Kiss Norbert: Rendi reform, világháború, Trianon – A szegedi ferences kolostor az „új évszázadban”
„Megbízottaink ma Versailesben aláírták a békét. Mennyit sóhajtottuk, imádkoztunk a „béke” után, melyet a világháború felborított. S a mai napon kapott béke mégsem béke! Hisz két harmadot leszakít az ország testéből! Nem is lesz itt béke, míg a Haza ősi, ezeréves határait vissza nem szerezzük! Hogy Erdély, Bánát, Bácska, Felföld, Muraköz ne legyen a magyaré, – ebbe soha magyar ember bele nem nyugszik!…..”[1]
A világháború, a háborús mindennapok, a lezáró békeszerződés hatása, következményei vitathatatlanok. „Mennyit sóhajtottuk, imádkoztunk a „béke” után”, olvasható a Szeged-Alsóvárosi Ferences Kolostor Historia Domusában, 1920. június 4-i bejegyzésben. Jelen emlékezés célja, hogy a száz évvel ezelőtti esemény, valamint az ide vezető út, a világháborús időszak mindennapjainak hatását, következményeit a rendi élet, a lelkipásztori szolgálat, az apostoli feladatvállalás, a szegedi ferences kolostor és a ferences rendtartomány vonatkozásában mutassa be. Talán felmerülhet a kérdés, hogy egy kolostor életében, szerzeteseinek mindennapjaiban, milyen hatása is lehet Trianonnak, ha a kolostort, a kolostori életet és tevékenységet egy önmagában zárt egységként szemléljük. Az elkövetkezendő sorok próbálják összefoglalni és bemutatni, hogy a ferences rend szegedi testvérei milyen célkitűzéssel indultak el a 20. század első évtizedeiben, hogyan tudták fogadalmaikat és vállalásaikat a háborús időszakban teljesíteni, milyen hatása lehetett Trianonnak mindennapjaikra, és hogyan tudták megvalósítani az újrakezdést 1920 júniusa után?
XIII. Leó pápa – Felicitate quadam bulla – a rendtartományok átszervezése
A 19. század második felének első évtizedeiben kísérletek indultak útnak a szerzetesi életforma megreformálására. Központi rendelkezés 1897-ben született, XIII. Leó pápa, Felicitate quadam bullaja által, mely a ferences renden belül, a rend különböző ágait igyekezett egyesíteni. „A rend négy ágát (reformált, sarultlan, rekollektus és obszerváns) egyesítette Ordo Fratrum Minorum néven.”[2] A magyarországi ferencesek életében a pápai rendelkezés mivel „nem voltak az obszervánsokon belül különböző famíliák”[3] sokkal inkább „a jozefinizmus következményeinek felszámolására irányult”[4]. A reform központi kérdése ezek alapján Magyarországon a szerzetesi, ferences identitás újbóli kiépítése, mely a rendi képzés átszervezésével, a szerzetesi fogadalmak megélésének, a rendi elöljárók tekintélyének erősítésével, a novíciusképzésen keresztül tűnt lehetségesnek. A lelkipásztori szolgálatban való újbóli feladatvállalás gondolatának megerősítése is kihívást jelent a szerzetesek számára a századfordulón. Szintén II. József rendeletének eredményeként szűntek meg a vallásos egyesületek, melyeknek újraindítása ugyanúgy a kor szerzeteseire várt. Magyarországon a reform a századfordulón, 1900-ban elkezdett átszervező tevékenység eredményeként kezd el megvalósulni. Lényeges változás volt az akkori magyar rendtartományok átszervezésének kérdése. Az átszervezés következtében, az addigi rendtartományok közül megszűnt kettő, a Szalvatoriánus – Legszentebb Üdvözítőről Nevezett, valamint a Szent Lászlóról Nevezett Tartomány. A megszűnt tartományok kolostorainak további működése a Szűz Máriáról Nevezett, Mariana Rendtartomány és a Kapisztrán Szent Jánosról Elnevezett Rendtartomány keretein belül zajlik tovább. A délvidéki részeken a két tartomány egykori kolostoraiból új tartomány született Szent Cirill és Metód Tartományként. Erdély kolostorai a Szent Istvánról nevezett Provincia egységében működnek. A tartományi átszervezés után a századfordulót a Mariana Provincia 29 kolostorral, a Kapisztrán Tartomány 27 kolostorral kezdte el. Szeged-Alsóváros egykori Szalvatoriánus kolostorként a Kapisztrán Rendtartomány egységében folytatja évszázados apostoli tevékenységét.[5]
Új célkitűzések − P. Tamás Alajos
A tartományi átszervezések utáni időszakot Tamás Alajos OFM (1858-1932) provinciális irányítása alatt kezdi el a Kapisztrán Tartomány. Hogy a reform milyen célkitűzéseket igyekezett megvalósítani, kirajzolódik a Rend-Tartományi Közlöny[6] 1913-ban megjelent lapszámait olvasva, melyekben Tamás Alajos tevékenységéről a bő egy évtizedes fejlődés tükrében olvashatunk.[7] Lényeges és megoldandó probléma volt a rendtartomány szerzetesi létszámhiánya, mely a Közlöny beszámolója szerint 1913-ra enyhülést mutatott.
Ami a jövőt illeti, arra már mindnyájan bizalommal tekinthetünk. Olyan alapjai vannak ma a Provinciának, melyekre már bízvást építhetünk. Az óriási egyénhiány, ha teljesen nem is szünt meg, de tetemesen enyhült… Csupán a felvidéki zárdák állapota kétes még többé-kevésbé.[8]
A létszámhiány leküzdését követően sürgető feladata a lelkipásztori teendők ellátása és az ifjúság, valamint a ferences növendékek nevelésének kérdése volt. A Közlöny beszámolója tanúskodik arról, hogy mit is láttak szükségesnek a szerzetesi nevelés, az identitástudat kialakításának szempontjából fontosnak.
Azonban itt is beigazolódik, hogy az ifjuságé a jövő. A milyen a mi szerzetesi ifjuságunk, olyan jövőt várhatunk a Provinciának… – Nekünk aszketikusan nevelt, szentéletü és heroikus lekületü ifjuságra van szükségünk, amely ifjuságnak tudomány tekintetében is a kor szinvonalán kell állania.[9]
A nevelés szempontjából elengedhetetlen volt a rendi studium kialakítása, a tanterv átszervezése, ugyanis II. József a Rendtartomány Hittudományi Főiskoláját – Studium Philosophico-Theologicum feloszlatta. A feloszlatást követően a szerzetesnövendékek képzése az egyházmegyei szemináriumokban zajlott, melynek elsődleges hátránya a szerzetesi öntudat, a szerzetesi identitás kialakításának hiányában rejlett.
A szegedi kolostor vonatkozásában, melynek reformja 1914-ben kezdődik el, már most érdemes elöljáróban megjegyeznünk, hogy 1913-ban a studium tantervének és a gimnáziumi nevelés átszervezése kérdésének tekintetében a következő gondolatok fogalmazódnak meg a Közlönyben.
Szerény véleményem szerint legjobb volna rendi növendékeket egy gimnáziumba magántanulók gyanánt beiratni… A philosophiát pedig a theologiába kellene beosztani. Ennek megfelelőleg égetően szükséges a szerafikum kollegiumnak áthelyezése is egy gimnaziummal biró helyre, mert máskép a fenti terv sehogy sem vihető keresztül. Ez különben már tervbe is van véve és minden valószinüség szerint a választás az új szatmári zárdára fog esni.[10]
A fenti célkitűzések megvalósítását a rendtartomány két, nem elhanyagolható szempont figyelembevételével látja biztosíthatónak. Egyik szempont a szükséges anyagi fedezet megteremtése. Másik szempont a tökéletes szerzetesi, ferences lelkület megélésének körülményeit biztosító úgynevezett recessus kolostorok kialakítása. „Nekünk kellene egy vagy két recessus-zárda, a hol a nagyobb életszentségre vágyó testvérek gyülnének össze, a hol a noviciusokat nevelnék, a kik onnét szétvinnék az egész Provinciába az istenesség lágy fuvalmu, illatos szellőjét.”[11]
A szegedi kolostor reformja − P. Zadravecz István
A szegedi kolostor reformját a Rendtartomány 1914. augusztus 4-én, Gyöngyösön összehívott Congressus Definitoriálisán határozta el. A Közlöny beszámolója egy külső, egy belső okot nevez meg, melyek miatt a reform halaszthatatlanná válik. Belső okként a szegedi házban élő, nem reformált testvérek létszámbeli csökkenését jelöli meg, mely megszüntethető reformált testvérek Szegedre való disponálásával. Külső okként a korábban meghatározott rendi nevelési reform, és ennek végrehajtásához szükséges infrastruktúra szolgált. Ebben az egységben fogja Szeged méltó helyét 1914-től kezdődően elfoglalni.
…a szatmári zárda minden szépsége és kedvessége mellett is oly szűknek bizonyult, hogy a Collegium Seraphicum növendékeit benne alkalmasan elhelyezni nem lehetett. Mást kellett tehát keresni. És ekkor legmegfelelőbbnek mutatkozott a bajai zárda, a mely elég tágas sok növendék kényelmes elhelyezésére is és a mely közel lévén a cistercita atyák vezetése alatt álló gimnáziumhoz, az ifjú növendékek fegyelmére is üdvös hatást gyakorol. De most meg a gimnáziális klerikátnak kellett uj helyet szerezni. Így merült fel a gondolat, hogy a szegedi zárda szükséges papi személyzettel csak úgy lesz ellátható, ha azok egy része egyúttal lectori minőségben is működik. Ezért kellett a bajai studiumot áttenni Szegedre.[12]
A szegedi reformok megvalósítására a Rendtartomány új házfőnököt nevez ki, aki 1914 augusztusában meg is kezdi működését városunkban. Az új gvárdián személyének kiválasztásánál lényeges szempont volt, hogy szervező-, és vezetőkészsége alkalmassá tegye őt a reformtörekvések végrehajtására, ugyanakkor a Szegedre átkerülő studium növendékeinek képzését is irányítani tudja. A Definitorium választása P. Zadravecz Istvánra esett.
Világháborús mindennapok és a lelkipásztorkodás
A szegedi ház reformjának elhatározása, az új házfőnök kinevezése, valamint Szegedre költözése gyakorlatilag egy időben zajlik az egész országunkat érintő és mindennapjait meghatározó történelmi esemény, az I. világháború kitörésének idejével.
Az egész hónap [1914 júniusa] rendes volt. Nem voltak oly rendkívüli zivatarok és orkánok, mint máskor szoktak lenni, de annál nagyobb csapás fenyegethet bennünket… 28-án este Ő. cs. kir. fölsége elrendelte a mozgósítást.[13]
A békés munkálkodás ellenségei hatalmi vágyaiktól elkapatva ádáz háboruba keverték hazánkat és a szent és csendes békességet feldúlva egy évezredes szenvedéseink, izzadságunk és munkánk gyümölcsét akarják tőlünk elrabolni letiporva nemcsak hazánkat, hanem a mi szent Egyházunkat is, azt az Egyházat, mely a középkor zivatarain át fölnevelte és naggyá tette nemzetünket s a melynek kebelén mi oly édes s vigasztaló nyughelyet nyertünk.[14]
„A Tabula kihirdetése után az uj házfőnök, P. István, ki eddig Gyöngyösön theologiai lector és vicarius volt, rögtön a vonatra ült, és sok kalamitás után, két napi fárasztó utazás után (a kitört háború miatt ugyanis csak igazolvánnyal és nagyon kellemetlen vonatösszeköttetéssel lehetett utazni)”[15] megérkezett Szegedre.
Hogyan tudott a Rendtartomány, hogyan tudott a szegedi ház gvárdiánja, P. Zadravecz István ezekben a viszontagságos mindennapokban a rendi reformok, a ferences szellem kialakításának lényeges feladatával, a növendékképzéssel és a kolostor átalakításával foglalkozni?
A világháború, a háborús és katonai kötelezettség, a haza védelme a szerzetesi szellem fényében, majd az 1920. június 4-én aláírt szerződés, mely a kolostorok elcsatolásával területi egységében érinti a reform útjára lépő Rendtartományt, alapjaiban hat a szerzetesházakra, határozza meg a testvérek mindennapjait, köti le és fordítja el más feladatok megvalósításától a rendi vezetők figyelmét. Érdemes megnéznünk, hogy a szegedi kolostor Historia Domusa, valamint a Rend-Tartományi Közlöny a világháború alatti időszakban milyen gondolatokat örökít meg és milyen iránymutatásokkal szolgál.
Már 1914-ben olvashatunk arról szóló híradást, hogy a háború kitörése valóban hatással volt a rend életére. Több testvér, laikus testvérek és felszentelt atyák, teológiai tanárok, lectorok, magisterek egyaránt jelentkeztek katonai szolgálatra. Voltak, akik önkéntes jelentkezéssel, voltak, akik behívó által álltak az ország szolgálatába. A beszámolók tanúsága szerint a frontvonaltól kezdődően a katonai lelkipásztori teendőkig többrétű feladat várt ebben az időszakban a ferences testvérekre.
Az általános mozgósítás hírére ifjabb atyáink nagy része ezredparancsnokságához ment jelentkezni, ahol azonban azt az utasítást vették, hogy csupán személyes behívó kézhezvétele után tartoznak bevonulni. A jelentkezők közül azonban háromnak ott kellett maradni, ezek: P. Schrotty Pál theologiai magister, a ki Sabác bevétele alkalmával odaadó készséggel készítette el a sebesülteket utolsó utjukra… P. Muha Ignácot Szegeden tartották permanenciában: P. Bányász Juliánt pedig Kassára hívták be. A laikus testvérek közül Tóth Titusz, Kovacsics Vince, Rédei Paskál, Hellebrandt Servácz, Matonog Marián, Juhász Emil és Kelemen Kálmán szálltak táborba, akik mint tényleges katonák szolgálják a hazát.[16]
A következő hónap híreiben értesülhetünk arról, hogy a kolostorok egy része katonai kórházként kezd működni. Ilyen átalakításon esett át a dunaföldvári kolostor, hogy a városban elhelyezendő 150 sebesült számára az iskolák megnyitása mellett helyet tudjon biztosítani. A kolostor nem csupán helyet biztosított a sebesült katonák számára, hanem a testvérek a rászorulók lelki gondozásában is kivették részüket. Az ekkor még a rendtartományhoz tartozó eperjesi és bártfai kolostorok a lengyel ferences provinciák menekült szerzetestestvéreit fogadják oltalmukba. A galíciai tartományban található két provincia 38 kolostorából ugyanis az orosz megszállás és lefoglalás eredményeként csupán 3 kolostor maradt szerzetesi gondozásban.[17] 1914 novemberében értesülünk arról, hogy az orosz csapatok visszaszorítását követően a lengyel szerzetesek visszatérhettek provinciájukba és szolgálatukat újra tudták folytatni. A felvidéki házak sorsa azonban továbbra is bizonytalan maradt. A decemberi beszámolóban olvashatunk az orosz csapatok újbóli előrenyomulásáról, mely szintén menekülésre késztetette a testvéreket. „A lengyel testvérek Sziléziába menekültek, csak Evaristus és Domonkos atyák maradtak Eperjesen, minthogy öregségük és gyengélkedésük miatt nem merték magukat rászánni a menekülésre. A mostani helyzet szerint az oroszok már kivonulóban vannak Sárosból, azért a menekülők is visszatérnek, mire azonban e sorok napvilágot látnak, nem lehet tudni nem kellend-e ujonan menekülni.”[18] A következő évek változásairól, a felvidéki kolostorok sorsáról a Rend-Tartományi Közlöny következő évi számaiban folyamatos értesítéseket olvashatunk.
A katonai szolgálatba állt testvérek beszámolója alapján tudjuk, hogy feladataik valóban sokrétűek voltak. „Az atyák közül újabban P. Lukács Szerént hivták be, a ki már egy hónap óta Lajta-Brückben tartózkodik, mint a hadikórház lelkésze… fr. Paschál még mindig Szerajevóban van az élelmezési osztálynál, fr. Vince pedig már Szerbia közepén van és a tiszteknek főz… A legutóbb besorozott testvérek még persze mind kiképzés alatt vannak az itthoni laktanyákban.”[19]
Mindezen háborús viszontagságok mellett Szegeden az új házfőnök minden erejét a reformok szellemében történő átalakításoknak szenteli. A nagyszabású munkavégzés mellett a Historia Domus egy 1914. novemberi bejegyzésében olvashatunk arról, hogy P. Zadravecz István Szabadkára utazva lelkiismereti kötelezettségének és a haza javának eleget téve „a m. kir. pénzügyi minisztérium által kibocsájtott 6% hadikölcsönre előjegyzést tegyen”[20] összesen 22.000 korona értékben.
A világháború elkövetkező időszakának, viszontagságos hónapjainak és éveinek részletes bemutatása jelen soroknak nem célja, azonban annak érzékeltetése, hogy a háború kitörését követő első fél évben, hogyan fogalmazódik meg a béke iránti vágy, igen. 1915 januárjában olvashatjuk a szegedi ház krónikásának gondolatait, hogy az újév első napján, milyen reményekkel, milyen kilátásokkal is indulhattak neki fél éves háborús időszak után az elkövetkezendő időszaknak.
Az új év elég szürkén köszöntött be, és nagyon szomoruan a háború miatt. – Borzasztó bizonytalan a jövő, egy centimétert sem lehet látni a jövőbe. De mégis bízunk Istenünkbe, hogy fegyvereinket igazságos küzdelmünkben megáldja, diadalra segíti. Él bennünk a remény, hogy e szomoruan megkezdett esztendőnek a békétől átaranyozott napjai is lesznek.[21]
A következő években a testvérek rendíthetetlenül és háborús időszak megpróbáltatásaitól függetlenül igyekeznek lelkipásztori szolgálatukat ellátni. Ez az egyházi ünnepek minél ünnepélyesebb megtartásával, a hívek látogatásával, lelkigyakorlatok szervezésével, a szegedi plébániatemplom liturgikus felszereléseinek megújításával, és a házfőnök, P. Zadravecz István elsősorban hitszónoki tevékenységével, buzdító beszédeivel igyekezett megvalósítani. Ilyen esemény volt „Szeged város történelmében páratlanul álló nap” 1915. június 29-e, mikor Glattfelder Gyula püspök úr vezetésével körmenet indult „fegyvereink győzelméért”. A Historia Domus beszámolója szerint a hónapok óta szerveződő körmeneten több mint 50.000-en vettek részt. Az ünnepség zárásaként Zadravecz István mondott „hatásos beszédet”[22].
Mindezen szolgálat és a fenti híradásokból ismert hadkötelezettség vállalása mellett a kolostorban élő testvérek a kórházak, sebesültek és katonák lelki támogatását is igyekeztek lelkiismeretesen teljesíteni. A szerzetesek a tábori püspök megbízásából látják el a katonák lelkivezetését. Általában egy-egy ferences atyára egy-két kórház látogatását osztották be, melyet napi szinten vállaltak. 1915-től kezdődően a gyöngyösi és mohácsi kolostorok, majd a máriaradnai rendház is a korábban dunaföldvári kolostorban kialakított hadikórházhoz hasonlóan rendezkedtek be.[23]
A szerzetesi életformát, a fogadalmak megélést sokszor a kolostorok falai között elszállásolt katonaság nehezítette meg. „Szécsényi zárdánkat, ahol eddig majd 500 lábadozó beteg katona volt elszállásolva, a katonaság kiürítette, mivel az összes ott állomásozó legénységet Jászberénybe vitték, s így a folytonos zajongást, fütyörészést és lármát ismét felváltotta a szerzetesi csend és hallgatagság.”[24]
Trianon – új határok, a kolostorok sorsa, „Új misszió”
A fenti sorokból láthatjuk, hogy a ferences rend szerzetesi kolostorait nem szemlélhetjük csupán önmagukban, önmagukba zárkózott közösségek házainak. Egy-egy kolostor a Rendtartomány egészét képező egység, a tartományi és rendi célkitűzések megvalósítói a helyi sajátosságokat figyelembe véve. Így válik érthetővé, hogy az első világháborút lezáró, trianoni békeszerződés milyen hatással lehetett a magyarországi rendtartományok életére, érintve az egyes kolostorok későbbi sorsát is. A határrendezés ugyanis nem hagyta érintetlenül a Kapisztránus Tartományt sem. Olyan kolostorok kerültek elszakításra a Provinciától, melyek az 1910-es években kiemelt feladatokkal lettek felruházva. Ezen kolostorok állandó bővítéséről, restaurációjáról a Közlöny folyamatos értesítést ad. A rendtartományi hírekben is rendre szereplő, fontos feladattal megbízott rendházak voltak többek között az eperjesi, a szatmári vagy a máriaradnai kolostor, mely a szegedi ház feladatait vette át. Olvashattuk ugyanis, hogy a rendi studium városunkba költözésével Szeged 1914-ben a rendi reformok megvalósításának lényeges színhelyévé vált. 1916-ban a studium azonban elköltözött városunkból. A képzés új helyszíne Máriaradna lett. „A most tartott Congressus Definitorialis úgy határozott, hogy a filozófiai Studiumot Szegedről áthelyezi a nyár folyamán Mária-Radnára, mivel Szegeden sem a maláriás levegő sem a szűk helyiségek nem kedveznek az ifjúságnak.”[25] A Historia Domus 1916 júniusában számol be a klerikusok elköltözéséről, akiknek egy része Gyöngyösre, másik részük Radnára helyeztetett.[26]
Az egyes kolostorok feladatai mellett a Rendtartomány havonta megjelenő Közlönye a „Háborús hírekről” is folyamatosan tudósít, a frontról küldött szerzetesi levelek kivonatolásával, vagy közlésével. Ilyen típusú hírekről 1918 novemberében számol be utoljára. A decemberi számban, már a testvérek hazatéréséről olvashatunk.
Úgy látszik ezt a rovatot most már utoljára kell kitöltenünk, mert a háború végre valahára befejeződik. Az ellenség utóbbi nagy sikerei folytán különösen keleten, sokat aggódtunk P. Lászlóért és P. Pálért, szerencsére azonban egyik sem került angol fogságba, hanem jelenleg valószínűleg mindketten útban vannak haza felé… A többi testvérek is hazafelé tartanak.[27]
A háborúból való hazatérést követően, az újévbe való belépéssel a história írójának szavaival újra megfogalmazódik a béke óhaja, aki 1919. január 1-én az újesztendőt a „legsötétebb esztendőnek, a vértanúság esztendejének”[28] nevezte. Bizakodását fejezte azonban ki azáltal, hogy reményei szerint az áldozatokhoz mért kegyelemben is részesülni fogunk. Január 14-én már reményének elvesztését fejezik ki sorai.
A mai napon összeült Párizsban a béketárgyaló Congressus. Bennünket és Németországot kizártak a béketárgyalásokról. Nekünk, mint legyőzötteknek, csak diktálni fognak. S ugyan mit? Sok jót nem igen reménylünk.[29]
Október 5-én P. Zadravecz István memorandumot fogalmazott és írt meg magyar nyelven a kereszténység és az egyház érdekében, mely francia fordítással Párizsba küldetett.[30]
1920. január 1-i, újévi beszédében P. Zadravecz István „ez esztendőt a „diadalok”, vagy a teljes összeomlások esztendejének nevezte, aszerint lesz-e magyar népünkben erő, önérzet és ezeréves hagyományainkhoz való makacs ragaszkodás, vagy nem”. Január 17-én olvashatunk „országunkra boruló mélységes gyászról”, mely a békefeltétek nyilvánosságra kerülése kapcsán fogalmazódott meg. Január 22-én az országos gyász alkalmából Szeged minden templomában gyász istentiszteletet tartottak.[31]
1920. június 4-én olvashatjuk a béke aláírásának tényét, a békéjét, mely mégsem béke. „Megbízottaink ma Versailesben aláírták a békét. Mennyit sóhajtottuk, imádkoztunk a „béke” után, melyet a világháború felborított. S a mai napon kapott béke mégsem béke!”[32]
A békeszerződés következtében a magyarországi rendtartományok területi beosztása alapjában véve változik meg. Míg a Mariana Tartomány az 1900-as évi reformok eredményeként az új évszázadot 29 rendházzal tudta megkezdeni, addig 1920. június 4-ét követően csupán 15 rendháza maradhatott meg. Súlyos veszteséget jelentett a felvidéki házak, valamint a nevelési központok és pozsonyi levéltárának elvesztése.[33] A Kapisztrán Provincia számos kolostora került szintén határon túlra. Az elszakított házak az új országhatárok alapján Zágrábhoz – Bács és Szabadka, valamint Erdélyhez – Máriaradna, Kaplony, Szatmárnémeti – csatlakoznak. Fülek, Rozsnyó, Eperjes, Bártfa, Alsósebes, Sztropkó, Nagyszőlős, valamint a Mariana Tartomány 8 kolostorából 1924-ben megalapítják Szlovákiában az új Szalvatoriánus Provinciát.[34]
A Rendtartománynak és a rendi vezetésnek a területi veszteséggel, az elszakított nevelési és kulturális központok hiányában kellett folytatniuk 1920 júniusa után szerzetesi feladatvállalásukat. Mindkét rendtartományunk, a Mariana Provincia és a Kapisztrán Provincia a két világháború közötti időszak számos új kolostoralapítással, új központok kiépítésével, a rendi nevelés újjászervezésével, társulatok és egyletek, a lelkipásztori szolgálat erősítésével igyekezett ellensúlyozni veszteségeit. Az erőfeszítéseknek eredményeként a szerzetesi létszámnövekedés érezhető volt a Rendtartományokban. A kényszerű béke új feladatok felvállalását is előirányzott a testvérek számára. A missziók megszervezése és új kusztódiák felállítása is szükségessé vált. A Kapisztrán Provincia a nagyszámban Amerikába vándorolt magyarság lelkipásztori szolgálatának ellátása érdekében 1922-ben felállítja az Amerikai Egyesült Államokban a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Kusztódiát.[35] Szintén a Trianon utáni apostoli szolgálat erősségét mutatja, hogy 1929-től kezdődően elkezdődik a Rendtartomány kínai missziója, melynek szegedi vonatkozásait is ismerjük.
1920. június 4-e alapjaiban érintette és szervezte át a Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Rendtartományt, melyhez a Szeged-Alsóvárosi Ferences Kolostor is tartozott. Trianon után a ferences testvérek tenni akarása, szervező készsége, és a már 1900-ban elindított reformok további megvalósítása lehetővé tette, hogy a békeszerződés ne pecsételje meg a Rendtartomány sorsát, hanem Szent Ferenc testvérei újult erővel tudják áldozatos apostoli tevékenységüket folytatni.
Megjelent a folyóirat 2020. május-júniusi számában
Jegyzetek
[1] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 729. o
[2] Rácz Piusz OFM: A ferencesek történetéből. Ferences Könyvek, Budapest, 2009. 38. o.
[3] A Kapisztrán Provincia a 20. században −
[4] A Kapisztrán Provincia a 20. században −
[5] Vö. Az egykori Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány összefoglaló története –
[6] A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány hivatalos közlönye 1912 és 1938 között. Július kivételével havonta jelent meg. 1918. december − 1927. augusztus, valamint 1931. június − 1934. augusztus között szünetelt. Vö. Katolikus Lexikon – Rend-Tartományi Közlöny
[7] Vö. Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1913. január, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 1-4. o.
[8] Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1913. január, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 2. o.
[9] Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1913. január, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 2. o.
[10] Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1913. január, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 3. o.
[11]Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1913. február, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 9. o.
[12] Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1914. július-augusztus-szeptember, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 56. o.
[13] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 644. o
[14] Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1914. július-augusztus-szeptember, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 49. o.
[15] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 647. o
[16] Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1914. július-augusztus-szeptember, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 56. o.
[17] Vö. Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1914.október, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 62. o.
[18] Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1914.december, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 79. o.
[19] Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1914.december, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 79. o.
[20] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 653. o
[21] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 654. o
[22] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 662. o
[23] Vö. Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1915.január, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 7. o.
[24] Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1915.május, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 39. o.
[25] Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1916.március, szerk. P. Pesti Emmánuel, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 24. o.
[26] Vö. Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 672. o
[27] Rend-Tartományi Közlöny A Kap. Sz. Jánosról nevezett Ferencrendi Tartomány Hivatalos Közlönye 1918.november, szerk. P. Unghváry Antal, Dunántúli nyomda r.t. Pécs, 19. o.
[28] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 700. o
[29] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 701. o
[30] Vö. Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 719. o
[31] Vö. Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 723. o
[32] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 729. o
[33] Vö. A Mariana Provincia a 20. században −
[34] Vö. A Kapisztrán Provincia a 20. században −
[35] Vö. Magyar Katolikus Lexikon − http://lexikon.katolikus.hu/K/Kapisztr%C3%A1n%20Szent%20J%C3%A1nosr%C3%B3l%20nevezett%20Ferences%20Kuszt%C3%B3dia.html
Vö. A Kapisztrán Provincia a 20. században −