Hegedűs Réka: „A prózaírónak hosszú élet kell, különben teli bőrönddel távozik a Földről”

Vámos Miklós Töredelmes vallomása a Somogyi-könyvtárban.

Vámos Miklóst látta vendégül február 20-án a Somogyi-könyvtár, a Magyar Széppróza Napja alkalmából, amelyet 2018-tól minden évben Jókai Mór születésnapján, február 18-án ünneplünk majd. Az egykori televíziós műsorvezetőre és íróra rengetegen voltak kíváncsiak, a Töredelmes vallomás címmel meghirdetett program teltházzal zajlott.

Az eredetileg Vámos Tibor Miklós néven született író annak ellenére, hogy számos közismert televíziós műsor fűződik a nevéhez, mai napig nem tudta megszeretni a nyilvános szereplést. „Nekem ez nem megy olyan könnyen, mint Karinthynak, akire az ország első író sztárjaként tekinthetünk, hiszen ha a kávéházakból nevetés szűrődött ki, biztosra lehetett venni, hogy ő szórakoztatja az embereket obabenn” – mondta Vámos, aki azt is hozzátette, az olvasói megérdemlik a személyes találkozókat, így igyekszik minél több meghívásnak eleget tenni. Még nem töltötte be a 19. életévét, amikor kiadták első művét, pályája kezdetén a novella műfajában találta meg önmagát.

Az Új Írás című irodalmi, művészeti és kritikai havilap munkatársai látták meg benne a fantáziát. A folyóirat több fontos változást hozott az életébe, nevét ugyanis Jovánovics Miklós főszerkesztő javaslatára használja mai napig Vámos Miklósként, továbbá a prózarovat vezetője – s egyben Vámos jó barátja – Gáll István hatására kezdett el regényeket írni, aki egyenesen a szemébe mondta, hogy addig nem fogják komolyan venni íróként, amíg nem készül el egy regénnyel. Saját bevallása szerint úgy érezte, hogy egyenes útja van az egyetemre, így magyar-francia szakra jelentkezett az ELTE bölcsészkarára, ahol a felvételi elbeszélgetésen közölték vele, hogy politikai okokból – főként a Gerilla együttesben való fellépései miatt – el kell tanácsolniuk. Ekkor egy nyomdában kezdett el dolgozni, amelynek Borgisz című kisregényét is köszönheti. A cím a 9 pontos nyomdai betűméret elnevezéséből ered, s ez a mágikus szám az egész történetet átjárja a maga 9 fejezetével és Najn Iván nevű főszereplőjével. Még tartott nyomdai munkája, amikor felvételt nyert Budapesten a jogi karra. Vámos az a fajta író, aki ha ihletet kap, papírra is veti. Majd beteszi az íróasztal fiókjába és vár. Ha felkérik egy munkára, legtöbbször már 3-4 kész mű van a tarsolyában. A Borgisz című első regénye is éppen így jelent meg, amikor egy meghívásos regénypályázaton az ő műve lett a befutó. Jól bevált trükkje, hogy miután elkészült egy művel, két hónapig rá se néz, majd mikor újra elolvassa, látja csak igazán, melyek azok a részek, amelyekkel elégedett lehet, s melyek szorulnak változtatásra. Történeteiben gyakorta írja meg életének olyan jeleneteit, amelyeket szégyell. „Gyerekként egyszer pszichológushoz küldtek, aki beszélgetésünk végén azt mondta anyámnak, hogy ez a gyerek úgy hazudik, mintha könyvből olvasná. Szerintem erre két megoldás van, vagy magától elmúlik, vagy író lesz az illető”- osztotta meg emlékét a közönséggel az író, aki Zenga Zének című regényében meg is örökítette életének ezen szakaszát. A rendezvény címe így lett Töredelmes vallomás, hiszen Vámos Miklós nem szégyelli bevallani, hogy olykor hibázott. Nem utolsó sorban pedig áprilisban ezzel a címmel várhatjuk legújabb könyvének a megjelenését is. S ha már a vallomásoknál és a gyermekkori anekdotáknál tartunk: a kis Vámos Miklósnak még az is megadatott, hogy szolmizálásért cserébe Kodály aláírásával térhetett haza. A ma már a zeneszerzőről elnevezett fővárosi köröndön ugyanis nap mint nap összefutott az idős mesterrel, akitől minden egyes alkalommal autogramot kért. „Tíz Kodályért cserébe egy Puskás járt”- fejezte be vicces történetét az író.

Pályája vége felé – ahogy ő maga nevezte – még inkább szoros kapcsolatba került a zenével. Visszatérve a kezdetekhez, hamarosan megjelenő művében újra nagy jelentősége lesz a 9-es számnak. Az írás közben Beethoven kilenc szimfóniáját hallgatva, kilenc történetet írt, amelynek mindegyike egy-egy válást mutat majd be. A mű alcíme nem is lehet más, mint szimfonikus regény, az író pedig a regény mottóját is megosztotta a közönséggel, ami stíluson csak ennyi: „Legközelebb majd sikerül”.

A délután lezárásaként a népszerű író egy kéréssel fordult a szegedi közönség felé, tegye fel az a kezét, aki még ö-zve beszél. A jó tanács sem maradt el: „Semmiképpen se szokjanak le róla”.