendfokozat nélküli, azaz honvéd. Az államfő átadta a családi címerével ellátott „Horthy örökös vándordíjak’” könyvét, valamint két nagy ezüstserleget, egy életnagyságú kormányzói fejszobrot, amelyeket örökös vándordíjnak ajánlott fel a céllövésben elért eredmények honorálására. Ezt követően megtekintette a magyar királyi „Hunyadi János” 9. honvéd gyalogezred díszmenetét[21] – az alakulatnak ezredtulajdonosa volt 1930-tól.

A Klauzál téren folytatódott a ceremónia. Az egykori ellenforradalmárok nyolcas sorokban vonultak fel, legelöl a „május 7-i puccs” egyik végrehajtója, vitéz szentmártoni Pottyondy Károly ezredes kivont karddal, mögötte Uzdóczy-Zadravecz István, P. Ábrahám Dezső ’19-es miniszterelnök, Teleki Pál miniszterelnök, ’19-es külügyminiszter, Csáky István külügyminiszter, ’19-es ellenforradalmár, majd a szegedi kormányok többi tagja, a Nemzeti Hadsereg volt katonái, ellenforradalmárok csoportjai, települési küldöttségek, a szegedi minisztériumok munkatársai stb. – összességében több ezer fő.[22]

„Horthy Miklós Fővezérünk! Mindkét szegedi kormány miniszterelnöke nevében, mint aki mindkét kormánynak tagja voltam, az összes szegedi és más ellenforradalmárok nevében, rang és foglalkozási különbség nélkül egyformán, mint ahogy egyformák vagyunk, jelentkezem. A parancsot végrehajtottuk. A Szegeden újjászületett haza fölvirágzott és már meg is nagyobbodott” – jelentette Teleki Pál miniszterelnök, 1919-es minisztertársának, Horthy Miklósnak, aki a Kárász-ház erkélyéről figyelte az eseményeket. A kormányzó válaszában úgy fogalmazott, hogy „mindnyájan egyformán végeztük feladatunkat. Melegen köszönöm, hogy alkalmat nyújtottatok arra, hogy ilyen nagy idő után ismét együtt láthattalak benneteket és még egyszer hálásan megköszönhetem azt az önzetlen, becsületes magyar munkát, amelyet itt végeztetek.”[23]

Horthy Miklós a laktanyában ebédelt, míg felesége – más előkelő hölgyek kíséretében – Glattfelder Gyulával a püspöki palotában.[24] A kormánytagok és a volt ellenforradalmárok az újszegedi Vigadóban gyűltek össze, ahol Teleki mondott köszöntőt, s felszólaltak többen, köztük a később a magyarországi holokauszt során jelentős szerepet játszó Endre László Pest vármegyei alispán, a szegedi református, május 7-i veterán, tartalékos tiszt és MÁV-tisztviselő, Borza Pál, vagy éppen a ludovikás lázadók életét megmentő, olasz Romanelli ezredes.[25]

A Mars téri garnizonban adta át Bartha Károly honvédelmi miniszter a kormányzónak a Magyar Érdemrend Szent Koronával ékesített nagykeresztjét hadidíszítménnyel, kardokkal, láncon. A Magyar Érdemrend Kárpátalja (illetve részben az első bécsi döntés eseményei) visszafoglalása alkalmából lett egyben haditettek jutalmazására is alkalmazott kitüntetés, a különböző fokozatok kardokat vagy hadidíszítményt kaptak annak jelzésére, hogy milyen körülmények között érdemelte ki elnyerője a viselését.[26]

A kitüntetett honvéd egyének, valamint az egész honvédség büszkeségét és a hadikitüntetés belső erkölcsi értékét nagyban növelné, és a kitüntetett személyek öröme csak akkor lenne teljes – ha a legfelsőbb Hadúr, aki ezeknek a hadműveleteknek lehetőségét megteremtette, azokat a legfelsőbb fokon irányította, akinek acélos akarata azokat teljes sikerré érlelte és akinek a vállára az erkölcsi és történelmi felelősség teljes súllyal nehezedett – tehát a hadikitüntetést legelsősorban kiérdemelte – saját magán is viselné azt” – mondta Bartha. A kormányzó a kitüntetést elfogadta, majd beszédében nemcsak a hadsereg fejlődéséről beszélt, hanem reagált az elméletileg apolitikus honvédségben megjelenő és az időszakban egyre gyakoribb politizálásra is: „A szellemi egység, amely nem enged a honvédség tagjai közé az egységet megbontó eszméket behatolni, párosulva a mindenrangú elöljárókkal és följebbvalókkal szemben táplált bizalommal, az egészséges alap, amelyre fölépülhet egy hadsereg, amely nélkül a nemzet a mai nehéz időkben megállani nem tudna. Mert ma időszerűbb, mint bármikor, amit húsz évvel ezelőtt mondottam: A hadsereggel áll, vagy bukik a nemzet![27]

Fél hattól MOVE-díszközgyűléssel emlékeztek Gömbös Gyulára és a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) 1919. július 5-i díszközgyűlésére a szegedi színházban – hiszen húsz évvel korábban itt választották meg Horthyt a szervezet díszelnökévé. A MOVE elnöke, Szeder János országgyűlési képviselő után ismét Teleki Pál szólalt fel, aki a szegedi gondolattal kapcsolatban kifejtette, az szerinte nem Szegeden született, hanem „már ezeresztendős és erre a földre ezer évvel ezelőtt hoztuk magunkkal Árpád vezér népével.”[28] A rendezvény a Magyar Hiszekegy eléneklésével zárult.[29]

Fél órával később kezdődött meg a Horthy tiszteletére rendezett fogadás a városházán, itt találkozott újra az államfő nejével. Ekkor adta át Pálfy József polgármester a szegedi ellenforradalom emlékére készített plakett első példányát Horthy Miklósnak[30] – a többi 49-et az ellenforradalom veteránjai kapták – többek között Teleki Pál, Uzdóczy-Zadravecz István, P. Ábrahám Dezső, Gömbös Gyula (posztumusz), vitéz Bakonyi (Peidl) Imre, a szegedi Antibolsevista Comité tagja.[31] A plakett tervezője dr. Szőriné Boga Luca ötvös-iparművész volt. Az egyik oldalán Horthy Miklós jobbra néző portréja található és körülötte „A SZEGEDI ELLENFORRADALOM EMLÉKÉRE 1919–1939” felirat olvasható, a másik oldalán pedig Szeged címere látható, alatta a következő szöveg: „SZEGED SZ.KIR.VÁROS KÖZÖNSÉGE”.[32]

Érdekesség, hogy eredetileg Tukats Sándor főispán egy olcsón elérhető, két pengős (kb. 27 mm átmérő) méretű emlékérmet javasolt, amelyet a látogatók olcsón megvehetnek. Azt tanácsolta, hogy ennek ezüst vagy aranyozott ezüst változatát kapják meg ajándékba a fontosabb meghívottak – ezt a tervet azonban idő- és pénzhiány miatt a város elutasította.[33]

Este nyolc órától a Magyar passió című előadást tekintette meg a kormányzó, valamint a nézőtéren helyet foglaló résztvevői az ellenforradalmi ünnepségnek. Az államfő és felesége csupán az első felvonásig maradt, ezt követően ismét a püspöki palotába tértek vissza, elbúcsúztak a püspöktől, és az állomásra vitették magukat fél tízkor. Itt egy kisebb tömeg búcsúztatta őket. A sajtó beszámolója szerint a vonat indulását követően beborult az ég és a tikkasztó nap után frissítő zápor hullott.[34]

 

Összegzés

Megállapítható, hogy az ünnepséget zavartalanul sikerült lebonyolítani, a több ezres tömeggel látványosan üzentek a belső és külső kritikusoknak. Fontos eredménynek tekinthető, hogy a veteránok egységesen jelentek meg – bár érdekes, hogy a korabeli tudósítások gyakorlatilag egyáltalán nem ejtettek arról szót, hogy a felvonulók között izraelita vallásúak és származásúak is voltak, míg a katolikusok jelenléte kifejezetten markánsan mutatkozott meg (Zadravecz szerepe és Glattfelder püspöki palotája mint a kormányzói pár „átmeneti otthona”). Kérdéses azonban az, hogy sikerült-e megszólítani a fiatalságot: a valóságban inkább a volt ellenforradalmárok ünnepeltették magukat – az eredetileg deklarált céllal szembemenve.

A szerző köszönetét fejezi ki Pócs Nándornak, hogy saját kutatásainak eredményeit megosztotta, továbbá háláját fejezi ki a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársainak és Domonkos Gábor magángyűjtőnek, hogy segítették korabeli felvételekkel a tanulmánya illusztrálását. 

Megjelent a folyóirat 2024. decemberi számában

 Jegyzetek

[1] Terveink szerint a Belvedere Meridionale folyóiratban tesszük közzé lektorálást követően az említett kéziratunkat. Itt említjük meg, hogy húsz évvel ezelőtt – csak a korabeli sajtót felhasználva – az ünnepségről és annak falerisztikai vonatkozásairól jelent meg tanulmány: Pandula Attila: A szegedi ellenforradalom 20. évfordulójának szegedi ünnepségei 1939. augusztus 6-án. In: Éremtani Lapok, 2004/8. szám. 15–20. o.

[2] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), K Polgári kori kormányhatósági levéltárak, 29 Miniszterelnökség – Társadalompolitikai Osztály (a továbbiakban: K 29 ME-TPO), 4. csomó. 173–174. o.

[3] MNL OL K 29 ME-TPO, 4. cs. 175. o.

[4] Ez 1919. augusztus 4. és 8. között zajlott. Augusztus 9-én vált ki a fővezérség a hadügyminisztérium kötelékéből.

[5] MNL OL K 29 ME-TPO, 4. cs. 175. o.

[6] MNL OL K 29 ME-TPO, 4. cs. 176. o.

[7] Sipos Péter: „Pünkösdi választások”. In: Sipos Péter (főszerk.): Magyarország a második világháborúban. Lexikon A–Zs. Budapest, 1996. 363. o.

[8] MNL OL 92. o.

[9] Délmagyarország, 1939. június 21. 8. o.

[10] Nemzeti Ujság, 1939. július 9. 8. o.

[11] Az 50461/1939. M. E.-V. számú rendelet alapján. L. MNL OL K 29 ME-TPO, 4. cs. 202. o.

[12] MNL OL K 29 ME-TPO, 4. cs. 8–29. o.

[13] Délmagyarország, 1939. augusztus 8. 1. o.

[14] MNL OL K 29 ME-TPO, 4. cs. 55–61. o.

[15] 1939 Szeged, 1919-es ellenforradalom 20 éves évfordulója. https://www.darabanth.com/hu/gyorsarveres/397/kategoriak~Kepeslapok/Magyarorszag~1000004/1939-Szeged-1919-es-ellenforradalom-20-eves-evforduloja-Horthy-Miklos-koszontese-a-vasuta~II2391167. Utolsó letöltés: 2024. november 14. 12:00.; Délmagyarország, 1939. augusztus 8. 1. o.; Pesti Hírlap, 1939. augusztus 8. 1. o.

[16] Képes Pesti Hírlap, 1939. augusztus 8. 1. o.

[17] Délmagyarország, 1939. augusztus 8. 2. o.

[18] Délmagyarország, 1939. augusztus 8. 2–3. o.; Hétfő, 1939. augusztus 7. 2–3. o.

[19] Délmagyarország, 1939. augusztus 8. 3. o.

[20] Az adományozások hivatalos közlési helye: Honvédségi Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. Személyes Ügyek, 1939. szeptember 1. 35. o. 

[21] Hétfő, 1939. augusztus 7. 2. o.; Hétfő Reggel, 1939. augusztus 7. 2. o.

[22] Délmagyarország, 1939. augusztus 8. 3. o.

[23] Uo.

[24] A meghívni kívántak és a meghívottak listája: MNL OL K 29 ME-TPO, 4. cs. 44 – 45., 81. o.

[25] Esti Ujság, 1939. augusztus 8. 6. o.

[26] Pallos Lajos – Sallay Gergely: Csillag és kereszt. 100 éves a Magyar Érdemrend. Budapest, 2023. 41–44. o.

[27] Délmagyarország, 1939. augusztus 8. 4. o.

[28] Uo.

[29] Hétfő, 1939. augusztus 7. 4. o.

[30] Délmagyarország, 1939. augusztus 8. 4., 6. o., Uj Magyarság, 1939. augusztus 8. 4. o.

[31] 8 Órai Ujság, 1939. augusztus 9. 6.; Délmagyarország, 1939. november 16. 6. o.; Tóth Marcell: Szegedi vitézek, vitéz szegediek. Szeged, 2022. 78. o.

[32] Képes Pesti Hirlap, 1939. augusztus 9. 1. o

[33] Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltára Központi Levéltára. IV. Megyei törvényhatóságok és thj. városok, megyék, Szeged város levéltára, B. Kapitalista kor, 1401. Szeged város főispánjának iratai, b. Iratok. 511/1939. sz.

[34] Délmagyarország, 1939. augusztus 8. 7. o.; Friss Ujság, 1939. augusztus 8. 2. o.; Nemzeti Ujság, 1939. augusztus 8. 4. o.; Pesti Hírlap, 1939. augusztus 8. 4. o.; Ujság, 1939. augusztus 8. 3. o.