Fagler Erika: 90 éves a szegedi éneklő ifjúság
„Zenekultúránk mai állapotának megismerése céljából szükségét látom, hogy a vidéki városok zenei viszonyairól kimerítő tájékoztatást nyerjek.” – kezdődik gróf Klebelsberg Kunó 1928. április hó 18-án keltezett, Szeged polgármesterének írt levele, melyben egy kérdőívet mellékel, s azt kéri, hogy „az arra adandó kimerítő válaszokat folyó évi junius hó 1-ig közvetlenül hozzám terjessze fel.” Majd így végződik: „Remélem, hogy Polgármester Úr, mint a város e kérdésben érdekelt körei átérzik e nagy munkának fontosságát, mely a magyar nemzeti műveltség egyik hatalmas és virágzó területéről akar egy kataszteri felvételt készíteni és ebben engem lelkiismeretes munkájukkal támogatni fognak.”
Lugosi Döme irányításával kilenctagú bizottság dolgozta ki a válaszokat, melyekből megtudjuk, hogy a múlt század első évtizedeiben milyen fejlődésnek indult Szeged zenei élete. Az iskolákban folyó zenei nevelés mellett két zeneiskola, zenekarok, dalárdák és énekkarok, a színház és a hangversenyek adtak lehetőséget a zeneművelésre, a zenei műveltség megszerzésére.[1]
Mint látjuk, Szegeden már pezseg a zenei élet. Nézzük, mi zajlik ekkor a fővárosban?
Az országos zenei életet Bartók Béla és Kodály Zoltán munkássága nyomán áthatotta a népdalokkal való ismerkedés láza, majd annak nyomán új művek sokasága született, köztük számos kórusmű, igen sok gyermekkarok részére is. Az új műveket a Magyar Kórus rendszeresen közzétette. Bárdos Lajos vezéregyénisége volt a művek írásának, bemutatásának. Egy beszélgetés alkalmával felesége biztatta: egy hangversenyen elő kellene a műveket adni. Ha egy nem is, de több kórus képes lenne rá. Így születik meg az Éneklő Ifjúság ötlete, és az elnevezés is.
Megérett hát az idő az új művek bemutatására. 1934. április 28-án a Zeneakadémián megrendezték az első ÉNEKLŐ IFJÚSÁG hangversenyt.[2]
Elsőként Szeged követte a példát. Szögi (1944-től Szeghy) Endre és Kapossy Gyula az ügy mellé állt, szervezésükkel 1935. május 12-én a Városi Színházban 12 iskola kórusa énekelt. „A vasárnap délelőtt megtartott „Éneklő Ifjúság” kórushangversenyt mint első és emlékezetes fordulatot jegyezzük fel. A magyar muzsika új korszakának első fejezetét éltük meg, és 800 gyermek ajkán szívvel-lélekkel csendültek fel hangzatok, amelyeknek felismeréséért nehéz évtizedeken át kellett harcolni, agitálni.” – írta lengyel Vilma a Délmagyarországban. A karnagyok életéről, munkásságáról többet is megtudhatunk Apró Ferenc: A Szegedi Éneklő Ifjúság első karnagyai című munkájából.
Néhány év szünet, majd a háború következett. Az énekszó elhalkult.
De újból megszólaltak a kórusok 1947-ben. A műsorfüzet szerint „A hangverseny irányítója és főrendezője: Dr. Szeghy Endre főiskolai tanár, a Szabadművelődési Tanács tagja.” Délután 6 órakor a Dóm téren a résztvevő tizennyolc kórus tizennégy Kodály-művet adott elő kisebb összkarokban a Mester 65. születésnapját köszöntve. Két ismerős névre is bukkanhatunk. Fábián M. Gonzaga és Sey Margit már 1935-ben is ott volt kórusával. Végül – az Éneklő Ifjúság egyik céljának megfelelően összkar zárta a koncertet, a Magyarokhoz című kánont Szeghy Endre vezényelte. Az Új Idők június 28-i számában Járdányi Pál írta: „Felejthetetlen volt, ahogy 3000 gyermekhang egyszerre kiáltotta a levegőbe: »Szabad nép«!”
1953 az egyik emlékezetes napját hozta el a szegedi mozgalomnak, bár az elnevezése Ifjúsági Dalos Ünnep volt. Az iskolák kórusai hónapokon át készültek Kodály Zoltán 70. születésnapjának megünneplésére. Az ünnepelt is eljött Szegedre, ahol a Színházban rendezett hangversenyen Magyarokhoz című kánonját vezényelte. Az összkarhoz 1200 énekest kellett a színpadon elhelyezni, ahol impozáns kép bontakozott ki. A koncerten összesen huszonnyolc Kodály-mű hangzott fel.
A kórusok találkozóit, közös ünnepeit az átalakulás éveiben más néven nevezték. Volt, hogy évfordulókhoz kötötték, két ízben Ifjúsági Dalos Ünnepet találunk az emlékek között. 1957-ben megalakul a Karnagyi Klub, mely ettől kezdve a város kóruséletét irányította. Vezetői Erdős János és Szécsi József.
1958-ban ismét Éneklő Ifjúság hangversenyt hirdetnek a plakátok.
És ettől az évtől kezdve a mai napig minden évben megrendezték az Éneklő Ifjúság hangversenyeket Szegeden.
Évente több hangversenyt is kellett tartani, mivel az iskolák mindegyikében működött kórus, és részben az úttörő mozgalomnak is köszönhetően, elvárás volt az azokon való részvétel.
1963-tól megkezdődött a kórusok minősítése. A énekkarok Arany, Ezüst és Bronz minősítést kaphatnak, a kiemelkedők Év Kórusa kitüntetést.
1970-től a Csongrád megyei ének tagozatos iskolák forgószínpadszerűen rendezik meg hangversenyüket. 1972-től a találkozók mellé bicinium éneklési versenyeket is szerveztek.
1973-ban a Magyar Rádió meghirdette Éneklő Ifjúság vetélkedőjét. Ezen az Erdős János vezette Bartók Gyermekkar három évben, a Mihálka György vezette Tömörkény Leánykar két ízben nyerte el az első díjat. Jutalmuk: hanglemez felvétel és zánkai táborozás.
Ezekben az években huszonnyolc – harminc kórus is részt vett a tavaszi seregszemléken, az évek centenáriumok (1981 Bartók, 1982 Kodály), megemlékezések jegyében teltek. Minden év hozott új sikereket, változásokat. 1983-ban rendeztek először Daloló Napokat, amikor a kórusok – a közös éneklések mellett – megkoszorúzták a város zenei emlékhelyeit.
1990-től a megváltozott világ új viszonyokat teremtett. A hangversenyekre nem „kötelező” a kórussal felllépni kevesen vállalják a minősítést. Az elhivatott énektanárok azonban továbbra is életben tartják a mozgalmat, kiemelkedő eredmények is születnek.
1997-ben Kodály születésének 115. évfordulójára emlékeztünk. A bicinium verseny zsűrijében Kodály Zoltánné vállalta a zsűrielnöki tisztet.
1999-ben az Éneklő Ifjúság „atyjának”, Bárdos Lajosnak születésnapját ünnepelték. Minden hangverseny végén Bárdos-művet énekelt az összkar.
2000-re kialakult, s lényegében azóta sem változott a tavaszi hangversenyek rendje. Gyüdi Sándor megalakította a Szeged Városi Kórusegyesületet, melynek jelenleg Dr. Dohány Gabriella az elnöke. Az egyesület Száz Krisztina, a Polgármesteri Hivatal protokoll és rendezvényszervező referensének segítő közreműködésével és s kórusegyesület vezetőségével szervezi a kóruséletet. Ez évben hat Csongrád megyei hangversenyt, a legjobbak számára Gála-hangversenyt hirdet a plakát.
Megalapították 1996-ban a Karnagyi díjat, 2001-ben a Éneklő Ifjúságért díjat.
2005-ben 70 éves volt az Éneklő Ifjúság. Hat hangversenyen és egy Gála hangversenyen harmincöt kórus énekelt. A Bartók Béla Művelődési Központ Vaszy termében Erdős János állított össze kiállítást, ugyancsak ő írta meg az akkor megjelent könyvecskét az Éneklő Ifjúság 70 éves történetéről. Ugyanitt „Szakmai előadások” hangzottak el, majd 16 órakor a Tisza Szállóban Gálahangverseny következett. A megyei Bicinium éneklési verseny is új gazdára talált. Két évente a Pro Musica AMI szervezi Erdős Kinga vezetésével.[3]
2015-ben a 80 éves évfordulót ünnepelték a kórusok. Szeged adott otthont a XXIII. Éneklő Ifjúság Szakmai Napok programjainak. Ez alkalommal az ország minden részéről érkezett szakemberek gyönyörködhettek a város kóruséletének gazdagságában, a bemutató órákban és kóruspróbákban, elemző beszélgetésekben, előadásokban.
2013-ban a szegedi kórusmozgalom megalakulásának 150. évfordulóján a Szegedi Nemzeti Színházban megtartott nagyszabású hangversenyen az ifjúság is részt vett. Az erre az alkalomra készített reprezentatív albumban megtaláljuk a mozgalom történetét, az akkor működő kórusok fölsorolását is.[4]
2025-ben a 90. évforduló hangversenyeire készülnek a kórusok. Ez a megváltozott világ nem kedvez a kóruséneklésnek. Az iskolákban a „hasznos” tárgyak mohósága kiszorítja a „fontosat”. Az énekórák száma a legtöbb osztályban heti egyre csökkent. A kóruspróbáknak sem mindig jut hely az órarendben. Szerencsére a kedvezőtlen körülmény nem minden ének tanárnak, kórusvezetőnek szegi kedvét. Megérdemlik az ez évben résztvevők, hogy nevüket itt is megörökítsük: Baloghné Kovács Magdolna, Benyovszky Eszter, Berényiné Ale Krisztina, Diamant Ágnes, Gégény Gáborné, Egri Ágnes, Erdős Kinga, Fehér Márta, Kaizer Cecília, Kiss Mariann, Kígyósi Erzsébet, Kovácsné Koncz Éva, Lass-Bárány Erika, Makra András, Palusek Emese, Popovicsné Molnár Andrea, Pópity Éva Olívia, Seres Brigitta, Somogyvári Csilla, Szécsi Attila, Tóth Klára, Zagyi Orsolya Kinga.
Nekünk, ének-zene tanároknak hinnünk kell abban, hogy az ének jó dolog. A közös ének még jobb, hisz összekovácsoló erő. Hogy a közös éneklés által okozott megrendülés keltette élményt kell minél több gyermeknek átadnunk, vagyis úgy dolgoznunk, hogy azt átélhessék.
Megjelent a folyóirat 2025. áprilisi számában
Jegyzetek
[1] Lugosi Döme: A zeneművelés Szegeden. Szeged, 1929. 3. o.
[2] Dr. Brückner Huba: Egyenes úton. Bárdos Lajos élete. Budapest, 2017. 95. o.
[3] Erdős János: 70 éves a Szegedi Éneklő Ifjúság, Szeged, Szeged Városi Kórusegyesület, 2005.
[4] Fagler Erika: 80 éves a Szegedi Éneklő Ifjúság. In: A szegedi kórusélet 150 éve. Szeged, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2013.