Bene Zoltán: Glükóz a spangliban

Szeder H. Réka első kötetéről

„Kérdeztem tőle, mi a férfi. / Először hebegett. / − A férfi, maga, csak egy egység, / nem több. Max kevesebb.” – Szeder Réka Definíció[1] című négysorosa a Sziszüphé című kötet egyik első verse, a Nézőpont ciklus nyitódarabja. Tökéletes alaphang. Nagyszerű felütés. Mintegy esszenciája ez a négy sor a fiatal költő világának, amelynek főbb jellegzetességei a tömörség, egy csipetnyi szemtelenség, a fricska, a szikár, kortárs nyelvezet, a játékosság, egy szemernyi feminizmus, valamint a kíméletlen realizmus és a bátorság.

De maradjunk még egy kicsit a férfiak témájánál, és hadd citáljam ide a kötet egyik gyöngyszemét, amely – nem mellesleg − jól illusztrálja a föntebb említett jellegzetességeket, s mivel a sorok közül maga Karinthy Frigyes is kikacsint („Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar − a férfi nőt − a nő férfit.”[2]), még a hagyományra-reflektálás vonatkozásában is személetes példaként szolgál!

Óda a Férfiakhoz[3]

Imádom, hogy a bók vagy ezerfele árad,
de hogy betalálj, lépj előrébb egy jó párat.
Hogy csillog a szeme, vizslatja a domborzatot,
csak asszonya már évek óta nem oly jóllakott.
Szeretem azt, hogy fantáziadús, ám monogám,
és azt, hogy más miatt nem változtat a modorán.
Meg az a szép tekervényes micsoda a fejében,
kár, hogy nekem másmilyen, és éppen ezért
nem értem.

Egy meglepően érett költői világba léphet be az olvasó, ha Szeder Réka első kötetét kezébe veszi, amely nagyon mai, nagyon Z-generációs, a tradíciókat megtagadni azonban nem akaró, ám újragondolásukra és olykor (újra)értelmezésükre bármikor készen álló költészet (Adytól Pilinszkyig számos nagy elődre reflektál a kötetben a szerző). Hangja egyedi, s a műfajok között is biztos kézzel lavíroz, pedig nem bölcsész-költővel állunk szemben, hanem – polgári végzettsége szerint − biológussal. Persze a biológus is megjelenik a versekben, például a Záró akkord[4] címűben:

Biztos kolhicinnel kezelték az időt.
Megállt, mint a sejtosztódás,
jól vizsgálható legyen minden egyes részlete.
Mikroszkóp alatt türelmesen minden egyes komponensét
kielemezhetjük.
Ha jól kezeli az ember a nagyítót,
elviselhetően könnyűvé válik az elengedés.

Vagy a Netovább[5]-ban:

Te vagy a glükóz a spanglimban,
a fruktóz a feketémben,
a szénhidrát egy paleós sütiben,
a fehérjém, ami képtelen expresszálódni.
Te vagy a magad magadja,
de te, igen, te vagy,
kék tollamban piros tenta,
madaramba üreg nélküli csontok.

Az pedig, hogy a biológiai ismeretanyag, a reáltudomány megkövetelte gondolkodás és véleményformálás milyen termékenyítő és üdítő hatással van a költészetre, egyértelművé válik mindazok számára, akik elolvassák a Sziszüphét. Amint az is, hogy egy első verseskötetnek nem kell törvényszerűen kizárólag a szerzői énnel foglalkoznia. Szeder Réka debütkötete ugyanis – amint arra Nagy Koppány Zsolt kiváló érzékkel mutat rá – „túl van az első köteteket jellemző önmagára való rácsodálkozáson (ami gyakori gyerekbetegség ilyen könyvek esetén), és a nyelv mibenléte izgatja, az önmagán túlmutató fordulatok felhasználhatósága, a történetek elbeszélhetőségének dilemmái – mindez, persze, versben. És mindeközben egy percre sem szűnik meg játékos, elgondolkodtató, meghökkentő (néha, különösen a biológiai részletezéseknél egyenesen megbotránkoztató) lenni.”[6] − Megkockáztatom azt is, hogy szépnek lenni sem szűnik meg egy pillanatra sem; olykor a Lautréamount-i értelemben[7], olykor az Arisztotelész-iben[8], olykor a maga Szeder-i univerzumában, ahogyan a Luna[9]:

Leplet szabunk gyöngyszínű mosolyból,
sarlóra akasztjuk,
ha dagad, körömmel vájjuk ki az ígéretet.
Soha, semmit, úgy, ahogy.

Szeder Réka: Sziszüphé. Budapest, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2021.

 

Megjelent a folyóirat 2022. októberi számában

Jegyzet

[1] Szeder Réka: Sziszüphé. Budapest, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2021. 9. o.

[2] Karinthy Frigyes: Karinthy Frigyes notesze. In: Uő: Címszavak a Nagy Enciklopédiához 1-2. Karinthy Frigyes összegyűjtött művei. Budapest, Szépirodalmi, 1980.

[3] Szeder Réka i. m. 13. o.

[4] Uo. 47. o.

[5] Uo. 24. o.

[6] Nagy Koppány Zsolt: Mitől borulna meg Freud alatt a fiáker? In: Magyar Nemzet Online, 2022.06.13.

[7] Szép, „mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon” – írja Lautréamount a Maldoror énekeiben.

[8] „…mivel a szép – akár élőlény, akár bármiféle dolog – bizonyos részekből tevődik össze, nem akárhogy összerakottnak kell lennie, hanem megfelelő nagyságúnak. A szépség ugyanis a megfelelő nagyságban és rendben van, s ezért sem a túl kicsi élőlény nem lenne szép, mert a szemlélet az érzékelhetetlenhez közeledve végül összezavarodik, sem a túl nagy, mert ekkor meg a szemlélet nem is tud működni, s a szemlélők elől az egység és teljesség eltűnik, mint például egy tízezer stadion nagyságú élőlény esetében. Amint a tárgyaknak és az élőlényeknek bizonyos, mégpedig jól áttekinthető nagyságúnak kell lenniük, ugyanúgy a történeteknél is megfelelő terjedelem szükséges, amelyet jól emlékezetben lehet tartani.” (Arisztotelész: Poétika. VII.)

[9] Szeder Réka i. m. 39. o.