Bogoly József Ágoston: Klauzál Gáborról, villanófényben

Emlékezés Klauzál Gáborra, halála után 152 évvel 

Mire való a múltra való emlékezés? A történelmi identitás egyes értékes elemei életképesek a mában? Az idő rostája hogyan működik? Izgalmas kérdések ezek. Ha visszatekintünk és a felejtés homályából felidézünk valami értékeset, akkor a jelenünk számára kulturális értéktöbbletet hozunk létre? Ugyanakkor azt is mondhatjuk, nem lehet visszafelé élni. Mégis, keressük-kutatjuk a beskatulyázott történeti idő kulisszái mögött van-e a múltnak olyan érvényes darabja, amely a jelenalkotásban és jövőalakításban aktív résztvevő lehet. A felejtett értékek, ha most felvillannak, a jelent is képesek átlelkesíteni?              

Az elfelejtett emlékek hívószavakkal felidézhetők. Mentális időutazás? Az adott történelmi eseményről tanult és beidegződött sémák mögött egyszer csak felvillan az emberi arc. Az epizódszerű felidézés, az érdekes, kiugró momentum az érzelmi-emlékezeti hatást mélyít el, ezért a történelmi amnéziát is képes csökkenteni. Most, ha elhangzik Kaluzál Gábor neve, akkor ez milyen történelmi képzettársításokat és véleményeket vált ki? Alakjának körvonalai a reform országgyűlések, a nemzeti kötődésű, békés függetlenségi küzdelmek, az egyensúlykereső magatartású reformpolitikusok világában rajzolódnak ki.

Klauzál Gáborról a ma embere a vakuszerűen megvilágított, gyorsan felidézhető élénk emlékezést igényli, de a történetté vagy rövid pályaképpé és jellemrajzzá átformált emlékezés is időszerű. Klauzál Gábor (1804-1866) ügyvéd, táblabíró, Csongrád vármegye követe, kiváló politikai szónok. A haza bölcse, Deák Ferenc eszmetársaként aktívan szerepelt a reform országgyűléseken (1832-1836, 1839-1840, 1843-1844). Többek között a népképviselet, az örökváltság általi jobbágyfelszabadítás, az ipar- és kereskedelem fejlesztése érdekében tevékenykedett és nagy hatású szónoklatokat tartott. Klauzál Gábor a dél-alföldi ipar- és gazdaságfejlesztést elősegítő Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak egyik létrehozója, alapítója és első választott elnöke volt (1845).

Emlékezzünk Klauzál nagyszabású történelmi epizódjára! Klauzál Gábor a Batthyány-kormányban 1848. április 7-e és szeptember 11-e között földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter. Még a céhrendszer átalakításával is foglalkozott, 1848. június 9-én céhszabályokat módosító rendeletet adott ki magyar és német nyelven. 1848-ban fontolva haladóként a mérsékelt álláspontot képviselte. Klauzál Gábor jó barátágban volt azzal az Osztrovszky Józseffel (1818-1899), akit Szegeden 1848. május 15-én városi tanácsnokká, majd polgármesterré választottak.

Villanófényben elevenítjük fel azt a körülményt és kiugró momentumot, amiben Klauzál Gábor történelmi szerepe megnyilvánult. Klauzál Gábor nem forrófejű, nem forradalmi hevületű, hanem célorientált pragmatizmussal dolgozó miniszter és szakpolitikus volt. Klauzál Gábor érdeme, hogy két társával, Nyáry Pállal és Rottenbiller Lipóttal együtt, az 1848. március 15-én kipattanó forradalmi mozgalom élére állt és a Habsburg érdeket képviselő Helytartótanáccsal a magyar nép érdekeit érvényesítő tárgyalásba bocsátkozott. Ennek következtében 1848. március 15-én a forradalmi megmozdulás vértelenül zajlott.

A Marczius Tizenötödike című lap, 1848. március 25-én megjelent számában olvashatjuk: „Klauzál Gábor, ki a pesti népmozgalmat átvette és élére állt… minister! Első látomány Magyarországon: minister és népszónok, terem és szószék helyett nyílt piacz és asztal. (…) Mit hoz a jövendő, majd meglátjuk. Igyekezetünkben a fő elv ez legyen, hogy czéljainkhoz a béke és rend után jussunk el. Sok mindenféle százados institutiokat láttunk e napokban zaj nélkül leomlani. (…) Klauzál – mint a kereskedelem s ipar ministere, a legzajosabb éljenzések s legőszintébb üdvözletek közt lépett föl az asztalra, ’s a’ legbensőbb érzelemmel szóllt polgártársaihoz, – könnyeztünk örömünkben, midőn e szavakat mondá:

− Nem annyira ministerök mint barátjok akarok lenni, a hatalmat mint barát irányában tanácsot kérve mindentől, fogom gyakorolni, polgártársaim jóvoltáért munkálni gyermeki ábrándjaim elsője volt, most erőm levert, egészségem nem jó, de éltemet is lekötöm polgártársaim javára.

Ezután fölolvastatott a ministerelnök levele, miszerint a közrend és csend fönntartására Szemere Bertalant (ki ma estve érkezendik meg), Klauzál ipar s kereskedelmi ministert, Pulszky pénzügyosztály chef és Nyáry belügy osztály chefje bizatnak meg.

Klauzál ismét szót emelt – miszerint ennyi bizalom tulárasztja kebelét, igéri, hogy a’ hatalommal soha visszaélni nem fog, igéri, társai nevében is, igéri, hogy minden, a közohajok irányában menend. A retrograd lépések ellen szintugy fognak küzdeni, mint a rendbontók ellen. Közerővel fog munkálódni a törvényes szabadság kivívására, bár miliyen hatalommal ruházták fel őket, ők nem a’ nép fölött, hanem a’ nép között kívánnak állani, kik álhirekkel háborgatnak, jöjjenek s ajtajik éj napon nyitva.  – Ha lehet, megnyugtatást fog mindenki kapni; ha nem, vizsgálat fog elrendeltetni. (…) Ezzel a nép ezrei a mai nap diadalának lobogójából, egyegy kis rózsaszínt tüzve kebelére, a legnagyobb megelégedéssel oszlott el.”

Klauzál Gábor esetében a személyes történés kiugró momentumát a történelmi léptékű jelenlét egyensúlyozó szerepébe juttatta a sors. Képletesen így mondhatom: „A jó tovább hajózás érdekében Klauzál Gábor a vitorlásból nem engedte kiszerelni a tőkesúlyt.”          

Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái című, tizennégy kötetes lexikonjának Klauzál Gábor pályáját és munkásságát összefoglaló szócikkében olvashatjuk: „(…) a sérelmi politika harcaiban hősileg és fáradhatatlanul küzdött. (…) Az 1843-1844. országgyűlésen, melyről a vezér Deák Ferenczet megbuktatni nem sikerült, lett az országgyűlési haladópárt és törvényes ellenzék vezére.” Szinnyei József Klauzál Gábor 1848-as tevékenységét is bemutatja: „(…) részt vett a politikai mozgalmak vezérletében és mindent elkövetett, hogy a felzavart hullámok túl ne csapongjanak medrükön. (…) A miniszter-tanácsban Batthyány Lajossal és Deák Ferenczczel mindig a mérsékeltebb és a végső szakadást távoztatni, megelőzni törekvő, békéltető s kiegyenlítő politikát védelmezte.” A forradalom és szabadságharc folyamán Klauzál Gábor Kossuth Lajos fokozódó forradalmi lendületét nem követte. Ezért lemondott és 1848. szeptember közepétől, egy évtizednél hosszabb időre, kistétényi birtokára vonult vissza, gazdálkodással foglalkozott.

Az 1860-as évtized elején Szeged város országgyűlési képviselőjévé választották (1861, 1865). Klauzál Gábor Szeged város közönségéhez 1861-ben írt nyílt levelét a stíluskommunikáció szempontjából Az emlékezés és a felejtés jelenében című tanulmányomban elemeztem. Klauzál korának egyik legjelentősebb reformpolitikusaként, ha választóihoz, polgártársaihoz szólt, akkor egy kifinomult, sajátságos stílust használt (vö. Szeged: a város folyóirata, 2016. 7-8. sz. 3-9.). A velünk élő történelem nem tanulság nélküli.

Klauzál Gábor 1866. augusztus 6-i-temetéséről a Vasárnapi Újság így tudósított: „Folyó hó 6-án este, 20-25 ezernyi nép, 50 gyászlobogó, és temérdek fáklya állotta körül a drága hamvakat melyek fölött Szeged egykori polgármestere Osztrovszky József tartott megható gyászbeszédet, sírja fölött pedig a dalárda éneklé a Szózatot.” Osztrovszky József Klauzál Gábor temetésén a gyászbeszédében mondta: „De ő nekem nem csak atyai szívű barátom volt, hanem erkölcsi eszményképem is; melyet lelkemben megvalósítani legbuzgóbb törekvésem vala mindig.”   

A 21. századi ember számára Klauzál Gábor jellemét, magatartását, identitását és tevékenységét a sztoikus etikai elvek szerinti Jóságot meghatározó ókori görög filozófus, Kleanthész szavait idézve érzékeltetjük:

„Azt kérded, milyen a Jó. Nos, hát figyelj reám!
Rendezett, igazságos, istennek tetsző, kegyes,
önmagán uralkodó, hasznos, szép s olyan, mi kell,
szigorú és egyenes, mindig haszonnal jár együtt,
félelmetlen, fájdalmatlan, előnyös, kínt nem okoz,
hasznot hajtó, gyönyörszerző, szilárd, kedves ő,
tiszteletreméltó, jót tesz, egyetértést is szerez,
magasztos, igénytelen, gondoskodó, gyors, szelíd,
hosszan elidőz, feddhetetlen, állhatatos.”   

A jóság történelmi identitásának korszakokon átmutató lényege az, hogy értékei fontosak, érvényesek és a mai világunkban életképesek.