Tóth Marcell: A szarmatáktól a Horthy-telepig

Szeged Tarján városrészének története az 1960-as évek közepéig

1753 – ebből az évből származik Tarján, Szeged egyik akkori külterületének legkorábbi említése. Azonban nem a későbbi lakótelep első beköltözői voltak a „honfoglalók”, sőt még csak nem is a Tarján törzs lakói. Írásunkban az ókortól egészen az 1960-as évek derekáig követjük nyomon a terület sorsát.

Tarján. Habár csupán a XVIII. század közepén említik meg ezen a néven a területet, majd tűnik fel nem sokkal később az egyik korabeli térképen, mégis azt feltételezik a kutatók – Inczefi Géza, majd az ő nyomán Péter László –, hogy a szomszédos Hódmezővásárhely városrészéhez hasonlóan, a név a honfoglaláskori Tarján törzs nevéből származik. Itt telepedhettek meg a Tisza árterénél, az Ond törzs települése mellett, így meg kellett különböztetniük a maguk területét.[1]

Azonban nem Árpád népe volt az első, amely ide költözött. Az Olajbányász téren, a 101-es épületnél 1973. december végén az építők régészeti leletekre bukkantak. Trogmayer Ottó vezetésével a helyszínre érkező régészek egy öt sírból álló, későszarmatakori temetőrészletet tártak fel, a sírok mellett többek között Nagy Konstantinus korából származó pénzérmék, kerémiaedények, használati tárgyak kerültek elő.[2] Az iráni eredetű, nomád nép, a szarmata roxolánok temetőrészleteire a város több pontján rábukkantak, így Makkoserdőn, Algyőn és Tápén is.[3]

A legenda szerint itt, Tarjánban verték agyon a féltékeny halászok a feleségeiket kedvelő török béget, akit Hóbiárt basa néven emleget a néphagyomány.[4] Igaz, Móra Ferenc állítja, „valójában” a cseresznyehordatásra odaküldött menyecskék tették meg ezt az említett oszmán tisztségviselővel – a saját szőlejében papucsuk sarkát felhasználva![5] A mondák földjéről a valóságba lépve ma már tudjuk, hogy valójában jóval több igazhitűt temettek el a közelben, egy friss kutatás a lakótelep Pósz Jenő utcája köré helyezi az egykori török temetőt.[6] 1686 tavaszán errefelé táborozott le az ostromlott szegedi erősséget felmenteni kívánó, Budáról érkező török sereg és Thököly Imre kurucai sem messze vertek sátrat,[7] ennek ellenére a város végül császári kézre került.

A nagy árvízig Felsőváros és a közelében található Tarján is vizek szelte, járta terület. Kitűnik ez Balla Antal 1770-es évek második felében készült térképét látva, ahol először találkozhatunk Tarjánnal, helyesebben Tarjánnyal. A tarjáni kiemelkedés választotta ketté a Tiszához kapcsolódó, északról érkező ereket: keletről a Szillér ere, nyugatról az előbbiből kiszakadó Annus ere határolta a területet. Ez utóbbi vízfolyást még a XIX. század második felében betömték, habár már korábban kiszáradt. [8] Baktó mocsaras, időnként víz alatt lévő területe egészen a mai lakótelep területéig nyúlt.[9] A XVIII-XIX. század térképein Tarjánt lakatlan, szántóföldes, gyümölcsösökkel, szőlőkkel beültetett területként ábrázolták.

Az 1840-es években már megkülönböztettek Nagy- és Kis Tarjánt. Az előbbi határos volt a Szeged város belterületével, egészen a Gyevi temetőig ért, kiterjedése megegyezett körülbelül a mai Tarján széle, József Attila sugárút, körtöltés, Zöldfa utca, Csillag tér által határolt résszel. Az utóbbi Nagy Tarján észak-keleti csücskétől keletre volt, azaz a mostani Acél utca, Búzavirág utca, Csavar sor közötti területen. Szintén Tarjánban állt a Szegedi Gyártelep Rt. marhatelepe, ezt aklok néven találjuk meg a mai Lugas utca közelében.[10] 1807-ben Tarján szélén két házsort osztottak ki. Az utcát a nagy árvíz után a Tápai sorra nevezték át,[11] és csak 1974-ben kapta vissza nevét, így megmenekült egy „jellegzetes helyi névtípus”.[12] Tarján város felőli határa a mai Hattyú utca volt, amellyel azonban a XIX. századbeli térképeken Táryanyi, Tarjány, Tarjányi, Tarján utcaként találkozhatunk egészen 1879-ig.[13]

Az ár elvonulta után elsőként a belső területeket építették újjá. A fejlődésből azonban a körtöltésen belülre került Tarjánt sem kívánták kihagyni: a városi tanács tagjai új Erzsébet kórházat,[14] egyetemi épületeket álmodtak ide a század utolsó két évtizedében – a szavakból azonban semmi nem lett. Ezek helyett inkább azok otthonává vált, akik ugyan nem tudták megfizetni a városi lakásárakat, de nem kívántak messzire eltávolodni a centrumtól. Miután a város kertes dűlővé minősítette a területet, a mai József Attila sugárút (akkor: Vásárhelyi út) végén az 1910-es évektől sorra épültek a házak – írja Tóth Béla.[15] Meg kell jegyezni azonban, hogy a korabeli térképeken ennek nincsen nyoma.[16] Mindenesetre a megközelítése nem volt nehézkes: 1908 novemberétől a Gedói mulatóig, a mostani Deák Ferenc Gimnáziumig járt a villamos, majd 1941-től az algyői vámházig, azaz a 3-as és 4-es járatok mai végállomásáig.[17]

A telep létrejöttét jellemzően a világháború utánra teszik, Pálmai Mátyás leírása alapján a ’20-as években folyamatos telekosztással keletkezett,[18] mások viszont 1930 és 1936 közé teszik a felépülését[19] – annyi bizonyos, hogy 1927-től zajlottak a házhely céljára történő kisajátítások,[20] az 1931-es várostérképen pedig már megtaláljuk az első utcákat.[21] Egyes helytörténészek szerint a Nagy Háborút követően Tarjántelepként említik a térképek a területet,[22] az általunk vizsgált térképek és a korabeli sajtó alapján azonban 1945 áprilisában bukkan fel először az elnevezés,[23] és inkább mint az 1926-ban létrejött Fodortelep,[24] Felsőváros,[25] vagy a Felsővárosi Feketeföldek[26] részeként, vagy egyszerűen Tarjánként, majd az 1940-es évek elejétől Horthy-telepként említik. Hivatalosan 1934-ben kapott nevet, miután a „rókusi egyházközség kívánságára a város hatósága hozzájárult ahhoz, hogy a Rókuson lévő úgynevezett Tarjánt és környékét Szent Imre-városrésznek nevezzék el”,[27] ez azonban nem honosodott meg a mindennapok szóhasználatában. Ebben az időszakban már az utcák is megjelentek a telepen – sajátos módon két különböző is egyszerre viselte a Tarján nevet.[28]

A világháború elején száznegyvenezer pengőt szánt a város arra, hogy az Országos Nép- és Családvédelmi Alap programja jegyében, a telepet délről bővítve a tűzharcos[29] és az ellenforradalmi katonák családjait földhöz és házhoz juttassa.[30] Horthy-telepen (Horthy-városban) összesen nyolc ikerház épült fel a beruházás első szakaszában. Ennek köszönhetően tizenhat nagycsalád jutott olyan lakáshoz, amelyben volt két szoba, kamra, előszoba, konyha, egy melléképületben pedig mosókonyha, kamra és ólak.[31] A mellékhelyiségeket viszont először elfelejtették elkészíteni,[32] ezért csak 1942 áprilisában tudtak beköltözni a lakók – a tizenhat családban száztizennyolc gyermek volt.[33] A problémák ellenére már az első átadások előtt döntöttek a folytatásról. A házak befejezéséről nem maradt fenn forrás, az azonban bizonyos, hogy a tervezett újabb húsz épületből tíznek álltak a falai 1943 végén.[34] Ebben az időszakban merült fel – egy Fodorkerttel közös – templom építése,[35] óvoda alapítása,[36] sőt Horthy-szobor avatása is,[37] az előbbiek évtizedes késéssel jöttek létre, az utóbbi soha nem valósult meg.

Érdekesség, hogy még 1947-ben is előfordult hivatalos közleményben a Horthy-telep mint cím,[38] mégis már a világháború befejeződése utáni hónapoktól egyre gyakrabban találkozhatunk a Tarjántelep kifejezéssel,[39] habár ötletként felmerült a Juhász Gyula-telep elnevezés is.[40] A „proletárhatalom” első másfél évtizede alatt munkások lakta telep nem sokat változott. Hiába épült meg a terület szélén a Textilipari Technikum 1952-ben,[41] majd készült el az ötven férőhelyes óvoda 1963-ban, mégis megmaradtak villanyvilágítás nélküli földes utcái, és gyakori panasznak számított, hogy a vízért is messzire kell menni.[42]  Az óvoda elkészültének évében több utca – mint a Köztársaság tér, a Sólyom utca – is nevet, illetve új elnevezést kapott,[43] de ekkorra a régi telep napjai megszámláltattak. Ez azonban egy másik történet…

Megjelent a folyóirat 2018. októberi számában

Takács Máté fotói:

Jegyzetek

[1] Inczefi Géza: Szeged környékének földrajzi nevei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960. 91. o.

[2] Délmagyarország, 1974. február 21. 8. o. Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/60865, 2018. szeptember 1. 16:09. Vörös Gabriella: Későszarmatakori temetőrészlet Szeged Tarján városrészéből. In: Communicationes Archaeologicae Hungariae 1988. Központi Múzeumi Igazgatóság, Budapest, 1989. 113-122. o.

[3] Kristó Gyula (szerk.): Szeged története I. kötet. Somogyi-könyvtár, Szeged, 134-137. o.

[4] Inczefi 1960 i. m. 91. o. Tömörkény István: Nyári kódorgások. In: Tömörkény István: Barlanglakók. Elbeszélések 1911-1913. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1959. 256. o.

[5] Móra Ferenc: Mi lesz már azzal a Hóbiárt basával? In: Móra Ferenc: Nádihegedű. Genius Kiadás, Budapest, é n. [1927]. 84-91. o.

[6] Máté Zsolt: Hol volt Szeged hajdani török temetője? (Miben segít a georeferálás?). In: Szeged, 2017. június. 4-7. o. Ez ma ugyan a tarjáni lakótelep része, de az ezt megelőző időszakban Felsővároshoz tartozott.

[7] Tóth Béla: Tarján teremtése. I. Konstantinustól a nagy árvízig. In: Délmagyarország, 1970. január 14. 4. o.

[8] Mappa ichonographica liberae regiaecque civitatis Szegediensis Fundos intravillanos, hortos, pomaria vineas, cauleta, ac fagopireta in circuitu civitatis situata in genuina figura una cum possessoribus exhibens. De annis 1776–1777. Anton Balla E. C. R. H. A. H. et I. C. P. P. E. S. O. geometra. Móra Ferenc Múzeum, Szeged; Inczefi i. m. 8. o.; Szalontai Csaba: A Maty-ér és a kapcsolódó vízrendszer szerepe és jelentősége Szeged környékének településtörténetében. Doktori értekezés (kézirat). Szegedi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskola, Szeged, 2014. 40-41. o.

[9] Szalontai i. m. 43. o.

[10] Szeged város kül- és belterületi térképe. XVII. szelvény. Szeged, pos 1841. Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár, Térképek Gyűjteménye; Blazovich László (szerk.): Magyar várostörténeti atlasz 3.: Szeged. Csongrád Megyei Honismereti Egyesület, Szeged, 2014. 144. o.

[11] Péter László: Szeged utcanevei. Somogyi-könyvtár, Szeged, 1974. 343. o.

[12] Péter László: Az 1974. évi szegedi utcanévrendezés. In: Magyar Nyelvőr, 1977. április-június. 166. o.

[13] Bainville, Josef: Sz. Kir. Szeged városának helyzetterve. Szeged, 1850. Péter László Szeged utcanevei. Somogyi-könyvtár, Szeged, 1974. 193-194. o.

[14] Megjegyzés mások ezt Fodortelep helyére teszik és egy 1919-es térképen is ott jelezték. Jakabffy Lajos: Szeged sz. kir. város határának térképe. Budapest, 1919. 9. szelvény. MNL CSML, TGY; Pálmai Mátyás: Szegedi elővárosok és tanyák. In: Földrajzi Értesítő, 1954/4. 719. o.

[15] Tóth Béla i. m. 4. o.

[16] Jakabffy térképe, 1919

[18] Pálmai i. m. 719. o.

[19] Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-1933-as világgazdasági válság hatása Szeged gazdasági életére. Bölcsészdoktori értekezés (kézirat), Szeged, József Attila tudományegyetem, 1980. 19. o.

[20] Délmagyarország, 1927. szeptember 28. 4. o.; 1928. június 5. 8. o.

[21] Król Oszvald: Szeged város ill. Alsó- és Felsőtanya térképe. Szeged, 1931. MNL CSML, TGY. Csak a szomszédos Fodor-telep és Somogyi-telep neve van feltüntetve, de a beépítés látszódik.

[22] Tóth Béla: Tarján teremtése. 2. A telepek sorsa. In: Délmagyarország, 1970. január 15. 4. o.

[23] Délmagyarország, 1945. április 19. 4. o.

[24] Délmagyarország, 1942. augusztus 9. 12. o.

[25] Délmagyarország, 1942. augusztus 22. 6. o.

[26] Pálmai 1954 i. m. 718-719. o.

[27] Délmagyarország, 1934. április 25. 6. o. Az egyetlen fellelt, 1942-es említés során viszont Fodorkertnek feleltetik meg.

[28] Szeged város térképe, 1942.; Tóth Béla: Tarján teremtése. 2. A telepek sorsa. In: Délmagyarország, 1970. január 15. 4. o.

[29] Az I. világháborús harctereket megjárt katonákat tömörítette – felekezettől függetlenül – a Frontharcos Szövetség, amely a zsidótörvények után Tűzharcos Szövetséggé alakult át, de már az izraelita harcosok nélkül.

[30] Délmagyarország, 1940. május 25. 5. o.

[31] Délmagyarország, 1940. október 2. 4. o.

[32] Délmagyarország, 1941. december 1. 7. o.

[33] Délmagyarország, 1942. április 5. 2. o.

[34] Délmagyarország, 1943. december 22. 5. o.

[35] Délmagyarország, 1940. november 9. 5. o. Ez nem a jelenlegi helyén, hanem Horthy-telepen lett volna.

[36] Délmagyarország, 1944. április 16. 4. o.

[37] Délmagyarország, 1940. október 2. 4. o.

[38] Délmagyarország, 1947. május 7. 6. o.

[39] Délmagyarország, 1945. április 19. 4. o.

[40] Délmagyarország, 1947. június 28. 2. o.

[41] A Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola története. http://www.kossuthzs-szeged.sulinet.hu/bemutatkozunk/az-iskola-tortenete/tl. Utolsó letöltés: 2018. 09. 02. 21:50.

[42] Délmagyarország, 1963. 11. 14. 5. o.

[43] Péter László Szeged utcanevei. Somogyi-könyvtár, Szeged, 1974. 249, 319. o.