Hegedűs Réka: Vegyél egy poszátát és legyél a gólyánk!

Izgalmas kedvcsinálóval várták az SZTE-BTK oktatói a magyarszak iránt érdeklődő végzős gimnazistákat.

Igazán leleményes módon toborozták leendő hallgatóikat a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának oktatói. Január utolsó délutánján, az irodalom iránt fogékony középiskolás diákok, s a téma kedvelői Suzanne Collins nagysikerű young adult regényével, Az éhezők viadalával ismerkedhettek meg a különböző humán tudományágak oldaláról megvizsgálva a művet. A többségében végzős gimnazistákból álló közönség így egy jól ismert és közkedvelt téma kapcsán nyerhetett betekintést azokba az elemzési szempontokba, s tudományterületekbe, amelyekkel a Magyar szakos képzésen is találkozni fognak, ha felsőfokú tanulmányaikat a szegedi Bölcsészkaron folytatják.

A Fecsegő poszáták címmel meghirdetett rendezvényen hallható öt, 15 perces előadás sorrendjéről, stílusosan – a regény történetéhez hasonlóan – sorsolással döntött a közönség. A sors úgy hozta, hogy elsőként a Vizuális Kultúra és Irodalomelméleti Tanszék oktatója, Sághy Mikós lépett „porondra”, aki a regénytrilógia és a belőle készült film összefüggéseivel kapcsolatban osztott meg izgalmas elemzési szempontokat. Hogyan lehet egy egyes szám első személyű elbeszélést a filmvászonra adaptálni? Melyek a legalapvetőbb összehasonlítási szempontok, abban az esetben, ha egy regény koncepcióját szeretnénk összevetni a belőle készült film megvalósításával?

A második előadást Hoffmann Ildikó, a Magyar Nyelvészeti Tanszék oktatója prezentálta, aki Az éhezők viadalának fontos szereplőin, a fecsegő poszátákon keresztül adott ízelítőt az énekes madarak dallam-, és az embergyermekek nyelvelsajátításának legfontosabb szakaszairól, hasonlóságairól és különbségeiről.

Jászay Tamás színháztörténész az Összehasonlító Irodalmi Tanszékről érkezett, Színház az egész viadal címmel különleges előadásában mutatta be milyen közös vonások fedezhetőek fel Suzanne Collins története és egy színházi darab között, így a kiválasztottak a színészekkel, a viadal előtti kiképzés a színházi próbafolyamattal, az aréna a színpaddal, a játékmester pedig a színi rendezővel feleltethető meg. Jászay előadása végén Az éhezők viadalában fellelhető Shakespeare utalásokra is felhívta a közönség figyelmét.

Nagyillés János, a Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszékről a regénytrilógia ókori utalásairól, a Capitoliumról, a panem et circensis-ről, valamint az ókori nőalakok és a regény főszereplőjének közös tulajdonságairól mesélt.

Az izgalmas délutánt a rendezvény ötletgazdája, Szilágyi Zsófia zárta, aki magyartanár szemmel elemezte a regénytrilógiát. Milyen korábbi olvasmányélmények hathatnak egy műre? S ami még izgalmasabb, hogyan hozható párhuzamba Collins disztópiája Móricz Zsigmonddal?

A közönség nemcsak a tanszékhez és az egyetemhez kapcsolódó pozitív élményekkel, hanem apró ajándékokkal is gazdagodott. A hajtogatott madárkák kosarán „Vegyél egy poszátát, legyél a gólyánk!” felirat köszöntötte az érdeklődőket. Különleges és rendhagyó módja volt az esemény a leendőbeli hallgatók toborzásának, akik igen kreatív formában kaphattak ízelítőt abból, mivel várja őket a Magyar Intézet, ha a Szegedi Tudományegyetemre adják be jelentkezésüket, gimnáziumi tanulmányaikat követően.