Kiss Norbert: A „római iskola”

20. századi mindennapok Alsóvároson 1.

Új sorozatunkban az Alsóvárosi Ferences Kolostornak múlt századi fontosabb eseményeivel ismerkedhetünk meg a fennmaradt Historia Domus, vagyis Háztörténet, és az azt író szerzetesek munkájának segítségével. A 20. század időszaka kolostorunk életében nagyon gazdag periódus − az évszázados műemlékek felújításának, püspökszentelésnek, múzeumalapításnak, világháborúknak, régészeti feltárásoknak, világhírű művészek munkásságnak időszaka. A szerzetesek munkája, a közösség megvalósult remekei sokszor reformtörekvések eredményeként, és az alsóvárosi közösség összefogásával valósulhattak meg.

Sorozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy a 20. század közepéig ferences szolgálattal működő kolostor életéből kiragadott néhány fontosabb esemény bemutatásával a szerzetesek, és az őket körülvevő közösség mindennapjaiba nyerjünk bepillantást. Fontos megjegyeznünk, hogy egy-egy esemény tárgyalásakor mindenekelőtt a helyi közösség mindennapjait szeretnénk megismerni, ebben elsődleges forrásunk a már említett Historia Domus. Ezért egy-egy eseményhez főként nem művészettörténeti szempontból, hanem a Historát író szerzetesek szemszögéből fogunk közelíteni, azt igyekszünk elhelyezni a szerzetesi és az alsóvárosi közösség életében. Az események kiválasztása és bemutatása nem kronologikus sorrendben kerül közlésre, azonban azok együttes olvasásával a Ferences Kolostor 20. századi életének első ötven évéről kaphatunk árnyaltabb képet.

A „római iskola” képviselője Szegeden

Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez fűződik az 1920-as évek végén a külföldön működő Collegium Hungaricumok létrehozása, többek között 1927-ben alapított római Collegium is. „Az első római művész-ösztöndíjakat 1928 októberében nyújtotta át a miniszter… Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Patkó Károly, Pátzay Pál, Molnár C. Pál, Kontuly Béla… ösztöndíjasok 1929 folyamán utaztak Rómába. Kontuly a házasságkötését követő hónapban, 1929 januárjában érkezett meg feleségével, Fuchs Hajnalka (1903-1999) festőművésznővel, aki – mint Árkayné Sztehló Lili – nem nyert ugyan ösztöndíjat, mégis kintléte, a csoportkiállításokon való részvétele, egyházi munkái alapján szorosan kötődött a „rómaiakhoz”.”[1] A római ösztöndíjasok más-más szakterületekről érkeztek Rómába, más-más előképzettséggel rendelkeztek, tanulmányaik befejeztével mégis egységesen képviselték Magyarországon a „római iskola” stílusát.[2] Az ösztöndíjasok számára az 1930-as évek Magyarországa számos megbízást tett lehetővé, mind az állami-, mind az egyházi reprezentációban.[3] „A kultuszminiszter Hóman Bálint 1933-ban indította be a Nemzeti képzőművészeti kiállítás-sorozatot, amely 1938-tól vidéki művészeti hetekké terebélyesedett. Az 1936-tól kezdődő felkészülés a Szent István-évvel kapcsolatos állami és városi ünnepségekre… jelentette a korszerűsítés útját. Az állami reprezentációban a római ösztöndíjasok ekkor szereztek maguknak helyet. Aba-Novák 1936-os szegedi Hősök kapuja, az 1937-es párizsi világkiállás voltak az első ilyen indíttatású megmérettetések.”[4] Az állami megbízások a római ösztöndíjasok nevét és művészetét rövid időn belül „a hivatalos reprezentációval” kötötte össze.[5] „Ez a kép 1945, főleg 1947-48 után retorziókra, mellőzésükre adott okot.”[6] Többen közülük, mint Kontuly Béla is, az ’50-es évektől kezdődően kezd felhagyni az egyre sikertelenebbé váló állami pályázatokkal és az egyházi megbízások felé fordulnak. Kontuly Béla életében ez a váltás már 1945-ben bekövetkezett. Ettől az évtől kezdődően több pályázata ellenére sem nyert el állami megbízásokat, azonban az egyház „még inkább foglalkoztatta, mint a háborút megelőző időben. 1947 után, főként a ferencesek jóvoltából, akik kolostorról-kolostorra adták, sokat foglalkoztatott fal- és oltárképfestővé vált.”[7]  Így jutott el, nem először, városunkba. Szegedi munkái között szerepelt 1931-ben a szegedi egyetem auláját díszítő 6 falkép elkészítése, melyek megsemmisültek (Petőfi Sándor: János Vitéz, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, Vörösmarty Mihály: Zalán futása, Arany János: Buda halála, Jókai Mór: A jövő század regénye, Madách Imre: Az ember tragédiája − Kepler).[8] 1947-től kezdődően három éven keresztül az Alsóvárosi Kolostor templomának és rendházának festésében vett részt.

Kontuly Béla, a ferences közösség és Alsóváros

Kontuly Béla első látogatása a ferences kolostorban 1947 augusztusában történt, így ír róla a Historia Domus:

12-én Kontuly Béla festőművész járt nálunk meghívásunkra. A templom vakolatlan felületei u.i. freskók után kiáltanak. Egyelőre tervet kértem tőle minden kötelezettség nélkül.[9]

A festőművész látogatását követően a szegedi házfőnök és a tartományfőnökség között a szegedi ferences templom kifestésére irányuló egyeztetések elkezdődtek. Kevesebb, mint egy hónap múlva, szeptember 6-án a templom hajójának két freskóját a szerzetesi közösség megrendelte Kontuly Bélától.

E hó 6-án még nagyobb és fontosabb vállalkozásba kezdtünk. Lekötöttük Kontuly Béla festőművésznél két freskó megfestését darabonként 7000 ft értékben. A terveket előbb már bemutattam a P. Provinciálisnak, akinek igen tetszett. A terveket itthon is mindenki tetszéssel fogadta. Egyenlőre arról volt szó, hogy a szentély maradjon, hanem a hajó festhető felületeit festessük. Nevezetesen a hajó utca felőli oldalkijárata felett levő nagy gótikus ívre mely eddig is vakolatlanul állott, kerül Szűz Mária hét öröme, míg vele szemben a lovasszobor helyére Szűz Mária hét fájdalma. Azért választottuk a Máriás témát, mert – eltekintve a Mária-év megörökítésének gondolatától – templomunk Mária kegyhely. [10]

A templomi két nagyméretű freskó mellett, melynek témája Mária hét öröme és Mária hét fájdalma, a kolostor gyóntatófolyosójának és a toronyalj keresztelőkápolnájának kifestésével szintén Kontuly Bélát bízták meg. A nagyszabású restaurálással és freskókészítéssel párhuzamosan a kolostor egykori káptalantermét is restaurálták, mely a barokk kor óta sekrestye funkcióját tölti be. A sekrestye általános festését, és a sekrestyebútorok restaurálását maguk a szerzetesek végezték 1948. március-áprilisában.

Igazi rohammunka mégis az asztalosműhelyben folyt. A testvérek vizsgára is készültek, éjjel tanultak, nappal pedig siettették, hajszolták a munkát. Hogy a sekrestyebútorokat kiegészítsék, elhatároztuk, hogy a sekrestye falait burkolattal – lambériával – vesszük körül, azonos stylban, de ugyancsak tölgyfából. A munkát úgy igyekeztek megrövidíteni, hogy a munka alaprészét gépeken hajtották végre. Először ugyancsak 2-3 napról volt szó, de végül is két hét lett belőle. Igaz, hogy ezzel legalább két hónapot takarékoskodtak.[11]

 

Alig múlt el a húsvét hétfő ünnepe, máris kopácsolás verte fel a templomot és sekrestyét. A sekrestye kifestését Boldizsár testvér nagybátyja Bata (a vezetéknév nehezen olvasható) Lukács szobafestő festette. Hozott le magával létrákat Budapestről, úgy hogy állványozás nem is kellett. A kőművesek pedig ácsolták az állványokat a második nagy freskóhoz. Ennek keretében eltávolították a bambergi lovasszobor reprodukcióját, a melyet az egyetem szépművészeti tanszékének adtam át ideiglenesen, megőrzés végett. Nálunk u-is csak tönkrement volna.[12]

A gyóntatófolyosó freskóinak készítése, a sekrestye restaurálása és szépítése azonban 1948. áprilisában egy váratlan templomrablás miatt majdnem félbeszakadt.

Első péntek éjjel templomunkat kirabolták. A sekrestye rácstalan ablakán hatoltak be a betörők, a sekrestyéből a szószéken át a templomba mentek a Tabernákulumot feltörték. Szerencsétlenségünkre két ciborium is benn volt, a monstrancia is első péntek miatt… Az eset megdöbbentette az egész várost, de különösen Alsóvároson keltett mély hatást. Rákövetkező vasárnapon engesztelő ájtatosságot tartottunk, melyen P. Paskál gyönyörűen beszélt.[13]

Anyagilag is érzékenyen érintett az eset, mert éppen előtte való napon szerződtünk a kőművessel, hogy az egész gyóntatófolyosót kitisztítjuk és kimeszeljük. Ilyen adakozásra tehát most nem számíthatunk. Pedig híveink hallatlanul megörültek a gyóntatófolyosó rendbehozatalának. Mivel az éppen itt levő Kontuly festőművész rendkívüli olcsó ajánlatot tett kis freskók készítésére.[14]

Az alsóvárosi hívek összefogásából azonban sikerült a kőművesmesterek bérét kifizetni, valamint a Kontuly által ajánlott igen kedvező árú freskókat is elkészíttetni. „Így gyóntatófolyosónknak megszűnik koszos jellege s a legszebbek egyike lesz.”[15] A templomrablásról a Délmagyarország is beszámolt, ugyanis 1948 júniusában elfogták a tolvajokat.[16]

1948. április 29-ére Kontuly Béla festőművész a templom második freskójával, a templom északi bejárata fölötti Mária hét fájdalmával is elkészült. A Historia Domus írója a hívek háláját, és ennek kifejezését is fontosnak tartotta a freskó elkészültének ténye mellett feljegyezni.

29-én Kontuly Béla mester befejezte a hétfájdalom freskóját. Tüneményesen dolgozott, 15 nap alatt megcsinálta. A híveknek rendkívül tetszik s a legegyszerűbb öreg nénikék is elkapják az utcán a mestert és úgy hálálkodnak: áldja meg az Isten az aranyos kezét, hogy így megszépítette templomunkat.[17]

Kevesebb, mint egy hónappal a templomi freskó elkészülte után, május 14-én a gyóntatófolyosó restaurálása és az új freskók elkészítése is befejeződött.

14-én befejeződött a gyóntatófolyosó teljes restaurálása. A kis freskók gyönyörűen sikerültek. Bűnbánati motívumokat tartalmaznak: Dávid király Nátán próféta előtt, az inaszakadt meggyógyítása, a tékozló fiú, Mária Magdolna bűnbánata, és a kulcsok hatalmának átadása. Hogy érthetőbb legyen az ábrázolás egyszerűbb …., szentírási idézeteket írtunk fel szép antiqua betűkkel. A betűk felrajzolását P. Jusztinián végezte. Ezzel, hála legyen Istennek, rekord idő alatt befejeztük a nagyméretű restaurálást, mely templomunk fényét nagyban fogja emelni. A Püspök úr is élénk figyelemmel kísérte munkánkat s megígérte, hogy amint befejezte bérmálását, benedikálni fogja a sekrestyét és a gyóntató helyiséget.[18]

1948. Szent Péter és Pál ünnepe, június 29-e a szegedi ferences közösség számára rendkívüli ünnep volt. Ezen a napon Dr. Hamvas Endre megyéspüspök az elkészült freskókat és a restaurált sekrestyét felszentelte.

Péter-Pál ünnepe fontos esemény volt templomunk történetében. E napon este szentelte meg a Megyésfőpásztor, Dr. Hamvas Endre az új freskókat és a kész sekrestyét. A freskók ugyan már régen gyönyörködtették híveink lelkét, de a sekrestye csak a hónap vége felé készült el. Mivel Gallusz testvér Pécsre távozott, a sekrestye falát borító lambéria nagyon lassan lett készen. De igazán szép lett. Mind a megyésfőpásztor, mind a vendégek a legnagyobb dicséret és elragadtatás hangján beszéltek róla. A szentélyben díszhelyet adtunk az adakozóknak.[19]

A templom freskóinak felszentelése, valamint a sekrestye és gyóntatófolyosó elkészülte után, a szerzetesek a felújítási, restaurálási munkákat nem fejezték be. 1948. májusában a Historia Domus már beszámol egy következő helyiség átalakításáról.

A gyönyörű templom, sekrestye és gyóntatófolyosó ütközőpontjában még egy rendezetlen helyiség van: a torony alja. A szép terveket már el is gondoltuk.[20]

A „szép tervek” alapján a toronyalj átalakításával új funkciót és megjelenést fog kapni a „rendezetlen helyiség” – keresztelőkápolnává fogják alakítani. Az előkészületi munkálatokhoz a szerzetesek már májusban hozzákezdtek. Ennek során a régi vakolatot leverték a falakról, hogy az átnedvesedett falakat szellőztetni, szárítani tudják. Az előkészítési munkálatok egész nyáron elhúzódtak.

Restaurálási törekvéseink központja most a torony alatti helyiség, melyet baptistériummá alakítunk át. Még az ősz folyamán szeretnénk rendbehozatni, bár nagyon sok akadály tornyosul máris. Hogy egészen víztelenítsük, a vakolatot leverettük. De a kőműves késik. Végre a hónap közepén megjelenik és újra vakolja. Nem is gondoltuk, hogy milyen nagy munka ez. Hogy az íveket szépen ki lehessen alakítani, mérhetetlen mennyiségű malter kerül a falra. De mikor fog ez megszáradni? Bár az idő igen forró, mégis félő, hogy tél előtt nem lesz egészen száraz.[21]

 Ahhoz, hogy a toronyalj kápolnája új funkciójának meg tudjon felelni, a falak előkészítése mellett a szerzetesekre számos egyéb feladat is várt.

Meg kellett oldani a keresztkút kérdését is. A régit nem lehet beállítani stílus szempontjából. P. Jusztinián tervei alapján új keresztkutat készítettünk modern és ókeresztény stilban. Fedele rézből van.
De nem kis gond a vízvezetékek kérdése sem. Jóval előbb kivezettük a sekrestyéből, hogy a lambériát az asszonyok – virágkészítés közben – tönkre ne tegyék. Azt se akartuk azonban, hogy kórházi vízvezeték-kagyló ízléstelenítse el kiképezendő szép helyiséget. Ezért valami fontána-megoldásra gondoltunk. Tervezetünk szerint tehát a falba mélyesztünk valami kútkészítményt. Tápai Antal szobrászművész elkészítette a terveket. A kút Jákob kútját ábrázolja. Így eltűnik a vízcsap profán jellege. Palesztínai kőstílusban, a háttérben márványreliefekkel. A csap a kútból ontja a vizet. A csőszerelés fr. Boldizsár munkája. Természetesen a márványreliefek csak jóval későbben lesz kész. Az összmunkák befejezése úgyis csak tavaszra várható.
Az új kápolna díszítésén továbbra is dolgozunk. Leander testvér az asztalos műhelyben hozza helyre a masszív tölgyfaajtókat s térdeplőket készít.”[22]

A keresztelőkápolna befejezésében Kontuly Béla mellett felesége is a szerzetesek segítségére volt. Kontuly Béla készítette el a kápolna négy falképét, míg felesége a kápolna üvegablakának készítését és festését végezte el. A festési munkálatok 1948 novemberében kezdődtek. Ekkor két falkép készült el, majd 1949 húsvétját követően, áprilisban került megfestésre a kápolna további két falképe, és készült el színes üvegablaka.

Hogy céljának megfeleljen, minden részében a keresztelés gondolatának kell kidomborodni. A képek alatt tehát kék folyam fut körbe és minden képen a megjelenő víz ebbe torkollik. A négy kép témája a következő: Az első ábrázolja a legősibb előképet, melyet már Tertulián használ, melyet a Szentírás e szavakba sűrít: Isten lelke lebegett a vizek felett. A minden életet éltető víz szimbóluma ez. A másik az ószövetségi előkép: Mózes vizet fakaszt a sziklából; az embereket éltető víz. A harmadik Jézus keresztelése a Jordánban; a bűntől megtisztító víz, bűnbánat képe. A negyedik: pogányok megkeresztelése, a kegyelmet eredményező víz. Két képet e hónapban meg is festett. De a hideg miatt a másik kettőt tavaszra kellett hagyni. A helyiséget egész télen fűtöttük.[23]

1949. áprilisában a falképek készítésének munkálatai már folytatódni is tudtak.

Kontuly festőművész befejező munkára megérkezett húsvét után. A baptistériumban két szép al-seccot fest. Az őszi munka se hullott le az aránylag nedves falakról. A tavaszi méginkább maradandó lesz. A gyóntatófolyosón öt kis freskó figyelmeztette a gyónókat a bűnbánat szentségének mozzanataira. De a szószék feletti kis rész üresen maradt. Oda a ferences címert akartuk festeni. De mégis meggondoltuk a dolgot. A művész megfestette azt a jelenetet, amikor sz. Péter a kakasszóra magába tér és keservesen sír. A legszebb kisfreskó.
A keresztelőkápolna szinte egészen készen áll. Még az ablak hiányos. Azért színes ablakot helyeztünk be az egyetlen ablakmélyedésbe. Mivel már színes üveget nem lehet kapni, festett és olajjal preparált papírt helyeztünk két üveglap közé. Az illúzió tökéletes. Úgy van elkészítve, hogy ha valamikor lesz színes üveg, ezt csak le kell másolni. A művészi értékű ablakot a művész felesége Kontuly Béláné készítette és festette.[24]

Kontuly Bélának a ferences rend iránt tanúsított elköteleződését fejezi ki a Historia Domus feljegyzése, miszerint a keresztelőkápolna két új falképének festését Kontuly ingyen végezte el a rendház számára.

Külön meg kell örökítenem a festőművész nagylelkűségét, aki a keresztelőkápolna két nagy al-seccoját teljesen ingyen festette. Ezzel háláját akarta leróni a rend iránt, mely a legnehezebb időben munkához juttatta. Azóta négy rendházunk foglalkoztatta. Ez a tény azért is jelentős, mert a rend benne felfedezte azt a modern festőt, akire nyugodtan rábízhatja templomait, szakíthat a giccsel s nem kell komolytalan piktorokkal kísérleteznie… Mi úgy gondoltuk, hogy a nagy művésznek azzal háláljuk meg irántunk tanúsított gavallériáját, hogy kérni fogjuk a Tartományfőnökségtől konfráterré fogadását.[25]

Az új kápolna szentelésére 1949. májusában került sor.

Este 7 órakor P. Definitor szentbeszédet mondott és abban a szent…. kegyelmeiről beszélt, melyet olyan sok hívő nem tudatosít és nem is értékel. Köszönetet mondott az istenáldotta tehetségű művésznek, a plebánosnak és az adakozó híveknek. Majd fényes asszisztenciával a kápolnába vonult, megáldotta a helyiséget és az új festményeket. A hívek nagyon nagy számmal vettek részt az ünnepségen s hálálkodva vették körül a festőművészt, valamint a plébános házfőnököt. Hisszük, mondották sokan, hogy nemcsak szép templomunk lett gazdagabb ilyen remekművel, hanem Szeged is. Adja Isten, hogy imádkozó hely legyen, hol a hívek megerősödjenek hitükben és vallásos meggyőződésükben.[26]

Az Alsóvárosi Ferences Templom két freskójának, a keresztelőkápolna és gyóntatófolyosó restaurálásának négy évig tartó munkája a ferences testvérek, az alsóvárosi közösség, Kontuly Bélának és feleségének összefogásából nemcsak Alsóvárosért, hanem egész Szegedért jött létre. A „római iskola” Kontuly festőművésznek azzal a célkitűzésével tud jelen lenni Szegeden is, melyet a premontrei rendház refektóriumi freskóinak elkészítésére visszaemlékezve mondott – „Kezdő festőkorom óta monumentálisat akartam alkotni… művészi vágyaimat elérhessem, úgy éreztem, új út előtt állok, amelyet lángoló szívvel és alázatos lélekkel kell végigjárnom.”[27]

Megjelent a folyóirat 2018. decemberi számában

Jegyzetek

^[1] Bizzer István: Kontuly Béla 1904-1983, Mikes Kiadó Budapest, 2003., 7. o.

[2] Vö. Gerevich Tibor: Római Magyar Művészek in. Magyar Művészet 7. évf. (1931) 4. sz., 189. o.

[3] Vö. Bizzer István i. m. 9. o.

[4] Bizzer István i. m. 10. o.

[5] Vö. Bizzer István i. m. 10. o.

[6] Bizzer István i. m. 10. o.

[7] Bizzer István i. m. 45. o.

[8] Vö. Bizzer István i. m. 20-21. o., 42. o.

[9] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 371. o.

[10] Historia Domus ab anno 1920…, 372. o.

[11] Historia Domus ab anno 1920…, 380. o.

[12] Historia Domus ab anno 1920…, 380−381. o.

[13] Historia Domus ab anno 1920…, 381. o.

[14] Historia Domus ab anno 1920…, 381. o.

[15] Historia Domus ab anno 1920…, 382. o.

[16] Vö. Délmagyarország 1948.06.19. 139. szám, 3. o.; 1948.06.26. 145. szám, 3. o.; 1948.06.29. 147. szám, 5. o.

[17] Historia Domus ab anno 1920…, 382. o.

[18] Historia Domus ab anno 1920…, 383−384. o.

[19] Historia Domus ab anno 1920…, 388. o.

[20] Historia Domus ab anno 1920…, 383. o.

[21] Historia Domus ab anno 1920…, 389. o.

[22] Historia Domus ab anno 1920…, 389−393. o.

[23] Historia Domus ab anno 1920…, 391. o.

[24] Historia Domus ab anno 1920…, 396. o.

[25] Historia Domus ab anno 1920…, 396. o.

[26] Historia Domus ab anno 1920…, 398. o.

[27] Bizzer István i. m. 41. o.