Hegedűs Réka: A zongoraszék mellől a könyvtárba, a könyvtárból az irodalmi élet sűrűjébe

Czilczer Olga költőnővel találkozhatott a közönség a Hangoskönyvtárban.

Ha végigtekintünk a Szegváron született Czilczer Olga életpályáján, akkor láthatjuk, hogy sokoldalúsága vitathatatlan. Tanulmányait zenei területen folytatta, majd két évtizeden át a Somogyi-könyvtár munkatársa volt, ahol szintén több területen próbálhatta ki magát: zenei-, és gyermekkönyvtáros is volt, valamint a megyei-, és a fiókhálózatnál is tevékenykedett. E mellett folyamatosan publikálta érdekesebbnél-érdekesebb verseit irodalmi folyóiratokban, 1982 óta pedig tizenhárom önálló kötete jelent meg. December 13-án a Somogyi-könyvtár Hangoskönyvtárában találkozhatott a költő-, írónővel a közönség, ahol Retek Erika, könyvtáros kérdezte őt nem mindennapi életpályájáról.

Czilczer Olga elárulta a résztvevőknek, hogy már középiskolás korában is kacérkodott a versírással, ám zenei tanulmányai nem hagytak elegendő időt arra, hogy az irodalom iránti szenvedélye kellőképpen kibontakozhasson: „Mindig olyan stílusú verseket írtam, amelyik költőről éppen az iskolában tanultunk”. Zenei képzettsége erőteljes hatással volt későbbi irodalmi pályafutására is, hiszen szegedi tanárai nemcsak zongorázni tanították meg, hanem emberi tartásra és helytállásra is nevelték, sőt mentorának, Csorba Győzőnek is egyik kedves oktatója mutatta be. A szegedi Zenekonzervatóriumban eltöltött évek jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint zongoratanáráról, Höchtl Margitról korábban írt sorai: „Én magam hat évig tanulhattam nála. Az a szellemi muníció, melyet ezen időszak alatt megszereztem, a kezdet nehézségein is átsegített, továbbjutást és tágítható horizontot ígért”.

Czilczer Olga első versei Szegeden az Egyetemi Újságban jelentek meg, majd levelező kapcsolatba került Csorba Győzővel, aki a pécsi Jelenkor című folyóirat külső munkatársaként tevékenykedett, s verseit Szederkényi Ervin, a folyóirat főszerkesztőjének figyelmébe ajánlotta. „Csorba Győzőben egy olyan mesterre leltem, aki azonnal felkarolt engem. Óriási szerencsém volt, hogy összehozott vele a sors, hiszen akkoriban még nehezebb volt folyóiratokban megjelenni, mint kötetekben. Mára ez teljesen megfordult” – mesélt a kezdetekről a költőnő. Későbbi műveit már a Holmi, a Liget és a Műhely című folyóiratok közölték le. Egyes verseit angol nyelvre is lefordították, Kabdebo Tamás és Bill Tinley jóvoltából Chess in the afternoon címmel jelent meg kötete Írországban. A Mehetünk, kedves című, 2012-ben kiadott regényének történetében sokan önéletrajzi ihletésű részeket is felfedezni vélnek, ám Czilczer Olga azt vallja, hogy hőseit mindig több mozaikból állítja össze, s bár a saját emlékek nyilvánvalóan hatnak az alkotói folyamatra, az olvasók mégse keressék a műveiben az életrajzi mozzanatokat.

Álomszerű, szürrealista jellegű motívumokkal teletűzdelt versei olykor nehezen értelmezhetőek lehetnek az olvasó közönség számára, ám ez őt nem zavarja, úgy érzi, ha csak és kizárólag a közízlésnek szeretne megfelelni, akkor olyan művek születnének, amelyekben már nem látná önmagát.