Hegedűs Réka: Letéphető-e a plüssmackó feje?

A Tiszatájonline.hu Plüss Műhelye, valamint a Mesebeszéd című irodalmi kézikönyv is bemutatkozott március 22-én a Grand Caféban.

Március derekán a Grand Caféban mutatkozott be a Tiszatájonline.hu gyermek-, és ifjúsági irodalommal foglalkozó Plüss Műhely elnevezésű rovata, valamint a Fiatal Írók Szövetsége által kiadott Mesebeszéd című irodalmi kézikönyv, amely nemcsak a pedagógusoknak, hanem a szülőknek is nagy segítséget nyújt a kortárs gyermek-, és ifjúsági irodalom útvesztőiben való tájékozódáshoz, valamint annak az iskolai irodalomoktatásba való megfelelő beépítéséhez is. A témáról Kollár Árpád költő, a Tiszatájonline.hu irodalmi rovatának szerkesztője, Magonyné Dr. Varga Emőke irodalomtörténész és az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karának oktatója, valamint Szekeres Niki és Varga Betti kritikusok, a Plüss rovat szerzői beszélgettek.

A kortárs gyermek-, és ifjúsági művek beépítése az irodalomoktatásba nem egy könnyen megvalósítható projekt. Évek óta komoly viták folynak arról, hogy hogyan módosuljon a kötelező olvasmányok listája, mi az, ami elavultnak számít, s milyen kortárs művek lennének beépíthetőek a tananyagba. Konszenzus sajnos azóta sem született erről a fontos témáról, mert bár egyfelől sokan úgy érzik, nem ártana a vérfrissítés, valamint a diákok kezébe olyan történeteket kellene adni, amelyek az ő generációjukról szólnak, amelyekkel könnyebben teremthetnének kapcsolatot, másfelől azonban mindig felmerül a kérdés, hogy mely klasszikus művek megismerése lenne elhanyagolható, hiszen kétségtelen, hogy az általános műveltséghez hozzátartoznak.

Legutóbb Tóth Krisztina Pitbull című vicces, ironikus hangvételű verse körül kerekedett országos hírű botrány, amikor az bekerült egy harmadik osztályosoknak szóló kísérleti tankönyvbe. A vers már évekkel korábban megjelent nyomtatásban az írónő Állatságok című verseskötetében, a tananyagba való beemelése azonban kiverte a biztosítékot megannyi pitbulltartónál, s a helyzet odáig fajult, hogy Tóth Krisztina még fenyegető üzeneteket és telefonhívásokat is kapott mondókája miatt.

Varga Emőke elmondta, hogy már óvodáskorban sem mindegy, hogy a gyermekek milyen olvasmányokkal találkoznak. Az óvodai nevelők döntésén múlik az, mely kortárs szerzők műveit emelik be az államilag meghatározott kánonba, amelynek mai napig egyik megkerülhetetlen alkotója Weöres Sándor. Az irónia megértésére megtanítani a gyermekeket nem könnyű, de számos eszköz áll a pedagógus rendelkezésére ahhoz, hogy a gondolkodását a jó irányba terelje, s ebben a korban még az sem nagy baj, ha a gyerek nem érti meg az ironikus történeteket. Azt még nehezebb elérni, hogy a csillogó és rózsaszín hercegnős vagy éppen markológépes könyvek helyett egy olyan olvasmányt emeljen le a gyerek a polcról, amely jobban fejleszti a fantáziáját, hiszen a kisgyermekek a szépet és a jót még szinte egymás szinonimájaként értelmezik. „Egy kétévesnek is nyugodtan lehet olyan könyveket adni a kezébe, amelyeknek az értelmezését nem készen kapja, hanem meg kell érte küzdenie. Ezzel trenírozni is tudjuk őket. Ha mindig a kommersz és giccses olvasmányokat kapja, hiába lesz meg az igénye az összetettebb olvasási élményre, már nem lesz honnan elrugaszkodni felé”- tette hozzá Varga Betti.

Az „okos, nonstop online világ” alapjaiban változtatja meg a fiatalok szövegolvasási-, és értelmezési tapasztalatait is. A pedagógusnak nincs könnyű dolga, amikor ebbe a világba szeretne betekintést nyerni; a kortárs műveket például a tanárnak is ugyanúgy meg kell tanulnia olvasni és értelmezni, mint a gyereknek, ha ugyanis nem tudja, hogy miért olvastatja azt az adott művet, akkor a célját is elvesztette, amit szeretett volna kifejezni az adott szöveggel. Ráadásul, ha azt szeretnénk, hogy a kortárs művek a tananyag részei legyenek, akkor azoknak állandóan frissülniük kell, hiszen ma már a Harry Potter sem feltétlenül úgy értelmeződik, mint ahogy tette ezt a megjelenésekor. Míg a klasszikus műveknek bevett tanítási gyakorlata van, addig a kortárs térben még csak tapogatózni lehet. A Plüss Műhely nem titkolt szándéka, hogy egy fontos hiányt töltsön be, nevezetesen tájékoztatni szeretne az újdonságokról, ezáltal megkönnyítve a pedagógusok és a szülők dolgát is.

„A hazai gyermek-, és ifjúsági könyvkiadásban léteznek pozitív példák, csak hogy párat említsek: a Pagony, a Csimota, vagy éppen a Cerkabella kiadványai is az innováció élenjárói, mind illusztráció, mind szöveg szintjén. Hazánkban azonban kissé nehezen indul be az, hogy az aktualitásokra, a legújabb tendenciákra azonnal reagálni tudjon a könyvkiadás. A konzervatív ízlést persze nehéz áttörni, a tabuk döntögetésénél pedig sok esetben az öncélúságot érzem”- mondta Szekeres Niki. A pozitív példákhoz csatlakozva Varga Emőke a Csimota Kiadó Barna hajnal című papírszínházas kiadványát említette, amely Franck Pavloff novelláját dolgozza fel képes formában, s egyben bemutatja azt is, hogyan szerveződhet meg pillanatokon belül egy diktatórikus berendezkedés, holott ez egy olyan kényes téma, amelyet csak nagyon óvatosan ajánlatos a gyerekek felé kifejteni, de egyáltalán nem hátrány, ha már azelőtt hallanak róla, hogy az iskolai tananyagban találkoznának vele.

Hosszú utat fog még tehát bejárni a kortárs gyermek-, és ifjúsági irodalom, mielőtt zökkenőmentesen beépül az otthoni, valamint az iskolai olvasmánylistába. Az újdonságokról azonban pedagógus és szülő egyaránt értesülhet a Plüss Műhely online felületén, s egyben utat találhat ebben a kifürkészhetetlen útvesztőben is, amelyet kortárs irodalomnak hívunk.