Hegedűs Réka: Rókusról jött, író lett – Domonkos László életpályájáról mesélt

Domonkos László estje a SZAB-székházban

Domonkos László igen sokoldalú író, újságíró, akinek ezidáig 29 kötete jelent meg, amelyek a magyar történelem iránti érdeklődését kihasználva kutatják fel az eddig rejtett, vagy félremagyarázott igazságokat a magyarság sokat vitatott figuráiról, alakjairól és nevezetes eseményeiről. Az újságíróból lett író a Rókustól Rókusig elnevezésű programon mesélt életpályájáról, szeptember 19-én, a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában, Bátyi Zoltán újságíró közreműködésével.

Domonkos László már általános iskolai éveiben is szeretett írni, kezdetben még – saját szavaival élve – feledhető versekben, valamint az iskolai újságban megjelenő cikkekben élte ki írótehetségét. A Tömörkény István Gimnázium angol szakán folytatta tanulmányait, majd 1976-ban magyar-angol szakos bölcsészdiplomát szerzett. Az egyetem alatt Pósa Péter hatására irodalomtudományi témájú írásokon, recenziókon dolgozott, angliai tanulmányi ösztöndíj útjáról hazatérve az egyetemi újságban számolt be külföldi élményeiről. A Délmagyarországnál kezdett gyakornokoskodni, miközben újságírói szakvizsgájára készült. 1976-ban lett a napilap szerkesztőségének állandó tagja, ahol először gazdaságpolitikával foglalkozott, majd a vágyott kultúra rovathoz került Nikolényi István vezetése alatt, aki először használta rá az esszéista jelzőt.

1990-ban jelent meg első kötete, azóta is igen termékeny író, bátor témaválasztásai olykor nem tudatos tabudöntögetésnek is tekinthetőek. Köteteiben egyszerre kamatoztatja az újságírói múltjából eredő oknyomozói vénát, a bölcsészek tudományos kutatói igényességét, s mindezt könnyen emészthetően adagolja olvasóinak. Kacérkodott a szépírással is, de leginkább a történeti esszében, a dokumentumprózában találta meg önmagát. „Az újságírók között mindig irodalmár voltam, az irodalmárok között pedig újságíró. Ma meg leginkább szellemi kalandornak nevezném magam” – vallja.

S hogy honnan jött a rendezvény címe? Domonkos László Szegeden született, s több évtizeden keresztül – majd egy negyed századon át – lakott a Rókusi városrészben, ahol megtapasztalhatott egy egyedi mikrovilágot, egy sajátos külvárosi közeget, amelyet a benne élő emberek szolidaritása, kültelki embersége tesz igazán különlegessé. Rókust szegényebb városrészként tartották számon, ám a régi csibészekkel való bandázás, a közös Beatles hallgatások, az angol dalszövegekkel való ismerkedés feledhetetlen élményekkel látták el a környék lakóit akkoriban. Rókusi alkony című, a lírai közelítésmódot, valamint a szociografikus-riportszerű ábrázolást sajátos technikával elegyítő kötete 2017-ben jelent meg a Féltett kishazák című városrészeket, kistelepüléseket bemutató sorozat keretében. Ahogyan arra Domonkos László is rávilágított, a városrészek egykori karakteressége mára eltűnt, a múlt részévé vált, a vidéki nagyvárosok negyedei ma már teljesen más arcukat mutatják, így érdemes megőrizni azokat a régi, izgalmas hangulatokat az utókor számára.