Glässer Norbert: Éltető sodrásban – Polgári mindennapok a házasságban

A Házasság hete alkalmából rendezte meg a Somogyi-könyvtár az Éltető sodrásban – Polgári mindennapok a házasságban című kiállítást, amely betekintést nyújt a 19–20. század fordulójának polgári házasságaiba. Ez a korszak különösen izgalmas, hiszen ebben az időszakban olyan társadalmi fordulópont következett be, amely a házasságot is alapvetően befolyásolta. A szerelmi házasságok megjelenése, a nők iskoláztatása, munkavállalása, a gyermekhalandóság csökkenése mind olyan jelenség, amely a házasság értékét és lényegét új megvilágításba helyezi. A tárlatot Glässer Norbert néprajzkutató nyitotta meg.

„Derék asszonyt ki talál?” (Példabeszédek 31:10.) – teszi fel a kérdést a Példabeszédek 31. fejezete. Salamon király 22 sorból álló költeménye az álfe-bész, a héber ábécé betűit követve írja le a szentírási derék asszony dicséretét. Milyen a derék asszony? „Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.” (Példabeszédek 31: 11-12.) A Szentírás az ésesz chájil kifejezést használja rá. A nő / asszony mellett álló jelző többértelmű, mégis a házastársa mellett álló feleség és anya legtöbb tulajdonságára utal: bátor, tehetséges, védelmező, győzelmes, odaadó…

A Somogyi-könyvtár kiállítása a polgári család ideálját: női, férfi és gyermek szerepeit járja körül 19. századi könyveken, nyomtatványokon, metszeteken, papírrégiségeken keresztül. Ük- és dédanyáink kora elevenedik meg általuk. Társadalmi differenciáltságában látjuk ezt, főként a könyvtár profiljába illő gazdag szegedi tárgyi anyaggal illusztrálható középrétegek példáján.

A polgári családi idill dicséretét közvetítik a kiállított tárgyak. Felekezettől független és általános jelenségről van szó. A 19. századi Európa megváltozott. Az ipar és a növekvő városok a vidék felé elszívó erőként hatottak. A városi életforma új kihívások, feladatok és válaszok elé állította a családokat. Ez egyfelől a polgári családi idill képeiben, másfelől a női imakönyvek, nőknek írt vallási irodalom által idézett számos új élethelyzetben és ezekre adott válaszokban ragadható meg. Ez a 19. század végének római katolikus, protestáns és izraelita felekezetinek középrétegekhez köthető kiadványaiban és más sajtótermékeiben is nyomon követhető. A hátrahagyott vidéki világok vallásos családi élete a nosztalgia révén átértelmeződött és a polgári családi idill képeivé nemesült. Ezek a jelenetek jól ismertek festményekről készült metszeteken, képeslapokon, de megjelennek a nőknek szánt kötetekben is illusztrációként, mint például Ruschek Antal kiállításon látható, díszes kivitelű, számos változatban elérhető munkájában, A keresztény nőben. Az említett kötet példaként a kis Jézust nevelő Máriát állította nőideálként a katolikus anyák elé, a meghitt otthon közegében ábrázolva őket. A különböző felekezetek női imakönyvei a női szerepek és élethelyzetek sokféleségét tárják elénk, a polgári világ vallásos nőideálját ért számos kihívásra, új élethelyzetre kínálva fel kezelési mintát.

De milyen a szentírási derék asszony?

Fáradhatatlan: „nem alszik ki mécsese éjjel” (Példabeszédek 31: 18.), „a lustaság nem kenyere” (Példabeszédek 31: 27.); gondoskodó: „nyitva marka a szegény előtt, kezét nyújtja a nyomorultnak” (Példabeszédek 31: 20.); erényes: „erő és méltóság övezi” (Példabeszédek 31: 25.); becsületes és Istenfélő, aki az Örökkévalót tiszteli (Példabeszédek 31: 26.). A kiállítás a forrásanyagából következően – akarva vagy akaratlanul is – ezt a nőideált követi.

Láthatjuk a polgári ház asszonyát, aki a ház légkörét megszabja, a személyzetet vezeti, gyermekeit neveli – fáradhatatlan és gondoskodó. A polgári rangú feleségek általában művelt asszonyok a kor ideálja szerint, akik informális kapcsolatrendszerükkel a nők világában férjeik társadalmi kapcsolatait, gazdasági tevékenységét egyengetik. Salamon király soraival: „Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül” (Példabeszédek 31: 23.), – itt történt ugyanis az ókorban a bíráskodás. A derék asszony, „Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvéről. Szemmel tartja háza népének munkáját”. (Példabeszédek 31: 26-27.)

A modern polgári rangú nő azonban dolgozhat is, bár a legitim társadalmi szerepek köre e téren még igen szűk: kisdedóvónő, tanítónő, vagy gyors- és gépírónő például. A legitim szerepkörök inkább a filantrópiához és az univerzalista kulturmisszióhoz, a felekezeti keretek között megvalósuló nőegyleti jótékonykodáshoz kötődtek. „Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja.” (Példabeszédek 31: 20.) – olvasható a Példabeszédekben, s látjuk az ínséges években Szegeden is, akár csak a nagyárvíz vagy a Nagy Háború esetében.

A derék asszony, gyermekei nevelője. A polgári gyermekkor képében a vallásosságra, erkölcsre, a társadalom hasznára való létre nevelő anya. Szerepét férjével megosztja, de az az állapot, mire eljutunk a mai szerepelvárásokig, egy hosszú folyamat. Csíráit láthatjuk csak ekkor. Olyan folyamatok kezdőnek el ekkor, amelyek lehetővé teszik a Nagy Háborúban és azt követően az új női társadalmi és családi szerepkörök kiteljesedését. Jó példája ennek boldog IV. Károly és Zita királyné szerelmi házassága, amelyben férje az uralkodásban is egyenlő félként kezelte feleségét.

Ki derék asszonyt talál, igazgyöngyöt talál. „Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret. Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!” (Példabeszédek 31: 30-31.) – áll Salamonnál.