Fabulya Andrea: „Kék mennybolttól a fák…”
Dér Endre: Égi öröm hegedül című kötetéről
Hitesség és Isten-keresés. Pillanat teremtette varázs és történelembe vetettség tragikus sors-élménye. Szegediség és Békés megye emlékei. Dokumentális utalásrendszer és szerethető, fiktív hősök. Az írói mesterség ismereteit megelőzi (és talán meg is előlegezi lelkiségével, empátiájával) a lelkészi hivatás.
Dér Endre könyve fölötti merengésemben eszembe jut a három esztendeje állított márványtábla, a számomra akkor még ismeretlen író-költő Teleki utcai lakásánál tartott megemlékezés, a Dér család, Kiss Ernő kulturális szakember, irodalmár, Cserháti Sándor, evangélikus lelkész és a tiszteletüket tevők csoportja.
A szeretetteli emlékállítás azonban csak akkor érheti el célját, ha folytonosságában és ismétlődő gesztusaiban egyre több emberhez (esetünkben: olvasóhoz) képes eljuttatni magát a szellemi hagyatékot, a munkásságot. Erre vállalkozik a Kiss Ernő által szerkesztett Dér Endre-kötet Égi öröm hegedül címmel, amely épp a 2025-ös Ünnepi Könyvhét előtt látott napvilágot. A kötetet Veszelka Attila irodalmi beszélgetésben mutatta be Kiss Ernővel a Könyvhét Dugonics téri nagyszínpadán, majd pedig Cserháti Sándor beszélgetett róla a szerkesztővel az evangélikus egyház rendezvénytermében.
A könyv alcíme: Versek, novellák, Marika – színmű. Ez a posztumusz kötet a 21. Dér Endre-könyv. Kiss Ernő elkötelezett és igen felkészült ismerője a teljes Dér Endre-korpusznak, hiszen bár az 1997-es albumot Dr. Majzik István szerkesztette Dér Endre 75. születésnapjára, az életrajzi fejezetet már Kiss Ernő írta (ez a Bába Kiadó kiadványa volt akkor). Nagyon értékes gyűjtemény ez is, saját írásai, róla szóló esszék, tárcák, érdekes képes és szöveges dokumentumok olvashatók benne. A most kiadott Égi öröm hegedül című kötet az előszót leszámítva csak Dér Endre-műveket tartalmaz.
A könyv megjelenését Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Szegedi Evangélikus Egyházközség, Dudás Árpád, Zsadány község polgármestere és a Csongrád Vármegyei Népművelők Egyesülete támogatta. Ki kell emelnünk a Dér családot és a kivételesen fontos alkotói munkát végző Dér Juliannát, aki a kötet illusztrálását végezte, illetve őt dicséri a kötetborító képi világa is. Kiss Ernő szerkesztő minden bemutatón hangsúlyozza Hegedűs Réka tördelő-szerkesztő és az A-Színvonal 2000 Nyomda színvonalas munkáját.
A kötet szerkezete a sokszínűséget tükrözi: a versekkel kezdődő, kisepikával folytatódó, majd a színművel záródó gyűjtemény átível a József Attila-díjas alkotó gazdag életművén. A versek hol imádságos, hol perlekedő-kereső hangneme mindig felfelé irányuló tekintettel párosul, legyen bár vigaszt kereső, bátorító, emlékező, zsoltárosan hálát adó vagy fájdalmas, de sosem árva az emberi hang. „Alkotott-e Isten embernél árvább szívet?!” – teszi fel mégis az elkeseredett kérdést a versbeszélő A homlokodat ilyen pogánynak sohse láttam című versben, azonban a rapszodikus kedély mindig a hit és a remény felé kanyarodik végül: „… Mégse hagyd a csillagok meséjét! / Ki téged csillagbámulásra alkotott, / talán megsimogatja hűs kezével / pogánytüzű, szép homlokod.”
A versek tematikájában megjelenő Békés megyei, alföldi táj, a viharsarki helyszínek gyermekkori bensőségessége érintkezést mutat a novellák világával. A kisepika fő témája az emberek világa, az ember-ember viszony, különösen megrendítő erejű feltárások, kapcsolati-érzelmi szálak finomrezgéseire láthat rá az olvasó. Ezek közül is az egyik gyöngyszem a Pótszülők című írás, melynek – mint a kötet számos más történetének is – fókuszában a gyermek-felnőtt viszony áll, emellett a felelősségvállalás kérdése, szerepe mindennapi életünkben. Az írások jellemzője a személyes hang, gyakran E/1-es narráció, a női szereplők megszólaltatása önvallomásos módon, a – Sinka István vagy Móricz Zsigmond tónusát idéző – szociografikus, dokumentális igény, pl. az Elszántan című novellában. A csodapók című elbeszélésben szintén női nézőpontból látjuk a magánélet kiszolgáltatottságát a háború kíméletlen, mindent maga alá temető hömpölygésében.
A kötetnek egyik legizgalmsabb, legsodróbb írása a Marika című színmű. A keretes szerkezetbe ágyazott retrospektívben is a háború és az egyéni érdek, a kisszerű, karrierista attitűd áll szemben a tiltott szerelem erejével. A vándormotívum itt mégis megújul, képes izgalmas színekben megjelenni, a beemelt versek líraisága is fokozza ezt az élményt. Írói ars poeticának is tekintheti az olvasó Andris Marikának szóló vallomását (melynek részletét választottuk ezen írás címéül) az alkotásról: „A kék mennybolttól a fák és füvek gyökeréig békesség áradt a tájon, csak messziről szűrődött hozzám egy kis darálómalom monoton pattogása… Én falun nőttem fel, gyerekkoromtól kezdve szerettem a fákat, a földek tavaszi zöld áradását…” Ennek a vallomásnak negatív tükre, mintegy luciferi parainesis Kővágónak az Andrishoz intézett szónoklata: „Öregem, csak egyszer élsz. Ez a sötétfejű emberiség nem érdemli meg, hogy az ember az egyetlen életét elpuskázza miatta.”
Az olvasás során mindvégig arra eszmélek, hogy a könyv mintha emberi kapcsolataink megélésére tanítana – nem direkt szándékoltsággal, nem homlokráncolós didaktikával, hanem valamifajta szelíd példázatossággal, jó arányérzékkel kimért meseszerűséggel és valószerűséggel. A beszédmódok változatossága: a versek zsoltárossága, a novellák sokféle szereplői hangja és különösen a nőszereplők életteli bemutatása, a színmű tragikus, emellett lírai szépsége egy gazdag alkotói világba enged betekintést. Zárszóként hadd álljon itt ismét a kötetnek számomra központi üzenetét képező kapcsolatok, viszonyok bemutatásai közül egy rövid idézet az Anyám titka című novellából: „Számára mindenfajta kapcsolat az életet testesítette meg, éppen ezért mindenkit tisztelt.”
Dér Endre könyve szelíd, halk szavú könyv. Régi idők füveskönyveit idézi, tudás van benne, mely átadódni vágyik. Ha szabad javasolnom: nyíljunk meg neki, megéri!
Dér Endre: Égi öröm hegedül. Szerkesztette Kis Ernő. Szeged, Csongrád Megyei Népművelők Egyesülete – Szegedi Evangélikus Egyházközség, 2025.