Tóth Marcell: 1989 szivárványa Szeged felett

Régi adósságot törlesztettek Szeged rendszerváltói: előbb elmondták emlékeiket, majd mindezeket írott formában is megosztották a várossal. A 2016-os konferenciához hasonlóan az ebből készült kötet is több nézőpontból közelít, egyrészt a korabeli ellenzék tagjainak eltérő világnézetét láttatja, másrészt mindezt kiegészíti a jelen tudományosságával.

2017 őszén jelent meg a Szeged hosszú tavasza 1989-ben és ’56 című kiadvány, amely a „Tetthelyre hívás” 1956 a szegedi 1989-ben című konferencia[1] kötete, s egyben egyes előadások továbbgondolásának megjelenési helye. A kötet szerkesztői Géczi József Alajos, Laczkó Sándor, Sipos József és Révész Béla Szegeden élték át a rendszerváltozást, egyesek a politika, mások az egyetem világában.

A 430 oldalas könyvben összesen 21 szerző írásait olvashatjuk, amelyek egy részénél lábjegyzetként hivatkozások is találhatóak, ezek azonban nem egységesek, szinte szerzőnként eltérőek. A munka – a kiegészítő részek mellett – három fő fejezetre bontható. A legnagyobb az említett konferencia előadásainak leiratát tartalmazó egység, a második a visszatekintés címet viseli, a harmadikba a dokumentumok kerültek. Itt jegyeznénk meg, hogy a felosztást érdemes lett volna újragondolni.

Egyrészt Botka László szegedi polgármester megnyitó beszédét, valamint Nagy Imre unokájának, Jánosi Katalinnak és Bíró Zoltánnak, az MDF első elnökének, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum jelenlegi főigazgatójának előadásait helyesebbnek tartottuk volna egy külön fejezetbe helyezni. Ugyanis a három megszólalásban nem elsősorban Szeged múltjára, hanem az országban, vagy az ország más területein zajló eseményekre helyezték a hangsúlyt, és egyben a címben szereplő két történelmi fordulópont mellett, kisebb-nagyobb mértékben inkább a jelen közéleti eseményeire reflektáltak saját nézőpontjukból.

Szintén ildomos lett volna ketté választani a tudományos előadásokat (Révész Béla, Gulyás Martin stb.) és a visszaemlékezéseket (többek között Póda Jenő, Gellérfy László előadásai a konferenciáról, Király Zoltán írása a Visszatekintés című egységből).  A dokumentumokat tartalmazó fejezetet kiegészítettük volna Király Zoltán 1989-es beszédének leiratával, amely eredetileg szintén a Visszatekintőben kapott helyet.

A kötet legizgalmasabb részének a kortársak visszaemlékezéseit tartjuk, amelyek – részben a könyv mellékleteiben, részben a megyei levéltárban megtalálható – dokumentumokkal együtt az új kutatónemzedék számára lehetővé teszik, hogy a szemtanúk nézőpontjából is megértsék a rendszer bukásának okait, az ehhez vezető út szegedi elemeit.

Dicsérendő az a szándék, hogy a szerkesztők már az előadók, a szerzők kiválasztásánál ügyeltek arra, hogy a rendszerváltozás helyi eseményeit több nézőpontból is megismertessék az olvasókkal. A szerkesztők nem kívántak „igazságot tenni”, az egyes visszaemlékezések „ütköztetését” az olvasókra bízták.

A Párton belüli belső ellenzék – a reformkörök – tagjai mellett a korabeli liberális (SZDSZ) és konzervatív (MDF) ellenzék egy-egy képviselőjének emlékeit is olvashatjuk. A fokozatosan szabadabb működést elérő helyi pártállami médiumok után a szamizdatsajtóval, vagy éppen a szegedi hírek Szabad Európa Rádióhoz eljutásával is megismerkedhetünk. Kihagyhatatlan a rendszerváltozás helyi eseményeinek vizsgálatából a létrejövő civil szervezetek mellett az egyetem, így a József Attila Tudományegyetemen zajló történések sem maradtak ki a kötetből. Ugyan az egykori állambiztonság még ma is élő tagjait nem hívták meg a konferenciára, de Révész Béla, az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar docense nemcsak válogatást állított össze az általuk készített dokumentumokból, hanem egyben értelmezte is azokat.

A szerzőink akkor és most fejezet sokak kíváncsiságát elégítheti ki, míg 1989 előtt egy helyen zajlott a nyomdai előkészítése a Fidesz, az SZDSZ és az MDF lapjának előkészítése, mostanra az egykori szereplők magukról írt sorait olvasva nem találunk két egyforma életutat. Az előadók kora is sokatmondó: a legidősebb személy részt vett az 1956-os forradalomban, a legfiatalabb viszont már hónapokkal az első szabad önkormányzati választások után született.

Azoknak ajánljuk a kötetet, akik többet szeretnének megtudni Szeged eddig csak részben feltárt rendszerváltozás kori múltjából. A mozaikokat összeillesztve a korábbinál teljesebb képeket kaphatnak. Szintén javasoljuk azoknak a mű elolvasását, akik a vidék rendszerváltozására, vagy egy-egy pártot érintő eseményekre kíváncsiak, egyes visszaemlékezések szövegéből kiindulva pedig akár még szakdolgozatok, mikrotörténeti tanulmányok is születhetnek egy-egy nagyobb aktivitást kifejtő hallgató, egyetemi oktató tollából.

Géczi József Alajos – Laczkó Sándor – Sipos József – Révész Béla (szerk.): Szeged hosszú tavasza 1989-ben és ’56. Média-Mix Könyvkiadó és Reklámszolgáltató Bt., Szeged, 2017.

Megjelent a folyóirat 2018. július-augusztusi számában

Jegyzet

[1] A konferencia meghívója: https://www.neb.hu/asset/phpOly2CL.pdf. Tudósítás a megnyitóról: Szerző nélkül: Botka: Szegeden minden korábban kezdődött. http://szeged.hu/hirek/32006-botka-szegeden-minden-korabban-kezdodott.html. Tudósítás a tudományos előadásokról: Tóth Marcell: „Nem lesz ebből baj, fiatalember?” – Szeged és a rendszerváltozás több mint negyedévszázad távlatából. http://szegedma.hu/2016/12/nem-lesz-ebbol-baj-fiatalember-szeged-es-a-rendszervaltozas-tobb-mint-negyedevszazad-tavlatabol. Utolsó letöltés mindegyiknél: 2017. 12. 18. 14:31.