Horniczky Anikó: Reformáció 500 – egy kiállítás margójára
A wittenbergi tételek forradalma Európában és Magyarországon
„A béke fontosabb minden igazságnál; és a béke nem az igazságért van, hanem az igazság van a békéért.”
(Martin Luther)
A Somogyi-könyvtárban már hagyomány, hogy a nyári időszakban évente megújuló nagykiállításán mutatja be nemzetközileg is jegyzett muzeális értékű könyvritkaságait. 2017-ben július 27. és október 4. között időszakra Reformáció 500 címmel rendezett a könyvtár nagykiállítást, melyen ritkaságaiból láthattunk válogatást. E régi könyves kiállítás célja mindig az, hogy a nyári idegenforgalmi szezon kulturális kínálatát bővítse, megmutatva annak kincseit az idelátogató turisták, valamint a szabadságukat élvező és ezért erre is időt szakítani tudó érdeklődők számára, de az őszi, forgalmas konferenciaturizmus kiegészítő, kulturális programjaként is szolgál. Helyszíne a Dóm téren látható központi könyvtárépület földszinti kiállítótere. 2017 országosan és Európa-szerte a reformáció emlékéve, 500. évfordulóját ünnepeljük. Kiemelt értéke, hogy Somogyi Károly római katolikus pap volt, az Alapítványi Gyűjteményben viszont megtalálhatók a református irodalom, illetve a református teológia alapvető munkái is, s mindezeken keresztül igen gazdag anyagot mutathatott be e tárlat. A legnagyobb hatású reformátorok (Luther, Kálvin, Zwingli) életművén kívül a hazai protestáns szerzők (Dévai Bíró Mátyás, Szegedi Kis István, Ozorai Imre, Sztárai Mihály) munkáiból is láthattunk egy válogatást. A tárlat egyaránt emléket állított mindazoknak, akik úttörő szerepet töltöttek be a reformáció európai és hazai történetében. A reformációra emlékezve egy kis időutazásra invitálom a kedves olvasót, s néhány olyan érdekességre hívom fel a figyelmet, amelyet kiállításunkon is láthattak.
Előzmények: az átalakuló Európa
A XVI. század Németországában az egyház befolyása folyamatosan csökkent: támadták hatalmas birtokai, fényűzése miatt. A polgárság kezdett elfordulni tőle s a papság két részre tagolódott; ugyanakkor a papságon belüli megosztottság is problémákhoz vezetett. Valójában két, egymástól elkülönülő rétegre oszlott: a felső réteghez tartoztak az érsekek, püspökök, apátok, rendfőnökök és más egyházi méltóságok. Az alsópapság pedig a néphez állt közel. A közhangulatot általános rosszallás jellemezte: rossz szemmel nézték, hogy a pápai jövedelmek „elfolytak”, jórészt Itáliába áramlottak…
A városi középpolgárság elégedetlen volt a fejedelmek és az egyház uralmával. Érdeke lett volna a politikai egység megteremtése, de erejét lekötötte helyi kiváltságainak megvédése. A lakosság nagyobb részét az erősen differenciált parasztság alkotta s a többség helyzete az 1500-as évek elején rosszabbodott. A társadalmi feszültségek mellett ugyanakkor elhatalmasodott a lelki krízis.
A wittenbergi 95 tétel egyik legfőbb előzménye az 1516-ban kezdődő búcsúcédula-árusítás volt, melyet a Luther által később bírált Johannes Tetzel dominikánus szerzetes és társai a Szent Péter-székesegyház újjáépítése, valamint Albert mainzi érsek adósságainak lefaragása érdekében indítottak. A búcsúcédulák osztogatása a XVI. század elejére már a háborúk és fényűző építkezések nyomán túlköltekező pápák bevett pénzszerzési módszerévé vált, annak tehát jól kialakult gyakorlata volt: a hívek megfelelő adományért cserében igazolást kaptak arról, hogy bűneik bocsánatot nyertek. A nép körében az elégedetlenség azonban egyre növekedett.
Luther tételeinek jelentősége
A reformáció kezdetét hivatalosan az a forradalmi fellépés jelentette, amikor 1517. október 31-én Luther kiszegezte a 95 pontból álló téziseit a wittenbergi vártemplom ajtajára. Ezt a pillanatot több művész is megörökítette: a kiszegezést és ennek ábrázolásait a XX. századig történelmi tényként kezelték. E történés első írásos emléke Philip Melanchthon tollából származik, aki azonban nem lehetett jelen az eseményen, hiszen csak 1518-ban lett Wittenbergben professzor és Luther maga sem írt erről. Mindenesetre akkoriban szokás volt a templomajtót, mint hirdetőtáblát használni. Luther előtt többen is szegeztek már ki tételeket, téziseket. De ezeket nem látta előzetesen sem püspök, sem más magas rangú főpap. Tehát valójában a legendás 95 tétel sem vált disputa (tudományos vita) tárgyává, a tételek tartalma azonban nagy port kavart fel. Ugyanakkor eredetijüket sem őrzi kézirat vagy ősnyomtatvány.
A legenda mögötti igazság az, hogy 1517. október 31-én Luther levelet írt feletteseinek, melyben a búcsúcédulák ellen szólt – protestált – és ezen visszaélések megszüntetésére kötelezte őket és e levélhez csatolta azokat a tételeit, melyeket a disputa alapiratának szánt.
„Amore et studio elucidandae veritatis haec subscripta themata disputabuntur Vittenbergae, praesidente R.P. Martino Luthero Eremitano Augustiniano, Artium & S. Theologiae Magistro, eiusdem ibidem ordinario Lectore…”, azaz: „A tisztázandó igazság szeretetével és vizsgálatával fogjuk megvitatni a következő témákat Wittenbergben Ft. Luther Márton ágostonos remete atya, bölcseleti és teológiai doktor és rendes teológiai tanár elnökletével…” – Luther ekképpen kezdi tételeinek felsorolását.
E tiltakozásból fejlődött tovább a reformáció mozgalma, Európa-szerte s formálta át az országok életét. Az új elképzelésekről, a hit megújításáról könyvek százai születtek, színesítve Európa épp fellendülő nyomdászattörténetét.
A tézisek hatása – a történelem sodrásában
A Reformáció 500 évét nem egyszerű feladat összefoglalni, de tény, hogy Luther forradalmi tette óriási hatással volt a rohamosan fejlődő Európára. Érdekes beleolvasni, megfigyelni mit írtak Lutherről, s a reformációról a korabeli krónikák. Mindezek közül kiemelve: Conrad Lycosthenes (1518-1561), humanista gondolkodó és enciklopédista a Prodigiorum ac osthentorum chronicon… (Bázel, 1577) címmel megjelent munkájában a kor érdekességeiről, különlegességekről ír. – Többek között megemlíti Luther fellépését is. Lycosthenes a XVI. század egyik méltán híres polihisztor szerzője volt, akinek írásai többnyire Bázel humanista, főként protestáns szerzők munkáit megjelentető nyomdáiban láttak napvilágot. Raemond de Florimond (1540–1601) francia jogász és antikvárius pedig többkötetes történeti munkáját a korabeli történésekre alapozta s a római katolikus nézőpontból írta meg, amelyben erőteljesen érvelt a protestáns vélemények ellenében. (Historia de ortu, progressu et ruina hereseon huius seculi… Köln, 1614.)
Egy névtelen szerző a középkorból
Martin Luther s mindazok, akik munkálkodásaikkal, cselekedeteikkel újították meg Európa hitéletét és kultúráját, kísérletet tettek arra, hogy a teológiai alapokat összefoglalják. E szempontból fontos és jelentős alapmű volt az, melynek címe: Theologia Teutsch (Augsburg, 1518) – egy névtelen szerzőjű, német nyelvű középkori keresztény írás, amelynek címét (Német teológia) a mű kinyomtattatója, Luther Márton adta. A mű szerzője nem ismert, a prológusból a következőket tudhatjuk meg:
„Ez a könyvecske a mindenható örök Isten megnyilatkoztatása egy bölcs, eszes, igaz és derék ember, az ő barátja által, aki hajdanán a német lovagrend tagja volt, pap és könyvőr a német lovagrend frankfurti házában.”
E munka sokáig meghatározó volt a teológia s az irodalom történetében, szerzőjét „Frankfurti Névtelen”-ként tartjuk számon.
Svájc reformációja
Ulrich Zwingli, a zürichi főtemplom lelkésze szinte Lutherrel egy időben lépett fel Svájc németajkú területén. Igen nagy port vert fel nyilvános vitája Zürich város főtanácsában: Zwingli tételei ellenében a konstanzi püspök kizárólag a hagyomány és a zsinatok tekintélyét állította szembe, melynek végeredményeként a főtanács Zwinglit nyilvánította győztesnek. Egy következő, újabb győztes vitával elérte azt, hogy a templomokból eltávolították a képeket, szobrokat, oltárképeket… eltörölték a misét is, helyette az úrvacsorát fatányérokról és fakupákból szolgáltatták ki. Zwingli prédikációi hatására a reformáció Svájc német kantonjaiban – főként a gazdagabb néprétegek köreiben tudott elterjedni. A könyvtár tulajdonában van egy olyan kolligátum-kötet, amelyben összegyűjtötték Zwingli fontosabb nézeteit tartalmazó írásait. Reformátori tanításai jórész egyeztek Luther tételeivel, de volt néhány alapvető eltérés közöttük. Zwingli lényegében kiküszöbölt minden külsőséget, a fő eltérés például az úrvacsora, a szertartások, valamint az egyházkormányzat tekintetében mutatkozott meg. A kiadványok Zürich város nyomdásza, Christoph Froschauer által kerültek kiadásra. (Zwingli úrvacsoráról írott műve: Subsidium sive coronis de eucharistia, Zürich, 1525).
Jean Calvin (1509–1564) azaz magyaros átírással Kálvin pedig Svájc francia nyelvű részén, Bázelben írta meg világhírű és nagyhatású művét A keresztény vallás rendszere címmel, amely 1534-ben jelent meg először és e fő műve nemcsak Svájc francia területén fejtette ki hatását, hanem szerzőjét mintegy az egész francia reformáció fejévé tette. Csak életében a latin szöveg 14, a francia szöveg 10 kiadást ért meg. (Szenczi Molnár Albert fordította magyar nyelvre, amely Hanauban, 1624-ben jelent meg.) Könyvtárunk kötete kicsit későbbi kiadású: Institutio Christianae Religionis (Genf, 1607).
Kálvin Genf város tanácsa felkérésére a város egyházi életének vezetőjévé s az általa készített egyházszabályzat valójában Genf „alkotmánya” lett. Később megalakult a genfi „Akadémia”, amely aktívan hozzájárul a református teológia terjesztéséhez. Ekkoriban a város területén mintegy 30 könyvnyomda működött s ezáltal az irodalmi élet központja lett.
Helvetica confessio
A reformációval kapcsolatban fontos megemlíteni az augsburgi hitvallást, amely a reformáció egyik legfontosabb vallási irata. Helvét hitvallás néven valójában kétféle irata van a református egyháznak. Az első (Confessio helvetica prior), amelyet Bázel város református polgárai foglaltak össze és amelyet Zwingli követői is magukénak vallottak. Valamint a második helvét hitvallás (Confessio Helvetica posterior), amelyben Zwingli és Kálvin legfőbb tanításait lehet olvasni. Heinrich Bullinger a zürichi tanácsnak címezve személyes hitvallásként fogalmazta meg 1561-ben. A történethez hozzátartozik még az, hogy III. Frigyes pfalzi választófejedelem kérte fel Bullingert, hogy a református egyház tanát a Szentírással megegyezően olyan hitvallási okmányban mutassa fel, amelyből az 1566. március 23-án összehívott augsburgi birodalmi gyűlésen az egész világ tudomást szerezzen a reformáció nézeteiről. Bullinger a kéziratot elküldte a fejedelemhez, aki azt elfogadta, s még ugyanebben az évben Zürich városa is hozzájárult támogatásával. Nyomtatásban is megjelent: Confessio et expositio simplex orthodoxae. Később ez a verzió terjedt el Ausztriában, Lengyelországban, Csehországban s Magyarországon. Az 1566-os augsburgi birodalmi gyűlésen ország-világ szeme az új vallás híveire szegeződött. – V. Károly német-római császár parancsolta meg, hogy foglalják össze világosan az evangéliumi hitre vonatkozó nézeteiket. Az eredeti megfogalmazások élessége miatt a fejedelem Philipp Melanchthonnak adta oda átdolgozásra. Melanchthon, Martin Luther „munkatársa” volt: kettőjük közül ő volt a mérséklő erő, fő műve a Loci Communes Rerum Theologicarum (1521). Melanchton nevét hazánkban is széles körben ismerték: több magyarországi humanista tudóssal és egyházi személlyel folytatott levelezést.
A Lengyel testvérek írásai
A reformáció elterjedésével több és újabb protestáns felekezet kapott szárnyra. 1550 körül számos antitrinitárius (szentháromságtagadó) gondolkodó gyűlt össze Krakkóban, akik Bona Sforza királyné korzikai gyóntatópapja (Francesco Lismanino) vezetésével igyekeztek egyeztetni nézeteiket. Találkozóikon részt vett a holland Adam Pastor, a királyné piemonti orvosa, Giorgio Blandrata és egy Velencén keresztül Zürichből érkezett menekült, Lelio Sozzini. Kapcsolatban álltak a morva anabaptisták Kárpátokban letelepedett ágával, illetve az erdélyi szentháromságtagadókkal (unitáriusok). Az 1550-es években számos elméleti írást jelentettek meg. Az írások közül a legkiemelkedőbb Lelio unokaöccsének, Fausto Sozzininak (1539–1604) De Jesu Christo Salvatore (Jézus Krisztusról, a Megváltóról) című 1598-ban megjelent műve volt, amely miatt végül kiutasították Krakkóból. Később az unitáriusok keletre szorultak, Lengyelországban és Erdélyben találtak menedéket. A tanaik megfogalmazója Lelio Sozzini volt, akinek nézeteit unokaöccse, Fausto Sozzini (1539–1604) terjesztette el számos művében. Ugyancsak ő volt az, aki Lengyelországban a különböző unitárius irányzatokat összefogta. A szociniánusok a nevüket a Sozzini-testvérek után kapták. A könyvtár kiállításán szereplő Bibliotheca Fratrum Polonorum címmel kiadott sorozat a „lengyel testvérek” írásait közli (Bibliotheca Fratrum Polonorum, quos unitarios vocant…, Irenopoli, 1656–1692). Az impresszum adatokban, a megjelenés helyét jelölő Irenopoli úgynevezett „koholt” nyomdahely, valójában Amsterdamot jelenti.
Bibliafordítások, a reformáció diadala
Az eddig említettek alapján is elmondhatjuk, a reformáció szövevényes és többnyire embert próbáló 500 év történelmét hagyta maga mögött. Mindenesetre az is tény, hogy az évszázadok során megjelent könyvek által gazdagodott a világ, a világtörténelem. Az európai nyomdászat története a Szentírás kiadásával kezdődött, s valójában a reformáció célja is az volt, hogy minél szélesebb néprétegek olvassák majd a Bibliát. Luther német bibliája mindenképpen korszakalkotó, hiszen népnyelven kiadott első bibliák között tartjuk számon. A kiállítás egyik különlegessége az a kis könyvecske volt, amelyben az Ószövetség még alapvetően Zwingli fordítása, az Újszövetség viszont Lutheré. Továbbá tartalmaz ószövetségi apokrif könyveket is Leo Jud fordításában. Valójában Luther teljes német nyelvű bibliája előtti kiadásról van szó. (Die gantze Bibel… Zürich, 1530)
Rengeteg példát lehetne még sorolni, mi mindent adott nekünk a reformáció: az biztos, hogy szebbnél szebb kiadású, igényes könyveket, s valójában egy újfajta etikát, elképzelést is, amely az egyszerűségre törekszik – akár európai akár magyar viszonylatban egyaránt, hiszen a reformáció viszonylag gyorsan eljutott hazánkba is. Ezúttal főként a kontinens egészére tekintettünk, de a magyarországi vonal legalább ennyire színes képet adhat számunkra. Legközelebb a reformáció 500 évéről szóló kiállításunk magyar vonulatáról olvashatnak majd az érdeklődők.
A Somogyi-könyvtár Reformáció 500 című kiállítását Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének Kulturális, Oktatási, Idegenforgalmi és Ifjúsági Bizottsága Idegenforgalmi támogatási keretén keresztül támogatta, amelyért ezúton is köszönetet mondunk!
Megjelent a folyóirat 2017. októberi számában