Kiss Norbert: 20. századi mindennapok Alsóvároson 5.

A ferencesek „házi múzeuma” Alsóvároson

Alsóváros ferences kolostorának több évszázados hagyatéka, a huszadik század fordulóján számos értéket örökített át Szent Ferenc szegedi szerzetesei számára. A megörökölt érték megtisztelő hagyaték, ugyanakkor jelentős kihívás és feladat a kor szerzetesei számára. A 20. század első évtizedeinek plébános-házfőnökei számos lelkipásztori és szerzetesi feladatuk mellett vállalták a kulturális örökség gondozását, bemutatását és átörökítését az utókor számára.

A Historia Domus tanúságából tudjuk, hogy az 1900-as évek első évtizedeiben Alsóváros ferences szerzetesei fáradhatatlan munkával igyekeztek az általuk megörökölt ősi Havi Boldogasszony templomot a nagy árvíz 1879-es pusztítását követően folyamatosan restaurálni, helyreállítani és megőrizni. Munkájuk nem csupán a megőrzésre korlátozódott, hanem mindig figyelemmel kísérték a hívek, a zarándokok és a városiak igényeit és értékeiket úgy kezelték, hogy azzal a rájuk bízottak lelki, szellemi és kulturális életét gazdagítsák. Ennek a töretlen apostoli tevékenység eredményeként tudott létrejönni többek között Alsóváros ferences múzeuma, könyvtára, kultúrháza és tudott megszületni folyóirata, a Szeged Havi Boldogasszony. Ennek a kulturális kihívásnak és célnak megvalósításán dolgozott plébánosként vagy házfőnökként, néhány esetben mindkét tisztséget betöltve többek között P. Zadravecz István, P. Peéri Bonaventura, P. Kaizer Nándor, P. Unyi Athanáz, P. Vénn Jakab, P. Schneider Vencel vagy P. Luptovics Kolos.

I. Ferenc József oklevele (Alsóvárosi Ferences Kolostor, Szeged)

Hogy milyen örökség birtokosai is voltak Szeged szerzetesei, azt talán méltón fejezi ki az I. Ferenc József magyar király által a kolostor számára 1896-ban adományozott kitüntetés is.

A magyar nemzet honfoglalásának ezredéves ünneplésére dicsőségesen uralkodó I. Ferenc József Ő császári és apostoli király Felségének legmagasabb védnöksége alatt, az ország székesfővárosában, Budapesten 1896-ban rendezett EZREDÉVES ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS TÖRTÉNELMI FŐCSOPORTJÁBAN A SZEGED-ALSÓVÁROSI SZT.-FERENCIEK ZÁRDÁJÁT történeti emlékek bemutatásáért, melyekkel kiállításunk teljességéhez hozzájárultak s annak fényét emelte, a nemzetközi jury egyhangulag KIÁLLÍTÁSI ÉREMMEL tüntette ki, minek hiteléül jelen okmányt kiadtuk és kihirdettük. Budapesten, 1896 október 6-ikán.[1]

A ferencesek múzeuma

A kolostor múzeumának kialakítása

P. Zadravecz Istán 1914-es Szegedre történő házfőnöki kinevezését követően néhány hónapon belül hozzákezdett a kolostor nagy árvíz után kialakult ideiglenes helyzetének rendbetételéhez. Az átalakítási munkálatok érintették a kolostor több helyiségét is, melyek átmenetileg a plébánia adminisztratív munkájának elvégzésére kerültek berendezésre az árvizet követő években.

1918 tavaszán a helyrehozatali munkálatok által felszabadított helyiségekből P. Zadravecz István létrehozatta a kolostor házi múzeumát[2].

…április 27. P. Gvárdián a templom fala folyosóját mely eddig semminek sem volt használva, átalakítva egyik fülkéjét oratoriumnak tette, – a másik kettőt pedig kettő vas ajtókkal ellátva egyházi szerek-tárává. E fülkék egyikébe vas-vitrint készíttetett a csillagbörtönben. A hosszú, majd nyolc méteres vitrinbe helyezte a régi értékes egyházi ruháinkat (Sz. Gellért kazula, Mátyás, Ladányi kazula, Mária Terézia ornátust) nemkülönben az értékes ércneműinket. Ugyan e fülkébe helyezte a kolostor egyéb régiségeit (March. Sz. Jakab széke stb) és művészi tárgyait. Úgy hogy e hely kedves és értékes házi múzeum jellegével bír, – De már városszerte érdeklődnek utána. [3]

Még ugyanezen év szeptemberében a szabadkai ferences kolostor házfőnökétől kapott Marchiai Szent Jakab festménnyel gazdagodott a kolostor házi múzeuma.

Szept. 19. P. Guardián Szabadkáról egy régi és értékes „Marchiai Sz. Jakab” képet hozott P. B… József ottani házfőnök engedélyével. E képet tiszteletteljesen el is helyezte a házi múzeumban.[4]

A Szabadkáról Szegedre került Marchiai Szent Jakab festmény jelenleg is a szegedi kolostorban tekinthető meg. „A Szent Jakabot ábrázoló festmény Mathias Hanisch alkotása. A festő 1793-1795 között 35 darabból álló ferences portrésorozatot készített a szabadkai ferences kolostor kerengőjébe, az adományozók többsége szabadkai nemes és polgár volt. Többségük azonos nevű szent arcképének elkészítését támogatta, mintegy égi pártfogója védelmébe ajánlva önmagát. A Szegedre került portrét a bunyevác származású Szárits Jakab készíttette.”[5]

Assisi Szent Klára ereklyéje (Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont)

A következő év márciusában Móra Ferenc tett látogatást P. Zadravecz házfőnöknél és értesítette az állami leltározás szabályáról.

Márc. 31. Móra Ferenc a kultúrpalota igazgatója megjelent ma P. Gvárdiánnál, s kijelentette, hogy a forradalmi végrehajtó bizottság határozata alapján egy bizottság fog megjelenni a kolostorban, s az értékes, illetőleg műértékkel bíró dolgokat leltározni fogja. – P. Gvárdiánnak roppant fáj kedvenc múzeumának esetleges elcommunizálása.[6]

Egy hét elteltével a kulturbizottság három tagja tette meg előre bejelentett látogatását a kolostorban és a házi múzeum, valamint könyvtár állományát leltárukba vették.

Ápr. 8. A forradalmi kulturbizottság három tagja: Móra (költő, kulturpalota igazgatója), Csányi (zeneművész) s Joachim (festőművész) megleltározták műkincseinket és könyvtárunkat.[7]

A Historia Domus lapjain a múzeumról június hónapban olvashatjuk a következő bejegyzést, mely szerint:

Június 21. Sok előkelő érdeklődése és kérése folytán a házi múzeumunk kincsei újból kiállíttattak és a köznek átadattak.[8]

A ferences múzeum kincsei

Habár a múzeum részletes bemutatásával a Historia következő évi bejegyzéseiben nem találkozhatunk, működéséről mégis olvashatunk egy-egy esemény, templomrablások, vagy templomszentelés kapcsán.

Mivel minduntalan templomrablások történnek a környéken, P. Provinciális intézkedésére, a templomból a monstranciát használat után mindig fölhozzuk, úgyszintén a múzeumból az arany és ezüst tárgyakat biztonságosabb helyre helyeztük. Praecautio nunquam nocet.[9]

Pünkösdvasárnapján nagy nap virradt Alsóvárosra. Ezen a napon díszes, ünnepi külsőségek között folyt le az első ünnepélyes főpapi mise az újonnan restaurált templomban. Délelőtt 10 órakor Kegyelmes Püspök Urunk ünnepélyes főpapi misét mondott, majd szentbeszédében Szent Ferenc Rendjének áldásos működését méltatta. A szentmise után ünnepélyes keretek között nagy néptömeg jelenlétében – a város egyházi, katonai és világi hatóságai mind itt voltak – egyházközségi díszgyűlés volt, amelyen házfőnök-plébános, Dr. Pálfy József polgármester, Dr. Winkler Elemér kormányfőtanácsos és Megyésfőpásztor Urunk beszéltek. A polgármester díszes köszönő oklevelet adott át a Házfőnöknek, melynek szövegét leírva ide mellékelve megtalálni házfőnök megnyitó beszédével együtt. A díszes oklevél a házi múzeumban talál elhelyezést és megőrzést az utókor számára.[10]

Szintén 1938-ban a Historia lapjairól a múzeumban őrzött tárgyak némelyike is megismerhetővé válik. Ekkor ugyanis az Iparművészeti Múzeum későbbi igazgatója, Dr. Mihálik Sándor tett látogatást a szegedi kolostorban, hogy a ferences múzeumban őrzött kelyheket megvizsgálhassa.

Itt járt Dr. Mihálik Sándor iparművész Budapestről az Iparművészeti Múzeumból, aki megtekintette a múzeumunk kiállított kelyheit és a következőket állapította meg: A hat kehelyből négy az 1750-1800-as évekből való, a gót-kehely 1480-ból, a reneszánsz-kehely 1500-as időkből való. Különösen a két utóbbi művészettörténeti szempontból is értékes darab.[11]

Dr. Mihálik Sándor által végzett kelyhek vizsgálatából és annak eredményéből láthatjuk, hogy a P. Zadravecz István által alapított ferences múzeum valóban értékes műkincsekkel büszkélkedhetett. De ahhoz, hogy megismerjük, valójában mi is alkotta a múzeum gyűjteményét, a Historia Domus 1925-ös évi bejegyzését kell megtekintenünk, mely a templom és kolostor teljes leltárát bemutatja.

Marchiai Szent Jakab széke (Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont)

A leltár múzeumra vonatkozó bejegyzései a következők:

Leltár
Tekintve, hogy a káptalanba küldött leltár néha elkallódik, jónak láttam azt a historia domusba iktatni.
Egyházi ruha (Múzeumban)
1 arany ornatus
1 antipendium (ar)
1 könyvállvány (ar)
1 csengőhúzó (ar)
4 fehér palást
1 piros palást
1 zöld palást
3 lila palást
3 fekete palást
26 fehér Casula
8 piros ”
6 zöld ”
6 lila ”
5 fekete ”
3 pár fehér dalmatika
1 pár piros ”
1 pár zöld ”
1 pár lila ”
2 pár fekete ”
1 arany velum
5 fehér ”
7 biretum
27 stóla
25 alba
48 humerale
12 cingulum
32 karing
100 purificatorium
45 corporale
75 palla
50 oltárterítő
18 dupla vászon
39 fehér antipendium
10 piros ”
10 zöld ”
11 lila ”
1 fekete ”
47 fehér könyvállványtakaró
10 piros ”
10 zöld ”
10 lila ”
9 fehér tabernakulum függöny
1 piros ” ”
1 zöld ” ”
2 lila ” ”
6 fehér csengőhúzó
1 piros ”
2 zöld ”
2 lila ”
4 áldoztató abrosz
6 törülköző
3 keresztelő ing
6 piros ministráns ruha
5 lila ” ”
4 fekete ” ”
24 ministráns ing
3 fiókos szekrény
1 álló szekrény
2 térdelő
12 szőnyeg
1 frigyszekrény
1 régi szék (Marchiai sz Jakab sz)
3 gránát hüvely
2 roham siska
1 gázmaszk
1 kis hordó püspökszentelésre
2 feltámadási szobor
1 aranytrónus
2 fehér ”
1 nap óra
10 ezüst gyertyatartó (ezüstözött)
8 ezüstözött váza
2 majolika ”
1 fatabernákulum
1 faajtó
2 vasajtó
3 szobor
14 lilalepel
1 radnai feszület
2 fekete lepel
1 vörös Szentsír-tapáta
5 virág állvány
1 vasszekrény
1 sz. Gellért Casula
1 Mátyás Casula
1 Ladányi Casula
1 Jézus szobor Szentsírhoz

Szeged 1925. április 30-án.[12]

A leltár múzeumi tárgyainak leírásai nagyrészt a liturgikus textíliákra vonatkozó adatokat tartalmazzák. Ez látható a leltárt bevezető részből is, miszerint a leltár első egységében az „egyházi ruhák” kerülnek bemutatásra, melyek a múzeumban vannak elhelyezve. Lugosi Döme 1932-ben megjelent, A Szeged-alsóvárosi templom és kolostor kincsei című írásából tudjuk, hogy a leltár miért is köti össze a múzeum és a liturgikus textíliák leírását.

A kórus előteréből nyílik a P. Zadravecz István által 1918. április 27-én alapított és megnyitott ferencrendiek szegedi múzeuma, mely értékes műemlékeket és ereklyéket őriz. (Téves az, mintha Kapisztrán Szt. János egyes ereklyéi Szegeden lennének.) Először keresztül megyünk a templom ruhatárán. Az itt látható palástok, s egyéb más miseruhák azonban új keletűek, s műértékük nincs.[13]

Lugosi Döme[14] kiemeli a leltárban utolsó tételként szereplő „Jézus szobrot Szentsírhoz”, mely leírása szerint Pásztor János szobrászművész gipsz alkotása. Említést tesz a leltár „faajtajáról”, mely Gráf Antal ferences szerzetes 1756-ban elkészült munkája. Felső egységében a Salvatoriánus rendtartomány címerében is szereplő, Krisztus keresztre feszítésénél használt kínzó eszközök vannak ábrázolva. Az ajtó alsó részén a rend alapítója, Assisi Szent Ferenc térdeplő alakja és a készítés 1756-os dátuma látható. A miseruhák közül elsőként említi a Mátyás kazulát, melynek adományozását többek között a Heltai Krónika is megörökíti.

Mátyás-kazula (Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont)

Mikoron egyszer Szegeden az gyűlésben vala, és Szent Demeter napján bement volna a nagy misére, és látta volna, hogy nemigen jeles kazula avagy misemondó ruha volna a plebánoson, a nagy misén mindjárást offerendára méne, és mikoron megkörülte volna Szent Demeternek oltárát, mindjárt levoná az ő felső ruháját, és az oltárra offerálá azt, hogy Szent Demeternek kazulát csinálnának belőle. Becsülik vala pedig azt a ruhát hatvanezer forintra.[15]

Lugosi Döme 1932-ben a Mátyás kazula értékét 50.000 pengőre becsülte. A miseruha belső felén lévő latin nyelvű felírás szerint a miseruha 1465-ben készült el. Igazgyöngy virág és korona motívummal díszített kereszt alakú hímzése 1773-ból származik.[16]

A felsorolást Lugosi a Gellért miseruhával, majd a Mária Terézia udvarhölgyei által, a jászói premontrei rend számára készített, dalmatikából, velumból, palástból és pluviáléból álló gyűjteménnyel folytatja. A Mária Terézia miseruha gyűjtemény a premontrei rend feloszlatását követően Ábrahám Ferenc szegedi polgár adományaként került a ferences kolostor birtokába.[17]

Binder János rézkarcai mellett Lugosi megemlékezik Szárics Jakab Marchiai Szent Jakabot ábrázoló festményéről. A gyűjtemény részét képezi a felsorolás szerint Marchiai Szent Jakab karosszéke, mely ekkor még latin felirattal volt ellátva. A hitelesítő latin felirat szerint Szent Jakab a szegedi ház gvárdiánja, házfőnöke volt az 1450-es években.

Lugosi Döme írása után érdemes visszatérnünk a Historia Domus leltárához, melynek felsorolásában a raktár, a sekrestye a templom, a kórus, a torony, az oratórium, a folyosók, az iroda, a könyvtár, majd az egyes testvérek szobáinak használati eszközei kerülnek felsorolásra. Érdemes a leltár felsorolásából megnéznünk a sekrestyében található esetleges ötvöstárgyakat, melyek ekkor még feltehetően használatban is lehettek.

A leltárban a sekrestye tárgyai között találkozunk „3 thuribulummal, 2 tömjéntartóval, 3 aspersoriummal, 5 kehellyel, 3 pacificaleval, 1 sz. keresztereklyével, 1 sz. Ferenc ereklyével…”[18], melyek szintén a kolostor kiemelkedő műkincsei közé tartozhattak.

Mária Terézia-féle miseruha (Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont)

Korabeli híradások a gyűjteményről

A kolostori múzeumról megjelenő tudósítások, értekezések egyöntetűen a gyűjtemény legértékesebb tárgyait mutatják be ismertetőikben, úgy, mint Marchiai Szent Jakab székét, a Szent Gellért, a Mátyás és Ladányi miseruhákat, az ötvöstárgyakat, valamint az 1756-ban készült faragott ajtót.

1934 augusztusában a következőképpen számol be a kolostor múzeumáról a Délmagyarország.

Még mindig csak ideiglenes a templom páratlan értékű múzeumának elhelyezése, melynek messze külföldről is csodájára járnak az emberek. Legutóbb Berlinből kaptunk levelet, hogy küldjük el a tizenhetedik századból való miseruhának és Mátyás király misepalástjának a fényképmásolatát egy német muzeum számára. Fel nem becsülhetők az alsóvárosi templom muzeumának kincsei, de sajnos megfelelő hely hiánya miatt nem tudjuk kellőképpen elhelyezni és kiállítani azokat…. Elmondotta Pater Schneider, hogy a muzeumot 1918 tavaszán Zadravetz István alapította. A muzeum nevezetesebb kincsei a következők: egy rendkívül érdekes fafaragásu ajtó, mely 1756-ban készült. Miseruha a tizenhetedik század elejéről. Mátyás király palástja 1465-ből. Mária Terézia-korabeli miseruhák; Marchiai Szent Jakab karosszéke. Ez a szék 1450-ből való. 1930 óta az alsóvárosi templomban van Szent Gellértnek, az első csanádi püspöknek ereklyéje is és ott van a híres Fekete Mária-kép.[19]

Dr. Lukáts József 1936-ban, szintén a Délmagyarország hasábjain megjelenő írása hasonlóképpen kiemeli az említett miseruhákat a gyűjteményből. Röviden beszámol a Ferences Rendtartomány támogatásáról, a múzeum apróbb bővítéséről és a gyűjtemény ötvöstárgyairól is.

Nagy dicséretét zengi a zárda jelenlegi főnökének, Schneider Vencel gvárdiánnak a tervszerű gyüjtögetés, rendezgetés és megbecsülés, amellyel a zárda eddig fel nem tárt kincsei felé fordult s azoknak áldozatos készséggel megfelelő helyet, muzeális keretet törekszik biztosítani. Galambos Imre páter pedig nagy hozzáértéssel és becéző szeretettel rendez, gondoz, módszeresen helyez el mindent, hogy az őrzött és előkerült műkincsek áttekinthetőségükkel igazi meglepődést, műélvezetet és gyönyörűséget nyujtsanak a szemlélőnek. A kis muzeum szűkös és keskeny helyén és nagy értékek foglalata.…S a muzeum anyaga s ezuton Szeged műkincsei folyton szaporodnak. Csak a közelmult napokban is 1520-ból való nyomtatványok birtokába jutott egy másik ferences zárda adománya folytán.  A rend tartományi főnöke ugyanis látván a szegedi ferences muzeum kincses gyüjteményét, annak szakszerű kezelését és gondozását, ide gyűjti a rendtartomány muzeális kincseit…
Az egyházi ruhák mindössze alig tiz darabban mutatják be a régi brokátszövés és dus aranyhimzés művészetét, de ez a pár darab nagy történeti mübeccsel és értékkel bir. Közülük kiválik a Mátyás kazula… a Szent Gellért kazula…
A kehelygyűjtemény három darabból áll. A 15. századbeli gótikus kehely gyönyörüen áttört művű müremek. Csodálatos, hogy a zivataros idők ellenére is megmaradt. A másik, a 16. századból, renaissance stilus, a harmadik a 18. század barokk alkotása, bágyadt emaillképekkel. Ugyanezen korszak alkotása az egyik szentségtartó.[20]

A helyi tudósítások mellett mindenképpen ki kell emelnünk a ferences plébánia havi folyóiratát, a P. Schneider Vencel plébánossága és főszerkesztősége alatt havi rendszerességgel megjelenő Szeged Havi Boldogasszonyt, mely szintén beszámol a kolostori kincstárról.

Múzeumunkból.
Most főképpen az újabb eredetű adományokról szeretnék pár szóval megemlékezni.
Még a mult esztendőben történt, hogy az egyik filléres vonat utasai is meglátogatták múzeumunkat. Félegyházi öreg nénikék-bácsikák mentek fel a szűk folyosóra és kíváncsi szemmel várták, mit is fognak látni. Amint beértek, nem volt alkalmam megfigyelni őket, csak kifelé jövet láttam, hogy mintha csak templomban volnának, kereszteket vetettek, fejet hajtottak, különösen a kelyheket magukban foglaló üvegszekrények felé. A városi „népek” elmosolyodtak rajta, hiszen a múzeum emléktár, a szent tárgyak nem tiszteletnek vannak kitéve, hanem hogy megőrizzük a régi idők emlékeit. De tudnivaló dolog az is, hogy az emlékek egyik fajtája mindenütt tiszteletet érdemel, még a képtárban is. Természetesen ereklyékre gondoltam. Sajnálattal állapítottam meg magamban, hogy régiségekben gazdag múzeumunk ereklyékben elég szegény! Mit találhattak a jámbor félegyháziak?
Magam is elcsodálkoztam azon, hogy sohasem figyeltem meg azt a kis ereklyetartót, melyet felfedeztem akkor. Megnéztem a felírást és láttam, hogy Szent Klára ereklyéiről van szó!… P.K.[21]

Zadravecz István újító munkájának eredményeként, gondos és alapos rendszerezést követően az 1918 tavaszán megszülethetett Alsóváros ferences múzeuma. A kolostor helyiségeinek átalakítása, átgondolása, új funkcióval való megtöltése, melyet Zadravecz István elkezdett és házfőnök utódai méltán folytattak, nem állt meg a múzeum kialakításánál, hanem egyfajta kulturális reformként tovább örökítette a 20. század mindennapjaiba Alsóváros évszázados, ősi hagyatékát.

Megjelent a folyóirat 2019. májusi számában

Jegyzetek

[1] I. Ferenc József magyar király kitüntető oklevelének szövege az Alsóvárosi Ferences Kolostor számára, 1896. október 6.

[2] A ferences kolostor házi múzeumának helytörténeti vonatkozását Zombori István 1998-ban megjelent tanulmányában a Historia Domus vonatkozó részletei, valamint a múzeum Vendégkönyve alapján mutatja be. Vö. Zombori István: Az első egyházi múzeum Szegeden (1918-1950) In: Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997. Szeged, 1998.

[3] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 686. o.

[4] uo. 690. o.

[5] Vass Erika: Barátok Tere A Szeged-alsóvárosi Ferences Látogatóközpont 2012-ben nyílt állandó kiállításának katalógusa. Szeged, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2012. 22. o.

[6] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 706. o.

[7] uo. 706. o.

[8] uo. 713. o.

[9] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 30. o.

[10] uo. 292. o.

[11] uo. 293. o.

[12] uo. 63-64. o.

[13] Lugosi Döme: A Szeged-alsóvárosi templom és kolostor kincsei. Szeged, Új Nemzedék Lapvállalat Rt. 1932. 56. o.

[14] A múzeum és kincsei. In: Lugosi Döme: A Szeged-alsóvárosi templom és kolostor kincsei, Szeged, Új Nemzedék Lapvállalat Rt. 1932. 56-63. o.

[15] Az Mátyás királynak nagy dicsíreti. In: Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak viselt dolgairól Anno 1575.

[16] Vö. P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1970/2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. Szeged, 1972. 59. o.

[17] Vö. Lugosi Döme i. m. 59. o.

[18] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 64. o.

[19] Délmagyarország 1934. augusztus 25. 5. o.: Nagyszabású restaurálásra készülnek a négyszázéves alsóvárosi templomban

[20] Délmagyarország 1936. június 21. 7. o.: A szegedi ferences atyák kolostora. Írta dr. Lukáts József

[21] Szeged Havi Boldogasszony, A Szeged-alsóvárosi Római Katolikus Egyházközség Hivatalos Lapja, Felelős szerkesztő: P. Schneider Vencel, Szeged, 1939. március hó XV. évfolyam 3. szám, 7. o.