Kiss Norbert: 20. századi mindennapok Alsóvároson 6.
Alsóváros középkori könyvtára
„Ahogy elindulunk a könyvtár helyisége felé, már a folyosón minden pillanatban elénk tűnik valami, hogy már előre elárulja az itt levő könyvek szellemét. Helyenként a mennyezet késői gót kiképzése, máshol egy barok óra s a fiatal páter, aki Szent Bonaventurát fordítja most s modern grafikát hallgat az egyetemen, egy másik, aki Párisról, Louvainről beszél s lelkesen tájékoztat arról a gyönyörű filológiai munkáról, melyet a rend nagy íróinak korszerű kiadásával végez. A szegedi barátok ma is komolyan érdeklődnek a könyvek iránt és ami jóval több, értenek is hozzá.”[1] Ezekkel a gondolatokkal kezdi 1935. novemberében A szegedi ferencesek könyvtára címmel megjelent cikkét Baróti Dezső. Ha Alsóváros 20. századi mindennapjairól szólunk, mindenképpen be kell mutatnunk Szeged legősibb könyvtári gyűjteményét, az 1951-ig működő szegedi ferences rendi könyvtárat.
A 20. század első évtizedeiben többek között Iványi Béla, Baróti Dezső, Radó Polikárp, P. Kaizer Nándor, a könyvtár megszűnését követően pedig Bálint Sándor és Kulcsár Péter végzett részletes kutatómunkát és irodalom-, valamint kultúrtörténeti szempontból mutatták be Szent Ferenc szegedi testvéreinek kolostori könyvtárát. Az ő munkájukat folytatva, az 1990-es években végzett hiánypótló kutatást és publikálást Varga András. Sorozatunk jelen fejezetében mindenekelőtt az ő kutatásukra és munkájukra, valamint a Historia Domus vonatkozó feljegyzéseire támaszkodva szeretnénk megemlékezni az ősi ferences könyvtárról, mely több évszázados történetével vitathatatlanul hozzájárult Alsóváros és Szeged kulturális életéhez. Bálint Sándor megjegyzi, hogy mindamellett, hogy a ferences könyvtár „Szeged városának is egyik legrégibb, évszázadokon át ható közművelődési intézménye volt”[2] hazánk azon kevés könyvtára közé sorolható, melynek folytonossága a középkori alapítás óta a 20. század közepéig nem szakadt meg.[3]
Alsóváros kolostori könyvtárának szerepe
A könyvtár fontosságát és gyűjteményének kiemelkedő gazdagságát mindenekelőtt a Dubecz József ferences szerzetes által 1846-ban összeállított katalógus alapján tudjuk a leghitelesebb módon alátámasztani. Varga András kutatómunkájának eredményeként 1998-ban nyomtatásban is megjelenhetett az említett katalógus, melynek elemzéséhez szem előtt kell tartanunk azt a szerzetesrendi sajátosságot, melyet Varga András is megtesz, mégpedig, hogy a szegedi kolostor könyvtárának állománya az évszázadok során folyamatosan változott. Az egyes kötetek a történelmi időszakok kihívásainak fényében más-más kolostorok gyűjteményébe kerülhettek áthelyezésre. Ez a szempont olykor jelentette a szegedi kolostor gyűjteményének gazdagodását is, olykor viszont talán a legértékesebb kötetek kerültek más házak gondozásába.[4]
A könyvtár alapításának idejéről írásos feljegyzések hiányában a mai kutatások alapján sajnos pontos adattal nem tudunk szolgálni. A várostörténeti monográfiák megjegyzései és a könyvtár állományának figyelembevételével feltehetően a kolostor alapításával egy időben, még a 15. században születhetett meg a szegedi ferences testvérek ősi könyvtára.[5]
A könyvtár helyi és hazai jelentőségét a könyvtárban őrzött kódexek és ősnyomtatványok mellett elsődlegesen talán az adhatja, hogy az állomány számos példánya magyar nyelvű kézírásos lapszéli bejegyzést tartalmaz. Kulcsár Péter is megjegyzi, hogy a koldulórendi barátok megjelenésükkel „felpezsdítették a város szellemi életét. Velük indult az anyanyelvű prédikáció, ezzel az anyanyelvű irodalom”[6]. Az obszerváns irányzathoz tartozó ferences szerzetesek apostoli tevékenységét a rendalapító iránymutatásai alapján abban kereshetjük, hogy a szerzetesek a városi közösséggel együtt élve, együtt dolgozva, mindig az adott hely szükségeit és igényeit figyelembe véve éltek. Ennek a szemléletnek alapján érthetővé válik, hogy már a 15. században fontos szerepet játszott az anyanyelv használata a liturgikus életben, az énekekben és prédikációkban. Habár Alsóváros ferences kolostora 1433-ban még nem állt, amikor a Burgund lovag Bertrandon de la Brocquiére átutazik városunkon, mégis meg kell jegyeznünk, hogy már ekkor anyanyelvi kiegészítéseket használtak a liturgiában. Ezt maga Brocquiére is megemlíti, mikor is részt vesz egy ferences rendi templomban tartott szentmisén.
A ferencz-rendieknek a városban szép templomjok van, hol istentiszteletet hallgattam, mely egy kicsit magyaros volt.[7]
A ferences szerzetesek liturgikus tevékenysége
Talán a burgund lovag megjegyzését, de mindenképpen, az anyanyelvnek a használatát támasztja alá Radó Polikárp kutatása is, aki a 16. század első feléből származó bejegyzést emeli ki, egy az alsóvárosi kolostorban használt misekönyvből. A misekönyv bejegyzése az idézett rész magyar nyelven történő éneklését írja elő.
A szegedi ferencesek templomában használt misekönyvbe is írtak az éneklésre vonatkozó megjegyzéseket a XVI. század első felében. Ezek rendkívül jelentősek, mert bármennyire szokatlan valami, mégis tényként bizonyítják, hogy a ferencesek templomában magyar nyelvű liturgikus ének is volt. Ádvent második vasárnapjának introitusa mellé ezt találjuk bejegyezve; pontosan az introitus antifónájának szövege mellé: <<Ungaricum>>. Rögtön utána az introitus psalmusa mellett újra odaírta: <<Ungaricum>>.[8]
A liturgikus használatban lévő gyűjteményekből érdemes kiemelnünk a fent említett misekönyv mellett az úgynevezett Guilerin-kódexet. Egy kisméretű, 1492-es szentbeszédeket tartalmazó ősnyomtatvány került összefűzésre egy hasonló méretű papírkódexel. Legnagyobb jelentősége abban keresendő, hogy a ferences szerzetesek lelkipásztori munkájának elsődleges bizonyítékaként szolgál, melyet magyar nyelven végeztek. Radó Polikárp 1942 októberében és 1943 januárjában tanulmányozta a kódexet.[9] A papírkódex 48 levél terjedelmű, tartalma a lelkipásztori munka során felmerülő kérdéseknek, annak eredményessége szempontjából fontosnak tartott megjegyzések feljegyzése. Többek között a gyónással kapcsolatos szempontok is megtalálhatóak benne. A könyv szerzetesi használatát és a bejegyzések szintén szerzetesektől való voltát Radó Polikárp a 16. levél szövegében fedezi fel, a következő bejegyzés alapján.
„Urunk christus ijesusban thijzthelende atthijaim…”[10] – A megjegyzésben olvasható „tisztelendő atyáim” felszólítás támasztja alá a szerzetesi szerzőséget, ugyanakkor némi magyarázatra is szorul. Radó Polikárp megjegyzi, hogy a szerzetesi közösség tagjai a „frater” elnevezés szerint „testvérként” szólítandók, melynek a hasonló korú kódexek latin feljegyzései meg is felelnek. A jelen részben olvasható „atyáim” a latin „patres”-nek feleltethető meg. Radó Polikárp kutatása alapján bizonyosnak tűnik, hogy az említett rész a ferences rend Salvatoriánus Rendtartományának egyik káptalani gyűlésekor használt részt jelöli.
Ebből világosan, hogy a három évenkint egybegyűlő káptalanon mondott beszéddel van dolgunk… A káptalanon résztvevő elüljárók az „atya” címet viselik.[11]
Szintén a liturgiát szolgálta a római zsolozsmánykönyv magyar szentekkel való kiegészítését tartalmazó szeged-alsóvárosi kódex[12]. A kódex leírását P. Kaiser Nándor közölte 1926. januárjában a Szegedi Havi Boldogasszony folyóiratban. A leírás szerint a kódex a 15. század derekán születhetett a gyulai ferences rendház Pál nevű szerzetese által, aki a gyulai plébános és nagyváradi kanonok, Imre számára másolta le a szentek olvasmányait a római zsolozsmáskönyv alapján. Sajátossága, hogy a magyar szentek is szerepelnek benne kiegészítésként. A kisméretű könyv a plébános halála után a gyulai kolostor tulajdonát képezte, melyet a török elől menekülő szerzetesek a szegedi kolostorba menekítettek át.
Habár jelen összefoglalónak nem célja az egykori könyvtár állományának teljes bemutatása, valamint az egyes, talán legfontosabb ősnyomtatványok, kódexek teljes körű elemzése sem, a ferences testvérek szegedi lelkipásztori munkájának kiemelése mellett a könyvtár egykori állományával alátámasztható, hogy Szent Ferences testvérei a lelkipásztori szolgálat és liturgia mellett milyen más jellegű feladatok ellátásában voltak az Alsóvárosiak szolgálatára.
Az orvoslás feladata
A szerzetesi közösség nem csupán a liturgia, a prédikáció és énekek magyar nyelvű meghonosításában harcoltak ki érdemeket, hanem az orvoslás terén is elmaradhatatlan dicsőségre tettek szert. Könyvtáruk orvosi könyvei is felfedezhetőek voltak, melyeknek a fent említett 16. századi misekönyv bejegyzéséhez hasonlóan szintén fennmaradtak lapszéli jegyzetei. Ezek közül minden bizonnyal a legértékesebb és legtöbbet használt két munka Fuchsius Leonhardus „Commentarius de stirpium historia” című munkája, valamint Bartholomeus Anglicus „De proprietatibus rerum”[13] kezdetű enciklpédikus műve. Míg Fuchsius Leonhardus 1542-ben kiadott munkájának szegedi bejegyzéseit Iványi Béla „Régi magyar növénynevek” című munkájában közli, addig Bartholomeus Anglicus 1483-as megjelenésű munkáját Bálint Sándor „Alsóvárosi Glosszák” néven örökíti át az utókorra. A két ősnyomtatvány nem csupán a ferencesek Szegeden történő orvosi tevékenységének alátámasztása miatt értékes, hanem kézírásos bejegyzései a szegedi ö-ző tájszólás írásos bizonyítékaként nyelv-, és kultúrtörténeti szempontból is elengedhetetlenek. Iványi Béla és Bálint Sándor kutatásai alapján a következőket mindenképpen érdemes kiemelnünk az említett 15-16. századi ősnyomtatványokról.
Fuchsius Leonhardus munkája a gyógynövények neveit latin-német fordításban közli a legtöbb növény rajzával egyetemben. A szegedi kolostor példányát a 16. században egy, a 17. században két kéz egészítette ki a latin növénynevek magyar elnevezéseivel és saját megjegyzéseivel. A bejegyzésekről Iványi Béla a következőket írja:
A XVI. század második feléből származó s világos halvány tintával írt elsődleges bejegyzések elég tiszták és olvashatóak, s ugyanezt lehet mondani a XVII. század első feléből való élénk fekete tintával készült feljegyzésekről is, de a XVII. század második feléből való írás már kúszább, nem szép s nem jó írás; gyakorlatlan, primitív, nem kiírt kéz írta e legfiatalabb, szerencsére nem sok feljegyzést.[14]
A magyar nyelvű bejegyzéseket Iványi Béla teljes terjedelmében közli, melyek közül néhány érdekes bejezést itt is olvashatunk.
11. lap. Acorum officinarum = Drachenwurtz; (XVII.): Sarga vízi liliom, szokott teremni a’reteken.[15]
18. lap. Anagallis mascul. = Bauchheyl mennle, (XVI.): Kakukterikk, Tik beg’ Tik szem fw, lab moso fw.
…nek wizet wegyed, fodor mentaual eleg’ borral elöször meg őntözzed: es a’vizit….zd a’ szemebe kynek halyaga vagion: dilatat pupilas et sanatur.[16]
52. lap. Acanthus vera = Welsch bernklaw, (XVI.): Ollian az feie mint eg hasas pok, hasonlo az dizno tekhöz. Aldot töuisk fw.[17]
A szegedi ö-ző nyelvjárás egyik első, hanem a legelső írásos lejegyzése a ferences szerzetes Bartholomeus Anglicusnak az Alsóvároson használt 1483-as kiadásban megjelent „De proprietatibus rerum” című ősnyomtatványában található szegedi jegyzetek. Hasonlóan a Fuchsius munkájában lévő bejegyzésekhez, itt is a 18. századi újrakötéskor a könyvkötő sok esetben levágta a lapszéli jegyzeteket. Bálint Sándor kutatásából tudjuk, hogy az itt található jegyzeteket négy szerzőnek tulajdoníthatjuk. „Az első a XVI. század legelején, a második a derekán, a harmadik és negyedik pedig a XVII. század folyamán dolgozott. Ez mindenesetre azt bizonyítja, hogy a könyv orvosi haszna miatt állandóan kézben volt.”[18] Bálint Sándor nyomán az említett bejegyzéseket az utókor Alsóvárosi Glosszák néven ismerheti.
Liber XVI. Caput C. „de vitro”: delet albugines ~ halyogot teöreöl az semben vuegh por (többi levágva)[19]
Liber XVII. Caput III. „de amigdalo”: mondolabool oolay syket (levágva) embörben meg eölh etc.[20]
Liber XVII. Caput LIIII. „De elitropio”: kathan koro fw leue az szwmeolychoet el/ torli es meereog ellenisi o ha megizzaak/ es deohws eeb maras ellenisi o ha meg mor/ soliak teörik es az seebre tezik/ maxh heseeg es bee rekedes ellenis io.[21]
A könyvtár hely-, kultúr-, és irodalomtörténeti szerepét a néhány kiemelt kódex és ősnyomtatvány is méltán alátámasztja. A 20. század első évtizedeinek sokszor viszontagságos időszakában a szegedi atyák feladata arra is ki kellett, hogy terjedjen, hogy ezt az örökséget méltó módon gondozva áthagyományozzák az utókor számára. A Historia Domus néhány bejegyzéséből, valamint Baróti Dezső beszámolójából tudjuk, hogy ezzel a feladattal a testvérek mindig igyekeztek érdemlegesen foglalkozni.
A könyvtár és a kolostor
Baróti Dezső 1935-ös munkájából tudjuk, hogy ebben az évben P. Galambos Imre dr. volt a könyvtár állományának gondozója. Baróti Dezső Galambos Imre ferences testvér vezetésével ismerhette meg a könyvtár állományát, melyről megjegyzi, hogy annak rendezése folyamatban van, az akkor cellákban őrzött állomány új és megfelelő helyre fog költözni. Szintén Baróti feljegyzéséből tudjuk, hogy ekkor a könyvtár használható katalógussal sajnos nem rendelkezett. Egy, a kolostor 1925. április 30-i leltára külön egységként a könyvtár állományát is bemutatja. A leltár tanúsága szerint összesen 4741 kötet[22] található, melyből összesen 153 kötet „régi könyv”. A könyvek külön bemutatása a leltárban nem történik meg. A leltár szerint a könyvtárban található állványok rozogák és nem megfelelőek. Ezen kívül összesen egy asztal és egy szék képezi a könyvtár bútorzatát.[23]
A könyvtárról a Historia Domus lapjai olykor egy-egy megjegyzést tesznek.
1919-es bejegyzésekben olvashatunk a könyvtár állami leltározásáról.
Múzeumunk leltározása − Márc. 31. Móra Ferenc a kultúrpalota igazgatója megjelent ma P. Gvárdiánnál, s kijelentette, hogy a forradalmi végrehajtó bizottság határozata alapján egy bizottság fog megjelenni a kolostorban, s az értékes, illetőleg műértékkel bíró dolgokat leltározni fogja. – P. Gvárdiánnak roppant fáj kedvenc múzeumának esetleges elcommunizálása.
Leltározás − Ápr. 8. A forradalmi kulturbizottság három tagja: Móra (költő, kulturpalota igazgatója), Csányi (zeneművész) s Joachim (festőművész) megleltározták műkincseinket és könyvtárunkat.[24]
1928 júliusában olvashatjuk az új állványok beszerzéséről.
Új könyvtárállványokat (4 drb.) vásárolt Házfőnök, miután a könyvek túlzsúfoltsága miatt a könyvtárat nem lehet alaposan rendezni.[25]
1934. június 16-i vizitációs látogatás alkalmával a könyvtár vizitációja is megtörtént.
A nap folyamán volt a személy, szobák, muzeum, könyvtár vizita. Délben a Püspök Úrnál tisztelgett a Vizitátor Atya.[26]
A rend szegedi könyvtára mellett érdemes megjegyeznünk, hogy a Historia Domus 1923. szeptemberi bejegyzése alapján a kolostor okmánytára is igen jelentős volt. Ebben az évben ugyanis az okmánytár részletes bemutatását teszi meg a Historia Domust író szerzetes. Az okmánytár bemutatásánál a következő fő szempontok alapján történik meg az okmányok csoportosítása.[27]
Az okmánytár bemutatása[28]
Török okmányok (1459-1780.)
Pápai okmányok (1657-1753.)
Püspöki levelek (1617-1789.)
Világiaktól levelek (1620-1696.)
Zárdaszindikusi okmányok (1669-1800.)
Nézeteltérések (1715-1779.)
A szabadkai zárda (1718-1724.)
A szegedi nyomda (1802.)
A zárda elégedetlen tagjai (1784.)
Béba plébánia (1799.)
A III. Rend Szegeden (1758-1833.)
A zárda eladja a seregélyesi rétjét (1726.)
A Nazarénus Rend Szabályai (1751.)
1 drb Privátlevél Perzsiából (1725.)
Földeladás és fontos tudnivalók (1734.)
Pápai Decretumok (1492-1796.)
Szentföldi vicekomissarius (1761-1767.)
De parochia (1488-1790.)
Kegy Úr-e a város vagy sem (1819-1843.)
Vegyes iratok (1848-1893.)[29]
Záró bejegyzésként olvashatjuk, hogy „A nem fontos iratokat külön csomagba helyeztem”[30].
Az egykori könyvtár 1951-es államosítását követően a teljes gyűjtemény elenyésző része kerülhetett vissza az anyavárosba.[31] A visszaérkezett könyvek jelenleg külön gyűjteményként a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárának Régi Könyvek Tárában találhatóak. Gondozásukért elvitathatatlan érdem illeti dr. Varga Andrást.
A 20. század említett kutatói lehetővé tették, hogy munkájuk által az 5 évszázadot megélt egykori ferences könyvtár legértékesebb könyveiről, azok sajátos szegedi kiegészítéseiről, lapszéli bejegyzéseiről, a város kulturális és közművelődési életét befolyásoló hatásáról mind a mai napig számot tartsunk.
Megjelent a folyóirat 2019. júniusi számában
Jegyzetek
[1] Baróti Dezső: A szegedi ferencesek könyvtára in Könyvtári Szemle, Budapest 1935. november 25. II. évfolyam 5. szám 33. o.
[2] Bálint Sándor: A szegedi franciskánusok könyvtárának XVI. századi állománya in Magyar Könyvszemle 1964. 2. szám, Budapest, 134. o.
[3] Vö. Bálint Sándor i. m. 134. o.
[4] Vö. Varga András: A szeged-alsóvárosi ferences rendház könyvtára 1846 in Olvasmánytörténeti dolgozatok VIII., Szeged, Scriptum 1998. 19. o.
[5] Vö. Bálint Sándor i. m. 134. o.
[6] Kulcsár Péter: Szeged könyvtártörténete az egyetem alapításáig in Acta Universitatis Szegediensis: acta bibliothecaria, Szeged, 1970., 11. o.
[7] Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717. Budapest, Franklin-Társulat, Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda 1891. 92. o.
[8] Radó Polikárp: Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései. In: Országos Széchényi Könyvtár kiadványai, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum Orsz. Széchényi Könyvtára, 1944.60. o.
[9] Vö. Radó Polikárp: A Guilerin-kódex In: Irodalomtörténet., 1947/1-2. 1. o.
[10] Radó Polikárp i. m. 1. o.
[11] Radó Polikárp i. m. 2. o.
[12] A szeged-alsóvárosi kódex bemutatása P. Kaizer Nándor közlése alapján készült el- Vö. P. Kaizer Nándor: A szeged-alsóvárosi kódex In: Szegedi Havi Boldogasszony 1926. január 2. o.
[13] Jelenleg az Szegedi Tudomány Egyetem Régi könyvek osztályán
[14] Iványi Béla: Régi magyar növénynevek in Népünk és nyelvünk, 1935. 172. o.
[15] Iványi Béla i. m. 173. o.
[16] Iványi Béla i. m. 173. o.
[17] Iványi Béla i. m. 175. o.
[18] Bálint Sándor: Alsóvárosi Glosszák Egy szegedi nyelvemlék. In: Magyar nyelv 1961/ 3. 356. o.
[19] Bálint Sándor i. m. 356. o.
[20] Bálint Sándor i. m. 356. o.
[21] Bálint Sándor i. m. 357. o.
[22] A kézírással történt leltárban a könyvek állományára vonatkozó bejegyzés átírással módosítva van, ezért a pontos szám nehezen kivehető.
[23] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 65. o.
[24] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 706. o.
[25] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis. 116. o.
[26] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis. 254. o.
[27] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis. 39-56. o.
[28] Az okmánytár bemutatásánál a Historia Domus csoportosítását közöljük. Az egyes fő kategóriák mellett található évszámi megjegyzések kiegészítések, melyek az Okmánytárban szereplő egyes dokumentumok keletkezési idejét veszik figyelembe.
[29] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 39-56. o.
[30] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 56. oldal
[31] Vö. Varga András: A szeged-alsóvárosi ferences rendház könyvtára 1846. In: Olvasmánytörténeti dolgozatok VIII., Szeged, Scriptum 1998. 19. o.