Bátyi Zoltán: Földesi Tibor, a Budapesten kivégzett szőregi forradalmár

Embert nem ölt, senkit nem bántott, kémkedésre lehetősége sem volt, mégis akasztófára juttatta a megtorló hatalom Földesi Tibor szegedi villanyszerelőt, akit 1958. január 31-én vezettek a bitófa alá Budapesten a Kozma utcai börtönben.

„1956. december 15-e és 1961. augusztus 26-a közötti időszakban kivégzettek számát a kutatás 341 főben rögzítette. A későbbiekben, további 36 halálraítéltet akasztottak fel 1966. október 13-ig. Tíz esztendő alatt, a kivételesen súlyos, azaz a soha vissza nem fordítható, helyrehozhatatlan ítéletek végrehajtásával 377 személy vesztette életét Magyarországon. Kiket, és ennyit, avagy több főt végeztek ki – ez itt a kérdés.” – olvasható Zinner Tibornak, az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás kutatójának Halálos évtized a „Népköztársaság nevében!” című munkájában. Közöttük egy olyan forradalmárt találunk, akit Szegeden vezettek az akasztófa alá. Kováts József könyvelőt 1956. október 6-án, 32 éves korában végezték ki.

Bár a legtöbb olyan írásban, amely a kádári megtorlással foglalkozik, csupán az ő nevét említik meg, mint szegedi kivégzettet, mindenképpen a szegedi áldozatok között kell megemlíteni Földesi Tibor nevét is, hiszen szőregiként a Szegeden zajló forradalmi eseményekbe kapcsolódott, és akit ezért 1958. január 31-én Budapesten, a Kozma utcai börtönben küldtek a halálba. A történetét lánya, Síkhegyi Béláné, Katalin asszony segítségének köszönhetően idézzük fel.

Két levél egy halálról

1. levél:

Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága (Titkos!)
Készült 2 példányban
Katonai Bíróság Vezetőjének!
Tárgy: Földesi Tibor p. e. bűnügye

Értesítem, hogy a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa a mai napon megtartott zárt fellebbviteli tárgyaláson Földesi Tibor polgári egyént a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntette, valamint más bűncselekmények miatt összbüntetésül halálra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélte. Elítéltet a bíróság kegyelemre méltónak nem találta, ezért az előterjesztett kegyelmi kérelmeket a Népköztársaság Elnöki Tanácsához nem terjesztette fel. Fentiekre figyelemmel az 1957/34. sz. tvr. 21.§/3/ bekezdése alapján az ítéletet haladéktalanul végre kell hajtani. /Budapest, 1958. január 30./ dr. Szimler János hadbíró alezredes, a különtanács elnöke.

2. levél:

Budapesti Katonai Bíróság (Titkos!)
Készült 2 példányban
Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégium
Tárgy: ítélet végrehajtást jelent. Budapest

Jelentem, hogy Földesi Tibor polgári egyénen a kötél általi halálbüntetést 1958. január 31-én 6 óra 58 perckor végrehajttattam. /Jáger László hadbíró alezredes, kat. bíróság elnöke/ Kapják: 1. sz. példány: Legf. Bír. Kat. Koll. – 2. sz. példány: Irattár

Ennyi, és nem több, ahogy egy szikáran, tényszerűen fogalmazott jogi irattól el is várható. Semmi érzelem, de még egy hosszabb mondat sem került arra a két papírra, amely halálba küldte Földesi Tibor szegedi villanyszerelőt. Kérdésnek pedig végképp nem volt helye, még széljegyzet formájában sem. Egy olyan kérdésnek: no, de elvtársak, egy halálraítélt kegyelmi kérvényét minden bíróságnak nem lenne kötelessége eljuttatni az Elnöki Tanácshoz? – végképp nem.  Vagy akkor nem volt ilyen előírás? Egyáltalán: beszélhetünk-e előírásokról, jogról, eljárási szabályokról az 1956-os forradalmat követő megtorlások idején? – forgatom kezemben a két levél fénymásolatát, amiket Földesi Tibor lánya, Katalin asszony juttatott el hozzám.

15 év börtön helyett akasztófa

De mit is követett el Földesi Tibor, amiért hóhér kezére adták? 

Ami tény: az 1923-ban Szeged mellett, Szőregen született, elektrotechnikusnak tanult Földesi az esztergomi Repülő- és Szerszámgépgyárban dolgozott 1954-ig. Iparengedélyt szerzett, visszaköltözött a Tiszához, és a Szegedi Vegyes Kisipari Szövetkezet villanyszerelő részlegének vezetője lett.

A tüntetésekkel induló 1956-os megmozdulások már a kezdetektől magával ragadták a Rákosi diktatúra idején a kommunista eszméből kiábrándult munkásfiút, ezért azonnal a forradalom mellé állt. Tagja lett az október 27-én megalakult városi forradalmi bizottságnak, két nappal később pedig a Perbíró József jogászprofesszor vezette forradalmi nemzeti bizottságnak.

A szegedi forradalmárok jó hasznát vették a lelkes és tehetséges elektrotechnikusnak, aki a kommunikációs berendezések átszállítását intézte a kiskundorozsmai zavaróállomásról és az öthalmi laktanyából. Ezek segítségével november 2-ától a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság saját rádióállomást működtetett Széchenyi rádió néven. Földesire bízta Perbíró József az ÁVH felszámolásának irányítását, aki átnézte az államvédelem vonatkozó iratait és számláit.

Szegeden megoszlottak a nézetek a forradalmárok között is arról, hogy, a város ellenálljon a szovjet támadásnak, vagy a harc eleve kilátástalan, ezért át kell engedni a várost. Földesi a harcot támogatók mellé állt, ezért a november 4-i szovjet támadás hírére a jugoszláv határra küldték tárgyalni páncéltörő fegyverek beszerzéséről.

Ezek bevetésére soha nem került sor. Már csak azért sem, mert Szeged vezetése – látva a Románia felől rázúduló hatalmas szovjet támadó erőt – átadta a várost a megszállóknak. Ennek ellenére Földesi a szabadságharc alatt is igyekezett ellenálló csoportokat szervezni Szegeden, de november közepén, kilátástalannak ítélve a helyzetet, úgy döntött, hogy elhagyja az országot. A Német Szövetségi Köztársaságba emigrált, ahol – a későbbi vád szerint – az amerikaiak beszervezték. Először december 13-án tért vissza az országba, de mivel keresték a hatóságok, újra visszatért Németországba. 1957. március 24-én tartóztatták le. Aznap, amikor – bízva a Kádár-kormány amnesztiájában – másodszor is hazatért az NSZK-ból.

Földesi senkit nem bántott. Vér nem tapadt a kezéhez. A szovjet csapatokról használható információval nem tudott szolgálni Nyugaton, mégis szuperkémet gyártott belőle a megtorló gépezet. Első fokon a Szegedi Katonai Bíróság tizenöt év börtönre ítélte a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése, kémkedés és több rendbeli tiltott határátlépés miatt. Földesi a kémkedés vádját az eljárás során végig tagadta, vallomása szerint a megbízást csak a hazajutása érdekében vállalta el, de semmilyen adatot nem gyűjtött. Az elsőfokú ítélet után az ügyész súlyosításért, védője pedig enyhítésért fellebbezett.

A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János vezette különtanácsa halálbüntetésre súlyosbította Földesi ítéletét, és az akkor 35 éves férfit 1958. január 31-én felakasztották. A Földesi Tibor és társai ellen indított perben Földesi, mint I. rendű vádlott mellett még kilenc embert ítéltek el különböző vádak alapján. Közöttük volt Földesi Tibor testvére, Gusztáv is, akit IV. rendű vádlottként, bűnsegédi minőségben elkövetett kémkedés bűntettében mondtak ki bűnösnek, amiért 2 év 6 hónap börtönre ítélték. A vádak között egyébként szerepelt a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntette éppen úgy, mint a kémkedés bűntette, és volt, akit a társadalmi tulajdon elleni bűntettben találtak vétkesnek. Az ítéletek mértéke a 6 év börtön és a végrehajtásában 3 évre felfüggesztett havi börtön között mozogtak.

A gyerekei nem tudták

–  Ötéves kislány voltam, amikor édesapámat kivégezték, de erről sem én, sem az akkor 8 éves bátyám, Tibor nem tudott. Nekünk azt mondta édesanyánk és a család többi tagja is, hogy apukánk külföldön él. Elővigyázatosság miatt történt ez, nem akarták, hogy véletlenül bármi rosszat is mondjunk az iskolában. Netán olyan dolgokat, ami miatt még jobban meghurcolhatják a családot – mondta el Földesi Tibor lánya, Katalin asszony, amikor átadta nekem a kivégzést elrendelő és a kivégzés végrehajtását tanúsító okiratok másolatát.

– Persze a sors így is nagyon keményen bánt velünk. Ha asztalos nagyapám nem hív minket magához Kübekházára, nem is tudom, miből etetett volna anyánk, aki csak később, nagy nehezen tudott elhelyezkedni. Egyébként őt annyira megviselte apám kivégzése, a tudat, hogy milyen bestiális módon bántak el a férjével, hogy akkor sem tudtuk kivinni a sírjához, amikor már lehetett emlékezni nyíltan is, a 301-es parcellát rendbe hozták, ahol ma is alussza örök álmát édesapám. Gondoltunk arra, hogy maradványait hazahozatjuk, de a végül azt a döntést hozta meg a család, hogy azok között nyugodjon, akik éppen úgy egy szabad Magyarországért harcoltak, mint ő. Szőregen, nagyban köszönhetően Dobák Lászlóné lokálpatriótának, 2016. november 4-e óta egy emlékmű áll édesapám tiszteletére – mondta el Földesi Katalin.

Megjelent a folyóirat 2025. januári számában