Hegedűs Réka: Gyógyító aromákkal a hétköznapok nyugalmáért

Szendrei Ági tartott aromaterápiás workshopot a Megálló – Tarján felett az ég Közösségi házban

Aromás hétköznapok – Illatos ünnepek címmel rendezett workshopot a Nő arcai Egyesület a Megálló – Tarján felett az ég Közösségi házban november 13-án. A rendezvény az Inspire women kampány keretein belül valósult meg, amely szeptember 16-án indult útjára és december 16-án zárul, s eseményei öt magyar városra – Budapestre, Szegedre, Győrre, Pécsre és Kecskemétre – összpontosulnak. A kampány célja, hogy elsősorban nők számára olyan tudást teremtsen, amely egymással megosztva a hétköznapokba is beépülhet.

Szendrei Ági, az est előadója két éve foglalkozik aromaterápiával és azt vallja, hogy minden nap ünneppé válik, mióta ezekkel az illatokkal foglalkozik. A szaglását már az ősember is arra használta ösztönösen, hogy megóvja magát a mérgezésektől, hiszen a rossz szagú bogyókat és leveleket inkább igyekezett elkerülni. Majd később a sámánok észrevették, hogy ha bizonyos növényeket a tűzre dobnak, akkor olyan illatok szabadulnak fel, amelyek meditatív állapotot idézhetnek elő, sőt úgy hitték, ha egyes lombkoronás ágak aromái bejutnak a házba, akkor az ártó szellemek is távol maradnak.

Az ókor különösen ismert volt fürdő kultúrájáról, valamint Kleopátra is gyakorta szórta tele a fürdővizét rózsaszirmokkal vagy egyéb illatos növényekkel. Hippokratész a feljegyzések szerint azt tanácsolta a betegeinek, hogy egészségük megőrzése érdekében minden nap vegyenek egy aromás fürdőt és egy illatos masszázst. Sőt, a fáraók halála után a bebalzsamozás is aromákkal történt, több régész is állította, hogy az egyiptomi uralkodók sírjának feltárásakor fahéj illatot éreztek.

A középkorban a kolostori gyógyításban vették hasznát az illóanyagoknak, egy Avicenna nevű orvosnak sikerült tökéletesítenie a lepárlás eljárását. Az 1630 környékén Toulouse-ban tomboló pestisjárvány idejéről egy igazi legenda kering a köztudatban, mi szerint elfogtak négy tolvajt, akik azzal gazdagodtak meg, hogy a járványban elhunyt áldozatok otthonát fosztogatták. Mindenki csodájára járt annak, mi védhette meg a rablókat attól, hogy megbetegedjenek. Szabadulásukért cserében azonban elárulták, hogy egy speciális borecettel dörzsölték be a testüket minden alkalommal, mielőtt fosztogatni indultak, s e miatt maradtak egészségesek. Még ha ez a legenda nem is igaz, több helyen feljegyezték, hogy a parfümkészítők kisebb arányban fertőződtek meg a járványok idején, s ez nem lehet véletlen, hiszen már ekkor is ismert volt egyes növények, többek között a zsálya vagy éppen a rozmaring vírusölő hatása.

A 18. és a 19. században megkezdődött az aromaterápia gyógyszertárakra és az orvosi rendelőkre való korlátozódása, ekkor egyes növények, így például az édeskömény vagy a fahéj már bejegyzett gyógyszereknek számítottak. Az aromaterápia ismertté válásának úttörői a hatalmas parfümgyárat működtető Gattefossé család tagjai voltak, köztük is René-Maurice, aki 1910-ben egy laborrobbanás során belemártotta a sérült kezét egy folyadékba, amitől sebei hamarabb begyógyultak, bőre pedig nem maradt heges. Miután utána járt, hogy a folyadék orvosi levendula volt, komolyan kezdett foglalkozni a témával, 1937-ben pedig már publikálta L’aromathérapie című művét, innen ered az aromaterápia elnevezés. A világháborúk során több általános orvos, köztük Jean Valnet is gyógyhatású olajokat alkalmazott a sebesült katonák gyógyításakor. Majd 1961-ben egy Marguerite Maury nevű műtőssegéd asszony volt az első, aki az illóolajokat a masszázsterápiákba is beépítette.

Az aromaterápia gyakorlatában két elképzelés létezik. Az angol vonal szerint az illóolajok csak a jó közérzet, a hangulat érdekében alkalmazhatóak, megelőzés gyanánt. E mellett a francia vonalban az aromaterápiát már a klinikai gyakorlatba is igyekeznek beépíteni, hiszen közismert, hogy például a levendula egyes típusai is más-más területen alkalmazhatók a gyógyításban: az orvosi levendula elősegíti a sebgyógyulást, míg a vadlevendula hűsítő hatása miatt csípéseknél alkalmazható. De egy kiadós edzés után például a rozmaringos víz remekül felválthatja az izotóniás italokat is.

Ma az aromaterápia iránti növekvő érdeklődés miatt egyre több illóolaj létezik a piacon. Vásárláskor azonban nagyon figyelni kell arra, hogy milyen minőségű termékkel találkozunk, hiszen a labori körülmények között, szintetikus anyagokból előállított aromákkal nem ugyanazt a hatást tudjuk elérni, mint a természetben előforduló növényekből, lepárlással vagy hideg sajtolással kinyert anyagokkal.

A worshop december 7-én újabb alkalommal jelentkezik, amely az ünnep illatait fogja bemutatni, így akinek felkeltette az érdeklődését a téma, annak érdemes lesz felkeresnie a Tarjáni Közösségi házat decemberben is.