Boros Tamás: A 100 éves évforduló csak egy állomás, de az út folytatódik

Interjú Száz Krisztinával, a Szegedi Egyetemi Énekkar társkarnagyával

Jövőre lesz száz esztendeje, hogy az akkori Ferencz József Tudományegyetem kötelékében létrejött a Szegedi Egyetemi Énekkar. A kórust 15 férfi alapította és 1941-ig férfikarként működött. 1943-ban vegyeskarrá változott az együttes. Az énekkar vezetését 1996 óta – Kohlmann Péterrel közösen – Száz Krisztina látja el, aki jelenleg a kórus történetét összefoglaló kiadványt készíti. A Somogyi-könyvtárban megtalálta a kórus első jelentős vezetőjének, Kertész Lajosnak a hagyatékát, mely számtalan fotót, meghívót, újságcikkeket és levelezéseket tartalmaz. Az énekkar történetének négy nagy szakasza van, kiváló vezető karnagyok fémjelzik ezeket. De az 1925-től íródó történet mellett Száz Krisztina azt is kutatta, hogy mik az énekkar legfőbb értékei, melyek hatással vannak a mai egyetemistákra, mi az, ami életben tartja ezt a nagy hagyományú együttest. A Szegedi Egyetemi Énekkar ma is aktívan működik, 2025 májusában nagyszabású programmal ünneplik meg az alapítás 100. évfordulóját.

Kertész Lajos és hagyatéka

– 1996 óta, Kohlmann Péterrel együtt, társkarnagya a Szegedi Egyetemi Énekkarnak. Ezért nem is meglepő, hogy szakdolgozatát a kar történetének 100 évéből írta.

– Nagyon furcsának találtam, hogy ennek a száz évnek (vagy egy részének) a történetéről eddig nem készült összefoglaló áttekintést. Sajnos nem volt egy korábbi kronologikus gyűjtés, amire támaszkodhattam volna. Viszont óriási szerencsém volt, hogy a Somogyi-könyvtárban megleltem az első karnagynak, Kertész Lajosnak a hagyatékát, amely tartalmazza az 1925-ös alapszabályt, régi feljegyzéseket, meghívókat, fényképeket. Ebben megtalálható az első 15 tag belépési nyilatkozata is, kézjegyükkel ellátva, lakcímüket és szakjukat is feltüntetve.

– Az egyetemi énekkarnak akadt elődje, esetleg jogelődje Kolozsvárott, 1921 előtt?

– Biztosan működött Kolozsvárott is dalárda (mivel abban az időben ez volt a formátuma a közös éneklésnek), de sajnos erre vonatkozóan nem találhatóak dokumentumok a hagyatékban. Kertész Lajos nagyon precíz ember volt. A képekre sokszor feljegyezte (akár gépelt formában) a hozzájuk kapcsolódó egyéb fontos adatokat is, például a dátumot, helyszínt vagy hogy ki szerepel a fotón.

– Milyen szakosak voltak az ön által is említett egyetemisták, a 15 alapító?

– 11 orvostan-, 1 matematikus-, 2 jogász- és 1 gyógyszerészhallgató. Ekkoriban még nyilván kevesebb kara volt az egyetemnek. 1925 február 27-i dátumú az alapszabály, mint az első okmány, az Egyetemi Tanács pedig november 30-án jóváhagyta a működést és engedélyezte a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem Énekkar elnevezés használatát. Az alapszabályban egyébként találunk néhány érdekes pontot. Például három igazolatlan hiányzás után kizárták az illetőt a kórusból. A létszám 1925-től kezdve folyamatosan bővült. Kertész Lajos 1934 végén vette át a kórus karnagyként való irányítását és ezt a munkáját 1956-ig végezte. A két dátum között (a háborúban) munkaszolgálatban is volt, viszont személyiségét tükrözte, hogy még ott, azokban a nehéz időkben is kórust szervezett a társaiból.

– Említette, hogy precíz embernek tűnt Kertész Lajos, ami a hagyatékában is látható?

– Amikor elkezdtem kutatni a hagyatékot akkor láttam, hogy óriási anyagról van szó. Sajnos nincsen digitalizálva, ezért egyesével valamennyi dokumentumot meg kellett néznem, kézbe kellett vennem. Fantasztikus kincsek találhatóak benne! Olyan kordokumentumok, melyek nélkül a kórus történetét ma nem tudnánk bemutatni. Számtalan meghívó, újságcikk, levél segít abban, hogy 1925-ig vissza tudjunk menni az időben. És ami a legfőbb segítség, hogy szinte mindhez van kiegészítő információ vagy a fotó hátoldalán, vagy hozzátűzve a dokumentumhoz. Érdekes tény, hogy nem ismert mikor és ki által kerültek be az iratok a könyvtárba. Elképzelhető, hogy maga Kertész Lajos gondolta úgy élete végén, hogy ez a módja annak hogy megmaradjanak a dokumentumok, de az is lehet hogy valamelyik örököse tett így. A hagyatékból 4 dokumentumot november 20-án az énekkarral örökbe fogadtuk a Somogyi könyvtárban. Ezek: az 1925-ös alapszabály, melyen a 15 belépő tag neve olvasható, egy 1926-ban készült fotó a kórusról, egy Lugosi Döme által írt könyv, melyben a szegedi zenei életről készült jelentésben már részletes ismertető szerepel a kórusról (1929-ből) és egy fotó 1938-ból, melyen Szent-Györgyi Albert díszdoktori avatása után a kórus sorfalat áll és köszönő dalt énekel számára. Ezen kívül még a Hiszekegy kottáját választottuk ki az örökbefogadásra, mert azt gyakran énekelte a kórus a kezdeti időszakban. Mind az 5 dokumentum a kórus 100 éves történetét igazolja, ezért tartottuk fontosnak.

– A kórusba 1941-től léphettek be hölgyek is.

– 1940-ben a második bécsi döntés értelmében a Ferencz József Tudományegyetem visszaköltözött Kolozsvárra és Szegeden új egyetem, a Horthy Miklós Tudományegyetem jött létre. A jogi kar megszűnt és mivel a kórus 80%-a jogász volt, ez jelentős létszámcsökkenést eredményezett. Az új rektor segítségével,  – aki az 1940/41-es tanévben Szent-Györgyi Albert volt – hölgyeket toboroztak és vegyeskarrá alakították a kórust. 1943-ban már meg tudták tartani az első vegyeskari szereplésüket. A kórus történetében fontos megemlíteni Szent-Györgyi Albert egy éves rektorságát (1940/41-es tanév), aki mindvégig támogatta a kórus működését. Például a költözés miatt megüresedett termek egyikét felajánlotta a kórus számára próbateremnek.

Nobel-díjasok és a kórus

– Érdekesség, hogy már a rektorsága előtt, a Nobel-díjának elnyerése alkalmából köszönthette őt az egyetemi énekkar.

– Azt szoktam mondani, hogy ritka az olyan kórus, amely két Nobel-díjasnak is énekelhetett már működése során. Először 1938. április 6-án Kertész Lajos vezetésével adtak szerenádot, majd másnap április 7-én a díszdoktorrá avatásán is köszöntötték Szent-Györgyi Albertet. Később 1973-ban ismét Szegeden járt, ez alkalomból a Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatták, és ekkor szintén énekelt a kórus, akkor már vegyeskari felállásban. 2023-ban pedig Karikó Katalinnak adtunk szerenádot a Dóm téren, a Kémiai Tanszék karzatáról énekelhettünk egy egyesített kórussal, mivel azon a nagy téren egy 60 fős kórus hangja “elveszett” volna, ezért összehívtuk a szegedi énekkarokat és így egy 300 fős összkarként énekeltünk. A következő alkalom 2024. áprilisában volt, ahol az ünnepi ülésen elénekeltük Kodály Cohors generosa című művét, amit annak idején 1973-ban Szent-Györgyinek énekelt a kórus. Legutóbb pedig a november 6-án szervezett ünnepségen énekeltünk Karikó Katalinnak az egyetemi könyvtár (TIK) melletti Göncz Árpád sétányon, amikor az általa ültetett fát meglocsolta. Erről fotó is készült, így már párba állítható a Szent-Györgyi Albert és a kórus, valamint Karikó Katalin és a kórus fotó. Ez megjelenik majd a kórus 100 évét bemutató könyvben is.

– Érte-e nehézség a vegyeskart a Rákosi-korszakban?

– Ebből azt hiszem nem sokan tudták magukat kivonni. 1952-ben népi együttessé vonták össze az énekkart a tánckart és a zenekart. Ráadásul ebben az évben nekik is meg kellett Rákosi születésnapját ünnepelni. Jellemzően a táncosokat támogatták, a kórus és a zenekar csak közreműködők voltak. Ez az időszak a kórus számára szakmai visszalépést jelentett, hiszen a műsort maximum 2 szólamú népdalok előadására korlátozták. Szerencsére ez csak 2 évig tartott és 1954-ben újjáalakult a vegyeskar. Ráadásul Kodály Zoltán abban az évben, másik ügyből kifolyólag Szegeden járt és meglátogatta az énekkart is. A BTK Auditórium Maximum termében tartottak neki egy koncertet. Ezzel kapcsolatos érdekesség, hogy Kodály kapott egy listát a kórus repertoárjáról és abból választhatott ki műveket, amit aztán a kórus elénekelt számára.

– Volt kockázat ebben az úgymond kiszámíthatatlanságban?

– Abszolút! Hiszen nem lehetett tudni azt, hogy mely műveket tudja magabiztosan a kórus, és melyek, amiket kevésbé. Gondoljunk csak bele: 1954 tavaszán lettek ismét vegyeskar, június 6-án pedig már Kodály előtt énekeltek. Ez nagy bátorság, bár én úgy fogalmaznék, hogy óriási szakmai teljesítmény egy repertoár betanítása. Kodály élt a lehetőséggel, választott egy saját művet, és néhány madrigált, amiket meghallgathatott.

– A Rákosi-korszak után fellélegezhetett a kar?

– Alapvetően igen. 1954 és 56 közötti időszak sikeres volt, majd 1956-ban Lajos bácsi kérte a nyugdíjaztatását. Rövid ideig Mihálka György vezette a kórust, de a munkái a főiskolára szólították, így visszahívták Lajos bácsit, aki még 1966-ig vezette az énekkart. Fontos megemlíteni, hogy 1964–66-ig női karként működtek.

A második nagy korszak: Szécsi József

– 1966 után úgy tudom, nem sikerült egyből megtalálni a megfelelő vezetőt.

– Két évig nem igazán volt meg az összhang az új vezető és a kórus között, ennek okairól minden kétséget kizáró forrást nem sikerült szereznem. Ám 1968-ban jött Szécsi József. Ő a Ságvári Gimnáziumnak volt az énektanára és ő vezette a gimnázium zenekarát, mely gyakran kísérte a Kertész Lajos által irányított egyetemi kórust. Kiváló kapcsolat volt a két karnagy között. Amikor Szécsi átvette a kórus irányítását szerencsés helyzetben volt, ugyanis tudott gondoskodni az utánpótlásról, hiszen a gimnázium után az egyetemi kórusba invitálta a volt tanítványait. Ez az időszak egyértelműen az egyetemi énekkar második virágkora volt, ami persze annak is köszönhető, hogy az ő idejében nem volt annyi kényszerű változtatás, nyomasztó külső, történelmi körülmény, mint elődje időszaka alatt. Jóska bácsi állandó, nyugodt időszakban tudta irányítani az énekkart.

– Ez a virágkor miben látszódott leginkább?

– Elsősorban abból, hogy számos rendezvényen fellépett a kórus, ami a különböző meghívókból nyomon követhető. Volt egy állandó repertoár, ezért nagyon sok versenyre és külföldi fellépésekre is el tudtak menni. Számos rádiófelvételen vettek részt Budapesten, bővelkedtek a programokban. Jóska bácsi 17 évig, 1985-ig volt karnagy, utána nyugdíjazták. Őt követte Gyüdi Sándor és Cser Miklós közös karnagysága 1990-ig. Róluk elmondható, hogy kiváló szakemberek voltak. Később Cser Miklóst a munkája Budapestre szólította, így Gyüdi egyedül folytatta az irányítást, 1990–96 között. Cser Miklós 2015-ben még vezényelte a régi tagokból álló összkart a 90 éves jubileumon, de ő sajnos ma már nincs közöttünk.

1996-tól ismét két karnagy az élen

– Gyors fejszámolás után így Kohlmann Péter és ön a leghosszabb ideje “hivatalban lévő” énekkar-vezetők?

– 1996-ban vettük át Gyüdi Sándor helyét, tehát 2026-ban lesz 30 éve, valóban.

– Milyen a munkamegosztásuk?

– A funkciónk teljesen azonos, bár érdekesség, hogy nem vagyunk az egyetem oktatói. A műsort közösen tervezzük meg, hogy ki melyik művet vezényli, az pedig megegyezés kérdése. Közösen tanítjuk be a darabokat, a próba alatt is gyakran váltunk, ettől lesz az egész, nagyon színes és változatos, hiszen különböző habitusúak vagyunk, emiatt a csoporttal együtt töltött másfél óra nem egy ember karakteréhez igazodik.

– A jelenlegi létszám tekintetében, arányában mekkora az állandó/fix tagok száma?

– Való igaz, hogy a fluktuáció az egyik legfőbb problémánk. Amikor például én 1991-ben beléptem a Gyüdi-időszakban az egyetemi énekkarba, mint a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola karvezetés szakos hallgatója, akkor lehetett tudni, hogy egy egyetemista 3–5 évig biztosan itt lesz. Ma már ez a bizonyosság hiányzik, hiszen van, aki fél évre szeretne jönni, más pedig itt marad akár nyolc évig is. Az állandó tagok száma még szemeszterenként is változik, de olyan 10–20 közötti létszám az, akire hosszabb ideig számíthatunk, ám ha valaki végez, vagy megváltozik az élethelyzete, akkor hamar és hirtelen jöhet a búcsú.

– A hallgatóknak még kredit is járhat a tagságért. Mindennek ellenére úgy hiszem, nem eshet be bárki egyetemista az utcáról.

– Nyitottak vagyunk és bárkit szívesen látunk, de van egy minimális szűrő. A félévek elején van egy meghallgatás, amivel láthatóvá válik, hogy ki az, aki nem fog tudni bekapcsolódni a munkába. Egyébként nem a kreditvadászokat szeretnénk kiszűrni, hiszen volt olyan tagunk, aki az elején őszintén bevallotta, hogy csak emiatt választott minket, aztán azonban itt ragadt nálunk. Tehát az nem zavar minket, ha valakit vonz a 2 kredit. A meghallgatáson ritkán történik meg, hogy valakit eltanácsolunk, mert egyáltalán nincs hallása. A kottaolvasás nem feltétel nálunk.

– Jelenleg milyen a fiúk és a lányok aránya?

– Abszolút ideális, a szólamarányokat tekintve jelenleg irigylésre méltó a helyzetünk, ezt bátran állíthatom. A 65 tagból, 22 fiú van és 43 lány, ami teljesen ideális összetétel.

– Az énekkar történetében már több programról beszélgettünk, azonban a válaszokból az is kivehető, és sejthető, hogy teljesen más volt régebben programokat szervezni és teljesen más ma. Ez mennyire egyszerű vagy épp nehéz feladat?

– Fél évre előre tudunk gondolkodni, ennél hosszabb távra nehezen. Nem lehet előre látni, hány új ember jön és mennyi marad, akik már ismerik a korábbi repertoárt. Fellépéseink két területen láthatók, egyrészt a város által szervezett hangversenyeken veszünk részt, ahogy Szeged többi kórusai is, ezen kívül pedig egyetemi fellépéseink vannak, Tajti Gabriellán és a Kulturális Irodán keresztül. Ez az őszi és a tavaszi kulturális fesztivál megnyitóit, vagy a decemberi díjátadó gálát jelenti. Figyelmet fordítunk arra, hogy az online térben is megjelenjünk, a nemrég megújult honlapunkon hírt adunk a leendő és a lezajlott programokról is.

– Azt is lehet látni, hogy nem csak zenei, de egyéb társadalmi programokat is szerveznek.

– Számos extra programon veszünk részt. Például a legutóbbi Kertész-hagyatékból történt örökbefogadáson túl tavasszal örökbe fogadtunk a Vadasparkból egy teknőst és a Füvészkertből egy 100 éves tölgyet, de elmentünk főzni a ferencesekhez a szegénykonyhára is. Fontos a társadalmi szerepvállalás, az egyetemisták világlátását nekünk is formálni kell. Sajnos az egyetem nagyon személytelen, de a kórus ezt kompenzálja a közvetlen és személyes kapcsolatokkal. A nemrég készített szakdolgozatomban azt is kutattam, túl az énekkar történetén, hogy a jelenlegi 65 tagunkból ki honnan jött, milyen zenei képzettséggel rendelkezik és mik (voltak először) a motivációi. És kíváncsi voltam arra is, hogy mi az, ami életben tartja ezt a 100 éves együttest. Számos kutatás alátámasztja, hogy az énekkar munkája során nem csupán a kórusművek elsajátítása és előadása történik, hanem más, jelentős zenei transzferhatások is kimutathatóak. A Szegedi Egyetemi Énekkar működése során is bizonyítható, hogy a szakmai tevékenységen túl milyen hatások érvényesülnek. Így a szociális hatás (közösségérzet, társas kapcsolatok erősödése), a pszichológiai hatások (stressz csökkentése, boldogságérzet növekedése), a fizikális hatások (izmok tréningje, szívritmus, légzés) és a kognitív képességek javulása (memória). Mindezt a kórustagokkal készített szófelhő is szemlélteti.

– Gondolom, hogy az elkövetkezendő hónapokban minden a 100 éves évforduló körül forog majd.

– Természetesen már nagyon dolgozunk a 2025. május 10-i rendezvény szervezésén. Az előbb említett honlapot is azért frissítettük, hogy azon megjelenjenek a centenáriumi koncert tudnivalói. A hangversenyre várunk minden régi tagot is, lesznek majd közösen előadott művek. Mindenhez kellenek a pontos és naprakész információk, amiket a honlapon olvashatnak el az érdeklődők. A régi tagok számára a felhívást november közepén kezdtük el hirdetni. Reméljük, hogy Kertész Lajos időszakának a végéről, a női karból talán eljönnek néhányan az ünnepségre. Az ezt követő, tehát a Szécsi-, a Gyüdi-, Cser- és a mi időszakunkból biztosan sokan leszek egykori kórustagok. Reméljük, hogy sok egykori taggal közösen szólalhat meg a koncert végén az összkar, szimbolizálva ezzel a múlt és a jelen összekapcsolódását.

Megjelent a folyóirat 2024. decemberi számában