Apró Ferenc: Régi prímásaink: Farkas József és Farkas Jóska
A Cigányprímások a 19. századi Szegeden című füzetem 1995-ben jelent meg. Nem kevés adatom volt Farkas Józsefről is, de halálozási idejének a hiányában – nem írtam róla. Unokája, Szegedi Farkas Jóska pedig a 20. századi prímásokat bemutató füzetbe került volna, – de nem készült el. A korabeli sajtó nemigen írt a cigánymuzsikusokról, a kivétel a világjáró ifj. Erdélyi Náci (1845–1893) volt. Nevük akkor jelent meg a lapokban, ha új zenekar alakult, külföldre szerződtek vagy elhunytak. A vendéglősök, kávéházasok rendre hírt adtak arról, ha valamelyik zenekar egy–két este náluk játszott. Ezek a keretezett hirdetések jelentik a kutatómunka alapját.
1.
Farkas József Szeged–Alsóvároson született 1849. március 12-én, Farkas Pál hangász és Zsigmond Anna gyermekeként. A későbbi prímás élete tele van fehér folttal, az első máris itt van: hogyan került a zenéléssel foglalkozó cigánycsalád Alsóvárosra? A muzsikus romák mind Fölsővároson laktak a Szent Miklós templom körüli utcákban. (A mai Rom utca neve is a roma szó rövidülése…) Előttem kétségtelen, hogy hegedülésre – szokás szerint – az édesapja fogta, rendszeres tanulmányairól nincs adatunk…
Farkas József 23 éves korában, 1872. június 11-én megnősült, Murka Máriát (1856–1903) vette nőül. (A feleség Murka Menyhért [Mendus] prímás és Kantó Éva gyermeke volt.) A házasságból három gyermek szültetett: Matild (1873), Mária (1874) és Ferenc (1875). Az utóbbi Ókanizsán (ma: Magyarkanizsa) jött a világra, ebből következik, hogy az apa, Farkas József akkor ott dörzsölte a szárazfát.
Farkas valószínűleg 1885-ben tért vissza Szegedre, és zenekart szervezett maga köré. Eleinte városszéli éttermekben kapott rövid szerződéseket, érthető, hogy többre vágyott: Horvátországba készült[1], terve megvalósulásáról nem tudok. Áprilisban még itthon volt, a Széchenyi téri Gambrinuszban játszott[2]. Ebben az időben Dankó Pista és zenekara is húzta itt egy-egy hétvégen.
A hirdetések szerint Farkas a következő helyeken csinálta a muzsikát. Az Iskola utcai Hungáriában, amikor az éttermet és kávéházat Fuhry Konrád vette át[3]. Játszott a Kölcsey utcai Próféta udvarkertjében[4]. A következő év március 2-án az ő zenekarával nyitott a Szende (1884 előtt: Schön) Eleonóra átvette Hétválasztó.[5] Hegedűje zenéjével kezdte meg a nyári évadot 1890. májusában Zombori Mihály dorozsmai fürdője.[6]
Az 1891. évi farsang egyik cigánybáljáak a rendezője Farkas és Murka Ferenc (Fercsi) volt, testvére Murka Máriának. Zsarkó Gyula Vár utcai vendéglőjében tartották meg február 12-én csütörtökön, Farkas Józsefék húzták[7]. A másik farsangi cigánybálnak a Fekete Sas utcai Hétválasztó adott helyet, Ponya János prímás volt a rendezője.
A Kígyó utcai Fiume kávéház 1891. március 24-én és 25-én (kedden, szerdán) tartotta az akkoriban szokásos Purim-estet. Mindkét nap Farkas Józsefék muzsikáltak. Ugyanitt játszottak április 4-én és 5-én is. Szende (1884-ig Schön) Adolf a hírdetésében azt is hangsúlyozta, hogy kávéházát átalakíttatta, díszesen berendezte[8]. Két hét múlva arról adott hír a helyi sajtó, hogy Farkas és zenekara a nyári évadra az előpataki fürdőbe szerződött.[9] A kis helység az erdélyi Háromszék vármegye miklósvári járásában volt. Előtte még akadt föladata Farkas Józsefnek. Az Amerikából – négy évi szereplés után – hazatérő Murka Gáspár (ifj. Erdélyi Náci segédprímása) új, tizennégy tagú bandát verbuvált maga köré. (Anyagi gondjai nem voltak, mert a zsebét húzó 25.000.– forinttal Szeged egyik leggazdagabb emberének számított.) Murka fölkérte Farkast karmesternek: föladata a zenekar szólamainak a betanítása volt, a bandába nem ült be.[10] Murka Gáspár – nagy valószínűséggel – a másik testvére volt Murka Máriának.
A következő adatom 1895-ből való: Schwarcz Adolf vette át a Fiume kávéházat, a megnyitásán a Farkas-zenekar játszott.[11] A fölsővárosi „tornyos iskola” melletti Erzsébet-kertben 1896-ban muzsikáltak.[12] Hosszas szünet után az utolsó kép róluk: az Ádám-kávéházat átvevő Elefánt Jakab (1861–1931) kérte föl őket zenélésre.[13]
A zenekar 1902 utáni föllépéséről nem tudok. A legvalószínűbb, hogy Farkas keze megbetegedett, nem tudott játszani. Ha tudogatott, beült a zenekarba, amely az új prímása nevén működhetett tovább. (A cigányzenélés világának régi bölcselkedése, hogy a prímásból bőgős lesz...)
Farkas József dalszerző is volt. Két művének (Tűzoltó polka, Pincér induló) keletkezési ideje nem ismert, sajtóhíradást – meglepetésemre – nem találtam egyikről sem.[14] A Szegedi Országos Dalárünnepélyre (1889. augusztus 15–19.) Dalár indulót szerzett. Czapik Gyulának a Kárász utcai Tary-házban levő könyvkereskedése hirdette, ára 60 krajcár volt. A Szegedi Híradó 1895. december 1-jén négy új daláról adott hírt. Az egyiknek a verse (!) nem kevesebb író, mint Tömörkény István tollából került ki:
Jaj, de megvert a jó Isten,
Hogy oly nagyon szeretlek,
Hogy oly nagyon tépem, zúzom
Szerelemmel szívemet.
Ha kinevetsz, ha kikacagsz,
Csak nálad van a lelkem,
Hűtlenséged barna kislány
Soha el nem felejtem.Szegény szívem bánatában
Szomorúan felzokog,
Erdő mélyén a patakban
Róla szólnak a habok.
Erdő mélyén a patakba
Búsan hull a falevél,
Hulló levél, patak habja,
Mind a szívemről beszél.
Magával a versikével nincs mit foglalkoznunk, de bizonyság arra, hogy Tömörkény és Farkas József ismerte egymást. A kis hírfej óvatosan fogalmaz, a szerző négy új dalt „ad sajtó alá”: a dalok már ismeretesek a szegediek előtt, „széltében” éneklik a tánchelyeken. (Ha a nóták valóban elterjedtek, e tény Farkas dallamtermő tehetségére utal.) Három évvel később Polczner Árpád (1875–1896) újságíró, költő két versét zenésítette meg.[15]
Farkas József életútján az utolsó évszámok: a felesége, Murka Mária 1903. november 28-án meghalt. Prímásunk tizenegy évi özvegység után 1914. január 14-én megnősült: Erdélyi Rozáliát, id. Erdélyi Náci (1821–1891) János nevű testvérének az asszonylányát vette nőül. Farkas két év múlva, 1916. február 6-án, 66 évesen Szegeden kezdett neki a leghosszabb álomnak…
Az egykori ismert muzsikás elfeledetten halt meg, a hazai sajtóban egyetlen nekrológ sem jelent meg róla…
2.
Farkas Józsefnek két lánya és egy fia volt, Ferenc (1875–1938). Ő is hangász lett. A nagykanizsai születésű Bali Borbálát vette nőül 1899. október 4-én. Két gyermeke született: József és Mária (1903). Az első világháborúban maradandó sebesülést szenvedett. Hosszú évekig szegedi cigányzenekarok élén muzsikált, majd katonazenész lett: ő volt a szegedi 5. honvéd gyalogezred katonazenekara cigányosztályának a prímása. A Szegedi Új Nemzedék 1924. október 3-i száma elismerő szavakkal köszöntötte az ezüstlakodalmát elülő muzsikust.[16] Budapesten hunyt el 1938. november 2-án.
3.
Írásunk ezen részében Farkas Ferenc fiát, a Farkas Jóska, 1934-től Szegedi Farkas Jóska néven elhíresült prímást idézzük meg. Szegeden született 1900. április 4-én. Arra gondoltam, hogy már kisgyermek korában hegedűre fogták, ám meglepetés ért: a Farkas József név nem fordul elő a helyi zeneiskola értesítőiben! A szülők a másik utat választották, a gyermeket az édesapja taníthatta hegedülni…
A kemény, kitartó, céltudatos édesanyja határozta el, hogy fiából orvost nevel. (Más forrás szerint a kis Jóska fiú az így megszerzett tudományával rokkant édesapját szerette volna meggyógyítani.) E távoli célok megvalósítása kezdeteként – éveket vesztve – 1912-ben lett Farkas József a szegedi állami főgimnázium elsőse. Az értesítők tanúsága szerint fölső tagozatosként az iskola ifjúsági zenekarának a vezetője volt, – 1921 nyarán érettségizett.
Talán ez év őszén lett orvostanhallgató, ő volt az egyetemi (hallgatói) zenekar vezetője. Alaposan be volt fogva: délelőtt az előadások hallgatása, délután tanulás, este moziban játszott némafilm alá.
Demeter György (1876–1925), a törvényszéki orvostan professzora önálló kutatásokra alkalmasnak nyilvánította. Élt a lehetőséggel, munkája az 1924/25-i tanévben pályadíjat nyert: „Az orvosi karnál (…) törvényszéki orvostanból Aszalós János és Farkas József által együttesen beadott pályamű – a pénzhígulásos időben – 600.000 korona (…) pályadíjjal honoráltatott.”[17]
A húszas éveinek a vége felé járt, amikor 1928. október 8-án nőül vette az 1906-ban született Nagy Etelkát. Az anyakönyv szerint a „szigorló orvos” vőlegény lakása Fölső Tisza-part 6, az aráé Széchenyi tér 3/A.
Farkas vendéglátói prímási pályája 1930-ban kezdődött. Horváth Szilárd, a Klauzál téri EMKE kávéház bérlője június 29-én terjedelmes hirdetésben tette közzé, hogy mostantól nála játszik Farkas Jóska és zenekara. A prímás – így tovább a hirdetés – az egyetemi zenekar egykori vezetője, nótaszerző, aki Károlyi Árpád (1896–1953) volt zenészei közül vett át tagokat: jótékony hangversenyek, emlékezetes bálak muzsikusaként ismert. Horváth egy évvel később azt hírelte, hogy Farkasék reggel 4 óráig játszanak.[18] Az egyik érdekes műsorról: a székely esten az ércességében is behízelgő hangú Ajtay Andort (1903–1975) kísérték.[19]
Farkas Jóska alakja fölbukkan Ignácz Rózsa (1909–1979) – önéletrajzi jellegű – kisregényében: segít elszöktetni a kezdő színésznőt az őt nemtelen eszközökkel ostromló Golf Náci elől…[20]
Prímásunk három év után váltott: átmenetileg a Vár utcai Bohn étterem kerthelyiségébe[21], majd évekre a Hágiba szerződött.[22] A Belvárosi moziban tartott nótaesten mára legendává nőtt énekeseket, Utry Annát (1907–1968) és Cselényi Józsefet (1899–1949) kísérte.[23] Ez évben játszott először a magyar rádióban. Kálmán Imre Az ördöglovas című operettjének a szegedi ősbemutatója (február 10.) után Farkas Jóska és zenekarának játékát közvetítették a Hágiból, – fél egyig… Bizony, távolodni látszottak az egyetemi szigorlati vizsgák!
A cigányzenészek nem felejtették el fölköszönteni 1934-ben Pálfy Józsefet (1874–1944), Szeged új polgármesterét, elnyerendő segítő jóindulatát a szűkös időkben. A küldöttség élén a prímások álltak (Farkas Jóska, Czutor Dezső), onnan húzták az első szegedi embernek:
Ha meguntál kisangyalom szeretni,
Szabad neked új szeretőt keresni…
Adjon Isten szebbet, jobbat nálamnál,
Nékem pedig csak olyant, mint te voltál…
Ráhúzták a polgármester másik szívenótáját is:
Nem való bokréta gyűrött süveg mellé,
Nem való gazdag lány szegény legény mellé.
Mért is jár utána, kinek nincsen módja
Fodros rokolyára, selyem suhogóra,
Puccos viganóra.
Pálfy József meghatva mondott köszönetet, és kijelentette, hogy a cigányzenészek minden jogos érdekét támogatni fogja. [24]
Nagy nap volt Szegedi Farkas Jóska életében 1934. december 9-e: ő vezette a zeneakadémiai Kókay István-esten a száz tagú cigányzenekart: estére már „csak” szegedi volt, társaival a rádió stúdiójában játszottak! (Volt a dolognak némi hátamöge: összekalapozott pénz is kellett az utazáshoz, a hangszerek [cimbalom, bőgő, cselló] szállításához.) A muzsikások játéka meggyőzte a könnyűzenei szerkesztőséget, ahonnan kezdték küldözgetni a fölkéréseket a Tisza partjára. Színházunk 1935. március 2-án mutatta be Kálmán Imre A montmartre-i ibolya című operettjét, melyet közvetített a rádió. Az adás a Hágiból folytatódott, Szegedi Farkas Jóskáék hangversenyeztek – éjfél utáni 20 percig. Ez évben kerültek Farkasék kapcsolatba Bittó Jánossal (1909–1970), az „orgonahangú” szegedi dal- és nótaénekessel: az Ipartestület Horváth Mihály utca székházának a márványtermében léptek föl együtt, március 3-án.
Sorjáztak a fölkérések: játszottak az épülő Somogyi-telepi templom javára[25], Zabb Sándor dalköltő szerzői estjén[26], a „Szegedi Homokos Stúdió” műsorában[27], a szellemi inségmunkások művészestjén a színházban[28] nagy nevek társasáságban: föllépett Laurisin Lajos, Gere Lola, N. Miksa Ilona, Ocskay Kornél, Antos Kálmán és mások. A rádió gyakran foglalkoztatta a zenekart: a kiadott műsorok szerint számos föllépésük volt.[29]
Szegedi Farkas 1935 őszén a fővárosba költözött, új zenekarával a nagykörúti Valéria kávéházban játszott. A szenzációra mindig éhes pesti lapoknak kedves témájuk volt a prímás egyetemi tanulmánya. A 8 Órai Újság[30] szerint már csak két szigorlatot kell letennie, hogy orvosi diplomát kapjon. Ámbár Farkas hozzátette, hogy a diplománál többre tartja a hegedűt, a muzsikálás világát.
A zenekar két év múlva váltott, a Rákóczi úti Metropol Szálló éttermében kapott szerződést.[31] Munkadójuk folyamatosan hirdetett, egy év elteltével jelent meg az utolsó.[32] A Pesti Napló[33] és az Újság[34] munkatársai itt is rájuk találtak. Farkas elmondta, hogy nagyapja is, hat gimnáziumi osztályt végzett apja is „kottista” volt, azaz nem „fülre” tanulták meg a darabokat. Ő maga második osztályos középiskolás volt, amikor édesapját behívták katonának: ettől az időtől kezdve naponta játszott az elárvult hegedűn. (Tanítómesteréről nem beszélt.) Az Újság szerint Farkas fél év múlva orvos lesz, jelenleg az áll a névjegyén, hogy cigányprímás. Hegedűvel már „gyógyított”, de mert rokkant apján nem tudott segíteni, csalódott az orvostudományban…
Nem találtam adatot az 1939 és 1942 közti évekről. Pesten maradt, de zenekara olyan étteremben (kávéházban) játszott, amely egyetlen hirdetést sem adott föl. (Lám, milyen szerepe van a reklámnak az életrajz összeállításában…)
A pesti lapok után a Szegedi Új Nemzedék[35] is rátalált Farkasra. Hantházi Sári (1905–1956) újságíró szerint itthon is kitűnő muzsikus volt, úgy törte össze a szíveket, ahogyan akarta. Lelke kétfelé osztódott, kérdés, vajon mivel fog ezután gyógyítani: tudománnyal-e vagy nótaszóval?
(Írjuk le: nem valósult meg a 8 ÓraiÚjság hangzatos címadása [Dr. Cigányprímás], Farkas nem szerezte meg az orvosi diplomáját.)
Ismét gyakori rádióföllépések következtek.[36] Végre egy tájékoztató adat: Horti Lajos színészt, nótaénekest kísérték új helyükön, a József körút 52–56. számú patinás Bodó-kávéházban: a rádió mintegy tízszer közvetítette a műsorukat.[37]
Adataim szerint Szegedi Farkas Jóska és zenekara lényegében 1944 elején fejezte be a muzsikálást. (A háború utáni időkből csak négy föllépésükről tudok.) Epilógus: a volt prímás a Zenész című havilapban közölte két cikkét: A magyarnóta[38], A magyarnóta külföldön és belföldön[39]. Talán ezekkel búcsúzott el a zene világától…
A Magyar Muzsika Könyve[40] (1936) szerint Farkas Jóska mintegy 50 nótát írt. Ezt megerősíti Leszler József.[41] Csak hármat ismerek (Elvesztettem a szívemet, Azt mondom a nagyvilágnak, gyűlölöm a nótát, Nem szeretem a virágot én azóta).
Fájón kevés maradt ránk a volt prímás utolsó éveiről, elcsöndesedett mindennapjairól. A családi gyászjelentés érdekes adatot tartalmaz: Farkas József, „szegedi Farkas Jóska zeneszerző és zenekarvezető”, a Ganz Vagon- és Gépgyár tisztviselője 1958. január hó 24-én, 57 éves korában elhunyt. Búcsúztatása 28-án lesz a rákoskeresztúri temetőben. Gyászolja neje, Nagy Etelka, gyermekei (Ferenc, Sándor), menyei (Juliska, Aranka) és unokái. Megtudjuk a lakcímét is: Budapest, VIII. ker. Kisfaludy utca 28/B, II. emelet 1. ajtószám. Amit hozzá tudok tenni: Farkas a Ganzban „gyártás-előkészítő” volt, korai halálát agyvérzés okozta.
A Kanadában megjelenő magyar nyelvű Képes Világhíradó 1960. novemberi száma hanglemezeket hirdetett eladásra.[42] Jól jött a magyar kormánynak, hogy a csárdásokért, hallgatókért kemény dollárt kapott cserébe. Az egyik korongon fönnmaradt valamicske Farkasék játékából. Ők kísérték Szalay Lászlónak (1915–1990), a magyarnóta-éneklés nagyságának két számát: Kicsi, fehér meszelt szoba, Hogy mondjam meg néked…
Mindössze ennyi maradt a gloria mundi-ból, világ dicsőségéből…
Megjelent a folyóirat 2024. júniusi számában
Jegyzetek
[1] Szegedi Napló 1886. febr. 5.
[2] Szegedi Híradó április 9.
[3] Szegedi Napló 1888. május 31.
[4] Szegedi Napló 1888. július 15.
[5] Szegedi Napló 1889. február 28.
[6] Vendéglősök Közlönye. 1890. május 15.
[7] Szegedi Híradó 1891. január 27., február 13.
[8] Szegedi Híradó 1891. április 4.
[9] Szegedi Híradó 1891. április 17.
[10] Szegedi Híradó 1891. április 28.
[11] Szegedi Napló 1895. május 5.
[12] Szegedi Napló 1895. június 7.
[13] Szegedi Napló 1902. június 22.
[14] A két szerzeményről bővebben 2024. februári lapszámunkban olvashatnak: Vida Andrea – Nagy Gerda: „Tekintetes Kass János úrnak…” Széljegyzetek két régi kotta margójára. 35-42. o. (a szerk.)
[15] Szegedi Napló 1898. szeptember 27.
[16] Farkas Ferenc cigányprímás ezüstlakodalma. In: Szegedi Új Nemzedék, 1924. október 3.
[17] Beszámoló a Szegedi m. kir. Ferenc József Tudományegyetem 1922/23–1926/27. évi működéséről. Szeged, 1929. 478. o. (Pályázatok eldöntése című alfejezet.)
[18] Délmagyarország 1931. június 13.
[19] Délmagyarország 1932. április 10.
[20] Ignácz Rózsa: Tegnapelőtt. (Homoki vörös.) Budapest, Magvető, 1957. 132–137. o.
[21] Délmagyarország 1933. július 15.
[22] Délmagyarország 1933. augusztus 15.
[23] Délmagyarország 1934. január 18.
[24] Magyarság 1934. július 10.
[25] Délmagyarország 1935. május 4.
[26]Délmagyarország 1935. május 4, 12
[27] Délmagyarország 1935. május 7.
[28] Délmagyarország 1935. május 15.
[29] Délmagyarország 1935. augusztus 25., december 3., 1936. január 5., április 26., május 14., augusztus 25., 1937. április 18., május 12, július 16., október 1. stb.
[30] Dr. Cigányprímás. In: 8 Órai Újság, 1935. november 10.
[31] Délmagyarország 1937. november 25.
[32] Délmagyarország 1938. november 27.
[33] Farkas Jóska cigányprímás most készül utolsó orvosi szigorlatára. In: Pesti Napló, 1937. szeptember 15.
[34] Csalódtam az orvosi tudományban. In: Újság, 1937. szeptember 15.
[35] [Hantházi Sári] H. S.: Szegedi cigányprímásból gyakorló orvos. In: Szegedi Új Nemzedék, 1942. július 31.
[36] Délmagyarország 1942. augusztus 30., szeptember 6., szeptember 29., november 19., december 25. és 1943. január 30.
[37] Délmagyarország 1943. február 19.
[38] Zenész 1947. április
[39] Zenész 1947. június
[40] Dr. Molnár Imre: Magyar Muzsika Könyve. Budapest, Merkantil-Nyomda, 1936.
[41] Leszler József: Nótakedvelőknek. Budapest, Zenemű Kiadó, 1986. 119–120. o.
[42] Képes Világhíradó. 1960. november