Kiss Norbert: 20.századi mindennapok Alsóvároson 7.

Alsóváros és Szeged ünnepe: a Havi Boldogasszony búcsú

 „Egy hetvenéves anyóka gyalogosan érkezett Mezőhegyes tájékáról, három nap alatt megtaposva 70 kilométert… Az ősi szentély hazahív! Szeged valamikori települései esztendőnkint egyszer, a Boldogasszony ünnepén hazaküldik képviselőiket, s itt a kegyelmek és az ősi hit forrásánál töltekeznek újra egész esztendőre elég erővel és reménységgel a küzdelmes magyar élethez.”[1] A ferences templom búcsúi gondolatának őszinte és szép összefoglaló sorait olvashatjuk a Szegedi Ferences Kolostor háztörténetének 1949-ben kelt lapjain. De hogyan is élték meg, mit jelentett és mit jelenthet Alsóváros évszázados ünnepe a Szeged környékén élőknek?

Alsóváros búcsújának, Havi Boldogasszony augusztus 5-i ünnepének történetét az elmúlt évtizedekben neves kutatók terepmunkát és levéltári kutatásokat végezve számos szempont alapján mutatták be. Jelen sorokkal igyekszünk Mária ősi ünnepét olyan szempontok alapján bemutatni, hogy mit is jelenthetett a ferences közösség számára az ünnepre való készület, a búcsúsok fogadása, a szentmisék ünnepélyes bemutatása, a gyóntatás megszervezése, a búcsúsokkal és zarándokokkal való találkozás a 20. század első évtizedeiben. Ennek bemutatásához elsődleges forrásunk az Alsóvárosi Ferences Kolostor háztörténete, melynek segítségével az 1913-1949 közötti évek búcsúinak részletes leírását ismerhetjük meg. A Historia Domus mellett Bálint Sándor gyűjtőmunkájára és összefoglaló írásaira, valamint a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének rendkívül részletes kutatómunkája alapján megjelent írásokra támaszkodunk.

Havi Boldogasszony ünnepe

Havi Boldogasszony ünnepe, mai nyelvhasználatban Havas Boldogasszony ünnepe a négy római patriarchális bazilika egyikének, a Santa Maria Maggiore – Beata Maria Virgo ad Nives – bazilikának tituláris ünnepe. Az ünnep elnevezését illetően Bálint Sándor említi két kódexünk bejegyzéseit, melyek szerint a Müncheni-kódex Havi Bódoganya, míg a Batthyány-kódex Havi Boldog Asszony néven említi az ünnepet.[2] Az ünnep elnevezése egy 4. századi római legendára vezethető vissza. A legenda szerint egy római patrícius, János és felesége utód nélkül vagyonukat az egyházra szerették volna hagyni, mégpedig oly módon, hogy Szűz Mária tiszteletére templomot építenek. Mária álmukban megjelenve tudtukra adta, hogy hóeséssel fogja kijelölni Róma azon pontját, ahol a templomot felépíthetik. Liberius pápa szintén álmában értesült a templomépítés módjáról. A házaspár, Liberius pápa jóváhagyásával Róma Esquilinus hegyén felépíttette Szűz Mária tiszteltére az ősi bazilikát. Az álomban szereplő csodálatos augusztusi hóesésre utal Mária ünnepében a „Havi” elnevezés.[3] Az ünnep augusztus 5-én tartandó, a legenda szerint ugyanis „Szent Jakab havának ötöd napján”[4] történt meg a csodálatos hóesés.

A ferences rend szegedi Havi Boldogasszony temploma Bálint Sándor megjegyzése szerint „a kultusznak talán legkorábbi emléke hazánkban, és nyilván a legrégebbiek közé tartozik Közép-Európában is”[5].

Búcsúi előkészületek, búcsúsok érkezése

A szegediek, valamint Szegedről elszármazottak számára Havi Boldogasszony ünnepe a legjelesebb ünnepek közé tartozott. Az ősi templomhoz az ünnepnapon visszazarándokoltak köszönetüket kifejezni Máriának az elmúlt esztendőért és kérni közbenjárását a következő időszakra. A búcsú napját megelőzően a Szegedre igyekvő zarándokok már napokkal korábban elindulhattak, hogy az ünnepre a városba érjenek. Úgynevezett „körösztökbe” rendeződve, sok esetben lelkipásztor kíséretében érkeztek. Régebben gyalog tették meg az akár több napos távot, a 20. század derekán már egyre gyakrabban vonattal, autóbusszal érkeztek meg Alsóvárosra. „Rövid ájtatosságra országos szokás szerint minden útjukba eső templomba, kápolnába, temetőbe betértek, útszéli kereszteknél, szobroknál tisztelet tettek.”[6] A búcsúsok érkezését követően rituális szokás volt a mosakodás, tisztálkodás. A feltöltéséig meglévő egykori Csöpörkét vagy Csöpörketavat használták erre a célra a búcsúsok, mely a mai Délibáb és Szent Antal utca környékén terülhetett el egykor Bálint Sándor feljegyzései szerint.[7] A tó feltöltését követően a két világháború közötti időszakban a Tisza Lajos utca 50. előtt álló kutat keresték fel még a búcsúsok, mint a tó megmaradt emlékét. A „körösztök” a tisztálkodást követően, illetve ennek megszűnésével közvetlenül a templomba mentek, énekeikkel és imáikkal köszönteni Máriát. A közeledő „körösztöket” sokáig harangozással és egy-egy barát köszöntésével fogadták.[8] 

A zarándokok szállása szegedi rokonoknál vagy akár ismeretlen családoknál történt. A szegediek a búcsú napjára, a zarándokok fogadására előkészítették otthonaikat. A búcsú napjára frissen meszelték házaikat, nagytakarítást végeztek és udvaraikat is rendbe tették. Süteménnyel és frissítő savanyúsággal fogadták a zarándokokat.[9] A „körösztök” szokás szerint évről évre ugyanannál a családnál szálltak meg. A szállást adó családok a szállásért és vendégül látásért cserébe fizetséget nem fogadtak el. „Csak annyit kért tőlük [a gazda], hogy imádságaikban, könyörgéseikben róla és családjáról is megemlékezzenek. Ez természetesen így is történt.”[10]

A „zarándokszállások” mellett sok búcsús a templomban virrasztva, olykor-olyok elbóbiskolva, imádságokkal és énekekkel várta a búcsú napját.[11]

A búcsú ünnepéhez szorosan hozzátartozott a búcsúsok, a „körösztök” megvendégelése is. A ferences barátok régi szokás szerint a papságot és a városi elöljárókat vendégelték meg a kolostor refektóriumában. Villásreggelivel fogadva a városi elöljárókat, ebéddel a papságot. Az alsóvárosi családok a rokonok, hozzátartozók mellett a búcsúsokat is szívesen fogadták vendégségbe.[12] „A koldusokat is bőségesen ellátták, olykor még asztalhoz is ültették. Szomorú volt az a család, amelyikre a szent napon vendég nem nyitott ajtót.”[13] De a kolostor környéke a búcsú napjaiban időszaki kis konyháknak is teret adott, melyet a helybeliek duttyán néven ismertek. A hosszú utat megtett zarándokok felfrissítését szolgálta a 20. század első évtizedeiben a nagy cserépedényekből hűtve kínált kovászos uborka, melyről a búcsút viccesen uborkás búcsúnak is ismerték.[14]

A búcsú napja

A búcsú napjának liturgiáját a 20. század első évtizedeiben már kialakult szokás szerint tartották meg a ferences testvérek. Sok esetben a ferences szerzetesek számára fontos búcsúi ünnepről, Porziuncula augusztus 2-i ünnepéről is sokan maradtak ünnepelni a Havi Boldogasszony búcsúra. A búcsú augusztus 5-ei napját megelőző este a ferences testvérek gyóntatással és esti szentbeszéddel készültek a búcsúsok számára. A búcsú napján már a hajnali órákban szentmiséket tartottak. A feljegyzések szerint általában hajnali fél 4, 4 óra körül kezdődött az első szentmise. A hajnali szentmisék énekes szentmisék voltak, melyeken mindig egy-egy településről érkező búcsús csoport vett részt.

A reggeli órákban, általában 9 órakor kezdődött az ünnepélyes körmenet, mely a búcsún résztvevő összes zarándok bevonásával került megrendezésre. A körmenet sokszor 15-20 ezer hívő részvételével zajlott, de a Historia Domus bejegyzéseiből tudjuk, hogy 1942-ben az „ünnepi körmenetünkön legalább 25.000 ember vett részt”[15].

A körmenet mellett szintén reggel tartották a ünnepi nagymisét, melyet minden esetben elöljáró mutatott be. A szentmise és körmenet mellett szentbeszédet mondtak a ferences testvérek, általában két helyszínen – a templomban és a templom előtti téren.

Délben a legtöbb búcsús hazaindult, azonban a Szegediek és környékbeliek még sokszor megvárták a délutáni liturgiákat. Délután a ferences testvérekkel együtt a vesperást imádkozták a templomban maradt hívek, melyet néhány feljegyzés szerint az esti órákban szentbeszéd és litánia zárt.[16]

Bálint Sándor megjegyzi, hogy a „búcsú délutánján, vecsernye után kezdődtek a havibálak, alkalmul szolgálva a sokfelől összesereglett környékbeli lányok, legények ismerkedésére”[17].

A búcsúk napjáról, az ünnepre érkező zarándokok számáról, az adott év sajátosságairól és sok esetben a felmerülő kérdésekről, nehézségekről, problémákról is ismerhetünk meg néhány érdekes adatot a Historia Domust író szerzetesek munkájaként.

A Historia Domus tanúsága

Jelen összefoglaló elkészítéséhez a Historia Domus 1913-tól 1949-ig terjedő időszakának búcsúra vonatkozó bejegyzéseit vizsgáltuk. Az említett 1913-as esztendőtől kezdődően találhatunk először magyar nyelvű bejegyzést a búcsúra vonatkozóan. Ez az év olyan szempontból is nagyon fontos a búcsú történetét illetően, hogy az utolsó olyan év, mely a világháború kitörését megelőző évben tartott, zavartalan búcsúi időszakot mutatja be. Ennek az évnek bejegyzése emlékezik meg arról a tényről, hogy a Havi Boldogasszony búcsú nem csupán Alsóvárosnak ünnepe, hanem Szeged városának 1883. óta fogadalmi ünnepe is.

1913. augusztus 5.

Augusztus 5-én Havi Búcsú. Ezen nap 1883. óta Szeged városának is fogadalmi ünnepe és nagy ünnepélyességgel szokta a város megtartani. Reggel fél 5 órától déli 12 óráig minden megszakítás nélkül énekes szentmisét tartatnak a búcsúsokért, és egy-két atya folyton áldoztat különösen 8-9 óráig, a többiek pedig gyóntatnak. Ez évben körülbelül 5-6 ezer közt volt a gyónók száma.
9 órára minden városrészről ideértek a hívek egyházi körmenetben zászlók alatt és megkezdődött az impozáns körmenet, melyben részt vett a város Hatósága és a környékről összesereglett hívek különböző színű zászlóik alatt, melyet nagyságos és főt. Várszegi József címzetes kanonok, szegedrókusi plébános vezetett, és teljes egy óra hosszáig tartott, míg a Mátyás-király teret megkerülte a körülbelül 15-20 ezer főből álló ájtatos tömeg. Utána P… jakabszállási misszionárius atya ünnepélyes szent misét celebrált, mely után két szent beszéd volt, egyik a templomban, melyet Szél József vácz egyházmegyei újmisés pap – a másik a templom előtt a szabadban, melyet K… Róbert atya tartottak. Ezalatt a város hatóságát képviselő urakat a zárda egy rövid villás reggelivel látta. A szent beszéd után úgy a városi, mint a vidéki hívek hazafelé indultak, úgy hogy 12 órakor már alig voltak, legfeljebb a közeli dorozsmai és tápéi hívek, kik rendesen a vecsernyét is megszokták várni, és azután indúlnak haza. Délután egész este 7-ig pedig a város közönsége látogatja a templomot, úgy hogy folytonosan hullámzik, egyik jön, másik megy.[18]

A következő évben már a „háborús bonyodalmak” időszakáról olvashatunk, mely nagyban lecsökkentette a hívek számát a búcsúi napon.

1914. augusztus 5.

A háborús bonyodalmak miatt csak a közeli községekből jöttek, dorozsmáról 500, tápéról 200. A többiek pedig szorványosan hol vonaton, hol gyalog.
Igen megnehezítette a híveknek a búcsúra jövetelét az a körülmény, hogy senkisem utazhatik közösségi igazolvány nélkül, másrészt a vonatok a katonaság számára vannak fönntartva, továbbá az egyes községekben képzelhetetlen rémhíreket terjesztettek, hogy a szerbek a templomot a búcsúsokkal együtt föl akarják robbantani és több effélék, így hát a hívek féltek eljönni. Mindazonáltal a gyónók száma lehetett úgy kettőezer. 12-en a kora reggeli óráktól gyóntattunk délig. A templom zsúfolásig megtelt…. Körmenet után… Magócsy Imre ünnepélyes misét mondott és utána … Róbert prédikált. Körmenet után ugyancsak a zárda, ősrégi szokás szerint a város hatóságát egy villásreggelire fogadta. Délben pedig a segédkező paptársakat látta a ház ebéden.[19]

A búcsúi programot az előkészületek ellenére olykor-olykor az időjárás is megnehezíthette. Így 1915-ben az ünnepi körmenet eső miatti elmaradásáról olvashatunk. De a ferences testvérek meglepettsége olvasható ki az 1918-as bejegyzésekből is, miszerint a háború ellenére nagyon sokan vettek részt a búcsúi ünnepen.

1918. augusztus 5.

Mintha elfelejtette volna a környék, hogy háború van. A hagyományos tízezrek tolongtak a környéken. Az ünnepi körmeneten a polgári (főispán, polgármester, tanácsososok, képviselők stb.) és a katonai (kerületi és állomásparancsnokok, tábornokok, tisztikar) hatóságok jelentek meg, katonai zenekarral.[20]

A hívek lelkesedése ellenére a háborús időszak éreztette hatását, mind a búcsúsok számát illetően, mind a megtartható liturgiák vonatkozásában.

1919. augusztus 5.

Havi Boldogasszony. Csak a város és a legközelebbi környék vett részt a búcsún. A városi híveink nagyon szép számmal és szinte tüntető lelkesedéssel vettek részt. A hivatalos várost a polgármester és egyéb hivatalnokok képviselték. A szokásos körmenetet az idén elhagytuk – mert a megszálló csapatok feje nem engedélyezte. Az ünnepélyes nagy misét P. Richárd mondotta, a sz. beszédet pedig a napokban idedisponált P. Ottó.[21]

 1922. augusztus 5.

A havi búcsú még az idén se volt rendes, az elszakított területeken lakó hívek nem jöhettek, 10-15 ezren lehettek. Meggyónt 1500. A processziót, melyen a hatóság és katonaság is képviselve volt P. Bonaventura házfőnök vezette, az ünnepélyes nagymisét P. Frigyes celebrálta. Utána 2 szentbeszéd volt, a templomban P. Viktor, a templomon kívül, a szabadban P. Péter prédikált.[22]

A búcsúi szokásoknak egy viszonylag részletes leírásával találkozhatunk a következő évi bejegyzéseknél, mely év azért is volt különösen fontos esztendő, mert a templom tornyának keresztjét a búcsú alkalmával helyezték vissza ünnepélyes keretek között.

1923. augusztus 5.

A hívek a meg nem szállott részekről szép számmal jöttek. Csanádpalota, Lele és Alsóközpontról pap vezetése mellett. A palotaiak 1 m… 30 kiló búzát adtak kantátumra, értéke kb. 100.000 kor. A kantátumokat reggel 3 órakor kezdtük. 9 órakor megérkezett Várhelyi József belvárosi praelátus, belvárosi plébános és a többi városrészek plébánosai vezetése alatt a processzió, a városi magistratus  és a katonaság képviselete és megkezdődött az ünnepélyes körmenet, melyet Várhelyi József vezetett és melyen 15-20 ezer hívő vett részt. Utána ünnepélyes szent mise és ezután 2 prédikáció volt. A templomban P. Viktor – a templom előtt pedig P. László prédikált. Mise és prédikáció alatt régi … szokás szerint a papság, magistratus és katonaság képviselői egy kis villás reggelire jöttek be a refektóriumba. Prédikáció után a processziók egymásután mentek haza.
Délután a helybeliek a téren fölállított sátrak és látványos komédiákat bámulták. 6 órakor ünnepélyesen visszahelyeztük a keresztet a torony csúcsára óriási néptömeg részvételével. Várhelyi József belvárosi plébános nagy asistentiával megáldotta, P. László kisbeszédet tartott, és egy óra múlva már a torony csúcsán ragyogott.[23]

Az 1931-es évi bejegyzésben találkozhatunk a búcsút kísérő árusok rövid leírásával, akik ebben az évben a Mátyás-térről a környező utcákba és terekre kerültek áthelyezésre. Szintén ebben az évben kerül feljegyzésre, hogy mely településekről érkeztek búcsúi csoportok és azok hány fővel vettek részt az ünnepségen.

1931. augusztus 4-5.

Egyik kereszt a másik után érkezett, igen sok gyónó volt, de gyóntató is, és így este 8-ig szépen elvégeztük.
Este P. Szújó Timót prédikált Kecskem.
Reggel 4 órától misék voltak.
Délelőtt: P. Fábián Fausztin Szolnokról és P. Szegedi Alfonz prédikáltak.
Este pedig P. … Nárcisz Szolnokról, prédikált.
A körmeneten nagyon sokan vettek részt. Először szerepeltek a leventéink zenekarukkal.
A délelőtt ebédlőnkben úgy 25 vendég volt a papsággal: Főispán, polgármester, tanácsnokok, ezek előkelőségek, az egyházközségi vezetők.
Most először lettek a sátorosok kiszorítva a Mátyástérről a parkírozás miatt és a Szentháromság utcában, a patikával szemben a Kegytárgyasok, dinnyések lettek elhelyezve.
A vámtéren pedig a zengősök és egyéb zajos mutatványosok.[24]

A Historia Domus búcsúi leírása mellett, lapszéli bejegyzésként található a búcsúsok számának összesítése, akik bejelentkezés alapján érkeztek a városba.

„Búcsúsok jöttek:

• Apátfalva 50
• Majsa 350
• Földeák 100
• Félegyh. 150
• Püspöklele 200
• Szolnok 85
• Kübekh. 85
• Ferencszállás 56
• Kiszombor 100
• Makó 220
• Sándorf. 110
• Felsőtanya 100
• Alsótanya 500
• Röszke 80
• Sztmihály 90
• Tápé 100
• Kiskundorozsma 110
  _________________________
                                 2486”[25]

Már a második világháború viszontagságaival találkozunk 1940-ben, mikor is a Historiát vezető szerzetes megjegyzése szerint a búcsú látogatottsága a rendkívüli helyezet miatt elmaradt az előző évekhez képest. Egy évvel később azonban a búcsún majd negyed százados megszakítást követően újra jelen tudtak lenni a Délvidékre elszármazott Szegediek. Ennek az évnek a leírásánál találhatjuk meg legpontosabban feljegyezve a búcsú napjának liturgikus eseményeit.

1941. augusztus 5.

Porziunkulai-búcsúnk jelentéktelen volt. Annál nagyobb és népesebb volt azonban templom-búcsúnk: a Havi-búcsú. Különösen az tette jelentékennyé, hogy az idén végre – 23 éves megszakítás után – újra megjelentek azon a délvidéki és bácskai hívek is. Érdemes ez alkalommal lerögzíteni, hogy honnan, mely helységekből szoktak a búcsúnkra hívek jönni.
Keletről: Makó, Ferencszállás, Püspöklele, Apátfalva,
Északról: Kiskunfélegyháza, Majsa, Hajós
Nyugatról: Kübekháza, Horgos, Szabadka, Ludas, Palics fürdő
Délről: Zenta, Martonos, Magyarkanizsa, Újvidék.
Az idén mintegy 8000 hívő jött össze. Szabadkát magát több mint 1000-en képviselték. Ez novum volt, mert onnan nem igen szoktak jönni. A bunyevácok … szoktak járni. Most azonban, hogy oda nehéz eljutni, P. Benjamin megfelelő propagandát indított Szabadkán, – mint látjuk eredménnyel is, – úgy hogy az ő érdeme a bunyevácok tömeges idesereglése. Az áldozók száma azonban – érdekes – alig haladta meg a 4000-et. Oka az, hogy a búcsú-napunkat megelőzően is d.u. és este (hétfőn) felhőszakadás szerű eső esett hosszú ideig, sőt este 10 órakor pusztító jégverés zúdult rá a városra. Kertünkben a szőlőt teljesen tönkretette. Másnap reggel – a gyóntatás szempontjából legalkalmasabb órákban, 4-7-ig ismét úgy ömlött az eső, mintha öntötték volna az égből. És így hiába volt a sok gyóntató, a gyónók csak szorványosan szállingózva merészkedtek elő szállásaikról. … gyónó-sereg csak ½ 8-tól kezdve lepte el a gyóntató-folyosót és a III. rendi otthont, ahol szintén gyóntattunk. Gyóntatók igen sokan voltunk: minden községből jött valaki (plébános, vagy káplán) a hívekkel, szomszéd zárdáink atyái is népesen voltak képviselve: Kecskemétről – Csongrádról – Szolnokról. Még ezeken kívül volt 15 gyóntatónk: azok a fiatal presbyterek, akik itt Sezgeden 2 hónapi katonai kiképzésben részesülnek. Erre az ünnepi alkalomra fölötteseik szabadságolták őket, és így a két napon vendégeink és hasznos munkatársaink voltak.
Este 40-en ültünk az asztalnál, az ünnepi ebéden pedig majd 80-an.
Az ünnepi körmenetet előző este Homann Egyed prem. egyet. nyilv. … tanár tartotta. Az ünnepi nagymise előtt Barmos György apát, a nagymisét pedig a legfényesebb segédlettel Raskó Sándor püspöki helynök celebrálta. A szentmisék mondását egyébként már kora hajnalban ¼ 4-kor megkezdtük – és fél óránként tartottunk énekes miséket, mert csak így tudtunk ½ 10-re eleget tenni a búcsús népek mise-igényeinek.
Szentmisét mondattak: a tótfalúi (Magyarkanizsa) hívek, ½ 4-kor a várostanyai, 4-kor a ferencszállási, ½ 5-kor kiskunfélegyházai, ½ 6-kor a kübekházi, 5 órakor a majsa-hajósi, 6 órakor a horgosi, ½ 7-kor a ludasi, 7-kor a püspöklelei, ½ 8-kor a magyarkanizsai (asszisztentia), 8-kor a szabadka-palics fürdői (asszisztentia), 9-kor a zentai (asszisztentia) hívek. Ezek mind énekes misék voltak, ezenkívül még sok csöndes misét is szolgáltattak e napra a búcsús hívek.
Délben ebédnél vendégünk volt a város főispánja Dr. Tukats Sándor is. Ebéd alatt szeretettel köszöntötte a délvidékieket és lelkes délvidéki beszédek is hangzottak el.
Az ünnepi szónokok a templomban P. Jenő, csongrádi házf., a templomon kívül P. Marián III. rendi Vizitator volt, aki egyben a harmadik rendiek látogatását is megejtette ez alkalommal, amiről azonban meg kellett állapítanunk, hogy ilyenkor nem alkalmas, mert búcsúkor minden mással vannak a III.ik rendiek elfoglalva.”[26]

A világháború utolsó két évében a szegedi helyzet nem tette lehetővé, hogy Havi Boldogasszony búcsúját megtartsák. 1944-ben és 1945-ben a Historia Domus vezetése is szünetel. A háborút követően P. Vándor Gottfrid ferences szerzetest kéri fel a házfőnök, hogy naplófeljegyzései alapján jegyezze le a háztörténetbe az elmúlt időszak legfontosabb történéseit. Így értesülünk arról, hogy 1944 nyarán, így a búcsú idején is a kolostor menedékhelyként működött.

1944 nyara

Az egész nyár bombázások között mult el. A nappalok legnagyobb részét az óvópincében töltöttük. Alsóváros lakosságának nagy része tanyákon keresett menedéket. A bentmaradt hívek egy része a légi-veszély idejére kimenekült a Tisza ……. s csak a megmaradt kis százalék vette igénybe az óvóhelyeket. Alsóváros földszintes, kis házai semmi biztonságot sem nyujtottak a félő lakosságnak, ezért híveink nagy része – most is, mint a mult történeti napjaiban – kolostorunk falai között keresett menedéket. Három jól kiépített óvóhelyünk volt: az oratoriumban, torony alsó részén és pincénkben. Valamennyi helyiség nap-nap után megtelt imádkozó és rettegő hívők tömegével.
A következő napokon kaptunk bombatámadást: junius 2.-án, julius 3.-án, augusztus 20.-án, augusztus 24.-én, augusztus 29.-én és szeptember 3.-án.
Templomunk festett ablakai a légnyomás áldozatai lettek.[27]

1945 nyara

A templom kárainak helyreállításának időszaka volt. A Historia Domus bejegyzései a búcsú napjáról külön nem emlékeznek meg. A következő évben olvashatjuk, hogy a búcsú lelki értelemben tökéletesen sikerült, de a háború következtében fellépő anyagi hiány a búcsú megszervezését nehezítette. Hasonló nehézséget jelentett, hogy ebben az évben a búcsú hetében került bevezetésre az új fizetőeszköz, a forint is, mely szintén nehezítette a búcsú megszervezésének gazdasági oldalát. A Historia Domus 1949-es vezetéséig, valamint a rend szegedi működéséig a második világháborút követő időszak néhány éve sikeresnek, hacsaknem a legsikeresebb éveknek tekinthető.

Hogy mit jelent Szeged sugárkörébe eső magyar népünknek a Havi-búcsú, arról ékesen szól az a 40-50 ezerre tehető zarándoktömeg, amely ezidén, minden kósza híresztelés ellenére is fölkereste az ősi fészket.[28]

Megjelent a folyóirat 2019. július-augusztusi számában

Jegyzetek

[1] Historia Domus ab anno 1949., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 3. o.

[2] Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium 3. Szeged, 1998. Mandala Kiadó 168. o.

[3] Vö. Bálint Sándor i. m. 168-170. o.

[4] Bálint Sándor i. m. 168. o.

[5] Bálint Sándor i. m. 170. o.

[6] Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 106. o.

[7] Vö. Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 107. o.

[8] Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 106. és 109. o.

[9] Vö. Jaksa Helga – Vass Erika: Az alsóvárosi társadalom és a Havibúcsú in Szent és profán között – A szeged – alsóvárosi búcsú, Néprajzi Tanszék, József Attila Tudományegyetem, Szeged, 1999. 19-20. o.

[10] Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 110. o.

[11] Vö. Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 108-109. o.

[12] Vö. Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 112-113. o.

[13] Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 113. o.

[14] Vö. Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 113-114. o.

[15] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 333. o.

[16] Vö. Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 293. o.

[17] Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 115. o.

[18] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 631. o.

[19] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 644-645. o.

[20] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 689. o.

[21] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 716. o.

[22] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 25. o.

[23] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 35-36. o.

[24] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 195. o.

[25] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 195. o.

[26] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 320-321. o.

[27] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 350. o.

[28] Historia Domus ab anno 1949., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 3. o.