Máté Zsolt: A szegedi Szent István tér leírása – Erdélyi Mihály építész

I. Szent István tér

Amikor 1948. szeptember elején először mentem iskolába, a bátyám kísért el. Ez így volt első nap, azután már mindig magam mentem. A Tisza-parton haladva elnéztem a várost, s most is, mint korábban sokszor szemembe tűnt, és megcsodáltam az alacsony fölsővárosi házak fölé emelkedő a Szent István téri víztorony csodálatosan formált várszerű tetejét. Meg is kérdeztem rögtön a bátyámat, akit mindentudónak tekintettem. Mi az? Azonnal válaszolt. Sokirányú ismeretét – ismeret híján ­– most is, mint sokszor máskor, ötletével egészítette ki. Egyrészt nem vallotta be, hogy nem tudja, másrészt, hogy engem elkápráztasson rávágta, hogy az bizony Attila király vára. A „várra” azután sokszor rácsodálkoztam, míg végre édesanyám fölvilágosított, hogy az ugyan nem vár, hanem a piacon álló víztorony teteje látszik ide. Kérésemre el is vitt a Szent István térre, ahol képzeletvilágom a földi valósággal nézhetett szembe. „Attila király vára” ma már nem látszik ki a Tisza-partra.

A Fölsőváros egyre magasabbra emelkedő beépítettsége elnyelte, A romantika ugyan elmúlt, de az épület építészeti gazdagsága azóta is kedvenceim közé tartozik.

Az 1904-ben épült, 1000 köbméteres víztornyot Zielinszki Szilárd statikus tervezte, – az építész Korb Flóris volt. Úgy mondják, hogy az 54,4 méter magas torony Magyarország első vasbeton szerkezetű épülete.

A víztorony mint építmény a magyar építészettörténet ikonikus különlegessége. A 19-20. század fordulóján olyan épülettípusként jelent meg, amely szerkezeti, funkcionális és architektonikus sajátosságaiban egyedülálló. Létrejöttét a vasbeton  építés új kínálati lehetőségei, a civilizációs fejlődés újdonsága és az eklektika utolsó fellobbanásával együtt a kialakuló szecesszió akkreditálták. Pár éve műemlékekkel foglalkozó építészhallgatóm összefoglaló tanulmányt készített a korszakban épített víztornyokról. A páratlan gazdagságú gyűjteményben is különleges helyet foglalt el a Szent István téri torony. A minden ízében tipikus darab különlegességét Korb  architektonikája városképi ikonikus értékké varázsolta. Az „Öreg hölgy”-ként is emlegetett torony keletkezésének története és minden vonatkozású részletezése az interneten elérhető.

Fennmaradása, megóvása sok szerencsés körülménynek köszönhető. Kilátóként és kiállítóhelyként való működése turisztikailag gazdagítja a város bőséges kínálatát.

A torony műemléki rekonstrukciója 2005-ben fejeződött be. Általában májustól szeptemberig minden hónap első szombatján 10:00 és 16:00 óra között tekinthető meg a víztorony. Ezeken a napokon előzetes bejelentkezés nélkül bárki megnézheti a víztornyot és a benne berendezett kiállításokat.

– De hogy került a térre, a közepére? Mi volt ott előbb? Egyáltalán a várostörténetben mikor bukkant föl a Szent István tér? A tornyon kívül mi van a téren?

Ha egy városi térnek nincs saját funkciója – nem működik. A Szent István térnek a piacon kívül nem volt vonzó funkciója, látnivalója,– közösségi térként nem vált be. De mint piac, jól megtalálta a mondanivalóját. Egykor az egész teret elfoglalta. Az Árvíz után kezdetben búzapiac, gabonapiac volt. A kilencvenes évektől paprikapiac, majd általános piac.

A hatalmasnak tűnő, de csak körülbelül 120×130 méteres rendezetlen piacteret 2006-ban parkosították, emlékparkká alakították. A mai piac 2007 óta csak a tér délnyugati negyedét veszi igénybe. Elárúsító létesítményei nem a térhez méltók. Inkább ideiglenes építményeknek tűnnek. Lehet, hogy annak is szánták őket. Legelső főnököm hívta föl a figyelmet egy sokszor bevált megállapításra: „Magyarországon minden ideiglenes épület végleges.” Valóban, ha az ideiglenes épület megoldja azt a célt, amire létrehozták, ideiglenessége – eredetileg meg sem célzott építészeti színvonalasságától függetlenül hosszú időre állandósul.  A piac a Szent István téren jól tud működni, de a tér jelleget nem igazán emeli. Így járt a Szent István tér mellett a Mars tér is. Térként vonzón funkcionáló viszont a Széchenyi tér, a Roosevelt tér, a Dugonics tér és persze a legfőbb attrakció, a Dóm tér. – Mindegyiknél más-más adja vonzerőt. Egyebekben a Szent István tér egy-két épületet leszámítva nem is rendelkezik olyan építészeti kerettel, ami a tér rangját, vonzerejét megalapozná. – Egyébként megállapíthatjuk, hogy a térről nem látni a parkot, a parkból a teret.

Itt a történelem során nem volt olyan igény, ami a teret meghatározta volna. Ez a hely csak úgy „adódott”. – A várostörténeti irodalom nem is foglalkozik vele. – Nem véletlenül. Mélyen fekvő terület volt, beépítetlenül – 5-5.5m szinten, rendszeresen elöntve.

Tudjuk jól, hogy a Tisza nullpontját – a plusz 6 métert el nem érő magasságú területeket több kevesebb gyakorisággal, akár évente kétszer is víz járta.[1] – A II. kat. kifejezetten víznek ábrázolja. Funkciója nem volt. A Víz után Lechnernek tér kialakítására kínált lehetőséget. Az Eszményi szint térképén[2] azonban nincs feltöltésre kijelölve, de természetesen utóbb feltöltötték. Kiemelt, megnevezett funkciója nem volt.

A tér védett épületei:

Műemlék:

• Víztorony – 2003 óta egyedi ipartörténeti műemlék. (Zielinszki Szilárd statikus, Korb Flóris építész műve – 1904.)
• Szent István tér 1. Móricz ház (Raichle J. Ferenc építette 1910 és 1912 között szecessziós stílusban. Homlokzati díszeit a II. világháború után eltűntették.)

Helyi védelem:

• Szent István tér 5. Pap ház, ma Jehova Tanúi Királyságterem. (Építész Erdélyi Mihály 1883.)
• Szent István tér 6. eklektikus
• Szent István tér 11b. eklektikus. Védelemre javasolt. (A tulajdonosa meghalt, a bontása most folyik.)
• Szent István tér 7. (Csongrádi Sugárút Szűcs u. sarok.) eklektikus

 Tekintsük át a rendelkezésünkre álló térképeket.

A Szent István tér helye környezeténél mélyebben fekvő terület tócsa, tanga (vízjárta hely) volt. Összefüggésben volt a Fölsőváros utcáit időről-időre elfoglaló vizes helyekkel, például a minoriták temploma melletti, a Tímár utca és Bihari utca környékén lévő, Vízállásos Nagy Fenéknek nevezett vizenyős területtel. A Tisza rendszeres áradása a Fölsővárost általában évente kétszer hat szigetre osztotta. A közlekedést pallók, hidak segítették. A vízjárást meghatározó mikrodomborzat Lehner felmérésén jól kivehető, az állandó nagyobb szigetek jól fölismerhetők.

A töröktől való visszafoglalás után az első lényeges változását a Csillagsánc megépítése jelentette.[3] A sánc északi, Aradi kaputól nyugatra fekvő első bástyája a mai tér jó felét elfoglalta. Föltöltötték. A másik, északi fele a sáncot körülfogó vízfolyásba esett. Körülbelül a bástya közepén a Buday-térkép[4] 1814-ben jelöl Ecclesia G. Ritus felirattal egy görögkeleti egyházi épületet. Ennek későbbi sorsát nem ismerjük. A sánc védműveinek elbontása után, „mivel a bástyák védelmi szerepe 1795-ben megszűnt, a földet inkább a mélyebb területek feltöltésére és árvízi védekezésre hordták el. Jórészben az 1816. évi nagy árvíz idején, majd a maradékot 1839-ben elegyengették.”[5]

A későbbi térképek, a Giba-térkép (1844) üres területnek, a Bainville-térkép (1850) és a II. katonai fölmérés (1864) vízelöntésnek ábrázolják. Lechner itt 1879-ben semmi különöset nem ábrázol, csak telkek közötti üres területet. Felújítási tervében térként lekeríti, 1880-ban már körben telkesíti. Telekszerkezete a mai állapotot vetíti előre.

Mára a déli oldalon az 1912-ben ábrázolt telkek közül a Bocskai utcai saroknál két telek (12, 13) határa némileg módosult. A nyugati oldalon a 11-es szám oszlott ketté, a-ra és b-re. Lechner Lajos a térnek semmilyen szerepet nem tüntetett fel, feltöltését sem jelölte. Körbejárva a teret, az északi oldalt kivéve az a benyomásunk, hogy különösebb szervezés vagy szabályozás nélkül, alkalmi szándékokat követve épült be 1880-tól a mostani század elő évtizedéig változó színvonalú építészeti igénnyel. A változatos, olykor igénytelen körbeépítés azt tanúsítja, hogy a tér beépítése nem volt különleges előírásoknak alávetve. Kisebb-nagyobb, különböző szintű épületek körítik. Az északi és déli oldala zártsorú beépítésű, a keleti oldalon a zártsorú beépítés az 1. számú Móricz-háznál megindul, de a házsor nincs konzekvensen befejezve. A legvegyesebb – mind időbeli keletkezését mind építészeti rendezettségét tekintve – a nyugat oldal, ami pedig az igényes, korai építésű 11b számú épülettel indul (A 11b bontása most szeptemberben megkezdődött!) Végül azonban az így kialakult, nőtt jelleget mutató „kisvárosi rendezetlenség” elfogadható.

Ebből a kevert jellegből is azonban különösen kilóg a 13. sz. épület homlokzata. A 80-as években épült paneles épület (tervező Délép – Orosz Bálint) homlokzatát az utóbbi években úgymond modernizálták. Sajnos a 60-as évek stílusában „építészkedő”, ide nem illő, utólagos homlokzat az utcára tett függőfolyosók hangsúlyozásával az egész Fölsőváros történetiségétől idegen elemet importált.

Az elsőként beépült északi házsor egységes utcaképet mutat.

Az ötös számú, eklektikus, műemléki védelem alatt álló épület 1883-ban, Erdélyi Mihály tervei alapján épült Pap József és neje számára (Pap-ház),[6] helyreállítása, 1998 óta a Jehova Tanúi Királyságterem háza. Kapuja fölött említésre méltó fűzérdísz látható. Belül falfestések vannak.

Az ötös szám építésze, Erdélyi Mihály építész (részletesen lásd a II. részben!) – a Kopasz hajós családból[7] származó anyjuk, Kopasz Erzsébet révén – nagyapám testvére volt.

A hatos számú épületről irodalmat nem találtam. Tervezőjét nem tudom. A ma vakolatlan, dísztégla homlokzatú, de a földszintjén vakolat nyomokkal rendelkező a Szent István tér és Osztróvszky utca sarkán álló, a sarkon 45 fokban levágott épület nyilvánvalóan eklektikus/szecessziós építésű. A szomszédos, 5. számú háznál később – 1890-1900 körül épülhetett. Mindenképpen a tér feltöltése után. Mert kialakítása a mai térszínhez igazodik. Míg az ötös számú szomszéd eredeti architektúráját elnyelte a feltöltés – lábazata csökkent, a bejárati kapunak eredetileg az ablakkönyöklőkkel egy magasságban lévő, vízszintes osztása is jóval magasabbra került,[8] a hatos számú épületen ilyen módosulások nem észlelhetők. Tizenegy ablakkal néz a térre. A negyvenöt fokban levágott sarkon kétablakos homlokzata van, és befordul az Osztrovszky utcára. Úgy tűnik, hogy díszítő-téglás nyers architektúrájú épületnek készült, de a földszintje – talán később – vakolt lehetett. – Átmenet az eklektika és a szecesszió között. Kiegyensúlyozott, igényes megjelenése védelemre méltóvá teszi.

A térre jellemző elhanyagolt ócskapiac felszámolásával a téren 2006-ban teljes felújítást végeztek. A tér délnyugati negyedére zsugorították a piac helyét. Az itt elhelyezett piaci építmények viszonylagos rendezettséget mutatnak ugyan, de közel húsz év után is az ideiglenesség jellegét sugározzák. A szabad felületeket fűvel, virágokkal parkosították. A víztorony körül fölállították annak a hét mérnöknek, építésznek a szobrát, akik a város Víz utáni arculatában meghatározó, jelentős nyomokat hagytak. Az egységes koncepcióval kialakított panteonban – mellszobrot kapott Tóth Mihály (1846-1925, szobrász Tóth Sándor) az Árvíz utáni újjáépítés kevéssé ismert városi főmérnöke, egyben tervezője; Zsigmondy Béla (1848-1916, szobrász Tóth Sándor) az újjáépítés civilizációjának jelentős szereplője, az alföldi ártézi kutak jeles kútfúrója; Magyar Ede (1877-1912, szobrász Beliczay Mária) a szegedi szecessziós építészet kiemelkedő alakja; Feketeházy János (1842-1927, sobrász Szemerey-Kiss Balázs) az első szegedi közúti híd tervezője; Pálfy-Budinszky Endre (1902-1968, szobrász Bánvölgyi László) városrendező, Szeged főmérnöke; Korb Flóris (1860-1930, szobrász R. Törley Mária) a víztorony építésze, egyetemek, kórházak, klinikák építész tervezője; Zielinszki Szilárd (1860-1924, szobrász Barta András) a víztorony tervezője, vasbeton-építész. Tisza Lajos Széchenyi téri szobrával és Lechner Lajos Dóm téri panteonjában elhelyezett mellszobrával együtt így szinte teljes a köztéri megemlékezés az újjáépítés főszereplőiről.

II. Erdélyi Mihály

Erdélyi Mihályt jelentős szegedi tervezőnek és építőnek tartom. Több irodalmi hivatkozás ellenére összefoglaló írást életéről és munkáiról nem találtam. A rokonság révén sokat hallottam róla, de ezek jórészt családi vonatkozású emlékek voltak. Jól ismertem leányát, Krompaszky Edéné Erdélyi Rozáliát (1898-1980), aki sok emléket őrzött édesapjától. Szatymazi házában mutatta nekem a fennmaradt terveket. Ezeket nem értékeltem túl sokra, mert még gimnazista voltam és tervet olvasni nem tudtam. Jó féltucat, hajtogatott – emlékeim szerint – cca. 1:50 méretarányú, kartonpapírra rajzolt, kézzel, halványan színezett alaprajzok voltak, jó állapotban. Talán szöveges összeállítások is voltak. Amikor Rozália 1980-ban meghalt, unokatestvérem Török László – a későbbi régész akadémikus – felhívta az örököst, és érdeklődött a tervekről. Kurta elutasítást kapott – úgymond: „Török nevű örökös nem szerepel a hagyatéki végzésben.” Sajnos, az örökös több felvilágosításra nem volt hajlandó. Neki az Erdélyi Mihály név, úgy tűnik, semmit nem jelentett. A hagyaték további sorsáról nincs semmilyen tudomásom. A házat, ami szintén az ő terve lehetett, ahol fennmaradt anyagokat később kerestem volna, már lebontották. – Erdélyi néhány terve vagy kivitelezési rajza a MNL Csongrád-Csanád vármegyei levéltárának központjában, Szegeden bizonyára fellelhető, de ezt nem kutattam.

A rokonság miatt nem becsülöm túl Erdélyi képességeit, de képzettsége, partnerei és az általa kivitelezett hatalmas épületek a jelentőségét alátámasztják. Alább a családnál fellelhető és a nyilvánosan elérhető adatokból készítettem egy kis összeállítást. Ezzel nem akarom senki érdeklődőnek kedvét szegni, aki Erdélyi életét vagy munkásságát feldolgozná, inkább a figyelmet kívántam rá fölkelteni. Mindenesetre Török Lászlónak, bár ő Erdélyinek szintén távoli rokona volt, a Szegedi eklektika című könyvében nem szerepel.

Erdélyi Mihály nevét a család Erdéli-nek mondta. Korábbi anyakönyvekben a családot Erdélÿ-nek írták. Az Erdélyi egyébként törzsökösnek tekinthető szegedi családnév, amely már az 1522. évi tizedjegyzékben is előfordul.[9]

1856. szeptember elsején született Szegeden a fölsővárosi 926. sz. házban (ma kb. Csongrádi sugárút 40.) Édesapja Erdélyi Rókus, 1835-ben született Erdélyi János fiaként Szeged-Rókuson. Édesanyja Kopasz Erzsébet 1836-ban, szintén Szegeden született. A Kopasz család ugyancsak szerepelt már az 1522. évi szegedi tizedjegyzékben[10] is. A hajós Kopaszok kapcsolatban voltak a híres, szintén hajós Zsótérokkal. Ere utal, hogy Erdélyi Mihály keresztanyja Zsótér Terézia volt.

Erdélyi Mihály 1873-ban iratkozott be a Budapesti királyi József-műegyetem Egyetemes osztályába, ahol „igen szorgalmas” előmenetelt tanúsított műszaki és természettudományi alaptárgyakból. A második félév hasonlóan eredményes elvégzése után 1875-ben ugyanitt beiratkozott az Építészeti szakosztályba. Itt szintén két szemesztert végzett. Többek között tanára volt matematikából a híres Kruspér István professzor, építészeti alaktanból, építészeti műtörténetből és tervezésekből pedig – Haussmann Alajos – a Budai Királyi Vár későbbi tervezője.

Erdélyi a szegedi nagypolgárság egyik legnagyobb adófizetője volt.[11] Részt vett a téglagyár részvénytársaságban.[12] Szabadkőművesnek tartották,[13] Ennek a családban azonban nem maradt emléke. Bár időnként építőmesternek emlegetik, építészmérnök volt. Pesten az 1875/76-os tanévet elvégezve, Münchenben a Bajor Királyi Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1877. májustól 1880. augusztusáig – összesen hat szemeszterben – magasépítést és mérnöki tudományokat tanult, majd 1880-ban mérnöki diplomát szerzett. Több jeles szegedi ház tervezője és kivitelezője volt. Dolgozott Lechner Ödönnel és más neves tervezőkkel is. 1908. március 26-án hunyt el Szegeden.[14] A fölsővárosi Dugonics temető első sorában álló Tombátz családi sírboltban nyugszik. Neve – születési és halálozási éve – a timpanonos, carrarai fehérmárvány sztélé hátsó oldalára tett fekete kőlapra van felvésve.  

Erdélyi Mihály  tervezési és zömmel kivitelezési munkákat végzett.[15] A millenniumi idők tervezőjének és kivitelezőjének a viszonyát azonban nem szabad a mai gyakorlatból levezetni. Ma a tervező mindent, a legkisebb részlettől a pontos anyagi vonatkozásokig meghatároz és előír. A kivitelező mindezt kötelezően végrehajtja. Akkoriban más volt a helyzet. A tervező sok mindenre, például homlokzati díszítésekre csak utalt, jelzést adott.  A dekoratív részleteket a vele egy kulturális és szakmai nyelvet beszélő kivitelező dolgozta ki és tette hozzá saját rajzok vagy mintakönyvek alapján. Művészeti felkészültségének sokkal nagyobb hatása volt a mű megjelenésére, mint a ma, a minden előre adott részletet megvalósító kivitelezőnek. A tervezővel egyeztetve meghatározhatta a párkányok részleteit, az ablak-, ajtó keretelést, az attikát, a lábazatot, a falmező kereteléseit, a kváder díszítést, a tető cserepezését, a kémények formálását, külső-, belső részletezést, a felületek beosztását, tagolását, korlátok, pillérek, pilaszterek lábazatát, fejezetét, balusztrádok részleteit, a színezést stb. Ez nem kevés. Szinte minden, amit látunk. Nem véletlen, hogy a kiválóan képzett Erdélyi a legnevesebb tervezők (pl. Lechner Ödön, Pártos Gyula, Baumhorn Lipót) épületeinek kivitelezését nyerhette el.

Ahogy vállalkozása fejlődött, Erdélyi munkatársat vett magához. Társa volt az Erdélyi és Kopasz cégben a nála fiatalabb Kopasz István építész, Kopasz Márta szegedi festőművész édesapja. Fövállalkozásukban épült a beregszászi törvényszék kétemeletes, francia barokk stílusú palotája.

Erdélyi Mihály két tervet készített a szegedi Huszár utcai honvéd huszár laktanyára, és ezeket ingyen felajánlotta a Szabad Királyi Város Törvényhatósági Bizottságának, majd1890-ben a laktanya fel is épült[16].

Kivitelezője és tervezője volt a Pap-háznak (1883, Szent István tér 5. – ma Jehova tanúi székháza). Tervezője és kivitelezője volt az „Árpád a testvériséghez” páholy székházának (1898-99, Kálvin tér 6.). Tervezője és kivitelezője volt a Deutsch-palotának[17] (1900-1901, Dózsa u.2.) Ekkorra már Erdélyi alapvetően eklektikus homlokzati stílusa nem volt elfogadott. A hatósági visszautasítás után felkérte Lechner Ödönt – így a műemlékileg védett épület homlokzata Lechner munkája. Tervezője és kivitelezője volt az Erdélyi palotának (1905, Deák Ferenc u. 2.), Erdélyi-Kopasz palotának (1910, Dózsa u. 9.).

Kivitelezője volt a Jerney-háznak (1883, Széchenyi tér 8. tervező: Dezséri Bachó Viktor), a Piarista Gimnázium és Rendháznak (1886. Gizella tér 1. tervező: Dezséri Bachó Viktor), a Hungária/Kass-vigadónak (1897-98, Dózsa u 1-3. tervező: Steinhardt Antal), a Fölsőbb Leányiskolának (1897-1903, Tisza Lajos körút 6. tervező Baumgarten Sándor), a Radnóti gimnáziumnak (1898. Tisza Lajos körút 6-8. tervező: Baumgarten Sándor), a Milkó-palotának (Roosevelt tér 5. tervezők: Lechner Ödön és Pártos Gyula), a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak (1905, Szeged Takaréktár u. 7. tervező: Baumhorn Lipót) Kivitelezője volt a Prinz palotának (1911, Arany János u. 1.) stb.

Dolgozott a körtöltés munkáin. Családi visszaemlékezés szerint az összes, több millió téglát személyesen kézbe vette, megütögette, s a hangjából megállapította, hogy ép-e, mert csak ép téglát volt szabad beépíteni. Úgy mondják, a sérült téglákból építette föl 1907-re (fél)testvérének, Tombátz Istvánnak (nagyapámnak) a Felsőtiszapart 32. számú házát. Ma a 22. számú toronyház áll a helyén.

Az Árvíz után a város a főutakat az úgynevezett eszményi[18] szintre föltöltötte. A mélyebben fekvő telkeknek a szintbehozása viszont az építtető telektulajdonosok hajlandóságától és tehetségétől függött. A rendkívüli költséggel járó úgynevezett lejtszintbe hozási kötelezettséget gyakran elhagyták. A feltöltött utcával való kapcsolatot általában úgy oldották meg, hogy a ház utcai bejárata az út szintjével volt összhangban, a teljes telek feltöltése azonban elmaradt, és vagy az épületen belül lépcsőn lehetett az udvar szintjét – és az innen nyíló helyiségeket, lakásokat – elérni, vagy nem zártsorú beépítés esetén egyszerűen lejtő vezetett az udvari alsó szintre. Így a házak az udvar felől általában eggyel több szintesek voltak, mint az utca felől. Ez sok helyen még ma is megvan, és általános gyakorlat volt Szeged mellett Magyarország más részein is.

Az Erdélyi tervezte házunk is ilyen volt. A kovácsoltvas kaputól, ami kocsibejáró is volt – persze nem autóknak, hanem lovas kocsiknak – enyhén lejtő járda vezetett a ház hátsó feléhez, innen 14 lépcsőn lehetett fölmenni a földszinti lakásokhoz, vagy 6 lépcsőn le a lakások alatti mosókonyhához, istállóhoz és a két alsó lakáshoz. Az utcai traktusba eső alsó helyiségeknek is volt alacsony ablakuk az utcára.

Ezzel az általánosnak tekinthető megoldással egységes Tisza-parti utcakép alakulhatott ki.

Amikor 1983-ban a házunkat, a hasonlóképpen épített, szomszédos, utcaszinti Lippai-házzal együtt lebontották, és a helyükbe 10 emeletes házgyári toronyházakat építettek. Ezeket nem az út szintjére, a töltés szintjére, hanem a gödörbe építették. Ezzel nemcsak az ősi szabályt szegték meg, hogy t. i. gödörbe tornyot nem építünk, hanem  a kiváló Füle Lajos várostervező-költő általános tervének alapgondolatát is – hogy a Tisza legyen Szeged főutcája – örökre megvalósíthatatlanná tették.

Térképjegyzék

• Buday-térkép (1814) – Balla Antal 1776/2. = Mappa originalis individualis dimensionis libera et regiacque civitatis Szegediensis fundos intravillanos, hortos, pomoria, vineas, cauleta, ac, fagopireta, in circuitu civitatis situata in genuina figura possessorumque insertione repraesentas de anno 1776–1777.(Buday Mihaly altal Balla Antal 1776–1777-ben készult térképéről 1814-ben készített másolat.) (Móra Ferenc Múzeum, Szeged)
• Giba-térkép (1841-44) – 1841–44-es Giba Antal-féle kataszteri térkép 1: 2500 (MNL CsML) digitális másolat
• Bainvoille-térkép – Sz. kir. Szeged városának helyzetterve 1850. Josef Bainville térképe. (MNL CSML) – digitális másolat

Megjelent a folyóirat 2024. novemberi számában

Jegyzetek

[1] Máté Zsolt: Szeged középkori szocláltopográfiája. In: Máté Zsolt: Akivel oldottál, azzal köss. Areión Könyvek, Szeged, 2020. 13. és 14. o. 3. ábra b. térkép.

[2] Az Eszményi szint térképe. In: – Bálint Sándor: Szeged városa. Budapest. 1959. 114. o.

[3] Máté Zsolt: A Csillagsánc – Szeged elfelejtett erődje. In: Máté Zsolt: Akivel oldottál, azzal köss 2. Areión Könyvek, Szeged, 2024. 43-49. o.

[4] Buday-térkép

[5] Vedres István: A túltiszai nagyobb árvizek eltérítése. Pest, 1830. 16-19 o. Idézi Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged 1899-1900. II. 25. o.

[6] Ozsváthné Csegezi Mónika–Tésikné Knotik Márta: Pap-ház – Szent István tér 5. In: Tóth Ferenc (szerk.): Csongrád Megye Építészeti Emlékei. Szeged, 2000. 545. o.

[7] Máté Zsolt: Hajós Házak a Kis-Tisza utcában. In: Máté Zsolt: Akivel oldottál, azzal köss 2. Areión Könyvek, Szeged, 2024. 66. o. és többfelé

[8] Ozsváthné–Tésikné i. m. 545. o.

[9] Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. In: A Móra Ferenc MÚzeum évkönyve 1974/75-2. Szeged 66. o.

[10] Reizner János: Szeged Története I-IV. Szeged, 1899-1900. IV. kötet 122. o.

[11] Gaál Endre: A tőkés nagypolgárság. In: Kristó Gyula és mások (szerk.): Szeged története I-V. Szeged, 1983-2010. + Kronológia. Szerk.: Kristó Gyula, Szeged 1988-92. III/1. kötet 589. o.

[12] Uo. 588. o.

[13] Uo. 594. o.

[14] Szeged és Vidéke 1908. március 28. – Apró Ferenc szíves közlése

[15]https://nincsmegcime.blog.hu/2012/01/07/szegedinszecesszio

A felsorolásom nem teljes. A számos esetben együtt dolgozó tervező és kivitelező társakat nem említem.

[16] Nagy Zoltán: Az eklektika korának építészeti és kommunális fejlődése. In: Szeged története I-V. III/1. kötet 186. old.

[17] https://nincsmegcime.blog.hu/2012/01/07/szegedinszecesszio

[18] Az Eszményi szint térképe. In: – Bálint Sándor: Szeged városa. Budapest. 1959. 114. o.