Hegedűs Réka: Rejtett üzenetek Gion Nándor műveiben

Kurcz Ádám István Gion Nándor művei és műhelytitkai című monográfiáját mutatták be a Milleniumi Kávéházban a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Szegedi Tagozta szervezésében.

Gion Nándor munkásságával foglalkozó könyvbemutatóval nyitotta meg rendezvénysorozatának új évadát január 30-án, a Milleniumi Kávéházban a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Szegedi Tagozata, amely immár huszonöt éve működik. Az est folyamán Gion Nándor művei és műhelytitkai című monográfiáját a szerző, Kurcz Ádám István mutatta be a közönségnek, beszélgetőtársa pedig Fehér Dorottya volt. Az eseményen Gion Nándor özvegye, Gion-Juba Eszter is tiszteletét tette.

Kurcz Ádám Istvánt, aki jelenleg az Oktatási Hivatal Kommunikációs osztályának vezetője, a Közösség korábban már vendégül látta 2010 szeptemberi rendezvényén, amikor a Délvidék – A Vajdaság és Belgrád – Bácska, Bánság, Szerémség és az Al-Duna című kötet társszerzőjeként köszönthették. A kutató és irodalomtörténész elmondta, hogy Gion Nándor munkásságáról mindezidáig öt monográfia jelent meg, amelyek rengeteget segítettek neki, hogy saját műve elkészülhessen, ám úgy véli, hogy eddig még nem sikerült teljesen megfejteni milyen üzeneteket hordoz a gioni életmű olyan kérdésekben többek között, mint identitáskeresés, kisebbségi lét. Kurcz erre a feladatra vállalkozott és próbálja művében feltárni azokat a rejtett üzeneteket, amelyek egy olyan író regényeiben rejtőznek, aki kilencvenöt százalékban teljes mértékben hűen ábrázolja a valóságot, öt százalékban azonban eltér attól. Az üzeneteket éppen ebben a kis százalékban kell keresni.

Gion műveiben számos fontos dologra hívja fel a figyelmet, köztük olyanokra is, amelyek feledésbe süllyedtek volna, így például feléleszt egy hagyományt azzal, hogy angyali vigasságként emlegeti a betlehemezést vagy éppen történetei központi helyszínévé emeli azt a szenttamási kálváriát, amely a mű megírásának idejében éppen perifériára szorult és romos állapotban adja át magát az enyészetnek. Az író képes volt arra, hogy a kézzel fogható valóságnak kiragadjon olyan szeleteit, amelyek aztán allegóriává válva is megállják a helyüket. „A kárókatonák még nem jöttek vissza című regény a Vajdaságban több iskolában is kötelező olvasmány volt már a rendszerváltás előtt is, holott a sorok között minden lapján az 1941-44-es bácskai magyar uralomról, illetve az azt követő 1944-es vérengzésekről beszél. Gion maga is az élményszerű olvasáson szocializálódott, gyerekkorában például sok képregényt olvasott, erről íróként sem akart lemondani. Művei jól olvashatóak, így nem is véletlen, hogy a jelenlegi tizenkettedikes irodalmi szöveggyűjtemények tőle közölnek a legnagyobb mennyiségben prózai szöveget. Örülök, hogy ez megváltozott, hiszen én a gimnáziumban magyar fakultációsként, sőt magyar szakos egyetemistaként sem hallottam eleget Gion Nándorról”- mondta Kurcz Ádám István, aki hozzátette, hogy a Forrás című folyóirat 2017. februári számában már elkezdték leközölni Gion Nándor hátrahagyott írásait.

A mű elérhető:

http://www.delvidek1944-45.hu/news/1387/kurcz_.,_gion_n._mvei_s_mhelytitkai.pdf