Bátyi Zoltán: „A feladatunk egy jó egyetemet még jobbá fejleszteni…”

Beszélgetés Prof. dr. Szabó Gábor akadémikussal, a Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány kuratóriumának elnökével

A mintegy 90 milliárd forintból gazdálkodó, húszezernél is több hallgatót oktató Szegedi Tudományegyetem sikerei nem csupán a szegediek számára fontosak. Az ország legjobb egyeteme címet is elnyert intézmény életéről, az állami egyetemből alapítványi egyetemmé váló SZTE remélt, még eredményesebb jövőjéről, az átalakítást övező politikai vitákról is kérdeztük Prof. Dr. Szabó Gábor akadémikust, Szeged díszpolgárát, aki az ELI-ALPS lézerközpont vezetőjeként vállalta, hogy ez év augusztus 1-jétől irányítja az alapítvány kuratóriumát.

– Professzor Úr! Ha valaki elsétál a szegedi Dugonics téren az SZTE központi épülete előtt, egy-egy hatalmas molinón is olvashatja, magyarul, illetve angolul, hogy a Szegedi Tudományegyetem Magyarország legjobb egyeteme. Mi alapján nyerte el az SZTE ezt a kitüntető címet?

– Az a két molinó, amire utal, azután került a homlokzatra, hogy a brit Quacquarelli Symonds (QS), a világ egyik legelismertebb, felsőoktatási tevékenységeket minősítő cégének nemzetközi listáján a legjobb magyar egyetemként rangsorolta a Szegedi Tudományegyetemet 2021-ben. Már ez jogos büszkeséggel tölthet el bennünket. De hozzáteszem, számos minősítés jelenik meg minden évben a világ egyetemeinek munkáját értékelve, és ezek is az ország legjobb felsőoktatási intézményei közé teszik az SZTE-t, többször végzünk dobogós helyen már évek óta. Az is az igazsághoz tartozik, hogy ezek a rangsorok a tudományos munkát mérik elsősorban, az egyetemen oktatók publikációit, az ezen publikációkra való hivatkozásokat veszik számba, és elsősorban a természettudományi területre koncentrálnak Ugyanakkor értékelik például egy-egy egyetem nemzetköziségét is, vagyis azt, hány külföldi hallgató dönt úgy, hogy ezen az egyetemen szerzi meg a diplomáját. Vagyis helyén kell kezelni az ilyen minősítéseket, de úgy érzem, joggal lehetünk büszkék annyira az egyetemünkön folyó oktatásra, hogy ezt molinón is közzétegyük. Ha személyes tapasztalataimat veszem számba, azt mondhatom: oktattam amerikai, több nyugat-európai egyetemen is, és azt láttam, az ottani képzés színvonalát eléri a mi egyetemünk is. Ezt egyébként visszaigazolja a munkaerőpiac is, hiszen az SZTE-n szerzett diplomával nem okoz gondot hazánkban az elhelyezkedés. Hogy példát is említsek: az informatikai szakon végzettek iránt neves multinacionális cégek is érdeklődnek, és dicsérik a náluk dolgozó SZTE-sek munkáját. De szólhatok az általam irányított ELI-ALPS lézerközpontról is, ahol a szegedi diplomások minden szempontból felveszik a versenyt a más egyetemeken végzettekkel, legyen az az egyetem a világ bármely pontján is. A rangsorokról még annyit: szerintem ne ezekre figyeljünk elsősorban, hanem arra, hogyan lehetünk még jobbak, és ha a tudományos kutatásban és az oktatás színvonalában még előrébb tudunk lépni, az megmutatkozik majd a ranglistákon is.  

– Szegeden aligha találnánk olyat, aki ne lenne büszke a város egyetemére. Ugyanakkor nagyon sokan nem tudják pontosan, hogyan is épül fel ez a hatalmas intézmény, milyen karok várják itt a hallgatókat, hány diák, tanár, egyéb alkalmazott alkotja az SZTE közösségét. Ezért arra kérném, hogy adjon egy összefoglalót a Szegedi Tudományegyetemről. Ön igazán pontos képet festhet az elmúlt évtizedek során tapasztalt fejlődésről, hiszen közel 50 éve kötődik a szegedi egyetemhez, itt diplomázott, évtizedek óta az egyetem tanára, míg 2010 és 2018 között rektorként vezette az intézményt.

– Ha már életem elmúlt közel fél évszázadát említi, egy személyes élménnyel indítom a válaszom. Amikor elkezdtem tanulmányaimat a József Attila Tudományegyetemen 1973-ban, a hallgatói létszám, minden kart összevetve annyi sem volt, mint ahányan most a természettudományi karon tanulnak. Aztán a 90-es években egy nagy léptékű integráció kezdődött meg Szegeden a felsőoktatásban. A Szegedi Egyetemi Szövetség létrehozásáról szóló szándéknyilatkozatot 1996-ban írta alá a József Attila Tudományegyetem, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kar, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Hódmezővásárhelyi Főiskolai Kar, valamint társult tagként a Hittudományi Főiskola és az MTA Szegedi Biológiai központ vezetője. A 90-es években beindult közgazdászképzés 1999-ben a Gazdaságtudományi Kar megalakulásához vezetett, így a JATE négy karral lépett be az integrációba. Erre az alapra építkezve jött létre 2000. január 1-jén a Szegedi Tudományegyetem. 2003-ban a már nagy hagyományokkal rendelkező fogorvos képzés önálló karba szerveződött, továbbá a szegedi konzervatórium is, sikeres akkreditációt követően a Szegedi Tudományegyetem kara lett. Így mára 13 képzési területen lehet diplomát szerezni egyetemünkön. Beszámolhatok hatalmas beruházásokról is. Hogy csak a három legkiemelkedőbbet említsem: 2004-ben elkészült az SZTE egyik legnagyobb létesítménye, a Tanulmányi és Információs Központ, amit a szegediek TIK-ként emlegetnek, 2014-ben a szegediek által új klinikának nevezett épülettömbhöz csatlakozva elkészült a Sürgősségi Betegellátó Osztály tornya, illetve a „vadonatúj klinika”, majd 2017 májusában megnyílt az ELI-ALPS lézeres kutatóközpont is. Ez a felsorolás mutatja, milyen hatalmasra nőtt az egyetemünk. Az idén 90 milliárdos költségvetésből gazdálkodó SZTE hallgatói létszáma eléri a 22-23 ezer főt, 9 ezer alkalmazottat foglalkoztat az egyetem, amely épületállományának alapterülete 450 ezer négyzetméter. Ez a komplexitás integráció komoly feladatokat ró az egyetem vezetésére, hiszen nem könnyű az intézmény működtetésének összehangolása. Ugyanakkor azt látjuk, a világban leginkább azok az egyetemek képesek kimagasló teljesítményre, ahol meg tudják haladni a hagyományos diszciplináris kereteket, tudományos kutatásban nem karokban gondolnak, hanem megoldandó feladatokban, amihez elengedhetetlenül szükséges több tudományág együttműködése. Hogy csak egy példát említsek: a klímaváltozás. Ilyen komplex probléma kezeléséhez éppen úgy szükség van a fizikában, biológiában, matematikában járatos szakemberek tevékenységre, mint mondjuk a közgazdászokra, de említhetnék más tudományterületeket is.

– Mint arról már szót ejtettünk, az SZTE különleges helyet foglal el már hosszú évek óta a magyar felsőoktatásban. Miért volt szükség arra, hogy mégis új szervezeti formában, alapítványi működtetésűvé tegyék a korábban állami egyetemet? Netán külföldi példák ösztönözték ezt a váltást?

– Valóban számos kiváló külföldi egyetem működik alapítványi formában, a különböző testületek szokták a fenntartói funkciót ellátni, de én inkább a hazai váltás egyéb okaira térnék ki. Az SZTE-nek, mint minden államilag irányított egyetemnek számos kötöttséggel kellett mindig is megküzdenie. Hazánkban például az egyetemek napi gondjaival fenntartó minisztériumban helyettes államtitkár foglalkozott a korábbi időszakban, és bármennyire is felkészült lehetett, munkatársaival együtt sem tudhatta valamennyi felsőoktatási intézmény életét részleteiben átlátni. A jövőben a 21 alapítványi egyetem mindegyikénél öttagú kuratórium az, amely felügyeli az egyetem munkáját, vagyis több mint száz szakember kerül így döntési pozícióba, jobban átlátva a szükséges fenntartási feladatokat. A magam képességeit ítéljék meg mások, de határozottan kijelenthetem, mint kuratóriumi elnök, hogy az SZTE a négy kuratóriumi taggal komoly szellemi potenciálhoz jutott, olyan emberek kapcsolódtak be a munkába, akik a saját szakterületükön már bizonyítottak, és szívügyüknek tekintik, hogy a Szegedi Tudományegyetem még meghatározóbb szerephez jusson a magyar és a nemzetközi felsőoktatásban. Igaz ez Hegedűs Évára a Gránit Bank Zrt. elnök vezérigazgatójára éppen úgy, mint dr. Nagy Anikóra, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főigazgató főorvosára, volt egészségügyi államtitkárra, Lantos Csabára, a Lantos Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatójára és tulajdonosára és dr. Trócsányi László korábbi igazságügyi miniszterre, volt EP-képviselőre, aki már politikai pályafutása előtt a szegedi egyetem elismert tanára volt.  Ők segíthetnek abban, hogy az immár az egyetemhez kerülő döntési szinteken naprakész, az egyetem életét jobban ismerők véleményét tekintetbe vevő döntések születhessenek. Hogy egy nagyon aktuális példát is említsek: a felvételi időszakban gyakran felvetődött, milyen létszámmal érdemes és gazdaságos megindítani egy évfolyamot. A fenntartó minisztériumot kellett ez ügyben megkeresnünk, míg most már helyben eldönthetjük, mi lenne hasznos és ésszerű egyetemünk számára. Fontos kiemelni, hogy a gazdálkodás szempontjából is nagyon előnyös az alapítványi forma, amelyben egyetemünk jogi értelemben magán intézményként lép fel. Aki ismeri az állami gazdálkodási rendet, pontosan tudja, hogy az állami intézmények csak egy évre tudják megtervezni a gazdálkodásukat, a megkapott állami pénzekkel minden év végén el kell számolniuk, év végi maradvány nem keletkezhet, ezért az intézmények költekezési kényszerben vannak. A jövőben maga az egyetem dönti el, hogy mennyi pénzt és mire tartalékol hosszabb távon. De fontos tudni, hogy ez nem jelenthet felelőtlen gazdálkodást. Az egyetem továbbra is a hallgatók számához mérten kapja az állami támogatást, amivel pontosan el kell számolnia. Dönthetünk önállóan mondjuk ingatlanjaink eladása, netán cseréje ügyében, ha ezt célszerűnek találjuk, de vagyonvesztés nem következhet be, a keletkezett plusz bevételt csak és kizárólag az egyetem egy másik területének fejlesztésére lehet felhasználni.

– Az alapítványi működtetés mennyire formálja át a közeljövőben az egyetem arculatát?

– Többen kérdeztek már arról, mennyire lesz radikális a változás az SZTE életében. Most is csak azt válaszolhatom, mint korábban: nem kell forradalmi, az egyetem életét gyökeresen megváltoztató lépésekre számítani. Mint már mondtam: a Szegedi Tudományegyetemet nem kell megmenteni, az jól működik, mi azt szeretnénk elérni, hogy még jobb legyen, a hazai és nemzetközi versenyben javuljon a pozíciója. De ehhez mindenképp hasznosítani akarjuk a már meglévő tapasztalatokat, a korábbi sikerekre építkezünk, szó sincs a múlt megtagadásáról. Az viszont biztos, hogy az új működtetési formában az állam egy lépést hátrébb lép, az egyetemmel megrendelői kapcsolatba kerül. Ez azt hozza magával, hogy az elvárások szigorúbbak lesznek, a finanszírozásban a teljesítmény alapú komponensek aránya jelentősen megnő. Ezzel az egyetem csak akkor tud sikeresen szembenézni, ha még hatékonyabb gazdálkodást folytat, jobban érvényesíti a minőségi elvet. Itt is felhoznék egy példát. Nagy gond a magyar egyetemeken a lemorzsolódás kérdése, vagyis az, hogy a tanulást megkezdődők közül sokan nem fejezik be az egyetemet, nem szereznek diplomát. Most vállalást kell tennünk, hogy a lemorzsolódást csökkentjük, mert csak így kaphatunk meg bizonyos forrásokat. Ez persze nem lesz könnyű, de meg kell vizsgálnunk, milyen szervezeti formákat, milyen módszereket vetünk be a siker érdekében. Jómagam úgy vélem, nagyon hasznos lehet, ha igyekszünk olyan hallgatói csoportokat létrehozni, amelyek a kreditrendszer bevezetése előtt léteztek az egyetemen, és amelynek tagjai tudják egymást segíteni a vizsgákra való felkészülés során. Úgy is fogalmazhatnék: törekednünk kell arra, hogy ismét létrejöjjenek a hatalmas egyetemen belül kisebb, összetartó közösségek, mert az csak nem tekinthető normális működési rendnek, hogy egy-egy évfolyamra járók egy része nem is tudja, ki az évfolyamtársa. De ez csak egy példa, és ne felejtsük el: még csak most formálódik az új működési rend, hatékonysága bizonyos esetekben talán már év végére látható, más esetekben viszont csak hosszabb távon derül ki, mennyire tudott élni az egyetem a számára biztosított nagyobb szabadsággal.

– Nagyon sok támadás is éri az egyetemi rendszer átalakítását. Napjainkban a pártpolitikai küzdelmek egyik elemévé vált az alapítványi egyetemek kérdése. Vannak, akik azt hangoztatják: vissza kell venni a szegedi egyetemet és klinikákat a fideszes pártalapítványoktól. Hogyan kommentálná ezt a felvetést?

– Senki nem vette el Szegedtől az egyetemét, sőt egymás érdekeit figyelembe vevő, szoros együttműködésre törekszünk a várossal, ezt felelősséggel állíthatom. Sokkal inkább azon dolgozunk, mert ez a feladatunk, hogy egy jó egyetemet még jobbá fejlesszünk. Nem csupán az egyetem, hanem az egész város érdekében. A pártpolitikai alapon támadóknak csak azt válaszolhatom: nagyon szívesen segítek abban, hogy jobban megismerjék az új működési rendet, hogy ne indulatból, hanem alapos tudás birtokában mondjanak ítéletet. A fideszes pártalapítványt, mint kitételt egyszerűen nem is tudom értelmezni, hiszen ahogy nekem nincs semmiféle kötődésem a kormányzó párthoz, úgy a kuratóriumban dolgozó kollégáimról is elmondhatom: tisztán szakmai és nem pártalapon állnak hozzá az egyetem megreformáláshoz. Ez ügyben természetesen vállalok minden vitát, beszélgetést, ha azt nem indulat vezéreli, hanem az eltérő álláspontok jobb megismerésének igénye.

Megjelent a folyóirat 2021. szeptemberi számában