Kaj Ádám: Magyar Passió
A Szegedi Szabadtéri Játékok egyik ötletgazdája kétség kívül a szegedi születésű Hont Ferenc, aki a húszas években Max Reinhardt és Firmin Gémier asszisztenseként tanulmányozta az európai színházat. Hont Reinhardt hatására kezdett érdeklődni a Salzburgi Ünnepi Játékok iránt, amire saját ötlete, egy nagyszabású szegedi szabadtéri színház megvalósítása vonatkozásában mintaként tekintett, másolni azonban semmiképpen sem akarta. Gémier az általa rendezett párizsi tömegjátékok miatt vált Hont számára ihlető forrássá, s 1927-ben tanulmányt is írt a Délmagyarországba, ami lényegében egy majdani szegedi szabadtéri színház megvalósulásának lehetőségeit és feltételeit, valamint annak idegenforgalomra gyakorolt hatását járta körbe. Hont tehát nemzetközi szinten lobbizott egy leendő szegedi szabadtéri színházi fesztivál érdekében. Ugyanakkor megtalálta azt a magyar politikust, aki kellő műveltséggel és intelligenciával rendelkezett egy ilyen nagy volumenű elképzelés megvalósításához − Klebelsberg Kunóról van szó, aki nem csupán a város országgyűlési képviselője, hanem az ország kultuszminisztere is volt 1922 és 1931 között. Ő sem habozott tollat ragadni a Szabadtéri ügyében: cikke a Pesti Naplóban jelent meg, 1929-ben.
Klebelsberg először Hevesi Sándort bízta meg a feladattal: állapítsa meg, megvalósítható-e a szabadéri játékok terve Szegeden. Ám Hevesi technikai és gazdasági okokból alkalmatlannak találta a Dóm előtti teret a játékok megtartására, szakvéleménye miatt a város le is mondott a tervről. Ezután lépett színre Németh Antal, a Szegedi Nemzeti Színház akkori igazgatója: elküldte Klebelsbergnek saját szakmai véleményét, amelyben megcáfolta Hevesit. Ennek hatására a miniszter 1930-ban egy bizottságot alakított, aminek többek között Hevesi is a tagja lett. Talán éppen az ő személye miatt választotta a bizottság Voinovich Géza Magyar Passióját az első szegedi szabadtéri előadásnak – a darabot Hevesi rendezésében mutatta be a budapesti Nemzeti Színház.
A Passió 3 előadásának óriási sikere volt: két nap alatt összesen 15 ezren látták! A sikerben bizonyosan szerepet játszott az a tény, hogy 1931. június 13-án nem egy kőszínházi előadás költözött ki a szabad ég alá, hanem egy misztériumjáték született meg ott, ahová az alkotói valójában szánták.
A premier után a Délmagyarország hasábjain Hont Ferenc és Németh Antal, a Pesti Naplóban Klebelsberg Kunó, a Budapesti Naplóban Hevesi Sándor foglalta össze a tanulságokat. Mindannyian úgy vélték, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok technikailag megvalósíthatók, gazdaságosan működtethetők és a közönség részéről van igény a fesztiválra. Egyszersmind azt is leszögezték mindhárman, hogy Szeged nem a magyar Salzburg, a Szegedi Szabadtéri Játékoknak önálló utat kell járnia.
Azóta járja ezt az önálló utat a Szabadtéri, nem mindig ügyelve Hevesi meglátására, miszerint „csakis olyan darab adható elő, amelynek legalább egyik főszereplője a templom”, de sikeresen és folyamatosan megújulva.
Megjelent a folyóirat 2018. júniusi számában
A nyitókép Áldor Dezső fényképe (Jelenetkép Voinovich Géza Magyar Passió című művéből) az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár gyűjteményéből származik (Album 159; M 304.905)