Mód László: Érdekességek a szegedi szőlő- és bortermelés múltjából 21.

A szegedi borok sikerei az 1940-es évek második felében

A második világháborút követően a város határában termelt borok több vonatkozásban is a figyelem középpontjába kerültek. Bebizonyosodott az, hogy minőségi szempontból teljes mértékben megállják a helyüket a szakmai megmérettetéseken, ugyanakkor a külföldi piacok is érdeklődést mutathatnak irántuk. Úgy tűnt, hogy sikerül kilépniük az ismeretlenség homályából, s elnyerhetik méltó helyüket a homoki borok között.

1947. szeptember 14 és 16 között rendezték meg Kecskeméten az őszi mezőgazdasági, szőlő- és gyümölcskiállítást, amelyen nemcsak helyi termelők, hanem a Duna-Tisza közi városok gazdaközönsége is részt vehetett. A rendezvényen jelen volt Szeged város képviseletében Somogyi Imre gazdasági tanácsos illetve Pesthy Pál szőlészeti-borászati felügyelő, akik közül utóbbi az eredményekről a Szegedi Napló hasábjain tájékoztatta az olvasókat. A borok versenyében két szegedi termelő végzett az élen: Farkas Csamangó János (Királyhalom) 1946-os évjáratú kadarkájával az első, míg Fodor István (Szeged) nagyburgundiból készült vörösborával a második helyezést érte el. Pesthy a következőképpen tudósított a zsűri döntéséről: „Amikor az elsőnek kóstolt királyhalmi kadarkát ízlelte a biráló bizottság, már el is volt döntve az első díj kérdése, mert azt mondták: »ezután a bor után jobb már nem jöhet«.”[1]

1947-ben újabb, kiemelkedő elismerést arattak a szegedi borok, amelyek külföldre, a Svájci Fogyasztási Szövetkezet központjába, Bázelbe jutottak el, ahol a 750 hektoliternyi mennyiség minősége minden várakozást felülmúlt. A bort „Szegedi piros” néven hozták forgalomba, mely kadarkából készült, s 12,6 % alkoholtartalommal rendelkezett. A minőség, mint említettük oly mértékben elnyerte a vásárlók tetszését, hogy újabb szállítmányok megrendelésre iránt mutattak érdeklődést.

A sikeres export előzményeként tekinthetünk arra a felvásárlási akcióra, melyre a Magyar Állami Pincegazdaság igazgatója, Scholtz Albin adott megbízást Pesthy Pál szőlészeti-borászati felügyelőnek. A szakember a megrendelést Tanács Béla borközvetítő segítségével teljesítette. A szegedi határ különböző részein felvásárolt, 13,4 % átlagos szesztartalommal rendelkező kadarkaborokat három vagonban november 30-án indították útnak Budafokra. Pesthy Pál nagy gondot fordított arra, hogy csak és kizárólag a legjobb nedűk kerülhessenek be a felvásárlandó tételek közé, ugyanis így próbálta felhívni a figyelmet a szegedi borok minőségére, bízva az értékesítési lehetőségek kiterjesztésében. Erről a szándékáról a Magyar Állami Pincegazdaság igazgatóságának írt hivatalos levelében a következőképpen számolt be: „…ily borok megszerzése még az idei jó termés mellett is fárasztó munkát igényelt, a felvásárlást magam is hatékonyan ellenőriztem, a jókból is a legjobbakat választottuk ki és állithatom, hogy nemcsak a mi, hanem a termelők részéről is az volt a cél, hogy e 3 wagonon tul a szegedi borok az ország első borpincészete révén teret nyerjenek.”[2]

1946 novemberében Tanács Béla az alábbi szőlőbirtokosoktól a következő tételeket vásárolta fel, amelyek 42 635 forint és 17 fillér értékben 29 986 liternyi mennyiséget tettek ki: Szögi András (Királyhalom 140.) 792 liter, Bencsik József (Királyhalom 1010.) 500 liter, Kovács Pál (Ásotthalom 241.) 60 liter, Rutai József (Királyhalom 976.) 426 liter, Engy János (Királyhalom 189.) 112 liter, Kádár István (Királyhalom 665.) 100 liter, Vőneki Józsefné (Királyhalom 739.) 1041 liter, Németh Mátyás (?) 305 liter, Kovács Pál (Ásotthalom 241.) 141 liter, Kószó Imre (Zákányszék 92.) 115 liter, Börcsök István (Zákányszék 144.) 53 liter, Kálmán Sándor (Mórahalom 573.) 180 liter, Papp Miklós (Zákányszék 68.) 765 liter, Csillag Lajos (Zákányszék 444.) 746 liter, Sztankovics ? (Bd. 146.) 251 liter, Császár Vince (Bd. 153.) 342 liter, Szögi Józsefné (Bd. 154.) 1496 liter, Sárkány Simon (Királyhalom) 3067 liter, Fodor Lukács (Királyhalom 910.) 1353 liter, Király István (Csorva 517.) 457 liter, Jójárt Antal (Zákányszék 228.) 638 liter, Borbély Illés (Zákányszék 139.) 280 liter, Simits Ferenc (Zákányszék 478.) 766 liter, Kószó Illés (Zákányszék 91.) 563 liter, Farkas István (Bd. 162.) 762 liter, Selymes János (Zákányszék 247.) 503 liter, Papdi István (Királyhalom 475.) 571 liter, Pap Ignác (Királyhalom 531.) 785 liter, Kiss Károly (Királyhalom 637.) 595 liter, Varga Istvánné (Királyhalom 529.) 53 liter, Magyar Mihály (Királyhalom) 986 liter, Csőke Ferenc (Királyhalom) 543 liter, ifj. Tanács Ferenc (Királyhalom 706.) 1051 liter, id. Tanács Ferenc (Királyhalom 495.) 255 liter, Guczi Mátyás (Királyhalom 527.) 602 liter, Nagypál Imre (Göbölyjárás) 737 liter, Tóth Mihály (Ásotthalom 1040.) 400 liter, Vőneki József (Ásotthalom 915.) 363 liter, Papp Antal (Csorva 588.) 735 liter, Berta József (Csorva 489.) 743 liter, Ördög József (Zákányszék 370.) 736 liter, Jakab Zoltán (Királyhalom) 1504 liter, Huszta Ferencné (Zákányszék 365.) 1483 liter, Lázár Andrásné (Zákányszék) 765 liter, Farkas Mihály (Zákányszék) 765 liter, Farkas Mihály (Göbölyjárás) 374 liter, Barna József (Ülléspuszta) 310 liter. A felvásárolt tételek jelentős hányada Szeged-Alsótanyáról, főként Ásotthalomról és Királyhalomról származott, ahol a kadarka szőlőfajta még az 1960-as évek elején is meghatározónak számított.

1946. október 30-án 1352 liter 12%-os, október 31-én 2125 liter 13,2 %-os, november 2-án 3363 liter 13,6%-os, november 5-én 4420 liter 13,2%-os, november 8-án 2261 liter 13%-os, november 9-én 2874 liter 14,2%-os, november 14-én 5441 liter 13,5%-os, november 18-án 737 liter 13,4%-os, november 25-én 4436 liter 13,2%-os, végül november 28-án 2977 liter 13,4%-os kadarkabor érkezett be a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezete által üzemeltett borpincébe, ahol 200 hektolitert cementtartályban, 97 hektolitert pedig fahordókban helyeztek el. Itt, az 1930-as évek végén létesített borközraktárban nyílt lehetőség arra, hogy ezt a mennyiséget megfelelő körülmények között tárolják és előkészítsék a szállításra.

Arról nincs megbízható információnk, hogy az 1946-ban a Magyar Állami Pincegazdaság által megvásárolt bormennyiség milyen mértékben képezte alapját a következő évi svájci exportnak. Elképzelhető, hogy a belföldi sikereket követően nagyobb szabású vételekre is sor kerülhetett. Bárhogyan is valósult meg ez az akció, annak sikere felhívta a figyelmet arra, hogy a szegedi határban is teremnek jó minőségű borok, amelyek nemcsak a belföldi piacokon, hanem külföldön is megállják a helyüket.

Megjelent a folyóirat 2019. májusi számában

Jegyzetek

[1] Szegedi Napló 1947. szeptember 17. 3. o.

[2] Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára. Szegedi Állami Szőlészeti és Borászati Kerületi Felügyelőség iratai. XXIV. 212. 1946. 387. o.