Döme Barbara: De szeretnék, de szeretnék szegedi író lenni…

„Szavaid selyme szíven simogat, / Mint márciusi szél a sírokat!” Juhász Gyula óta szegedi költő szerettem volna lenni, de végül sem szegedi, sem költő nem lettem. Egy idő után beletörődtem, budapesti író vagyok, ám most, hogy kezembe vettem a Szegedi horizont két kötetét, ismét életre kapott bennem a vágy, hogy szegedi tollforgató lehessek.  A dél-alföldi városhoz kötődő szerzők ezzel az antológiával is bizonyították: lehet pátosz nélkül, mégis szívhez szólóan írni szülőhelyükről vagy ahhoz kapcsolódó élményeikről. Ráadásul mindez nem bennfentes, a kívülálló számára is élvezhető.

A Szegedi horizontban összegyűjtött prózákat és lírákat olvasva épp olyan katartikus élményben lesz részünk, mint amikor egy forró nyári napon az ember alámerül a Tisza hűsen simogató hullámaiban. Ám vigyázat! Ahogy a Tisza elsodorhatja az óvatlan fürdőzőt, úgy a Szegedi horizont két kötete szintén könnyedén magával ragadhatja az olvasót, hiszen sokszínűsége, izgalmas történetei miatt képtelenség letenni.

S mint ahogyan olvasás előtt a „szegedi tollforgatóság ténye” komoly reményt jelentett számomra arra vonatkozóan, hogy ezek az antológiák kiválóak lesznek, úgy a két szerkesztő, Bene Zoltán és Diószegi Szabó Pál neve szintén garancia volt a minőségre. Nem csalódtam. A Szegedi horizont 2017-ben és 2018-ban megjelenő két kötete már első ránézésre is hívogató a maga letisztult egyszerűségével. Szerencsére sem aranyszínű dombornyomást, sem színes képeket nem használtak a szerkesztők a borítón, bár nem is feltételeztem róluk, hogy ilyen eszközökhöz nyúlnak. Viszont szépen látszik rajta az ég és a föld találkozása, a horizont, idézi a Tisza hullámait, elegáns és hívogató. Engem megvettek ezzel is, mint ahogyan a szép fehér papírral és a nem túl kicsi, de nem túl nagy betűtípussal. (Most, hogy a kor múlásával rohamosan romlik a szemem, bizony nagyra tudom értékelni az ehhez hasonló, egyáltalán nem mellékes dolgokat.) Mint ahogyan azt is, hogy vannak városok, ahol ilyen módon összefogják, felkarolják, kiemelik és teret adnak a településhez kötődő alkotóknak. Ez bizony nem kis dolog, külön dicséret jár érte a kötet megálmodóinak. Valahol megszületni ugyanis egy dolog, de érezni, hogy oda tartozol, ott szeretnek, megbecsülnek, nagyon fontos. A Szegedi Írók Társasága és város önkormányzata (azzal, hogy támogatta a kötetek megjelenését) minőségi bizonyítványt állított ki magáról. Ismételten mondom, jó lenne szegedi írónak, költőnek lenni, jó lehet szegedi írónak, költőnek lenni.

Néhány hete elveszítettem édesapámat. Azóta sem írni, sem olvasni nem volt erőm, kedvem. A gyász mindenkiből mást vált ki, engem ezzel (is) sújtott. Kettős kereszt alatt töltöttem napjaimat mindaddig, amíg a Szegedi horizontot kezembe nem vettem. Miután elolvastam az első kötetet, visszatért az alkotókedvem, inspirálónak találtam a Szegedi horizontban összegyűjtött prózákat, lírákat. S nem csupán írni támadt kedvem, de jól esett ismét belefeledkezni az izgalmas történetekbe, elképzelni, mi lesz a sztori vége, s befejezésül nagyot csettinteni, hogy ez a furfangos írótárs, bizony, jól megvezetett, vagy éppen szép lírai soraival megríkatott. Mert ilyenre is volt példa. Konklúzió: szépen összefűzött, egymást támogató novelláival, verseivel terápiaként és szórakozásnak egyaránt kiváló a Szegedi horizont.

Recenzióírásra és a kötetek megismerésére készülve elolvastam néhány interjút a Szegedi horizontról, így nem ért meglepetésként, hogy irodalmi folyóiratokból válogattak a szerkesztők, a városhoz kötődő alkotók írásai közül. Öröm ez számomra, szeretem az ilyesfajta antológiákat, hiszen ez a szerkesztési mód, tapasztalatom szerint, még inkább garancia a minőségre. Ezt bizonyítja is a két kötet. Örülök, hogy a Magyar Napló Kiadó által megjelentetett Az év novellái és Az év versei kötetek mellé immár feltehetem a polcomra a hasonló szempontok alapján tallózott Szegedi horizontot. Megjegyzem, van átfedés az említett antológiákban megjelent alkotók között, például Bene Zoltán, Jámborné Balog Tünde, Simon Adri, hogy csak a teljesség igénye nélkül említsek neveket, de ez még inkább azt bizonyítja, a szegedi alkotók aktívan ott vannak a kortárs magyar irodalom vérkeringésében, műveik megkerülhetetlenek az országos szemlézésekkor. A kötetek elején szereplő, a válogatásba bekerülő folyóiratok listája szintén a megbízható minőségre enged következtetni. Ez is igazolódott olvasás közben.

Miközben a kötet írásait böngésztem, kitaláltam magamnak egy játékot, amely arról szólt, hogy a novellák, versek elolvasása után megpróbáltam kitalálni, melyik irodalmi lapban jelenhetett meg az adott szöveg. Ez a játék arra is jó volt, hogy még alaposabban megízleljem, mondatokra, szavakra szedjem a szövegeket, a láthatón túl megismerjem azt is, amit csak az az olvasó fedezhet fel, aki nem csupán tengerparti unaloműzésnek tekinti a Szegedi horizontot. Ezek az írások jól komponáltak, sokszínűek, változatosak, gondolatébresztők. Jó lenne ilyenkor kiemelni a kedvenc szerzőimet és írásaimat a két kötetből, de a recenzióíró nem tehet ilyet, így személyes levelekben áradozom majd arról, mennyire meglepett amikor számomra teljesen ismeretlen író tollából olvastam mesterien felépített, a feszültséget mindvégig fenntartó, jó csattanóval befejezett történetet, vagy amikor még napokig újra- és újraolvastam ugyanazt a verset, mert nem bírtam és nem is akartam levetkőzni magamról a játékosságát, pajkos báját. A Szegedi horizont eddig megjelent két kötete nem csupán egy remek válogatás a Szegedhez kötődő írók, költők szövegeiből, hanem kortörténeti dokumentum is, hiszen sok írásból megismerhetjük a város jelenét és múltját, titkait, a benne rejtőző, a kívülálló szeme elől eddig talán rejtve maradt értékeket. Feltétlenül köszönetet kell mondanunk a szerkesztőknek azért is, hogy nem csupán József Attila-díjasok írásai kerültek be a válogatásokba, hanem lehetőséget biztosítottak a szárnyukat bontogató fiataloknak és megmutatták, milyen sokszínű a szegedi alkotók köre. Több ilyen kötetre lenne szükség, ezt biztosan állíthatom.

Utóirat: Üzenem Horger Antal Úrnak, rendeljen magának az égi postával Szegedi horizontot és olvassa el, mert megéri! De lelkileg készüljön, mert lehet, hogy néha ezeken az időnként provokáló, fanyar humortól és iróniától sem mentes írásokon is kiborul majd.

Szegedi horizont 2017.; Szegedi horizont 2018. Szeged, Szegedi Írók Társasága, 2017 és 2018.

Megjelent a folyóirat 2018. szeptemberi számában