Hegedűs Réka: Rossz idők járnak
Grendel Lajos az Őszi Kulturális Fesztiválon
A 22. Őszi Kulturális Fesztivál keretében Grendel Lajos, Kossuth-díjas felvidéki magyar íróval találkozhatott a közönség október 5-én a Millemiumi Kávéházban, akit szlovákiai magyarságról és történelemről, Bukott angyalok című regényéről és írói hitvallásáról kérdezett Bene Zoltán a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportjának rendezvényén.
A történelemnek vannak jól ismert és sokat emlegetett eseményei, ezek közé tartozik a prágai tavasz is, amelynek véget vetésével példát statuálhatott a szocialista tömb. A kortárs felvidéki magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja, Grendel Lajos azonban műveivel rávilágít azokra a történésekre is, amelyekről a köztudat mély hallgatásba burkolózik. A szerző immár 30 éve élt Pozsonyban, amikor egy író-olvasó találkozó egyik résztvevőjétől értesült arról, hogy 1945 nyarán, a második világháború lezárását követő „békeidőben”, több száz pozsonyi magyart végeztek ki. Ezt nem csak az akkori vezetőség, hanem a civil lakosság is elhallgatta, s egészen 1998-ig tabu témának számított. Grendel Bukott angyalok című, idén megjelent regényében ennek az eseménynek állít emléket.
A Bukott angyalok középpontjában egy Ligetfalu néven ismert településen történt események állnak. A falut az első világháború után, 1919-ben Pozsonyhoz csatolták, a második világháború alatt német megszállás alá került, 1945-ben újra csehszlovák település lett, majd az 1993-as szétválás után Szlovákia részévé vált. Ebben a faluban történt az a tömeggyilkosság, amelyre Grendel regénye felhívja a figyelmet. Művében a mellett, hogy bemutatja ezt az elhallgatott mészárlást, egyben egyéni- és közösségi létösszegzést is tesz, míg az ábrázolt eseményeket paradox módon éppen valóságalapjuk teszi abszurddá.
A beszélgetés során többször szóba került 1968 is, hiszen Grendel utóbbi években keletkezett munkái rendre reflektálnak az 1968-as csehszlovákiai eseményekre. Prágai tavasz néven emlegetik azt a reformkísérletet, amely enyhülést ígért 1968-ban a csehszlovák embereknek az addigi diktatórikus berendezkedéssel szemben. A keményvonalas szocialista blokk azonban, fenyegetve érezve a Varsói Szerződés szigorúan kialakított rendszerét, nem engedett a lazításnak, s Alexander Dubček pártfőtitkár „emberarcú szocializmusa” kezdeményezéseinek fegyveres erővel szabott gátat. 1968. augusztus 20-án a szovjet, bolgár, lengyel, NDK-s és magyar katonai egységek indultak meg, hogy megfékezzék a „rebellis” államot. A „megfékezés” közel száz civil áldozatot követelt.
„Sokan az 1968-ban történt eseményeket az 1956-os magyar forradalomhoz hasonlítják, ám Csehszlovákiában nem volt forradalom, csupán egy bukott reformkísérlet, amelynek résztvevőit 1989-ben rehabilitálták. A kommunista kormány kísérletének a demokratizálódásra így a mai szlovák államra már nincs olyan traumatikus utóhatása, mint Magyarországon az 1956-os eseményeknek” – mondta az író.
Grendel jelenleg a 2010-ben megjelent, A modern magyar irodalom története című, sokak által vitatott művének bővített kiadásán dolgozik, amelyben olyan tehetséges, ám kevésbé elismert írók művészetére is megpróbálja felhívni a figyelmet, mint Bánffy Miklós vagy éppen Marsall László.
Grendel Lajos írói látásmódja és stílusa az évek során folyamatosan formálódik, amelyet ő maga leginkább az életkorának tulajdonít: „Hatvan éves kor felett már sok mindent másként látok, mint 15-20 évvel ezelőtt. Bár a kelet-közép-európai abszurd és groteszk írói hagyomány – főként Hrabal, Kundera vagy éppen Karinthy, Mándy és Örkény művészete – továbbra is nagy hatással van rám, úgy érzem, a groteszk hangnem számomra véget ért.”
A felvidéki magyar író műveit nyolc nyelvre fordították le, írásai pozitív visszhangnak örvendenek. Ma Szlovákiában – mint ahogy ez igaz a világ más-más pontjaira is – nem könnyű magyar írónak lenni, de Grendel Lajos úgy érzi, egyre biztatóbbak a távlatok.
Fotók: Rácz Szabó Viktor
