Hegedűs Réka: Hangulatmozaikok a 93. Ünnepi Könyvhét szegedi eseményeiről

A 93. Ünnepi Könyvhét szegedi programjairól – a teljesség igénye nélkül, mert mindenhol mi sem tudtunk ott lenni, bármennyire is szerettünk volna – egy hangulatfestő riport formájában számolunk be.

Az elmúlt években, a koronavírus-járvány és a pandémiás időszak okozta nehézségek sem tudtak gátat szabni annak, hogy legalább egy héten keresztül az olvasást, a könyveket, a szerzőket és az olvasókat ünnepeljük. Sőt, a mögöttünk álló időszak csak újra- és újra bizonyította, hogy az embernek igénye és szüksége van arra, hogy hódoljon a szabadidő eltöltés eme egyszerre hasznos és kellemes módjának, amelyet úgy hívunk: olvasás. 2020-ban és 2021-ben az ősz kezdetén, szeptemberben tartották meg az Ünnepi Könyvhetet, amely 2022-ben visszakapta eredeti, megszokott és jól bevált időpontját: a hagyományokhoz híven, az Ünnepi Könyvhét nyitotta a nyári időszakot, június derekán teltek meg könyvárusokkal a terek és az intézmények az ország számos pontján, így Szegeden is. A 93. Ünnepi Könyvhét 2022. június 9-én vette kezdetét a szegedi Dugonics téren. A könyvek ünnepéhez kapcsolódó számos sokszínű program ezúttal Dragomán György író nyitó gondolataival indult útjára. A tér csütörtöktől vasárnapig volt hangos az író-olvasó találkozóktól, a beszélgetésektől, a zenés-táncos programoktól és kötetbemutatóktól, valamint a vásári forgatagtól, de egész június hónap tartogatott magában különböző programokat: középiskolásoknak szóló rendhagyó irodalom órákkal, gyerekprogramokkal, kiállításokkal és a Román Nemzetiségi Hónaphoz kapcsolódó rendezvényekkel hangolódhattak a városlakók az ünnepi eseményre.

Először 1927-ben fogalmazódott meg a gondolat Supka Géza, a Literatura irodalmi folyóirat főszerkesztőjének a fejében, hogy szóljon egy ünnep a könyvekről és azoknak a szeretetéről, hiszen az olvasóvá nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. Egy ilyen ünnepség – ahol összegyűlnek a könyvek szerelmesei és az olvasók személyesen találkozhatnak kedvenc műveik íróival – ráadásul reményei szerint új lendületet adna a hazai könyvkiadásnak is. Supka vágya 1929. május 12-én teljesült, a fővárosban megrendezésre került a legelső Ünnepi Könyvhét.

„Pesten megint sokat beszélnek a magyar könyv válságáról. Arra, hogy ez a válság milyen nagy, keresve se lehetne találni jellemzőbb adatot, mint azt, hogy máshol nem beszélnek róla, csak – Pesten. Minden, amit mondanak, olyan irók, kiadók és kulturemberek észrevétele, meglátása, érve, szempontja és javaslata, akik csak Budapestet ismerik. De a fő- és székvároson kivül van még, részben teljesen elütő karakterrel, néhány nagyváros ebben az országban, vannak kisebb és még kisebb városok, vannak nagy- és kisközségek, amelyek lakói együtt az ország lakosságának több mint kétharmadát teszik. Egyszer mégis csak számolni kellene velük is, amikor az ország kulturális életének valamilyen irányú válságát észlelik és beszélik meg. Ilyen módon esetleg könnyebben megoldhatók lennének a – válságok (…) Vannak a kiadóknak kötelességeik a magyar kulturával és irodalommal szemben. A vállalkozásuk azonban mégsem olyan fából vaskarika, amelyet ugy hivnak, hogy – altruista vállalkozás. A kiadók keresni akarnak és tévedés, mintha nagy könyvsikernek számitana, ha egy regény 2000 példányban elfogy. Ismerünk regényeket, amelyeket 8–16 ezer példányban nyomatnak a kiadóik. Könyvsikerhez még nálunk is kell ekkora példányszám és bizony a kiadók kénytelenek hajszolni az olyan regényeket, amelyeket minél nagyobb mennyiségben tudnak megjelentetni, különben a vállalat stagnál, nem hoz semmit, esetleg meg is feneklik. (…) A magyar könyvnap esetleg valamit segítene. De csak abban az esetben, ha több ilyen könyvnap következnék egymásután. Nagy kérdés, áldozatul hoznának-e az összes illetékes tényezők egy hetet azért, hogy enyhítsenek a magyar könyv válságán. Mi itt a vidéken, azt hisszük, tisztább szemmel látjuk ezt a válságot. (…) A magyar könyv minél nagyobb térhódítása egyetemes nemzeti érdek. Sikeréért harcvonalba kellene szólítani vármegyét, várost, községet, klubokat, egyesületeket és társulatokat. A hatósági megméréstől és osztályozástól azonban Isten óvja a magyar könyvet. Betetőzné a válságot” – fogalmazódtak meg gondolatok a Délmagyarország 1929. március 22-ei lapszámának A magyar könyv válsága című cikkében.

A vidéki nagyvárosok, így Szeged is, egy évvel később, 1930-ban csatlakozott Supka és így a főváros kezdeményezéshez, s szervezte meg saját Könyvünnepét. Az eseményről Móra Ferenc is beszámolt a Délmagyarország 1930. május 18-ai lapszámának hasábjain közölt tárcájában:

„Az első könyvhét, a tavalyi, sok felé kudarccal járt az országban, de Szegeden nem. Tudniillik Szegeden is volt megszervezett könyvhét s be kell vallanom, hogy ebben nekem is volt részem, nem is kicsi. (…) a napokban fölkeresett egy nagy pesti kiadócég főnöke. Mi lesz az idén Szegeden a könyvnappal?

– Ami tavaly – vontam vállat –, mi lenne más? Szeged statisztikai lakossságának fele nem számit. A tanya régebben legalább »istóriás« könyvet vett a ponyváról. Most már azt se vesz. Nincs is neki való könyve. (…) Szóval itt nem lehet segíteni. A könyv nem olyan, mint a levegő. Levegőt muszáj venni, de könyvet nem.

A nagy kiadó, különben apró kis ember, mosolygott.

– Annyi pénze mindenkinek van, amennyin egy olcsó könyvnapi emléket megvehet. Hiszen alig kerül többe, mint egy korsó sör. A szegénység tehát nem érv a könnyvnap ellen. (…) Tavaly bent ültem egy vidéki könyves boltban s egész délután ott nézelődtem. (…) Záráskor a tulajdonos kasszát csinált és sóhajtva konstatálta, hogy nyolcvankét pengő volt a napi bevétel, de abból egy fillért se könyvért adtak. Erre felemeltem egy akkoriban megjelent könyvet és megkérdeztem a kollégát, ajánlta-e azt a vevőinek fölhivta-e rá a figyelmüket. Nem, mondja rámbámulva, nem ajánlotta, eszi be se jutott neki hiszen az nem szokás. Látja, ez a baj, – mondtam (…) Sip, dob, reklám kell a könyvnek, éppen azért, mert az emberek azt tartják, hogy a könyv nem olyan, mint a levegő. Ha megy, ha nem megy, a könyvnapokat minden esztendőben meg kell tartani. Mindaddig, míg az emberek rá nem jönnek, hogy a könyv igen is olyan, mint a levegő: nincs élet nála nélkül. Az angolok, a németek, a franciák már rájöttek azoknál már nem kell könyvnapot tartani.

Nem vonogattam többet a vállam. Be kellett látnom, hogy ez a kis ember, aki ugy elveszett a nagy székben, nem is olyan kicsi és hogy a könyvnapot igen is meg kell csinálni. Még a szegedi könyvnapot is.”

És meg is csinálták. A napilap egy három évvel későbbi, 1933. június 2-ai lapszámában pedig alábbi sorok tanúskodtak a Könyvünnep hangulatáról: „Csütörtökön kirakodó vásárt rendeztek a könyvkereskedők. Sátraikat felállították a Kárász-uccában és a Széchenyi-tér platánjai alatt, öreg, poros, elsárgult könyvek kerültek ki a boltok árnyékos polcairól a napfényre és filléres áraikkal csalogatták a könyvtől régen elszokott népeket. Voltak hat filléres, tizfilléres, tizenhatfilléres és huszfilléres könyvek, köztük sok örökértékü remekmű, halhatatlanná vált szerzők alkotásai. A sátrak előtt – különösen a filléres sátrak előtt – mindig nagy tömeg állt. Betűre éhes szemek kutattak a könyvcimek között, kezek turkáltak a kirakott portékában. Volt olyan vásárló, aki egy pengőért nyalábnyi olvasnivalót cipelt haza”.

Az esemény sikere immár 93. éve töretlen országszerte. A szegedi Ünnepi Könyvhét koordinálását idén is a Somogyi-könyvtár vállalta magára, a város önkormányzata, valamint számos partnerintézmény közreműködésével. A rendezvénysorozat közel 60 szervezet összefogásával, több mint 15 helyszínen várta 2022-ben az érdeklődőket, akik legalább 100 programból válogathattak kedvükre valót. 30 könyvkiadó kínálta az eseményen a legfrissebb-, és siker kiadványait, és 5 velünk élő nemzetiség hagyományaival – így a román, a görög, a szerb, a lengyel és a horvát – ismerkedhetett meg a közönség.

Dragomán György megnyitó beszédében egy bizonyos vastag, bőrkötéses, régi, sűrűn nyomott latin szövegű kötet emlékét idézte fel, amelyről édesapja azt mesélte, hogy egy féltégla ellenében cserélte. A könyv egy kastély könyvtárából került a sárba. Apja itatóspapírokat rakott a lapok közé, hogy kipörögjön közülük a sár. Az író kicsi volt, amikor a kezébe került ez a sokat megélt könyv, nem tudott még olvasni. Csak a sár nyoma maradt meg emlékeiben a régi lapok között. A könyv nincs már meg, legalábbis nem a család könyvtárában. Az a legvalószínűbb, hogy apja az áttelepülés előtt adta oda valakinek, hogy őrizze meg és jutassa el egy rendes könyvtárba, hiszen képtelenség, hogy Magyarországra utánuk küldjék. „Szép lenne levonni a tanulságot, hogy hiába bánik tétlenül a könyvekkel a háború, hogy még évtizedekkel a dúlás és tombolás után is lehet majd könyveket találni a sárban, és mindig lesznek, akik megpróbálják így vagy úgy megmenteni a könyveket a kis könyvtárakból. A könyvtárak szétesve, megtizedelve és feldúlva, de mégis csak túlélik, a könyvek a végén valahogy mégis csak visszakerülnek a polcra, valahogy minden mégis csak jóra fordul. Jó lenne hinni ebben. Ahogy itt állunk végre újra a könyv ünnepén, a frissen megjelent könyvek, írók és olvasók között, jó felhőtlenül örülni annak, hogy két év után végre így júniusban lehetünk együtt és ünnepelhetjük az írást és az olvasást. Jó lenne csak egyszerűen átadni magunkat a mohó és kíváncsi vágynak a könyvtáraink gyarapítására. Jó lenne nem gondolni arra, hogy Európában megint háború van, hogy égnek és pusztulnak a könyvtárak” – idézte fel emlékeit a József Attila-díjas író.

A Dugonics téri megnyitó ünnepség után a Somogyi-könyvtárban hallgathatott meg a közönség egy beszélgetést az íróval, akit Szilágyi Zsófia irodalomtörténész kérdezett legutóbb megjelent köteteiről, főzésről és írás közbeni kulturális kirándulásokról. A Dragomán-család 1988-ban települt át Marosvásárhelyről Magyarországra. Az akkor tízes évei közepén járó író traumaként élte meg, hogy addig szorgalmasan gyűjtött gyermek-, és ifjúsági könyvtárát hátra kellet hagyni. Még azt a bizonyos Weninger Antal-féle jógakönyvet is, amelyet nagy örömmel forgatott akkoriban. „El kellett felejteni a gyerekkori önmagamat és előjött a felnőtt énem. Ekkor kezdtem el írni. Ha valakit ezekben az érzékeny éveiben bizonyos körülmények önreflexióra késztetik, nagy eséllyel fog az alkotáshoz nyúlni” – mondta. Később Máglya című regényében dolgozta fel életének ezt az időszakát. „Mindig azt remélem, hogy olyan író leszek, aki minden egyes könyvhétre új kötettel jelentkezik. Na, nem a mennyiség miatt, hanem azért, mert talán így befejeznék olyan történeteket, amelyek már vagy 10 éve íródnak” – jegyezte meg az író, aki jelenleg is párhuzamosan dolgozik több művön. A tervek szerint leghamarabb A fehér király és a Máglya című regényeinek folytatását veheti kezébe az olvasó, így trilógiává bővülne a lazán egymáshoz kapcsolódó történet. „Az írás sokszor kísérletezés én pedig rossz bűvész vagyok, mert nem mondom meg, mi a kísérlet tárgya” – tette hozzá Dragomán György.

A 93. Ünnepi Könyvhéten – a teljesség igénye nélkül – olyan szerzőkkel hallgathattak meg egy-egy beszélgetést a résztvevők, mint az író és irodalomtörténész, Milbacher Róbert; a biológus Fráter Erzsébet, aki a Bibliában feltűnő növényekről és ételekről szóló és egyéb művelődéstörténeti munkáiból mutatott be egy csokorra valót; vagy a „protokoll nagyasszonya”, Görög Ibolya, de a rendezvénysorozat vendége volt a felnőtt, és a gyermekirodalom területén is alkotó Egressy Zoltán is, akit sokan olyan színdarabjairól ismerhetnek, mint a Portugál, vagy a Sóska, sültkrumpli; idén pedig Jolka harangja című új regényét mutatta be, amely egy a halálra készülő zalai parasztasszony emlékeinek felidézése által szolgál elgondolkodtató útravalóval az olvasónak.

A Scolar Kiadó megkezdte a Temesi Ferenc-életmű kiadását – egy olyan életműét, amely koránt sincs lezárva, hiszen az „életrajzoló” még most is dolgozik rajta. A 2021-es Ünnepi Könyvhéten az Apám című regény újrakiadása kapcsán találkozhatott a közönség a Kossuth-díjas íróval Szegeden, idén pedig A szív böjtje című – először nyomtatásban 1991-ben megjelent – nem éppen hétköznapi szerkezettel rendelkező művel gyarapodik a sorozat, amelyről Bene Zoltán kérdezte az írót a Dugonics tér színpadán az Ünnepi Könyvhét zárónapján. A kötetben egyaránt megtalálható kisregény – mint például a címadó történet –, novella, tárca vagy éppen levél. Ez utóbbi formátumhoz egy kisebb botrány is tartozott a megjelenés idején. „Az életrajzomat a barátaim nekem írt leveleiből állítottam össze, amiből óriási balhé lett. Akkor jöttem rá, hogy én sok szempontból másképp képzelem az irodalmat, mint a pályatársaim. Ez a része a kötetnek, mostanra irodalomtörténetté vált, hiszen aki nem volt benne akkor, annak nem is lehet más. Utólag láttam meg, hogy azok a levelek voltak a legjobbak, amelyekben nem féltek jól odamondogatni nekem, mert ezzel segítették a munkámat. Sokan föltűnnek benne: Császár Pista, Lengyel Péter, Tóth Béla, Baka Pista, Grendel Lajos, Szepesi Attila, Ördögh Szilveszter, aki egy évfolyammal felettem járt francia tagozatra és nagyon sokat tanultam tőle publikálásról. Nagyon koránt ment el és borzasztóan hiányzik” – mondta Temesi.

Ha valaki A szív böjtje végére ér, nemcsak Temesi Ferencről, nemcsak a korról, a rendszerváltozásról – vagy, ahogy ő maga fogalmazott, a gatyaváltásról – tud meg dolgokat, hanem irodalomtörténeti pletykáknak is birtokába kerül. Aki ismeri Temesi Ferenc életművét, azt tudja, hogy a szerkezet az mindig furmányos és rendkívül fontos. Elég a nemcsak Szegeden ikonikussá és emblematikussá váló Porra gondolunk, ami szótár formában írott regény, de a tarott kártyától kezdve a sakkon keresztül, a keresztrejtvényig mindenféle izgalmas formátum megtalálható a művekben. „A szív böjtje is különleges ebből a szempontból, mert ha valaki megnézi a tartalomjegyzéket, igen széttartó a sokféle formátum miatt. Mégis egyben van. Talán azért, mert már a kezdetektől fogva életműben gondolkodtál?” – vetette fel Bene Zoltán, amire Temesi tréfásan csak annyit válaszolt: „Minden író egész életében egyetlen könyvet szeretne megírni, de aztán gyönyörű kudarcaink újabb munkákra serkentenek, mert rájövünk, hogy ez mégsem az, amit szerettünk volna és tovább próbálkozunk”. Az író azt is elárulta, jelenleg is dolgozik egy regényen, amely saját gyermekkorának éveibe, abba a bizonyos Tündér utcába kalauzolja vissza az olvasóját.

Kadarkai Endre Világtalálkozó című műsora a Klubrádión minden szombaton délben jelentkezik új résszel. A műsorban Kadarkai Endre két teljesen eltérő habitusú és értékrendű közismert embert ültet egy asztalhoz. Olyanokat, akiket valószínűleg máskülönben nem hozott volna össze a sors. A kettejük dinamikájából alakul ki egy különleges koncepció, egy olyan beszélgetés, ahol nemcsak a műsorvezető kérdez vendégeitől, hanem ők is egymástól. A rádióműsor legizgalmasabb adásait írásos formába rendezte Kadarkai, így jelent meg a Világtalálkozó című kötet 2021-ben, a Helikon Kiadó gondozásában. „Az élőbeszéd sajátos dinamikáját nem könnyű írásos formába átültetni. Csak remélni tudom, hogy sikerült a 32 szereplő, a 16 interjú gondolatait, párbeszédeit hűen visszaadni a kötetben. Nem arra kell figyelni, ami elválaszt, hanem arra, ami összeköt, a közös pontokat és nem a különbségeket kell kutatni. Éppen ez az érdekes akkor, amikor a műsorban szereplő párokat válogatom össze. Nem egy olyan pillanat volt, amikor valami olyan történt, amin magam is meglepődtem. Például mikor Nádasdy Ádám elemezni kezdte L.L. Junior dalszövegeit, abból valami egészen különleges dolog kerekedett ki” – mondta Kadarkai. Kézenfekvő volt a kérdés, amelyet a beszélgetőtárs, Balog József tett fel a műsorvezetőnek:

„– Ki lenne a te párod a műsorban?”

– Talán egy operett primadonna – válaszolta Kadarkai”.

A marosvásárhelyi születésű Tisza Kata a borosjenői és szegedi gróf Tisza család leszármazottja, Tisza Kálmán miniszterelnök ükunokája. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett angolnyelv-tanári diplomát, majd hat éven keresztül tanított angolt egy nyelviskolában, valamint több oktatási intézményben. Újságírói tanulmányokat folytatott, majd egy traumatikus élmény után született meg első novelláskötete, a Pesti kínálat.

Egy ideig Thaiföldön élt férjével és kislányával, majd hazatérve az ELTE PPK interkulturális pszichológia mesterképzésén végzett 2012-ben. Ösztöndíjat nyert akkor innovatívnak számító öregedéskutatásaival az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskolájába, melynek elvégzését követően szakított a klasszikus felsőoktatási rendszerrel, és doktori fokozatszerzés nélkül kilépett. Traumafeldolgozó irodalomterápiás tevékenységet folytat közel két évtizede, saját műfajait megalkotva szépirodalom és tudományos ismeretterjesztés határán, valamint egyéni coaching praxist vezet, főként identitásválsággal és élethelyzeti krízisekkel küzdő kliensek számára.

A 93. Ünnepi Könyvhéten pszichológiai témájú könyveinek szerkesztőivel, Illés Andreával a Scolar Kiadónál megjelent, az érzelmi bántalmazással foglalkozó köteteinek – Akik nem sírnak rendesen; A legjobb hely a városban te vagy; Most. Túlélő leszel, nem áldozat; Kékre szeretni – rejtelmeibe avatták be a közönséget. A nagysikerű sorozaton belül is a legfrissebb, sorban az ötödik darabjáról szólt a beszélgetés, amely 2021-ben Egyedül címmel jelent meg és Tisza Kata öregedéssel kapcsolatos kutatásait tartalmazza a tőle megszokott egyedi szerkesztésmóddal.

„Az 5. kötet nagyon sűrű, hirtelen feltörő történeteket tartalmaz, amelyek az érzelmek nyelvén szólnak, pszichológiai háttérrel megerősítve. A traumának mindig újabb és újabb rétegei törnek fel, amelyek új műfajok létrehozását igényelte. Úgy érzetem, át kell lépnem a meglévő keretrendszereket és a saját műfajaimat kell továbbvinnem, amelyekkel az olvasók is tudnak azonosulni” – mondta a szerző, aki terápiás versek, pszicho próza vagy éppen feldolgozásregény formájában nyújt különleges értelmezést, amelyet már csak azért is fontosnak tart, mert kevés olyan ember létezik, aki valamilyen formában – akár ha az önbántalmazásra gondolunk – ne lenne érintett a témában. A gyász és az öregedés látszólag hasonló: mindkettő a veszteségekről szól, az Egyedül pedig azt vizsgálja, ha valaki bántalmazó kapcsolatban él, akkor van-e útja a szerethető öregedés felé?

Szegeden az írók köztünk élnek és a Könyvhéten is megmutatkoztak. A József Attila-díjas író, irodalomtörténész, Szilasi László legújabb, Tavaszi hadjárat című kötete 2021 őszén jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Az Ünnepi Könyvhétre való hangolódás jegyében a szerzőt Ferencz Hedvig egyetemi hallgató, író kérdezte az új kötetről, amely már szerkezetében is különleges, ugyanis két történelmi kisregényből áll. Az első, Ostorod címet kapó rész az 1848-as forradalom és szabadságharc kitöréséig követi a rodostói emigrációban felnövő Ágota és Ádám országokon átívelő szerelmének történetét. A férfi főhős sorsa már csak azért is érdekes, mert gyermekként Mikes Kelemen levelein keresztül tanult meg írni-olvasni. Nemcsak romantikus elbeszélés ez, hanem rajta keresztül a magyar reformkor hétköznapjai is kibontakoznak. Az olvasó betekintést kap, hogyan élik meg a fiatalok a különböző hatalmi harcokat, hogyan alakul és formálódik ilyen körülmények között identitásuk, magyarságuk. A második történet, a Koppantyú lovagjai a szabadságharc leverése után veszi fel a fonalat és szintén szerelmi szálon – vagy inkább szálakon keresztül – készít korrajzot, s egyben olyan meghatározó eseményekről is szót ejt, mint a Tisza szabályozása vagy éppen a kiegyezés korszaka. „Csak a forradalom és a szabadságharc hiányzik a kötetből” – jegyezte meg tréfásan a szerző, amikor a két történet viszonyáról kérdezték. Szilasi azt is hozzátette, művének minden szereplője külön úton járja meg a sürgető beletanulást önnön magyarságba. „Az, hogy magyarnak vallom magam, nagy részben az olvasmányélményeimen alapul. S hogy általuk részesültem a közös kultúrkincsből. A hétköznapi szokásokban, a receptekben, a ruházatban, az udvarlás módjában rejlik a magyar. Ezt a gondolatot vittem tovább a két kisregényben kibontakozó történetekben” – mondta az író.

A romantikus történelmi regényeiről ismertté vált Pap Éva sorban a harmadik kötete Megbocsátás címmel jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában. Az új regényt az Ünnepi Könyvhét idejére már a szegedi közönség is a kezében tarthatta. A Megbocsátás Újvidéken játszódik és egy házaspár, Lizi és Tomo életében zajló megpróbáltatásokat követheti nyomon az olvasó. A történet kapcsán merül fel a kérdés: Mekkora terhet bír el egy házasság? Mely traumák megbocsájthatók, melyekkel tudunk együtt élni? A regény témája azóta aktuális, mióta a házasság intézménye létezik. A főszereplők hús-vér emberek, akikkel könnyen tud azonosulni az olvasó. Az író nem mond ítéletet a szereplői felett, az olvasóra bízza, hogyan viszi tovább magában az olvasottakat, így éles tükröt nyújt, egyfajta szembesülést és önvizsgálatot vált ki az olvasóból. Hiszen sokszor süketek és vakok vagyunk észrevenni a problémákat, akár önmagunkban, akár a környezetünkben kellene keresnünk azokat. „A megbocsájtás nem egy kimondott szó, egy cselekvés, sokkal inkább egy folyamat, egy hosszú út, amelynek olykor észrevétlenül érünk a végére” – tette hozzá Pap Éva, aki termékeny szerző, az elmúlt két évben három regénnyel gazdagította Szeged irodalmi életét.

Simai Mihály Sugárzó rejtelem című legújabb verseskötetét több versbetéttel – Antal Anikó, Beslin Anita, Czene Zoltán és Kosztolányi József tolmácsolásában –, valamint Nagy János professzor különleges értelmezéseivel gazdagítva mutatták be a Somogyi-könyvtárban. „A versírást csak abbahagyni lehet, befejezni nem és Miska bácsi nem akarja abbahagyni” – hangzottak Bene Zoltán szavai. Egy verseskötet tulajdonképpen egy társalgás a megvalósított gondolatokkal. „Ezek a versek szándékosan a reményt, a szeretetet és az összetartozást szeretnék sugározni. Összeölelését az emberiségnek. Csodálatos élmény itt lenni ilyen magas spirituális töltéssel rendelkező emberek, az ismerőseim, a barátaim között, akik elevenné tették ezeket a verseket és hozzáadják előadásukkal a saját személyiségüket is. A költő és a közönség együtt rezgése ez, amelyet örülök, hogy újonnan megtapasztalhattam a kötetbemutató által” – tette hozzá Simai Mihály.

„Az ember egy világban – egy fantáziavilágban él, ahol képzetek veszik körül. A képzeteknek jogosultsága van, amelyek metaforákban kifejezhetők. A költészetnek egy természetes alakja van, amit én mindig hordoztam magamban gyerekként és amikor olyan környezetbe kerültem, hogy erre ráeszméltem, akkor mélyen hallgattam róla. Irodalommal és filozófiával kezdtem el foglalkozni – bölcselettel” – idézte fel a költészethez való kezdeti viszonyát Bogoly József Ágoston Interface című verseskötetének bemutatóján, amelyet a biopoétikai szemlélet, az archaikustól a jelenig ívelő hagyományötvözés és a kozmikus látószög jellemzi és olvasóját a hagyományba illeszkedő és kísérletező, az alkotó kedvvel teli versek befogadása irányában érzékenyíti.

A sor ezzel még koránt sem ér véget, hiszen a főként fantasy-regényeiről ismert Goldman Júlia (szerzői nevén J. Goldenlane) is elhozta Városi történet című legfrissebb regényét. Megjelent a Szegedi Horizont című antológia idei darabja is a Könyvhét idejére, amely a Szegedhez kötődő szerzők műveinek, a 2021. évben, különböző folyóiratokban publikált műveiből kínál egy válogatást. Továbbá Fári Irén és Ibos Éva impozáns munkája, A Belvárosi Mozi 100 címmel és az egyetem múltjához kapcsolódó értékes kiadványok, mint a 100 év képekben – 100 éves a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar című kötet, vagy Az Egyetem Szegeden – Az első 100 év képes krónikája című centenáriumi kiadvány is debütált. Június 11-én, szombaton pedig a hagyományokhoz hasonlóan egy egész délelőttöt tölthettek el az érdeklődők a helyi szerzőkkel – így például Lázár Bence Andrással, Szilasi Lászlóval vagy éppen Czilczer Olgával – a Szegedi Írók Napja alkalmából, akikkel Veszelka Attila beszélgetett aktuális munkáikról.

A könyvheti időszak már évek óta összefonódik a Gyermekkönyvnapok rendezvénysorozattal, amely idén 21. alkalommal került megrendezésre. Így nemcsak felnőttek, hanem a gyerekes családok számára is kínáltak programokat: megrendezték az V. Szegedi Lurkó Fesztivált, sor került a Könyvkirály című olvasásnépszerűsítű játék eredményhirdetésére is a Városháza dísztermében. Egressy Zoltán, Holden Rose (Kovács Attila), Löffler Zsuzsanna, a Cerkabella Kiadó képviselői is interaktív programokkal készültek a kicsik számára, de megismerkedhetett a közönség Trogmayer Éva Medvemese című mesekönyvével is. A szerző játékos családi délelőtt keretében mutatta be kötetét, melynek kapcsán egy-két érdekességet is megosztott velünk.

„Amikor a Medvemesét írni kezdtem még egyáltalán nem gondoltam rá, hogy egyszer könyv formájában is a kezemben tarthatom majd. Élt bennem egy kép apáról és fiáról és szerettem volna elmesélni a történetüket a saját lányomnak. Aztán úgy döntöttem, megmutatom Egervölgyi Lilla barátnőmnek is. Ő nemcsak beleszeretett, hanem azonnal dolgozni is kezdett a képi világon, amivel tényleg teljessé tette a történetet. Sokan bátorítottak minket, hogy próbáljunk meg kiadót keresni, hátha sikerrel járunk. Szerencsére így lett, és a DAS könyveknek köszönhetően 2021 novemberében meg is jelent a Medvemese. Azóta rengeteg dolog történt velünk, sok a jó visszajelzés, ráadásul nemrégiben Dr. Kádár Annamária ajánlásával a Bookline Kids programba is beválasztották a kötetet. Ez azért is nagy büszkeség számunkra, hiszen a Bookline Kids az elismert Szívünk rajta program folytatása, amelyben gyerekekből és szakemberekből álló független zsűri gyűjti össze hónapról-hónapra a legminőségibb mesekönyveket” – mondta az írónő, aki azt is hozzátette, a könyvheti könyvbemutató szuper élmény volt! A gyerekek egytől-egyig lelkesek, okosak és viccesek voltak és nekik köszönhetően gyorsan elfelejtette, hogy izgul. Az író és illusztrátor páros – Trogmayer Éva és Egervölgyi Lilla már gőzerővel készülnek egy másik történeten, amelyet hamarosan a közönség is a kezébe vehet.

A könyv két történetet tartalmaz. Az elsőben apának és fiának együtt kell túljutnia egy olyan krízisen, ami feje tetejére állítja az életüket. A szerző a mese nyelvén szeretett volna beszélni arról, hogy az érzéseink, szorongásaink, szomorúságunk ugyanannyira érvényesek lehetnek, mint a boldog pillanataink. Nem kell szégyellni, ha néha megzuhanunk, hiszen ez mindenkivel előfordul, de amikor eljön az ideje, jó ha észrevesszük, hogy van megoldás és tovább tudunk lépni. A második mese már a továbblépés utáni állapotról mesél. Az új, ismeretlen utakról, amelyek sokszor csodás élményeket és mindent megváltoztató találkozásokat tartogatnak számunkra.

Az irodalomi események mellett a zene is felcsendült a téren. Többféle zenés-táncos esemény színesítette a 93. Ünnepi Könyvhetet a Fricsay Fúvószenekar, a szegedi Deák Big Band, a Molnár Dixieland Band, a NAKED SZESZ és a KidsAlone zenekar tolmácsolásában. Június hónap ugyan a román nemzetiség körül zajlott, amely számos sokszínű programot kínált irodalom, képzőművészet, zene és tánc területén egyaránt – például a Dobroda zenekar koncertjét is meghallgathatták az érdeklődők –, de a görög Eleftheria Tánccsoport, valamint a deszki Bánát Szerb Néptáncegyüttes is bemutatta műsorát, a hagyományokhoz híven. A könyvhét utáni napokban pedig a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szegedi tagozatának szervezésében mutatták be Dudás Károly és Orosz Ibolya köteteit.

Ebből a mozaikos beszámolóból is jól látszik – annak tudatában, hogy a felsorolás így sem teljes és még oly sok programról nem beszéltünk – hogy az Ünnepi Könyvhét szervezői Szegeden is a sokszínűség mellett tették le a voksukat. A Könyvhét már nem csak arról szól, hogy újabb és újabb kötetekkel gazdagítsuk az otthoni könyvespolcunkat. Sokkal inkább az élmény az, amiért érdemes megtapasztalni a könyvheti hangulatot. Mert itt van irodalom, zene, képzőművészet, beszélgetések, elmélkedések, gyerekzsivajtól hangos mesedélelőttök, dedikálások, tánc… De legfőképp írók és olvasók. S ha már így van, hadd idézzem újra az apró kis embert attól a bizonyos kiadótól, akivel Móra Ferenc a könyvnapokról beszélgetett: „Mindaddig, míg az emberek rá nem jönnek, hogy a könyv igen is olyan, mint a levegő: nincs élet nála nélkül”.

Megjelent a folyóirat 2022. július-augusztusi számában