Bíró-Balogh Tamás: Egy adalék Kádár János 1958-as szegedi útjához
A Szegedi Kender-Lenszövő Vállalat vendégkönyve
Kádár Jánostól viszonylag kevés magánszöveg ismert – a most előkerült autográf ezek közé tartozik. A szöveg voltaképpen egybejegyzés egy szegedi vállalat vendégkönyvében.
1 – a tétel
Az Antikvárium.hu 2024. október 13-én zárult 23. Dedikált könyvek aukcióján 10-es számú tételként kelt el az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat azon vendégkönyve, amely az 1958 és 1960 közti bejegyzéseket tartalmazza. Kikiáltási ára – mint minden darabnak ezen az aukción – 1, azaz egy forint volt, a licitharc végül kerek kétszázezer forinton állt meg.
A tételleírás szerint a tétel állapota: „Kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratos, foltos címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, felragasztott papírlap maradványait tartalmazó hátlappal, színezett lapélekkel, tiszta belívekkel.”[1] A vendégkönyv 192 számozatlan oldalból áll, de a bejegyzések nem töltik ki az egészet, csak az első 74 lapon szerepelnek, a könyv többi lapja üres. A bejegyzések maguk is többfélélek: szó szerinti beírások (emlékszövegek, aláírások) és beragasztott dokumentumok (pl. levelek, táviratok) is találhatók köztük. De közös bennük, hogy természetesen mindegyik a gyár életéről, annak látogatóiról tanúskodik. Több száz aláírás, kézjegy, beírás, vallomás, beragasztott üdvözlet és üdvözlő távirat stb. található magyar és külföldi vendégektől.
A tételleírásból azt is tudni, hogy „a bejegyzések különféle vállalati kiállításokhoz, jubileumokhoz, illetve néhány külföldi üzemi látogatói csoporthoz köthetők”. Például az 1958 márciusában tartott a kender-lenszövő ipar újdonságait bemutató szegedi kiállítás, az 1958. áprilisi a vállalat 70 éves jubileumára rendezett „dokument képkiállítás”, az 1960 áprilisában, a „felszabadítás” 15 éves jubileumára rendezett üzemi kiállítás, a XVIII. Szegedi Iparivásár és Kiállítás, az 1960. május 7-i kínai-bolgár szakszervezeti küldöttségek látogatása, vagy a szovjet turisták 1960. júl. 21-i üzemlátogatása. Így természetesen sok az idegen nyelvű beírás is. Az autográf kézjegyek mellett a vendégkönyv „tartalmaz továbbá 14 db, 1958-ból származó, beragasztott dísztáviratot is, amelyeken az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat 70 éves jubileumára hazai partnervállalatok által küldött gratulációk olvashatók (pl.: Hungarotex, Déltex, Kender- és Jutagyár, Csillaghegyi Lenárugyár, Budapesti Lenfonógyár, Pécsi Kenderfonógyár, stb.)”.[2]
A történelmi relikvia így fontos hely-, intézmény- és kortörténeti dokumentum, ráadásul Magyarország 20. századi történetének egyik meghatározó politikusától, formálójától (akiről korszakot is elneveztek) is tartalmaz egy kézjegyet. Ezáltal pedig szó szerint a Kádár-korszak hiteles lenyomata.
2 – a bejegyzés és keletkezési körülményei
Kádár János először 1956. november 4.–1958. január 22. között, majd második alkalommal 1961. szeptember 13-től 1965. június 30-ig volt a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke; a két időszak között Münnich Ferenc (1886–1967) töltötte be ezt a tisztséget; és mellette volt úgynevezett államminiszter Kádár, s ezzel egy időben az MSZPM KB első titkára.
Ebben a minőségében járt 1958. október 31-én Szegeden. A helyi napilap, a Délmagyarország, nem meglepő módon, az első oldalon számolt be az eseményről: „Pénteken, tegnap Szegedre látogatott Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter. Vele együtt érkezett Szirmai István elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Csongrád megye és Szeged országgyűlési képviselőjelöltje. A kedves vendégeket a szegedi pártbizottság épületében Németh Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára és ifjú Komócsin Mihály elvtárs, a szegedi pártbizottság első titkára fogadták.”[3]
Mivel nem spontán – magánemberi – látogatásról volt szó, a sajtó természetesen a politikai vezető minden lépését követte és (majdnem) mindenről beszámolt. Így tudni lehet, hogy a pártbizottság épületében tartott fogadás után „Kádár elvtárs a délelőtti órákban látogatást tett az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál. Nagy szeretettel fogadták, majd valamennyi üzemegységet végigjárt s hosszan, barátian elbeszélgetett a vállalat dolgozóival. Utána együtt ebédelt velük a gyári étkezdében.”
A következő napi Délmagyarország képriportot közölt a politikus szegedi útjáról.[4] A Liebmann Béla (1899–1996) által készített öt felvételből az első három a gyárlátogatást mutatja be. Sorrendben a képaláírások (melyek kép nélkül is riportszerűen idézik fel az ott töltött időt):
1) „Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói nevében Kispéter Mihályné, a szövőde kiváló dolgozója virágcsokorral köszöntötte Kádár elvtársat.”
2) „Az üzem raktárában Kádár elvtárs közel 20 percig időzött, ahol megtekintette a gyár készítményeit és elbeszélgetett az ott dolgozókkal is.”
3) „Több dolgozótól megkérdezte Kádár elvtárs, mennyi a keresete, férje vagy felesége hol dolgozik, van-e gyermek és ki ügyel rájuk, míg szüleik dolgoznak. Megérdeklődte, elégedettek-e munkakörülményeikkel, életszínvonalukkal. Képünkön [a] cérnázó üzemrész egyik munkásnőjével beszélget.”
Viszont van valami, amiről a sajtó nem tudott, és így nem is számolt be róla. Vagy esetleg nem tartották lényegesnek, hiszen általában „szokásos” dologról van szó, de tény, hogy Kádár János ekkor a gyár vendégkönyvébe is beírt. Az eddig ismeretlen hat sornyi autográf betűhív átirata ez:
Mindíg jóleső érzéssel fogok emlékezni az Ujszegedi Kender és Lenszövögyárban eltöltött órákra, különössen arra a szívélyes fogadtatásra, amelyben részem volt. Jó egészséget, sok sikert a munkában, és boldogságot a személyes életben, a gyár mínden dolgozójának.
Kádár János
Szeged, 1958 oktober 31-én
Az emlékkönyv vonatkozó oldalán Kádár bejegyzése önmagában áll: senki sem akart, vagy nem mert a Magyar Szocialista Munkáspárt első emberének sorai alá írni, vele egy lapon szerepelni.
3 – Kádár szegedi napja ezután és a szegedi verse
A Délmagyarország november 1-jei tudósításából azt is tudni lehet, hogy Kádár János „délután 2 órakor hagyta el a gyárat, majd gyalogosan városnézésre indult, keresztül a Tisza-hídon. Elsétált a Dóm térig, majd onnan a Kárász utca felé haladt. Amerre járt a városban, a járókelők igen sokan felismerték s szívélyesen köszöntötték.” Később pedig, „délután az egyetemre látogatott Kádár elvtárs és itt is igen szívélyes, baráti légkörben tanácskozott a szegedi értelmiségiekkel. A várost csak a késő esti órákban hagyta el.”
A napnak erről a szakaszáról két Liebmann-fotó tanúskodik, képaláírásuk ez:
4) „Szeged értelmiségi dolgozóinak képviselői, egyetemi tanárok, orvosok, mérnökök, művészek, írók, újságírók folytattak közvetlen hangú beszélgetést a központi egyetem aulájában Kádár János elvtárssal.”
5) „Többfelé végigsétált Kádár elvtárs a szegedi utcákon, s – mint képünk is mutatja – megtekintette a Széchenyi tér és a Kárász utca kirakatait.”
*
Az októbervégi szegedi látogatásról még két cikk számolt be. Az egyetemi találkozóról november 4-én, pár nappal később pedig egy hosszabb (és személyesebb, részletesebb) riport szól az újszegedi szövőmunkások között eltelt időről.
Az értelmiségiekkel való találkozás kapcsán is szóba kerültek a szövőgyár munkásai: „[Kádár] Hatással van a baráti találkozó valamennyi résztvevőre, íme az egyik professzor megjegyzése, miután az eszmecsere befejeződött: »Imponált nekem a nyíltságával«. Melyik rész is tetszett ennek az embernek? Az, hogy az értelmiség legfelső rétege, jóllehet, nem él olyan jól, mint a múlt rendszerben, de a pártot mindenekelőtt az érdekli, hogy az értelmiség zöme jobban él. Nem küzd filléres gondokkal, nincs szellemi ínségmunka, nem fél a holnap bizonytalanságától. Nagy örömet okoz a pártnak, hogy a dolgozó emberek egyenesebb gerincűek, szabadabbak, derűsebbek — megnőtt az életkedvük. Ki merik mondani a véleményüket. Ezt tapasztalta Kádár elvtárs az újszegedi szövőgyár munkásai körében is. Az egyik szövőnő melegen megszorongatta a kezem — mondja —, jól is esett a szíves köszöntés, a következő szava viszont már az volt az asszonynak, hogy szeretne nyugdíjba menni. Csupa olyan dolgozó emberrel találkoztam, aki kimondja, amit gondol.”[5]
A gyűri látogatásról szóló riport szocreál hangulatát érdemes több helyről idézni: „Sok szónak szívta már ki színét, koptatta el értelmét a gyakori és felesleges használat. Ezért ezt a szót: ünnep, úgy szeretném leírni, hogy megőrizze eredeti fényét. Azt akarom mondani, hogy a szó valódi értelmében ünnep volt az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál Kádár János elvtárs látogatása napján. […] Kíváncsi fejek lesték reggel óta a kaput, vajon mikor érkezik. S amikor szétfutott a hír, hogy megérkezett, szakadhatott a szál, vesztegelhetett az orsó, a vetélő, a figyelem most a műhelyajtókra szegeződött: jön-e már. […] A szélső gépeknél, ahol várható volt, hogy elhalad a kedves vendég, ketten is ügyeskedtek. [Egyikük] »kifogott« magának egy gépet a szélső sorban, amelyiken éppen ebben a műszakban senki sem dolgozott. Nagy szerencséje volt: Kádár elvtárs hozzá ment, hogy beszélgessen vele. A többiek irigyelték, de ő maga annyira izgatott lett, hogy szólni sem tudott.” „A Délrost tiloló műhelyének ajtajából asszonyok, lányok integettek, minket se kerüljön el. […] Érezni lehetett, hogy a kézszorítás nem csak egy napra szól. Annyit jelent, hogy: »Kádár elvtárs, a párt számíthat ránk«. Ez a kézszorítás, itt, a gépek között sokáig emlékezetes lesz és sohasem veszíti el ünnepélyességét.” Végül pedig, ahogy illik, a gyár vezetői búcsúzáskor egy albumot és egy nagy tekercs szőnyeget adtak ajándékként Kádárnak. Az viszont utóbbit nem fogadta el, s „szegedi tájszólással, rímeket faragva” válaszolt:
A szívességöt köszönöm,
a szőnyegöt nem viszöm.
Mert, ahogy állítólag mondta: „Hadd vigyem én innen emlékezetül a látogatás tapasztalatait, emlékeit, ez a szőnyegnél sokkal többet ér.”[6]
A vers persze nem igazi vers, nem több annál, mint aminek látszik. Bökvers, rögtönzés, a szegedi tájszólásra építő rímpár. Azt is mondhatjuk, Kádár a játékos versikével humorizált.
Megjelent a folyóirat 2024. decemberi számában
A képek forrása a Móra Ferenc Múzeum.
Jegyzetek
[1] https://www.antikvarium.hu/aukcio/index.php?t=cd&bid=1180512&aid=33969
[2] Uott.
[3] Kádár János elvtárs tegnap Szegedre látogatott. Munkásokkal és értelmiségiekkel folytatott baráti eszmecserét. In: Délmagyarország, 1958. november. 1. 1. o.
[4][4] Kádár János elvtárs Szegeden. In: Délmagyarország, 1958. november 2. 3. o.
[5] N. I.: Kádár János és a szegedi értelmiség. Széljegyzet. In: Délmagyarország, 1958. november 4. 3. o. (Kiemelés tőlem: BBT.)
[6] N. P.: Kádár János elvtárs és az újszegedi szövőmunkások. In: Délmagyarország, 1958. november 9. 3. o.